Ézs 61, 1-3. 10-11  (vas.de.)

Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállásának napját, vigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az Úr ültetvényének: őt ékesítik.

Nagy örömöm telik az Úrban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit. Mert ahogyan a föld növényeket hajt, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjaszt majd igazságot az én Uram, az Úr is, és öröméneket minden nép hallatára.

 

     Szép, biztató ennek a fejezetnek már a felirata is: eljön a kegyelem ideje. Hát nem ez után sóvárgunk, nem erre van szükségünk!? De hogy jön el?  A Tituszhoz írt levélben olvassuk (gyakran halljuk karácsonykor): megjelent az Isten üdvözítő kegyelme. A válasz a kérdésre tehát az, hogy Krisztusban jön el, sőt már el is jött. Ha őt befogadjuk, akkor a kegyelmet fogadjuk be.

  Tudjuk, ezeket a prófétai kijelentéseket Krisztus Urunk önmagára vonatkoztatja, amikor Názáretben megkezdi az ő messiási szolgálatát.  Gyülekezeti honlapunkon ez az újévi ige: hirdessem az Úr kedves esztendejét. Nem a kedvező konjunktúra, nem a körülmények előnyös alakulása teszi ezt az évet szerencséssé, nem is a mi okos célkitűzéseink, és az azok elérésére tett erőfeszítésünk, hanem az, ha mindenek fölött Krisztusra figyelünk, akarata szerint cselekszünk, előtte nyitjuk meg a szívünket.

   Uramnak, az Úrnak lelke van énrajtam. Az mondja ezt, aki Isten közelében él, aki bizalmi viszonyban van vele, aki tőle kapta megbízatását. Az idei évnek is nagy kérdése lesz – egyéni és közösségi életünkben-, hogy felvállaljuk-e felülről való küldetésünket. Tudatában leszünk-e annak, hogy van egy magasabb rendeltetésünk? Nem merülhetünk bele csak földi, kicsinyes érdekek, önző örömök kergetésébe, mert akkor éppen a lényeget passzoljuk el, legsajátosabb értékeinket, identitásunkat tagadjuk meg... Krisztus testvérei vagyunk, nem lehetünk az ördög cimborái.

Olvastam, hogy volt egy gazdag család, a szülők a nagyobbik fiút elküldték tanulni a világ egyik legjobb egyetemére, hogy majd továbbviszi a jól menő,  jó hírű vállalkozást. A fiatalember azonban – semmibe véve a rá váró nemes feladatokat - belemerült az éjszakai életbe, elzüllött, alvilági ügyekbe keveredett, börtönbe került. Szép küldetését eltékozolta. Isten mennyi örökségre hívott el, nem játszhatjuk el azt alacsonyrendű, olcsó földi dolgokért. Ne értsük félre, Krisztus sehol nem becsülte le a földi életet, tőle kapott küldetésünk annak realitására tekint (ő maga is „földiként” szolgált, mutatott példát nekünk), de fontos, hogy úgy éljünk, hogy ne a magunk önző kedvteléseit keressük, hanem neki engedelmeskedjünk. Akkor bontakozik, teljesedik ki az életünk, akkor válik áldássá. A kísértő sikert, boldogságot ígér, miközben silánnyá, sekélyessé teszi, megnyomorítja, lekorlátozza az életünket. Krisztus szabaddá akar tenni … a kegyelem gazdagsága, a szolgálat öröme fele nyit nekünk teret.

A szabadon repülő madarat be lehet fogni egy kis csalival a kalitkába, aztán a napi adaggal be lehet etetni, és elfeledkezik a kék égről, a napsütésről, a társaival való pompás szárnyalásról. Értjük a hasonlatot.

    Mire küldi el, mire keni fel az Úristen az ő engedelmes Szolgáját? Hogy örömhírt vigyek a szegényeknek … Könnyen azoknak a helyzetébe tudjuk képzelni magunkat, akik várják a segítséget a szegénységben, a megtört szívűségben, megkötözöttségben.  Biztos, hogy sokan közülünk anyagi értelemben is gondokkal küszködnek: van szociális szegénység nálunk is, bár mi a világ szerencsésebb felén élünk. Kérjük Istent, hogy rendelje ki nekünk, ami szükséges, adjon bölcsességet, hogy javait helyesen használjuk, és segítsen meglátni a mások nélkülözését! Az örömhír az, hogy gazdag Istenünk van, az örömhír az, hogy ő gondot visel rólunk, az örömhír az, hogy nemcsak földi dolgokkal, de lelkiekkel is ő tud betölteni. Mert mit ér a sok minden is, ha nincs békesség, öröm, egyetértés? És a kevésben is lehetünk hálásak, elégedettek.

