Gal 3, 19-29 (vas.de., 2021. szept.19.)

19 Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által.

20 Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy.

21 A törvény tehát az ígéretek ellen van? Szó sincs róla! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás.

22 De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Róm 11,32

23 Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig.

24 Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg.

25 De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve.

26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.

27 Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra.

28 Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.

29 Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök. Róm 4,13

    Kissé elvontnak, nehezen érthetőnek tűnhet Pál apostolnak ez a gondolatmenete. Végső üzenete ennek ellenére egyszerű és világos. A törvényről hallottunk, ami ellen gyakran lázadozunk, ami nélkül mégsem lehetünk meg. Egyetértünk mai igénk első megállapításával: a törvény a bűn miatt adatott. Ha tökéletesek lennénk a jóságban, igazságban, szeretetben - fölöslegessé válna a törvény.

Tegyük fel, hogy egyik napról a másikra eltörölnének minden világi jogszabályt: önkéntessé válna az adózás (mindenki lelkiismerete szerint adna közösségi célokra), nem felügyelnék előírások az emberek közti viszonyt, sem az anyagi javak birtoklását, használatát. Mindenki saját jó belátása szerint cselekedne. Nem lenne káosz belőle?    

   És higgyétek el, ebben az esetben nemcsak a mások visszaéléseitől, gátlástalanságától kellene tartanunk, hanem attól is, hogy mi követünk el igazságtalanságokat másokkal szemben. (Egyik erős testalkatú fiatalembert kérdezték meg, hogy miért nem jár kocsmába. Azt válaszolta: félek oda járni, mert hallom, hogy gyakran verekedések törnek ki: még meg találnék ütni valakit.) Mert ha nincs kijelölt határ, akkor kérdés, hogy meddig lehet elmennem, mit engedhetek meg magamnak? Ha nincs paragrafusokba rögzített kötelességem, akkor kérdés, hogy mi az, amit mégis magamra vállalok? Szóval a bűn miatt (amit elsősorban magunkban kell felismernünk) van szükségünk emberek alkotta és az Istentől kapott törvényre is.    

  Az elméleti fejtegetésben elhangzik egy személyes (személyre vonatkozó) utalás: amíg eljön az utód. Akiben az igazság jelenik meg. Aki az igazság kezese. Akiben beteljesedik az ígéret. Akiben minden átértékelődik, és újjá lesz minden. Tudjuk, kiről van szó.

   A felülről való törvényt angyalok közölték közbenjáró(k) által. Mennyei és földi megbízottak által jutott el hozzánk. A lényeg azonban az, hogy Istentől származik. Ugyanakkor azt olvastuk ki az Igéből, hogy Istennek (a Szentháromság csodálatos szeretet-közösségében) nincs szüksége törvényre. Nekünk is annál kevésbé, minél inkább egyek leszünk vele… Emberi síkon is így működik: ha nagyon szeretem szüleimet, testvéreimet, hitvestársamat, gyermekeimet, akkor nem a törvény irányítja kapcsolatunkat. Akkor nem ilyen-olyan rendeletek kényszerítenek arra, hogy figyeljek rájuk, hogy segítsek nekik, támogassam őket, békességben éljek velük, hanem mindez a szívemből fakad. Kezdjük érteni.

  Felmerül az apostolban a kérdés: ha Isten azt ígérte, hogy Istenünk lesz, hogy törvényét a szívünkbe írja (Jer 31,33), akkor ezek a „kívülről érkező” törvények az ígéretek ellen vannak? Valamit meggondolt Isten? Szó sincs róla! A bűn minket változtatott meg, a Teremtőnkhöz való viszonyunkat, és nem az ő szeretetét.  Ha árnyékba lépünk, ha sötét szobába zárkózunk, nem azt jelenti, hogy a Nap fénye gyengült meg.  

   A törvény eszköz, szükségmegoldás… Nem képes életet adni, de az életre mutat. Nem mondhatod: megtartom a törvényt, és akkor feltárul előttem az áldások teljessége… mert a törvény nem megváltó erő önmagában. Hanem odavezet, odakapcsol Valakihez. Nagy tévedés lenne kizárni életünkből azt, aki a törvényt (a mi javunkra) adta. Nagy tévedés lenne megfeledkezni a törvényhozó igazi szándékáról. (Egy meseszerű tanítótörténet arról szól, hogy egy királyfi a palota padlásán talált egy titkos könyvet, amely leírta a számára rendelt társhoz vezető utat, aki mellett megtalálja az igazi boldogságot… Elindult, hosszas, viszontagságos vándorlás után megérkezett a 10. ország királyának a kastélyához… Szeme, szája tátva maradt az ámulattól, amikor meglátta a király gyönyörűséges lányát. Rögtön szerelem lobbant mindkettejük szívében. Ám a királyfi ebben a pillanatban megdöbbenve vette észre, hogy a mindentudó könyvet, ami idáig kalauzolta, elveszítette. Hagyott csapot, papot, szerelmes mátkát, és kétségbeesve visszaindult szíve legdrágább kincse, a könyv megkeresésére… ) Bizodalmunk nem a törvényben, hanem Krisztusban van, akihez a törvény elkalauzol. Nem a törvényből van a megigazulás.

