Gal 5, 16-26 (vas.de.) 

  16 Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek.

17 Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Róm 7,15-23

18 Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt.

19 A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás,

20 bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás,

21 irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.

22 A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség,

23 szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.

24 Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Róm 6,6; Kol 3,5

25 Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.

26 Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.

    Hogy nézünk arra az emberre, aki ezzel szólít meg: intelek téged? Nem gondolom, hogy túl kedvesen. Kikérjük magunknak: minket ne figyelmeztessen senki. Persze, ettől mi még megengedjük magunknak, hogy kioktassunk másokat: szemtől szembe, vagy a hátuk mögött. Az apostol üzenetében viszont kerek perec az áll: intelek titeket. Be kell látnunk, hogy - bár sokszor úgy viselkedünk, mintha - még nem jutottunk arra a szintre, hogy azt mondhatnánk: minket már semmire sem kell tanítson Isten Igéje.  

    Az itt megfogalmazott intés summája (a szakasz végén még egyszer megismétli ezt az apostol): Lélek szerint éljetek. Két hangsúly van ebben a rövid mondatban: a)először is úgy, mint akiket valóban Isten Lelke vezet, mint akik törekedtek figyelmi a felső irányításra, a mennyei radarjelzésekre. b)És – másodszor - úgy, mint akik nemcsak beszéltek erről… Egy idősebb munkatárs dicsekedett kezdő kollegájának azzal, hogy ő milyen jó a szakmában, milyen ötletes megoldásai voltak, hány bonyolult műszaki kérdést oldott meg. Többszöri ilyen témájú szövegáradat után azt mondta az új kolléga: erről már eleget hallottam, most mutass is valamit!  Nem gondoljátok, hogy ez a mozzanat elmarad hitünk megéléséből? Beszélünk Istenről, és nem tesszük láthatóvá szeretetét, Krisztusról, és nem gyakoroljuk irgalmát, Isten Lelkéről, és nem mutatjuk fel erejét. Hitetek legyen életforma!

  Isten Lelkének munkája abban mutatkozik meg, hallottuk az Igéből, hogy nem a test kívánságát visszük végbe. Ha ugyanolyan anyagiasak, önzők, haragtartók, mértéktelenek, ugyanúgy szenvedélyek rabjai vagyunk, mint a „világ fiai”, akkor miről beszélünk? Ha nem jutunk előbbre a lelki fejlődés útján, ha nem leszünk érettebbek gondolkodásunkban, tisztábbak érzéseinkben, alázatosabbak, megbízhatóbbak magatartásunkban, akkor hasonlók vagyunk a könyvtárban hosszú órákat töltő írástudatlanhoz, akitől megkérdezték, hogy mégis miért jár oda, amire azt válaszolta: mert azt hallottam, hogy ott az ember hasznosan tölti az idejét.    

   A test kívánsága, indulata a Lélek ellen tör, a Lélek a test ellen… Spirituális törvény ez. Vannak, akik állítják, hogy ebben a megfogalmazásban benne van a régi világ dualista szemlélete, amely szerint a test az alantast, a rosszat képviseli, a lélek az emelkedetett, a jót. Biztos, hogy a kifejezések használatában tetten érhető ez. De gondoljunk meg: nincs mégis óriási igazság az apostol tanításában? Jóra vezet-e az, ha nagyravágyó, önző, telhetetlen, tisztátalan kívánságainknak szabad teret adunk? Nem azért van annyi erőszak, igazságtalanság, elnyomás a világon és a mi szűkebb köreinkben? Én nem lenne-e bölcs, egyenesen ésszerű dolog Isten Lelkének a vezetésére figyelni, aki az egymás iránti türelemre, szeretetre tanít?

  Érdekes, szemléletes képpel találkoztunk az igében: ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Valóságos ölre és vérre menő küzdelem ez. Én ebből a megszövegezésből két dolgot hallok ki. a)A testnek a Lélek (a bűnnek a hit) elleni harca megakadályoz abban, hogy azt tegyem, amit „belső emberem” szerint szeretnék. Nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok - írja Pál (Róm 7,19). b)A másik oldalról nézve: a Lélek fellépése a test kívánságai ellen megóv attól, hogy saját kényem-kedvem szerint cselekedjek, hogy azt tegyem, amit önző vágyaim diktálnak. Jó megvizsgálnunk magunkat: mit szeretnénk igazán, szívünk szerint?  Azt, hogy valami baj érje valamiért ellenszenves ismerősömet, szomszédomat, munkatársamat, azt, hogy – akár tisztességtelen úton, embertársaim rovására is – mások fölé kerekedjem, azt, hogy „megmutassam az igazamat”?

  De ha a Lélek vezet, akkor nem vagytok a törvény uralma alatt. Nem a törvény szankciói és fenyegetése miatt, nem kényszeréből teszitek a jót vagy kerülitek a rosszat, ui. Isten Lelke indít arra. Csiha Kálmán püspökünk „fel nem jelentés miatt” került börtönbe. Valaki átadott neki egy, a fennálló rendszer ellen szót emelő írást, és ő nem jelentette fel az illetőt. Akkor az volt a törvény. Isten Lelke azonban soha nem hatalmaz fel a bűnre. Szélsőséges szekták vezetőiről olvassuk, hogy elhívatottságukra hivatkozva durva visszaéléseket is megengednek maguknak. Isten Lelke nem a törvény szintje alá, hanem a törvény szintje fölé helyez minket.

