Ef  1,15-23 (vas.de.)

      15 Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, 

16 szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban;

17 és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; 

18 és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, 

19 és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével 

20 munkálkodott Krisztusban, amikor feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben, Zsolt 110,1 

21 feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is. 

22 Mindent az ő lába alá vetett, és őt tette mindenek felett az egyház fejévé. Zsolt 8,7; Kol 1,18 

23 Ez az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben.

    Megragad ennek az igerésznek a szenvedélyes hangvétele, szárnyalása. Az apostol gyülekezet odaadó szolgálatáért való hálaadásból indul ki, és Krisztus mindent meghaladó dicsőségéhez érkezik. Valójában minden élményünk, tapasztalatunk hozzá kell vezessen, rá kell mutasson.

   Két kérdést kerül elénk mindjárt az elején: vajon mit hallanak rólunk mások, és vajon tudunk-e a másokról szóló jó hírnek örülni. Könnyen kimondjuk, hogy nem érdekel, hogy mások mit hallanak vagy gondolnak rólunk, pedig ilyen értelemben is felelősek vagyunk egymásért. Ismerjük az intést: szavainkkal, magatartásunkkal, példánkkal vagy az élet, vagy a halál fele indítjuk el egymást. Életvitelünk, hitünk megélése ösztönzés, inspiráció lehet másoknak a kitartásra, másfelől megbotránkozást okozhat. (Egy hajóskapitány súlyosan megsérült a viharban, annyira, hogy nem tudott lábra állni, ezért arra kérte segédjét, hogy erősen kötözze oda a kormánykerék mellé, hadd lássák a hajósok, hogy a kapitány a helyén van.)  

   Azt is őszintén meg kell vizsgálnunk, hogy az evangélium intése szerint tudunk-e örülni egymás sikerének, előmenetelének. Vagy olyan mértékű az önzés, a frusztráció, az irigység bennünk, illetve az elkeseredett versengés közöttünk, hogy képtelenek vagyunk erre? Amíg nem tudsz szívből örülni mások eredményeinek, boldogulásának, addig a te örömöd is csonka, hiányos marad. Miért van bennünk az a kényszer, hogy lelegyintsük, lenullázzuk azt, amit mások elértek, megvalósítottak, vagy hogy rosszindulatú megjegyzéseket tegyünk rájuk? Ezzel csak saját szánalmas kicsinyességünket tesszük nyilvánvalóvá. Próbáljuk ki: ha értékeljük, elismerjük másokban a jót, a mi örömünk is tisztább, teljesebb lesz. 

    Figyelemreméltó megjegyzés az igében: a Jézusba vetett hit szeretetet szül, ami megnyilvánul az övéiben mások iránt. Úgy is fogalmazhatunk: a Krisztushoz tartozásunk eredménye a cselekvő szeretet. Mellette elsősorban ezt tanuljuk meg. Ha ez hiányzik belőlünk, akkor baj van a vele való kapcsolatunkkal. Akkor az csak külsőség a részünkről: valójában elszakadtunk tőle.   

   Az apostol hálát ad azért, hogy az efézusi gyülekezet életében a hitből fakadó szeretet gyümölcsei mutatkoznak… Mindegyre azon kapom magam: túl kevés a hála bennem. Mindig akad valami gond, baj, ami megterhel, aggodalmaskodás, ami betölt. Persze, ezek kikerülhetetlenül jelentkeznek, de nem feledtethetik el velem azt, hogy ezek ellenére mennyi hálával tartozom.    

    Egy trinitárius formulát hallottunk: Jézus Atyja adja meg nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás Lelkét. Pünkösd előtt nagyon elevenen szólít meg ez az igevers. A bölcsesség a helyes mérlegelés, döntés és cselekedet. Mennyire szükségünk van az ilyen magatartásra! A kinyilatkozatás - Isten közlése, megváltó akaratának Krisztusban történt kijelentése, tudtunkra adása… Ebből ismerjük meg Istent. Egyre jobban, mélyebben. Az ő kegyelmét, megváltó hatalmát. 

    Isten szeretete, jósága végtelen… annak csak töredékét tudjuk felfogni. Van tehát tanulnivalónk ezen a téren. Urunk Igéje és Szentlelke által segít ebben. Mindennapi tapasztalatunk: minél többet vagyunk valakivel, annál inkább kiismerjük az illetőt. Ez nem feltétlenül pozitív megfogalmazás. Ritkán hallani: minél több időt töltök vele, annál jobban csodálom a barátomat, a szomszédomat, stb. Istennel kapcsolatban mégis ezt éljük át hit által. (Ének: Ó, hogy volt idő…)

