Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

Jak 1,1-12 (vas.de.)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

Jak 1,1-12  (vas.de.)

 

1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek. Mt 13,55; Mk 6,3; ApCsel 15,13; Gal 1,19

2 Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, Mt 5,11-12

3 tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. 1Pt 1,7

4 Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.

5 Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. Péld 2,3-6

6 De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.

7 Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól,

8 a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.

9 A szegény sorsú testvér a méltóságával dicsekedjék,

10 a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága. Ézs 40,6-7

11 Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.

12 Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.

 

    Jakab levele az Újszövetségben ott szerénykedik Pál apostol tiszteletet parancsoló levelei után (bár talán előbb keletkezett azoknál), kissé azok ellenpontjaként. Ugyanarról az igazságról más hangsúllyal beszél… A két szemlélet kiegészíti egymást. Isten Igéje nem egyoldalú. A Krisztus hangját sok emberi bizonyságtétel zengéséből lehet „kikeverni”. A levél egyik alapgondolata: „a hit halott cselekedetek nélkül”. Az élő hit óhatatlanul gyümölcsöket terem, azaz Isten akarata szerint való, mások javát szolgáló, erkölcsös tettekben mutatkozik meg. Ez a keresztyén bölcsesség lényege, megnyilvánulási formája. Aki erre törekszik, ebben kitart, azon a világ csábítása nem fog erőt venni. A „kiben hiszel, mit vallasz?” kérdésre  – Jakab szerint -, nem dogmatikai, hanem praktikus (pragmatikus) választ kell adni. Krisztusban való hitünk egyenlő azzal, ahogyan követjük őt.     

   Az írás szerzője  Jakab, Istennek és Jézus Krisztusnak szolgája… A legelterjedtebb álláspont szerint a Jézus testvéréről van szó (bár vannak más vélemények is). Jakab mindenesetre nem hivalkodik a testi rokonsággal, sokkal inkább a lelkivel: Krisztus elhívott szolgájának nevezi magát. Ezt tartja a legnagyobb megtiszteltetésnek, ua. a legmagasabb megbízatásnak is.  A Krisztus követése, a neki való szolgálat ma is életünk kiteljesedésének a csúcsa. Így látjuk-e? Minden tőle független „szabadság” az önzés, az egoizmus megnyomorító rabsága.

    A levél címzettjei: a szórványban levő 12 törzs. Jakab egységben, globálisan gondolkodik. Isten kiválasztottai a szórványban is Isten hiánytalan hatalmát, kegyelmét képviselik. Egy kis tükördarabon is megcsillan a Nap fénye. Minden helyzetben Isten dicsőségét kell hirdetnünk. Az ő terve nem csorbul, töredékességünkön át is teljességre jut.

   Furcsa a kezdés. Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek. Vajon lehet-e ennek örülni? A nehézségnek, a próbának, a kísértésnek? Örültünk-e valaha kifejezetten annak, ha ilyesmikben volt részünk? Aligha… ilyenkor inkább panaszkodni szoktunk. Teljes örömnek tartsátok. Mégis van valami oka annak, hogy az apostol leírja ezt a mondatot. Egy új szemléletre, látásmódra nyitja fel tekintetünket, értelmünket. Talán arra emlékeztet – öntudatunkat erősítve -, hogy az ellenség a hitben állókat támadja. Akik nincsenek az ő hatalmában, uralma alatt. Arra emlékeztet, hogy a küzdelmekben lehet igazán megtapasztalni a kegyelem mindenre elégséges valóságát. Arra, hogy keresztjeink Krisztus keresztjével kapcsolnak össze minket… Az ötödik pecsét című magyar filmben elhangzik egy példa egy jámbor rabszolgáról, akinek a gazdája minden szörnyűséget elkövet vele (és családtagjaival), ő mégis minden este megbékült lélekkel fekszik le: merthogy ezeket a rettenetes tetteket ő csak elszenvedte, de nem ő vitte véghez.

   A hit kipróbáltsága állhatatosságot eredményez… Úgy látom, hogy hitéletünk leggyengébb pontja éppen az állhatatosság, az elkötelezettség, a kitartás hiánya. Olyan laza a kötődésünk, a hozzáállásunk! Hiányzik belőlünk az igazi odaszánás. A komoly elhatározás arra nézve, hogy nem hanyagolom el a kapcsolatot megváltó Urammal és a benne hívők gyülekezetével. Hogy kitartok az imádságban, a közösséghez való ragaszkodásban. Olyan könnyen feladjuk, a hátunk mögé dobjuk! Konfirmandusaink állhatatossága sok esetben csak egyetlen napig tart. Egyházunk egészének kórképe ez. Nem válik szívügyünkké, nem épül be a tudatunkba, mellékes lesz. A közömbösségben vagyunk kitartóak.    