   Furcsa lenne, ha valaki a kórház folyosóján azt mondaná: kötözésre jöttem … a szívemmel. Pedig – jelképes értelemben – mennyi megtört, vérző, megsebzett szív van! Lehet, hogy a legközelebbiek okoztak nekünk csalódást szeretetlenségükkel, keményszívűségükkel, lehet, hogy valami veszteség ért, lehet, hogy álmaink omlottak össze, és idéztek elő lelki balesetet. Egyik színész mondta társának tragikus halála után: harapásnyomok vannak a szívemen. Talpnyomok, ütések nyomai. Sokat jelent, ha baráti, bátorító szóval meg tudjuk simogatni egymás szívét, de bekötözni, valóban gyógyítani Isten képes. Bízzuk rá magunkat az áldott orvosra!

    És a megkötözöttség. Nos, ez a kérdés nem olyan egyértelmű. Ki vallja magát megkötözöttnek, netán fogolynak? Kikérjük magunknak: szabad emberek vagyunk.

(Hála Istennek, külső – jogi, politikai - értelemben igaz ez, ha vannak is korlátozások bizonyos területeken.). Azt teszünk, amit akarunk. Valóban? Börtönlelkész mondta el, hogy az egyik rab – akiről később kiderült, hogy súlyos bűncselekményt követett el - arra kérdésre, hogy miért van ott, azt válaszolta: szükségem volt egy kis elvonulásra.

A Sátán elhiteti velünk, hogy a mi utunk az, amelyen az orrunknál fogva vezet. Hogy a mi sorsunk az, amelyben erőszakkal tart. Hogy a mi döntésünk az, amire mindenféle kényszerítő eszközzel rávesz. Elhatároztam, hogy nem hagyok fel szenvedélyeimmel, elhatároztam, hogy kitartok a haragban, nem járok el istentiszteletre, elhatároztam, hogy magamnak élek, hogy nem törődöm senkivel, elhatároztam, hogy a saját kényelmem, szórakozásom lesz a legfontosabb számomra. Valóban, ez a mi legjobb tudásunk, lelkiismeretünk szerinti döntésünk? Mintha a gazda azt mondaná: elhatároztam, hogy a földemben ezentúl csak gyomot termelek? Hát nem valami nagy dolog, megy az magától. Magától a gonosztól. Nagy ámítás, csalás, megvezetés van ebben.

   Az Úré a szabadítás. Egyetlen igazi szabadság van, amit Krisztusban kapok: az ő szeretetének, bocsánatának, tisztaságának szabadsága ez. Csak akkor lehetsz szabad, akkor lehetsz igazi önmagad, ha Krisztus szolgálatába állsz. 

    Az Úr engedelmes Szolgája pedig, a mi megváltó Urunk, aki magára vette, vállalta ezt a próféta által megjövendölt küldetést, aki életét áldozta, hogy mindez igazzá, érvényessé, hatályossá váljon reánk nézve, ünnepélyesen kihirdeti az Úr kegyelmének esztendejét.

Voltak a történelemben nagy pillanatok, nagy függetlenségi nyilatkozatok, béke – és szabadság- proklamációk (azoknak általában árnyoldala is volt, pl. az idén lesz 100 éves a trianoni szerződés). De ez a messiási nyilatkozat mindent felül halad és mindenkire vonatkozik.  Arról szól, hogy ő teljesen eleget tett, arról szól, hogy mi békességben élhetünk, bizalomban, mert nem lehet kétségünk Isten megtartó szeretete, megbocsátó irgalma, és üdvözítő akarata felől.

   Krisztus maga a kegyelmi nyilatkozat. Nézz Krisztusra, értsd meg az Isten akaratát 2020-ra, és egyáltalán jövődre, üdvösségedre nézve! Hát, van,  amit ünnepeljünk, van, amiért örüljünk, ujjongjunk, önfeledten hálát adjunk.

    Engedjük, hogy az Úr kegyelmi esztendeje nálunk is elkezdődjék! (1848 március 15-én kimondatott a magyarországi jobbágyság felszabadítása, de volt olyan székelyföldi falu, ahova csak pünkösdre jutott el a hír. Pl. az erdővidéki alsórákoson a mai napig népünnepély. Nyilván, a földbirtokok urainak nem volt érdeke, hogy a jobbágyok megtudják: nem kötelesek robotolni, adót fizetni nekik. Ezért agyonhallgatták a forradalmi határozatot.) A Sátánnak nem érdeke, hogy szabad légy. Rabságában akar tartani. De halljátok meg! Vegyétek tudomásul! Nem tartozunk a bűnnek (írja Pál is), csak Krisztusnak, aki megváltott. 

   Ott van a győzelmi béke-kiáltványban az ítélet is. Jézus ezt nem idézi. Isten benne valóban csak kegyelmét akarja adni, de aki nem fogadja el, akik hideg, kemény szívvel visszautasítja, annak szembe kell néznie a kegyelem nélküli állapot következményeivel. Ez az ítélet.

   Hallunk a gyászolók, megszomorodottak  vigasztalásáról uis. Mennyi gyászunk van! Eltávozott szeretteink, de népünk eltávolodása, pusztulása miatt is. Isten hamu helyett fejdíszt ígér. Az öröm, a vigasság jelét. Nem felszínes, könnyelmű optimizmus ez, hanem Isten hatalmának győzelme a halál felett, jóságának győzelme minden rossz és gonosz felett. Kirügyezik, kivirágzik reménységünk, mint a fa.