  Mert a test cselekedeti nyilvánvalók – állapítja meg az apostol, és erkölcsi, hitbeli, közösségi és önmagunk ellen elkövetett bűnöket sorol fel. Egy (5+2+9+2 = 18) tizennyolcas jegyzék ez. Persze, mindenik bűn kihat a közösségre és saját lelkünkre is. Vannak olyan bűnök ebben a felsorolásban, amiket könnyen (talán túlságosan is könnyen) kihúzunk a listáról, mondván, hogy ezekkel nincsen gond, és vannak, amikkel mindegyre meggyűlik a bajunk. De – emlékezzünk! – az Írás nem azt mondja, hogy boldog, akinek nincsen bűne, hanem: boldog az, akinek megbocsáttatott. Nos, ebben lehet a reménységünk. Mert keményen hangzik a bűn-lajstromot követő megjegyzés: nem öröklik Isten országát. Megfagy bennünk a vér. Kicsoda üdvözülhet tehát? Önmagában senki, csak Isten kegyelme, Krisztus áldozata, a Lélek újjászülő ereje által.

    Aztán az apostol ír a Lélek gyümölcseiről is. Figyeljük meg: nem a mi gyümölcseink. Pedig úgy szoktunk beszélni róluk, mint sajátjainkról.  Az én hitem, az én szeretetem, az én erőm, az én jó szívem… A Lélek áldásai ezek, akit ha befogadunk, akkor azok bennünk is áldássá lesznek. Amikor ezeket a jó gyümölcsöket akarjuk, ezekre vágyunk, akkor Isten Lelkét kell kérnünk.  

   Kilenc lelki ajándékot sorol fel az apostol. Nem is tudnám csoportosítani: Istennel, egymással, sőt önmagunkkal való kapcsolatainkat is meghatározzák. 1.A szeretettel kezdődik a felsorolás - az az első. A legnagyobb. Mert a legnagyobbról, Istenről szól, és az ő legnagyobb ajándékáról, Krisztusról. Minden belőle indul ki. Minden hozzá igazodik. 2.Az öröm a következő. Nem felületes jókedv ez, hanem a bajban, nehézségben is megmutatkozó, megmaradó bizalom. Belesimulás Isten szeretetébe. A síró gyermek öröme, aki anyja ölében van. 3.A harmadik a békesség… mert egy rossz szó, egy szeretetlen megnyilvánulás megronthatja örömünket. A békesség a szeretet érvényesülése minden körülmények között. 4.Aztán a türelem – vagyis következetes kitartás a szeretet mellett (hiszem, hogy Isten változatlanul szeret, ezért és is próbálok változatlanul szeretni). 5.Majd a szívesség, vagyis a szeretet kifejezésre juttatása (nem elég az, hogy a föld mélyében tiszta víz található, ha az nem tör elő üdítő forrás formájában, vagy ha nem ások kutat, hogy a víz elérhető legyen). 6. Továbbá a jóság - a szeretet megmutatása apró gesztusokban és nagy, önfeláldozó tettekben. 7. A hűség - a szeretetnek az a tulajdonsága, hogy  minden vihart átvészel, mindig lehet számítani rá. 8. És a szelídség - a szeretet odahajló, önmagát feltáró alázata (soha nem gőgös, nem lekezelő). 9. Végül az önmegtartóztatás - a szeretet megvédése saját önző kívánságainktól. Mert a szeretet leggyakrabban miattunk kerül veszélybe bennünk.

   Az ilyenek ellen nincs törvény, hallottuk, azaz a legmagasabb törvény szerint élnek. Hadd világítsa meg ezt egy furcsa párbeszéd.  „Uram, ön engedély nélkül behatolt egy lezárt partszakaszra, vízbe ugrott, pedig látta, hogy ki van téve a tábla, hogy ez tilos, felpofozott egy magas rangú tisztet, mivel magyarázza?” „Úszóbajnok vagyok, a tengerparton sétálva távoli segélykiáltásokat hallottam, gyorsan a helyszínre szaladtam, tengerbe vetettem magam, kimentettem egy személyt, aki a felborult motorcsónak alá szorult, és elsősegélyben részesítettem. Mint utólag kiderült, a parti őrség vezetőjéről volt szó. Valójában megmentettem az életét.”   

       Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt.  Mély értelmű mondat. A Lélek és a test harcának következménye a kereszt. Elsősorban a Krisztusé. De az ő erejével mi is meg kell feszítsük „testünket”, bűnös énünket szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ezzel a döntéssel nagyon tudunk késlekedni. Mindegyre találunk valami kibúvót, gyengéinkkel kapcsolatos felmentést. Pedig ha Krisztust akarjuk követni, fel kell állítanunk ezt a keresztet.