    Pedig az állhatatosság az istenfélő élet elengedhetetlen feltétele. Kulcsfogalomhoz érkeztünk az igében: állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet. Jakab számára perdöntő fontosságú a cselekedet. A „hogyan élsz?” elárulja azt, hogy kiben hiszel. Tetteid pedig a nehézségek, bajok közt nemesednek jóvá, értékessé, akár az igazgyöngy. Szokták mondani: a krízis idején teremnek a hősök és a hitvány emberek.

   Magas elvárás fogalmazódik meg itt: tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. Ezek nem mi vagyunk… De törekszünk-e erre? Igyekszünk-e hitünkben erősödni, önmagunkat megtagadva a jót cselekedni? Vállaljuk-e ezt a belső harcot? Ott van-e bennünk ez a lelki ambíció? A nagy baj az, ha meg sem próbáljuk, ha elengedjük magunkat. Én már ilyen vagyok. Ezáltal biztos áldozatokká válunk. A kísértésekben ellenállás nélkül bukunk el. Nem harcolunk (az Úr segítségével), hanem meghátrálunk. Ami el sem kezdesz, azt be is fejezted.

  A másik fontos kifejezés: a bölcsesség. A belátás, a tiszta, józan ítélet, megfontolás. Amit Istentől lehet kérni és kapni. Istentől gyakran kérünk ilyen- olyan javakat, egészséget, sikert, de ritkán bölcsességet, hogy azokat helyesen tudjuk használni. () A bölcsességet Isten készségesen és szemrehányás nélkül adja - hiszen ő annak a forrása-, és sohasem hánytorgatja fel nagylelkűségét. Családban olykor egymás képébe vágjuk: ez is, az is tőlem van. Soha semmit nem adhatunk úgy, hogy azt mi is ne kaptuk volna. Isten örül, ha adhat, ha elfogadjuk.

   Ám hittel kell, és úgy érdemes kérni… nem kételkedve. Nem bizonytalankodva. Isten semmi tőle és szerinte való jót nem utasít vissza. A bölcsesség mindenképpen ezek közé tartozik. Mivel drága lelki kincs, nem lehet azt csak úgy ímmel-ámmal, a „kell is, meg nem is” habozó magatartásával elnyerni. A kételkedő ember – hallottuk - olyan, mint a tenger hulláma. Kiszámíthatatlan, ingatag. Az ilyen ember állhatatlan is (nem állja ki a hit próbáját), ezért nem kaphat (a bölcsesség ajándékából) semmit az Úrtól… (A kicsapongó tanítvány semmit nem vesz át mestere önmegtartóztató életformájából.)

Értjük ennek a hozzáállásnak a következetlenségét: Uram, szükségem lenne a tanácsodra, de inkább nem, majd ahogy én jónak látom, tudom, hogy ezt vagy azt kéred tőlem, de most nincs kedvem hozzá.  

   A 9. verstől témaváltás történik, a levél egyik fontos kérdése kerül terítékre: szegény és gazdag kapcsolata. Jakab diakóniai lelkületű ember. A hit a közösségi, társadalmi igazságosság keresésére indít. Az apostol szerint az emberek közti aránytalan gazdasági különbségeknek ebben a magatartásban kellene kiegyensúlyozódniuk: a szegény legyen tudatában lelki gazdagságának, a gazdag pedig szegény, alázatos állapotának. Fordítva szokott történni. A szegény szegénysége mellett alázatoskodik, szerencsétlenkedik, a gazdag pedig tehetőssége mellett gőgös, rátarti, arrogáns is… Pedig gazdagsága arra kellene emlékeztesse: az Úrtól kaptam, jól kell vele sáfárkodjam, és tudatában kell lennem: minél többem van, annál többet fogok egyszer elveszíteni.