  A másik kérése az apostolnak: világítsa meg lelki szemeteket. A külső mellett van egy belső látás, ami meghatározó. Testi szemünk világát mindennél fontosabbnak tartjuk, de a lelkit hajlamosak vagyunk elhanyagolni. Komoly látászavarokkal küszködünk. Nem látjuk Isten dolgait (ezért eltévelyedünk, vagy kétségbeesünk), nem látjuk helyesen egymást (ezért a sok harc, harag, ellentét közöttünk). Figyeljünk pontosan a kérésre: világítsa meg. Fizikai értelemben is így van: hiába kitűnő a látásunk, ha a szemünkbe nem érkezik fény, csak a sötétséget fogjuk érzékelni. A világosságot lelki látásunkhoz (is) Isten adja. Krisztus a fény, a világ és egyéni életünk világossága. Általa válunk látókká. Az apostol szerint különösen három igazságot kell meglátnunk ebben a belső megvilágosodásban.

a. Hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket. Ha valóban látnánk ezt a reménységet, ami nem bennünk születik, hanem amire Isten hívott el, akkor másként gondolkoznánk, viselkednénk. Kevesebb lenne a panasz, kesergés, az erőtlenkedés. Persze, újból hangsúlyozom, vannak nagy gondok, bajok az életünkben… De mindezek sötétségét, nyomasztó homályát beragyogja az az élő reménység, amely Istentől származik, amelyik Krisztusban lett nyilvánvalóvá. Amelyik a betegségben, a gyászban is tud a megváltásról, Isten üdvözítő akaratáról. 

b. Hogy milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között. Gazdag az ő örökségének dicsősége. Milyen szép kijelentés ez! De tudjuk: itt a valóság meghaladja a szavakat. Isten dicsőségét csak sejteni vagyunk képesek, csak gyenge megközelítéssel körülírni. Isten csodálatos, dicsőséges örökség részeseivé tett Krisztusban. Ezt csak érezzük szívünkben, még nem lett nyilvánvaló, de egyszer elnyerjük annak teljességét.   

c. Ez a belső nézés nemcsak az üdvösség kimondhatatlan szépségére szegeződik, hanem a jelen időben is észreveszi Isten munkáját:  milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Itt és most, ebben a bajjal, küzdelemmel járó földi életben, mindennapi gondjaink között. Vajon meggyőződéssel valljuk-e ezt? Itt is figyelnünk kell a megfogalmazásra: rajtunk, hívőkön. Mi a külső körülményeken akarunk mindenképpen változtatni (azok is Isten hatalmában vannak!), de az Ige azt tanítja: Isten rajtunk, bennünk mutatja meg hatalmát, irgalmát. Bennünk győzi le Lelke által a problémákat (vagy amit mi annak érzünk), a félelmeket. Egyik üldözött keresztyén közösség vezetője mondta: Isten megengedte, hogy házainkat lerombolják, de azt nem engedni, hogy hitünk összeomoljon.   

    Isten ugyanazzal az erővel hordoz minket, amivel feltámasztotta az Úr Jézust és amivel jobbjára ültette. Értitek, testvérek? Isten halált legyőző, mennybe felemelő hatalommal munkálkodik bennünk. Óriási kijelentés! Hiszünk-e ebben az Istenben, aki nemcsak egyszülött Fiát keltette életre, és vitte fel magához, hanem vele együtt minket is? Krisztus küldetése Istennek velünk való tervét ábrázolja ki számunkra.   

   A végén hallottunk arról, hogy Isten milyen méltóságot és dicsőséget adott a megváltásunkat elvégző Fiúnak (21-22.vers.) Feljebb minden méltóságnál… Ha Krisztus a mi Urunk, ha benne hiszünk, ha őt követjük, akkor a Leghatalmasabbnak a közösségéhez tartozunk. Nem kell földi hatalmak kegyét keresnünk. Nem bennük látjuk megmaradásunk garanciáját. Elvont, fellengzős kijelentésnek tűnhet, de nekünk Istennel kell védelmi szerződést kötni. És nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítanunk a földi uralmaknak, rendszereknek. 

   Mindent az ő lábai alá vetett. Nem leigázó, zsarnoki hatalom ez, hanem olyan, ami lehajolván felemel. A szeretetnek, az alázatnak a hatalma. Ő – Krisztus - az egyház feje. Ha komolyan vennénk ezt, nem lenne annyi vallási vita. Sajnos, mi fontosabbnak tartjuk ún. elveinket, hagyományainkat, mi akarjuk megszabni a megváltás feltételeit. Ha komolyan vennénk, nem lenne annyi közömbösség sem. Mert ha Krisztus (aki élete árán megváltott) a mi Királyunk, akkor szívünkkel-lelkünkkel érdemes neki engedelmeskednünk, az ő zászlaja alá állnunk, felajánlanunk neki szolgálatunkat.   