   Ha Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint… Ha minden kegyelemből van, akkor legyen úgy mindenben! Ha megmarad a hit, remény, szeretet, akkor maradjon is meg! El kell kezdenünk! Végül egyetlen igazság marad: az Istené. A világ, annak minden csillogása, gazdagsága csupán látszat, a Sátán hatalma is. Törekedjünk a lelkiekre! Abban kellene gazdagok legyünk.

  A végén találunk még egy toldalékot… „személyre szabásnak” is nevezhetnénk. Lehet, hogy az apostol átolvasta az eddig leírtakat, aztán rágondolt a címzettekre... Valóban jó lenne (sőt: életbevágó) Lélek szerint járni, ahogy Isten elvárja, aki mindent meg is tett értünk egyszülött Fiában, de ehhez ott és akkor Galácia gyülekezeteinek konkrét gyarlóságokat kell levetkőzniük: a becsvágyást, versengést, irigységet.

Nem tudom, milyen záradékot fogalmazna meg Pál számunkra. Talál ránk ez is. De talán még hozzá tenné: ne legyetek a közömbösek, felületesek, vegyétek fel a harcot magatokban a lelki nemtörődömség, a könnyen feladás magatartásával, a bizalmatlan, ítélkező hozzáállással, lépjetek túl a kicsinyes vitákon.  Talán ebben intene meg minket… Vegyük a szívünkre, tekintsünk Isten kegyelmére, figyeljünk Krisztus példájára, és szembeszállva minden külső-belső akadállyal kezdjünk el a Lélek szerint – szeretetet, áldást közvetítve – élni! Ámen.

Örökkévaló Istenünk, kegyelmes mennyei Atyánk egyszülött Fiad, Jézus Krisztus által a Szentlélek közösségében, dicsőítessék, áldassék és magasztaltassék felséges neved teremtő, életet ajándékozó hatalmadért, megváltó szeretetedért, megszentelő, megújító erődért, gondviselő irgalmadért, Igéd drága, megtartó üzenetéért, kiválasztásunkért, hozzád tartozásunk kimondhatatlan lehetőségéért. Hálát adunk ezért az alkalomért, amikor nemcsak egymással találkozhatunk, hanem hit által együtt átélhetjük jelenlétedet, Megváltónk bűn, halál, pokol fölötti győzelmének örömét, Lelked megerősítő, megvigasztaló munkáját. Ha magunkra tekintünk, akkor látjuk a gondokat, a nyomorúságokat is, a terheket, a félelmet, amik betöltenek. Ezeket is elődbe hozzuk, és kérjük a te kegyelmedet, hogy te győzd le ezeket bennünk, és ajándékozz meg a te békességeddel, Krisztusban való élő reménységgel, az üdvösség bizonyosságával.

   Arra intettél, hogy – ha immár megváltott gyermekeid vagyunk - éljünk Lélek szerint. Sokszor visszahúz a mi régi természetünk, emberi mivoltunk, testünk, szellemünk erőtlensége. Segíts minket ebben a harcban, küzdelemben, hogy ne kívánságaink, ne önző indulataink, ne bűnös vágyaink uralkodjanak bennünk, hanem egyre inkább a te akaratod jusson érvényre, annak tudjunk engedelmeskedni! Hisszük, hogy ebből származik áldás, ez vezet előbbre a hit útján, ez szolgálja a javunkat, családjaink, közösségeink épülését is. Adj nekünk bölcsességet, hogy ne saját magunkra alapozva, ne külső törvények, előírások betartása által akarjunk célba jutni, hanem bízzuk magunkat Lelked irányítására! Krisztus tanítása, személyes példája legyen ösztönzőnk, motiváló erő számunkra.

   Hallottuk, hogy a test cselekedetei – amiket olyan sokszor veszünk védelmünkbe, magyarázva a bizonyítványunkat – végül romláshoz, széteséshez vezetnek. Kívánatosnak tűnnek, de a végük pusztulás. A Lélek gyümölcsei ellenben gazdagodásunkat, megmaradásunkat szolgálják. Valóban a legelső, a legnagyobb, amitől minden függ, a szeretet. Mindenekfölött a te örökkévaló szereteted, amit Krisztusban mutattál meg, és amire általa tanítasz minket. Hadd legyünk annak gyakorlói! Így legyen örömünk, békességünk, legyen egyetértés köztünk. Így legyünk valóban keresztyének, azaz Krisztuséi, hozzá igazodók.

    Könyörülj gyülekezetünkön! Elődbe hozzuk betegeinket, gyászolóinkat, nehézségek közt élő testvéreinket, gyógyító, vigasztaló, megtartó kegyelmedet kérve számukra, de tekintsd meg lelki nyomorúságainkat is: közömbösségünket, elfordulásunkat, szeretetlenségünket, és adj gyógyulást ezekből. Könyörülj mindenütt a te gyermekeiden: üldözötteken, szenvedőkön, külső-belső megpróbáltatásban levőkön! Mutasd meg mindenkinek, mindnyájunknak szabadító hatalmadat, irgalmadat Jézus Krisztusért! Ámen.