   Az igazság fáinak, az Úr ültetvényének nevezik őket. Legyünk azok! Akarjuk, hogy az Úr ültessen, ápoljon, tisztítson, hogy sok gyümölcsöt teremjünk: szeretetben, békességben, örömben egymás javára, az ő dicségére.

   Csak felolvasom az utolsó két verset: engedjük, hogy gyönyörködtesse a szívünket Isten igéje, az ő áldó kegyelme! Ámen. 

                       

Mindenható, irgalmas Istenünk, dicsőséges, fenséges, szerető mennyei Atyánk Jézus Krisztusban, a Szentlélek közösségében,

áldjuk örökké szent neved, azért, hogy Igéd által Krisztus érdeméért köztünk is a te kegyelmed esztendejét hirdeted ki. Azt hozod tudomásunkra, azt erősíted és pecsételed meg szívünkben Szentlelked által, hogy te megbocsátasz nekünk, békességet kínálsz, sőt, gyermekeiddé fogadsz, a mennyei örökség, az üdvösség részeseivé teszel. Legyen ezért tied a hála, a dicséret, a magasztalás!

Segíts, hogy ezt meghalljuk, hittel elfogadjuk, és engedjük, hogy ennek bizonyossága, öröme, reménysége töltsön be.

  Így tudjuk reád bízni szegénységünket is, anyagi gondjainkat, aggodalmainkat ebben az évben, és csodálatosan megtapasztaljuk gondviselő szeretetedet. Add, hogy azért, amit eddig kaptunk, amit ezután is kirendelsz, hálásak legyünk! Amiért hálásak tudunk lenni, az van igazán örömünkre, javunkra.

   Így tudjuk reád bízni ebben az évben lelki terheinket is, szívünk sebeit, fájdalmát, csalódásainkat, amit mások okoztak, sikertelenségünket, amiért talán magunkat vádoljuk, veszteségeinket, amiket el kell hordoznunk. Te gyógyíts, te kötözz be, te újítsd meg, ajándékozz meg minket reménységgel, bizalommal, bátorsággal a tovább induláshoz, hogy újból örülni tudjunk az életnek, észrevegyük az abban számunkra elrejtett szépségeket, áldásokat!

   És hadd lássuk be őszintén megkötözöttségeinket is, és tőled kérjünk, tőled nyerjünk szabadságot, tiszta, krisztusi indulatokat, készséget a jóra, mindenre, ami tisztességes, dicséretes, ami szent akaratod szerinti. Őrizz meg a sátán félrevezető, gonosz hazugságától, a hamis örömöktől, megkeményedéstől, az beletörődéstől, az elszakadástól, a közömbösségtől! Értesd meg mindnyájunkkal, hogy te szeretetre, békességre, összefogásra, egymás támogatására, a Krisztus követésére rendeltél minket! Ez a mi életünk célja, kibontakozása, értelme. Minden egyéb önző ábránd, megtévesztő illúzió.

   És vigasztalj minket minden szomorúságunkban! Hadd tapasztaljuk meg elkeseredéseinkben is Krisztus szava szerint a megvigasztaltatás boldogságát, Krisztusban a hozzád tartozás megtartó, győzelmes erejét.  

   Adj fejünkre hamu helyett ékességet, vezess minket diadalmasan, mint a te népedet!  Adj nekünk földi áldásokat is munkálkodásunk után, add, hogy bölcsen éljünk azokkal, adj jó előmenetel terveinkben, szándékainkban, tanulásban, vállalkozásban, és áraszd ránk lelki ajándékaidat is, hogy elsősorban azokban bővelkedjünk, legyünk gazdagok a hitben, összetartásban, reménységben, szeretetben, így lehessen – mint a te ültetvényed- gyümölcsöt, bő termést hozó az életünk.

   Könyörgünk gyülekezetünkért, gyermekeinkért, hadd növekedjenek békességben, szeretetben, a te félelmedben, Krisztus ismeretében, a fiatalokért, hogy a sok kísértés között megálljanak a hitben, el ne szakadjanak tőled, tőlünk, imádkozunk a felnőttekért, győzz le mindent, ami megnyomorítja az életünket, szenvedélyeket, haragot, neheztelést, adj a családokban egymás iránti őszinte tiszteletet, ragaszkodást. Cselekedd, hogy el ne hajoljon tőled a szívünk! Légy idősebb testvéreinkkel, légy támaszuk, erősségük, bizodalmuk, könyörgünk a betegekért, gyászolókért, özvegyekért, árvákért, megterheltekért, nehézségben levőkért! Megtartó, felemelő, megszabadító kegyelmeddel légy velük és mindnyájunkkal ebben az esztendőben, és egész életünkben, hogy szeretetben járva, egymás javát hűségesen munkálva megérkezzünk tehozzád, Jézus Krisztusért! Ámen.