   Egy gyönyörű mondattal, az egyházra vonatkozó körülírással zárul ez az igeszakasz. Az egyház a Krisztus teste (v.ö. H. Káté),  és teljessége annak, aki teljessé teszi. Mintha valamiféle egymásrautaltság szólalna meg itt. Krisztus nem akar (pedig megtehetné) nélkülünk (akik pedig tökéletlenek vagyunk) teljességre jutni. Nem akar nélkülünk uralkodni, Isten dicsőségében örülni. Életének a részévé tett minket. Van-e ennél nagyobb méltóság, nagyobb kegyelem? Fogadjuk el, és éljük meg - Isten Lelke által - egyre teljesebben! Ámen.  

    Örökkévaló Istenünk, felséges menyei Atyánk a mi Urunk Jézus Krisztusban, a Szentlélek közösségében! Áldjuk szent nevedet, mert olyan csodálatos, hatalmas és dicsőséges vagy, magasztalunk, hogy örök kegyelmedből kiválasztottál minket az üdvösségre, és egyszülött Fiad által megváltottál. Így vagyunk most is együtt, mint megtartó közösségedbe fogadott gyermekeid. Köszönjük ezt az alkalmat, amikor Igéd és Lelked által erősítesz hitünkben, gazdagítasz szeretetünkben. Hála legyen neked az elmúlt héten is – talán küzdelmekben, nehézségek közt – megtapasztalt erőért, segítségért, áldásért, hogy hordoztál, felemeltél, bátorítottál, hála legyen neked szeretteinkért, családunkért, embertársakért, a gyülekezet közösségéért. 

   Megértettük azt az igéből, hogy Krisztusban való hitünk, hozzá tartozásunk szeretetet szül, aminek cselekedetekben kell megnyilvánulnia mások fele. Adj nekünk ilyen szolgáló életet!  Add nekünk a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megértsük szent akaratodat, és megnyíljanak lelki szemeink a rád, örök kegyelmedre alapozó élő reménység meglátására, a te egyre mélyebb, személyesebb megismerésedre, és hatalmad megtapasztalására mindennapi, földi küzdelmeink, tennivalóink között! 

   Olyan biztató volt azt hallani, hogy te halált legyőző hatalommal munkálkodsz közöttünk! Köszönjük, hogy újból Krisztus Urunk példáját állítottad elénk. Valóban, benne van a mi vigasztalásunk. Ő nemcsak vállalta sorsunkat, hanem minket is saját megdicsőülő isteni életének a részeseivé tett. Segíts rá figyelnünk, akik feljebb emeltél minden hatalmasságnál, uraságnál, hogy mindenek fölött az ő jósága diadalmaskodjék, és minden alárendeltessék őneki! Hogy nekünk ne kelljen félnünk semmitől, hanem bátran vallhassuk: benne megjelent szeretetedtől senki el nem választhat minket! Dicsőítünk, hogy őt tetted az anyaszentegyház fejévé: add, hogy ezt valóban komolyan vegyük, és ehhez az igazsághoz szabjuk magunkat. Rá figyeljünk, és igyekezzünk neki szolgálni, engedelmeskedni!

   Könyörülj, mennyei Atyánk, gyülekezetünkön. Együttérző szívvel hozzuk imádságban elődbe betegeinket. Légy közel hozzájuk kegyelmed, vigasztaló, erősítő Szentlelked által, öleld őket körül megtartó irgalmaddal! Kiváltképpen válságos helyzetben levő asszonytestvérünkért fohászkodunk, gyülekezetünk meleg lelkű, sokat szolgáló, hűséges tagjáért. Mindenható Istenünk, reád bízzuk földi és mennyei sorsát, te hordozzad őt erőtlenségében is atyai kezedben, és Krisztus megváltó érdeme szerint cselekedj vele. Irgalmazz fiatal testvérünknek, aki zsenge kora ellenére súlyos betegséggel kell szembenézzen, akinek életéért szülők, rokonok, ismertősök aggódnak. Könyörülj rajta, mutasd meg életében csodálatos, gyógyító, megtartó hatalmadat! Légy a gyászolókkal, szomorkodókkal, félelmek, aggodalmak sötét terhét hordozókkal, megpróbáltatások, kísértések közt élőkkel, adj nekik, és mindnyájunknak erőt, vigasztalást, szabadulást, megtartatást! 

Könyörgünk a háború rettenetét, fenyegetettségét, iszonyatát, pusztításait és veszteségeit elszenvedőkkel, enyhítsd nyomorúságukat, és hozd el minél előbb azt a napot, amikor - ígéreted szerint – megsemmisülnek a harci eszközök, és elérkezik a békesség, a hálaadás, a helyreállítás ideje.

   Áldd meg a pünkösd ünnepére történő készülésünket, újíts meg minket Lelked által! Ámen.