  Egy érdekes, mély értelmű, elgondolkodtató mondat hangzik el: az Írás mindenkit bűn alá rekesztett. (Pál apostol a Római levélben is hasonlóképpen fogalmaz – Róm 11,32.) A törvényt tartalmazó Kijelentés világosan kimondja: a bűn fogságában vagyunk. Különben azt hinnénk, az a szabadság, hogy lopunk, ölünk, csalunk, paráználkodunk, hogy mindent megengedhetünk magunknak.  Isten Igéje tudatosítja bennünk, eljuttat arra a belső felismerésre, tapasztalatra: a bűn korlátozó hatalma alatt élünk. Nem azt teszed, ember, amit tenned kellene.

    Modern korunkban leírtuk, töröltük ezt a lelki a törvényt. Ám igazságát, hatályát nem tudtuk felfüggeszteni. Olyan ez, mintha hivatalosan rögzítenék pl. az EU alkotmányában, hogy - teszem fel - a daganatok nem számítanak betegségnek. Csak téves, hipochondriás képzelgés az egész. Ezért kezelésükre sincs szükség. Vajon ettől változna valami? Jobbak lennének az egészségügyi statisztikák? Vagy ha kihirdetnék, hogy nincs bűn, gonoszság, erkölcstelenség, ezek mesterséges fogalmak, régi társadalmi konvenciók maradványai. Ettől jobbak lennénk?  Akkor már át is írhatjuk az éneket: „Mind jó, amit az ember tészen”? A boldogság, a békesség kora köszöntene ránk? Nem gondolom.    

  Az Írás világosan, kíméletlen élességgel megmutatja, hogy kik vagyunk, és kik kellene lennünk. Nem azért, hogy kétségbeesésbe kergessen, hanem azért, hogy (minden kibúvót kizáró módon) megértesse velünk: az ígéret, a megújulás Krisztus által adatik. Hogy rádöbbenjünk: nincs más megoldás, csak az egyszülött Fiú. Áldott törvény, mely Krisztushoz kényszerít! A törvény tükör: nemcsak a mi arcunkat, hanem a Krisztusét is megmutatja.

   Hogy az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. A hit felismerés. Elfogadás. Személyes odakapcsolódás. Bizalom. Krisztusba kapaszkodás. Ha azt mondod, hogy jól vagy úgy, ahogy vagy, indulataid, bűneid irányítása alatt, akkor nincs szükséged hitre és Krisztusra. (Hiteles történet a következő: egy édesapa sok érdeklődés után kinyomozta a külföldre távozott, és ott drogfüggővé vált fiának a tartózkodási helyét, oda utazott, hetekig a fia mellett maradt, kérlelte, hogy szakítson az egésszel, jöjjön haza. Nem volt hajlandó.) A hit a megváltás utáni vágy felébredése, a Megváltó iránti szerelem fellobbanása. Az, amit a tanítványokról olvasunk az evangéliumban: mindent hátra hagyva, követték őt.  

   Azt hallottuk, hogy  amíg eljutottunk hozzá, a törvény őrzött… Kétségtelen a törvény konzerváló szerepe. Figyelmez, irányít, óv, véd. Összetart. (Többen ismerik William Golding A legyek ura című regényét. A lakatlan szigetre vetődő gyerekek a túlélés érdekében a maguk kis társadalmát próbálják maguk hozta törvényekkel megszervezni, aztán a szabályok felrúgása tragédiába torkollik.) A törvény nevelőnk volt Krisztusig… Isten iskolájában a tudás legfelsőbb szintjéig, Krisztus megismeréséig kell eljutnunk.   

    Ha Krisztusban vagyunk, akkor már nem a nevelő koordináló felügyelete érvényesül. Igaz marad a törvény, de nem az irányít. (Régebb egy-egy gazdag ember gyakran küldte el általában a nagyobbik fiát valamelyik híres tudóshoz, mesterhez, hogy művelt, illedelmes, felkészült, jó modorú felnőtté váljon. Amikor azonban hazakerült, akkor már nem a nevelő, hanem a fiát nagykorúvá nyilvánító, maga mellé vevő, hatalommal felruházó apa akarata érvényesült. Érvényesek??? maradtak a tanultak, de átminősültek.)

   Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Isten gyermekei vagyunk tehát Krisztusban. Isten élő közösségébe tartozunk az egyszülött Fiú érdeméért, ezért nem a hasonló kegyelmi státuszba levők elleni törvényeskedő szőrszálhasogatás a feladatunk. Sokkal inkább: Isten szeretetének megélése. 

   A keresztség is ezt a közösséget erősíti meg: Krisztussal köt össze minket, az ő isteni befolyása alá rendel. Egyre inkább áthat az ő szeretete, jósága. Egyre inkább hasonlókká leszünk őhozzá.  A keresztyén élet: a krisztusivá válás folyamata. Ez a mennyben fejeződik be.

