Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "

(Zsid 13,8)

Kereső

Heti ige


" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "(Zsid 13,8)

Jel 21, 9-27 (vas.de.)

Hétről-hétre


2022.07.16

Domahidi Béla

Jel 21, 9-27  (vas.de.)

 

    És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. 

10 Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely Istentől, a mennyből szállt alá, Ez 40,2

11 telve Isten dicsőségével; ragyogása hasonló volt a legértékesebb drágakőhöz, a kristályfényű jáspishoz, 

12 fala nagy volt és magas, tizenkét kapuja volt, előttük tizenkét angyal, és a kapukra nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: Ez 48,30-35

13 kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu, és nyugat felől három kapu. 

14 A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. 

15 Aki velem beszélt, annál volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát: Ez 40,3 

16 a város négyszögletű volt, és a hossza annyi, mint a szélessége; és megmérte a várost a mérővesszővel: tizenkétezer futam, hossza, szélessége és magassága egyenlő. 

17 Megmérte a falát is: száznegyvennégy könyök, emberi mértékkel, amely az angyalé is. 

18 Falának építőanyaga jáspis, és a város színarany, tiszta üveghez hasonló. Ézs 54,11-12

19 A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette: az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd

20 az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. 

21 A tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a város utcája színarany, mint az átlátszó üveg. 

22 Nem láttam templomot a városban, mert a mindenható Úr Isten és a Bárány annak a temploma. 

23 És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: Ézs 60,19-20

24 a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. Ézs 60,3 

25 Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz. Ézs 60,11

26 A népek oda viszik be kincseiket és gazdagságukat, 

27 tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.

 

    A Jelenések könyve nem könnyű olvasmány, de – íme – gyönyörű a befejezése. Valójában ezzel a csodálatosan kitisztuló, ragyogóvá váló képpel zárul az egész Biblia... 

   A Szentírás, tudjuk, a teremtés történetével kezdődik, az Éden kert romlatlan szépségének, szétáradó békességének leírásával. Majd azzal folytatódik, hogy a bizalmatlanság, az engedetlenség, az emberi nagyravágyás és gonoszság miatt összetörik, megromlik ez a szent összhang. Zűrzavar támad. Isten mindent megpróbál annak érdekében, hogy a rossz újból jóvá legyen: embereket választ ki, törvényt ad, jeleket mutat, végül elküldi egyszülött Fiát. Jézus a tisztaságot, a kegyelemmel teljes igazságot képviseli ebben az eredeti rendeltetésétől elvetemült világban, Isten végső akaratát teszi nyilvánvalóvá, ami a szeretetet.  Az ember válasza: szembeszegülés, visszautasítás, a kereszt gyalázata. 

Milyen lépése marad Istennek ebben a helyzetben?  Fia áldozatáért, érdeméért megbocsát. Ez a megváltás. Isten az ő szívében rendezte a bűnös emberrel, a velünk való viszony kérdését, és a kegyelem mellett döntött. Számunkra sincs más út… Ha mégis mást választunk, akkor az csak az ítélet magunkra vonása lehet. Ennek legtöményebb ábrázolását éppen a Jelenések könyvében találjuk. Az ítélet a bűn (ill. a bűnös) találkozása az igazsággal – a kegyelem körén kívül.

    A Jelenések könyvében sok félelmetes látomással, nyomasztó jelenettel találkozunk. Egészen biztos, hogy pedagógiai célzattal íratott meg ez a könyv (v.ö. Róm 15, 4: a mi tanulságunkra), hogy szembenézzünk engedetlenségünk következményeivel, mielőtt szembesülünk azokkal. A harag poharait mi töltöttük meg… 

Krisztus az egyetlen menedékünk. A számadás órájának el kell jönnie, a mennyei trombiták felharsanását nem tudjuk megakadályozni. Isten egyszer - a végén - véget kell vessen minden gonoszságnak, le kell fegyverezzen minden ördögi szembeszállást, lázadást. Hogy az ő békessége, jósága jusson végleg diadalra.  A Biblia tehát Isten megtartó munkáját, minden rosszat legyőző és a világból kizáró, üdvözítő tervét mutatja be: az Édentől a mennyei Jeruzsálemig. (A 22. fejezetben olvasunk arról, hogy a szent városban is – akár az Édenben – folyó ered, ill. megtalálható az élet fája.)

    Mai igeszakaszunkban a harag poharait a földre kiöntő hét angyal közül az egyik Jánoshoz, a mennyei látomások tanújához lép. Ezúttal jó hírt hoz. A gonosz legyőzetett, nem árt többé. Nem is kell már beszélni róla… Az öröm, a békesség ideje érkezett el. Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét…

   Különös, jelképes kifejezés… A legszorosabb, legbensőségesebb kapcsolatra utal… A szeretet, az odaadás, az elköteleződés legforróbban izzó formájára. Az Ószövetségben is vannak párhuzamai:  Isten, mint megbántott szívű férj hűtlenkedő feleségét, mindegyre kész visszafogadni az engedetlen népet (Jer 31, Hós 11).