  Egyik fő következménye ennek az, hogy egyek vagytok. A törvény különbségeket állít fel. Kategorizál. A szeretet eggyé tesz: nincs zsidó és görög, szolga és szabad, férfi és nő. Ezek a másságok az Isten kegyelmének egybefogó igazságához képest mellékesek lesznek. (A napokban olvastuk a Mai ige egyik áhítatában, hogy akik a Krisztus nevét vallják, azok a legnagyobb tisztelettel és szeretettel kellene egymáshoz viszonyuljanak.  Sajnos, mi – különböző felekezetekhez tartozók - sokszor elhatárolódunk egymástól, kritizáljuk egymást.)

    Vajon Krisztus egymás mellé tud-e állítani? Le tudja-e rombolni az emberi gőg, önteltség, előítélet,  önzés építette válaszfalakat? Valójában nincs igazi különbség köztünk, ha mi mégis látunk, akkor nem vagyunk maradéktalanul őbenne. Ha valaki azt hiszi, hogy ő inkább megérdemli a bocsánatot, az üdvösséget, mint akárki más a világon, akkor annak fogalma sincs az Isten kegyelméről. Annak szívét emberi gondolatok, indulatok irányítják, és nem a Krisztus jósága…

  Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor a szó leguniverzálisabb értelmében Ábrahám utódai lettetek (Ábrahám még nem ismerte a mózesi törvényt…), és Isten Krisztusban adott ígéretének teljes jogú örökösei. Ha valaki örökösének nevez ki, akkor az nem az én teljesítményem, bizonyos törvényeknek való megfelelésem eredménye, hanem az örökséget ajándékozó akarata, nagylelkűsége. Ez – lelki értelemben – az Isten kegyelme.

  Hadd zárjuk az Efézusi levél első verseivel: Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban.

4 Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben.

5 Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint,

6 hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában.

7 Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint,  11 Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik.  Ámen.

Urunk, mennyei Atyánk, hálát adunk neked, hogy együtt lehetünk ezen az alkalmon, a mi Urunk Jézus Krisztus feltámadásának napján, köszönjük gondviselő jóságodat, amivel hordozol minket, köszönjük a mindennapi kenyeret és földi áldásaidat, a mindennapi erőt és békességet, köszönjük szeretteinket, családtagjainkat, barátainkat, ismerőseinket, és mindenekfelett azt, hogy biztos reménységünk van az üdvösség felől. A te Krisztusban megjelent szeretetedtől valóban senki el nem választhat. Tudjuk, ez nem a mi érdemünk, hanem a te végtelen kegyelmed ajándéka.

   Magasztalunk téged, hogy tanítottál arra, hogy szükségünk van a törvényre, a te Igéd útmutatásaira, figyelmeztetéseire, de nem a törvény által van a megigazulás, nem annak betartásában van a mi bizodalmunk, hanem Abban, akihez a te törvényed, a te Igéd elindít: Jézus Krisztusban, megváltó Urunkban. Mennyei Atyánk, a te törvényed világosan megmutatja nekünk, hogy mi a bűn alá vagyunk rekesztve, saját erőnkből nem tudunk onnan szabadulni, hogy egyúttal azt is felismerjük: van menekvés, van megtartatás Krisztusban. Valóban, a törvénynek ez a tanulsága egyszülött Fiadhoz vezet minket, hogy benne lévén ne külső parancsok, rendelkezések irányítsanak, hanem az ő szeretete, jósága.

  Aki őbenne van, az teljessé lesz a neked való engedelmességben, az valóban a te tetszésed szerint tud élni. Benne és általa lettünk teljes jogú gyermekeid, élvezhetjük kegyelmed minden áldását, és élhetjük meg egymással is a testvéri egységet: nem törvényeskedésben, hanem szeretetben, nem ítélkezésben, hanem elfogadásban, nem elhatárolódásban, hanem összefogásban. Tedd ezt valósággá köztünk, gyülekezetünkben, anyaszentegyházunkban világszerte!  Taníts úgy végezni feladatainkat, betölteni megbízatásunkat munkában, családban, hogy soha el ne feledkezzünk mennyei elhívatásunkról, az örök élet boldog reménységéről.

  Könyörülj gyülekezetünkön! Elődbe hozzuk betegeinket, a régóta szenvedőket, a súlyos állapotban levőket, és azokat is, akik kisebb- nagyobb testi erőtlenség baját, terhét hordozzák. Vigasztald a gyászolókat Lelked által az örökélet bizonyosságával, Krisztus feltámadásának evangéliumával, légy társa az egyedül valóknak, segítsége, szabadítója a kísértések közt levőknek, támasza az erőtleneknek! Hadd tapasztaljuk meg mindnyájan hit által, hogy kősziklánk, erős várunk, oltalmunk, biztos megtartónk vagy, Krisztusban pedig mennyei örökséget ajándékozó irgalmas Atyánk. Könyörülj világunkon, végtelen hatalmaddal és jóságoddal győzd le a rosszat, munkáld a jót, terjeszd ki áldásodat a föld egész kerekségére!

   Áldd meg mindenütt gyermekeidet, népedet, egyházadat, szent Fiad érdeméért! Ámen.