    Igénk valójában az új Jeruzsálemet mutatja be, de annak lakosaira is gondolnunk kell. Mai szóhasználatban is ha pl. azt mondjuk, hogy „Bergenye sok mindent szervez”… akkor nem egy üres településre, nem az épületekre gondolunk, hanem az itt élőkre. 

   Először a szent város külső pompája, ragyogása ragadja meg János figyelmét, aki látomások szimbolikus nyelvén próbálja leírni a mennyei Jeruzsálem felfoghatatlan gyönyörűségét. Tudjuk, hogy az üdvösség olyan csodálatos, fenséges lesz, amilyent szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív meg sem gondolt… most még csak sejtelmünk lehet róla. 

    János nagy és magas hegyről szemléli azt, amit az angyal mutat neki, akár Mózes az ígéret földjét. De ez nem egy mulandó világ (amilyent a kísértő is mutat Jézusnak szintén egy magas hegyről)… Ez az Istentől, a mennyből szállt le (máshol hozzáteszi az ige: elkészítve)… Terve Istentől származik az ő legnagyobb bölcsessége, legszentebb akarata szerint. Ha földi létünk helyszíne ez a csodálatos teremtett világ (amit sajnos sokszor nem őrzünk, hanem pusztítunk), milyen lesz majd mennyei otthonunk?! Az új ég és új föld – amiről a Biblia beszél – a megváltás kifejezhetetlen többletét hordozza magában. 

   Ennek az új világnak a közepén található ez a le nem írható magasztosságot sugárzó, tökéletes szépségű város, a maradéktalan szeretetben való találkozás, az ujjongó örömben történő együttünneplés helyszíne.

  Figyelemre méltó, hogy az ige hozzáteszi: telve Isten dicsőségével, azaz ő személyes jelenlétének csodálatos áldásával.  A régiek hitvallása szerint a teremtett világ „theatrum gloriae Dei”.  A  mennyei világ pedig az ő dicsőségének teljessége (nem csupán tükröződése). A ragyogni szó többet jelent külső csillogásnál: belülről fakadó sugárzás. A mennyei Jeruzsálemet Isten fenséges jelenléte, szeretete, kegyelme hatja át. „Már most érzem szívemben az örök élet kezdetét”, valljuk a Káté szavaival… Igen, valamennyiszer csak átéljük, megtapasztaljuk az Isten közelségét… Milyen jó lenne jobban rá figyelni, Krisztus által jobban rá hangolódni! 

    János a város ragyogását – a kifejezhetetlenre szavakat, fogalmakat keresve – a kristályfényű jáspiséhoz hasonlítja. Tiszta, tündöklő. A jáspis vöröses fényű ásvány… az élet, a megváltás jelképe is. 

A szimbolikus 12-es szám mindegyre visszatér ebben az igerészben: 12 kapu, 12 angyal, 12 alapkő (3x4). Lenyűgöző a város mérete: 12.000 futam (2.220 km). 12 x 1000 (v.ö.: ezeríziglen). A falak vastagsága 12x12 könyök (kb. 64 m) – a stabilitásra, a biztonságra utal. A falak jáspisból, ebből a ritka, drága ékkőből épültek, maga a város színaranyból, ami olyan, mint az üveg: tiszta, áttetsző (mennyei arany, nem tapad semmiféle piszkos előzmény hozzá).  Megjegyzendő, az üveg régebb nagyon drága anyagnak számított, a fényűzés jele volt, templomunk ablakainak beüvegezése az építkezés befejezését követően 7 év után történt meg. Még az én gyermekkoromban is az üveggolyó a mi pajtási körünkben valutának számított). A város alapköveit mindenféle drága kő díszíti (smaragd, zafír – gyémánt és rubin nincs a felsorolásban), amik a gazdagságot, a sokszínűséget jelképezik.

   A kapuk gyöngyből készültek, egyetlen gyöngyből kifaragva… Minden meghaladja emberi elképzeléseinket, tapasztalatainkat - ez is a leírás egyik célja –, minden csodálatosan, kifejezhetetlenül szép, és ezt csak hasonlatokkal lehet érzékeltetni… Kevés a szó, kevés a fantázia is. 

  A város bemutatásának egyik meglepő fordulata: nem láttam templomot… Nincs külön istentiszteleti hely, mert ott állandó istentisztelet zajlik. Isten dicsősége annyira jelen van, hogy ennek már nincs egy felsőbb szintje, egy magasabb formája. Földi életünkben, mindennapi gondjaink között sokszor eltávolodunk Istentől, ezért van szükségünk belső szobára, vagy éppen egy közösségi helyre. (Egy királyfi egy gyönyörű herceglánynak udvarolt, akkori szokás szerint a kastély kertjében található teraszon találkoztak, aztán miután feleségül vette, ezt a kis építményt leromboltatta, mert azt mondta: kapcsolatunkban már nincsenek ilyen kijelölt helyszínek, mindenütt veled lehetek…) 

Isten és a Bárány az új Jeruzsálem, az üdvözültek temploma. Érdekes ez. Pál apostol azt írja, hogy Isten temploma vagyunk (1 Kor 3,17), azzá kell lennünk. Itt pedig azt halljuk: Isten és az ő egyszülött Fia lesz a mi templomunk. Teljesen a szívébe fogad minket… 

   Nincsenek világító testek sem… Isten dicsőségének fénye árasztja el a mennyei város minden zugát… A Bárány lesz annak a lámpása (meghitt kifejezés), a napja… Ő a világ világossága, és az örök életé is. 

  A leírás végén benépesül a város. Megjelennek a népek, akik az ő világosságában járnak. Már most követnünk kell azt, akkor majd teljesen körülvesz minket, az Úr szeretete teljesen körül ölel… Figyelmeztetés is ez: ha a világosságba készülünk (ami mindent leleplez), akkor nem járhatunk, bujkálhatunk a sötétségben. 

  Különös megjegyzés: a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. Mindent leteszünk Isten lábához, átadjuk neki… Mennyi baj van az emberi dicsőség, nagyság, gazdagság miatt! Hatalmi harcok, versengés… Amit Istennek átadunk, azt megszentelve kapjuk vissza. A népek is hozzák gazdagságukat… Szinte önkéntelenül fakad a kérdés: van egyáltalán valamink, amit gazdagságnak nevezhetünk… Tagadhatatlanul igen. Isten ajándékai drága kincsek. A baj az, ha nála nélkül akarjuk használni, nem az adományozó szándékának megfelelően. 

   A kapuk nincsenek bezárva… mert nem kell tartani semmi rossztól. A megváltottság állapota ez. A bezárkózás fenyegetettségről, félelemről szól. Ahol teljessé lesz a szeretet, ott nincs helye ilyesminek. Isten örök hatalma, kegyelme őriz…

    János tisztázza is: tisztátalanok ne jutnak be – bár nyitva a kapu – csak azok, akik be vannak írva… Akiket megtisztított a Bárány az ő vére által. Végül is nem a mi érdemünkről van szó, hanem a kegyelem elfogadásáról, Krisztushoz tartozásunkról. Ha ilyen öröm vár ránk, akkor valóban ragaszkodjunk hozzá, járjunk világosságában, képviseljük az ő szeretetét. Ámen.

 

 Örökkévaló Istenünk, köszönjük ezt az új alkalmat, ezt a nyári vasárnapot. Legyen áldott szent neved oltalmadért, testi-lelki javakért, amiket tőled kaptunk, minden áldásért, az erőért a munkához, küzdelmekhez, a békességért, és most Igéd drága üzenetéért. Bocsásd, meg, hogy annyira belesüppedünk földi gondjainkba, elfoglaltságainkba, hogy elfeledkezünk igazi célunkról. Hisszük, hogy te egyszülött Fiadban velünk vagy minden nap, de azt is, hogy örök dicsőségre hívtál el, kimondhatatlan örömre és boldogságra a te országodban. Segíts, hogy ebben az élő reménységben éljünk, ez adjon nekünk kitartást küzdelmeinkben, hűséget szolgálatunkban, lelkesedést megbízatásunk teljesítésében!

   Emlékeztettél minket bűneink következményére, az ítéletre is, hogy annál komolyabban vegyük megtartó kegyelmedet. Hisszük, hogy Krisztusban van a mi szabadulásunk. Jó volt hallanunk, hogy egyszer minden rossz, hamisság legyőzetik, és a te igazságod, jóságod jut diadalra, mennyei Atyánk. 

Köszönjük, hogy olyan dicsőséges életet szánsz nekünk, amilyen szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív meg sem gondolt… Köszönjük, hogy a te új világodat teljes tisztaság, ragyogás, békesség jellemzi, ahol nincs helye semmi ártalmasnak, ahol a megváltás igazsága érvényesül. Add, hogy erre tekintve meg tudjuk becsülni a ránk bízott teremtett világot is, környezetünket, hűségesen munkálkodva annak javáért. 

  Segíts, hogy már most kezedre bízzuk értékeinket, gazdagságunkat, mert akkor lesz áldás belőlük, mert csak az marad meg, amit átadunk neked. 

  Könyörülj gyülekezetünkön, betegeinken, gyászolókon, szomorkodókon… enyhítsd testi-lelki fájdalmaikat, rendelj szerető szíveket melléjük, adj élő reménységet nekik az üdvösségre nézve is, ahol nem lesz fájdalom, elválás… Imádkozunk azokért a házaspárokért, akik az idén az 50. ill. 55. házassági évfordulójukat érték meg. Adj erőt, egészséget nekik, áldd meg hűségüket, életüket, családjaikat! Imádkozunk világszerte a szükségben levőkért, nélkülözőkért, üldözöttekért, háborúságot szenvedőkért. Krisztusért könyörülj rajtuk, mindnyájunkon, az ő érdeméért kérünk. Ámen.