  A szegény (és tkp. a gazdag is) a megváltása tényében kell megtalálja emberi méltóságát, önmaga igazi értékét.  A bűn piacán Isten mindenkiért egyforma árat fizet. Ugyanannyiért váltott meg mindnyájunkat: egyszülött Fia élete árán. A koldus nem értéktelenebb az Isten szemében, mint a milliomos (ha ez utóbbi talán többre is tartja magát, vagy mások őt), a nincstelennek sincs kevesebbje Isten előtt dúsgazdag társánál. Legyen ő és mindenki tudatában ennek!  És annak is, hogy ez is, az is elmúlik, mint a mező virága. Az marad meg, ami szeretetből van. 

  Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is. Értjük a hasonlat földi és mennyei vonatkozását is.  Amikor az igazság Napja megjelenik, akkor semmivé válik minden, amit sokszor annyi csellel, harccal szereztünk meg. Érezzük a mérhetetlen különbséget is a Nap és a fű között. Az egyik-másik fű talán nagyobbra nő, elfojtja a többit, de mindeniket a Nap melege élteti, és egyszer mindenik meg fog száradni a Nap hevétől.  

   Megismétlődik a kezdő gondolat, és lekerekedik az üzenet: tartsátok örömnek… Mert boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. Kitartani a szolgálatban, szeretetben, elnyerni, amit az Úr ígért. Ámen.

 

    Örökkévaló Istenünk, mennyei Atyánk megváltó Krisztusunkban, hálát adunk, hogy kegyelmed hordoz miket napról napra. Hálát adunk az elmúlt héten tapasztalt minden segítségért, erőért, gondviselésért. Sőt, bár értelmünk ellenkezik ezzel, az ige tanítása alapján megköszönjük a nehézségeket, a kísértéseket és próbákat: hisszük, azok által is erősíteni akarsz a hitben, jobban magadhoz kötni, rámutatni az élet igazi, valós értékeire… és az üdvösség reménységére. Segíts, hogy állhatatosak, kitartóak legyünk, hogy ne hátráljunk meg a Krisztus követésében, ne inogjunk meg bizodalmunkban, hűségünkben. Így mutatkozhatnak meg hitünk érett gyümölcsei… cselekedeteinkben, magatartásunkban, kapcsolatainkban. Bocsásd meg, ha olyan szegény és hiányos az életünk a cselekedetek bizonyságtételében, ha olyan könnyen feladjuk a tőled kapott céljainkat, ha olyan felemás a mi hitünk és életfolytatásunk!  Tégy minket öntudatosabbakká, és tedd Lelked által a Krisztus ügyéért, egymásért vállalt és végzett szolgálatunkat egyre teljesebbé, tökéletesebbé!

   Adj nekünk bölcsességet! Hisszük, hogy te vagy annak a forrása, és te mindenkinek szemrehányás nélkül és bőkezűen ajándékozod, aki azt tőled kéri és elfogadja. Hadd értsük a tőled való bölcsesség által elrendelt utunkat, ismerjük fel megbízatásunkat, lássuk igazán és helyesen egymást… És hangolódjunk rá egyre inkább a te szent, megtartó akaratodra, a Krisztus lelkületére. Abban is segíts, hogy legyőzzük kételyeinket, emberi bizonytalankodásunkat, ide-oda csapongásunkat, és erős, rendíthetetlen bizalommal forduljunk hozzád, aki szent Fiadban gyermekeiddé fogadtál, és végtelen szeretetedből mindent megadsz nekünk, ami jó, ami üdvösséges! Lelki hullámzásainkban állítsd lábunkat az örök kősziklára, Krisztusra!

    Köszönjük, hogy igédben oda irányítottad figyelmünket a rászorulókra, kiszolgáltatottakra, nélkülözőkre. Ugyanakkor a gazdagság kétes biztonságát is leleplezted. Add, hogy legfőbb kincsünknek azt tartsuk, hogy te Krisztusban megváltottál: ez a bizonyosság adja meg a mi méltóságunkat, önbecsülésünket (ha anyagilag nem is vagyunk annyira sikeresek), és ez a tudat tegyen alázatossá, ha esetleg a gazdagság elbizakodottsága kísértene. Minden földi mulandó, csak a szeretet marad meg.

    Hálás a mi szívünk, hogy igédben boldognak nevezed azt, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amit te ígérsz a téged szeretőknek. Hisszük, hogy szent szavad igaz, és ami életünkben is beigazolódik.  

   Könyörülj gyülekezetünkön! Elődbe hozzuk betegeinket. Hálát adunk minden gyógyulásért, felépülésért, és kérünk, hogy légy azokkal, akiknek még hordozni kell a betegség keresztjét, erősítsd őket testben, lélekben. Add, hogy az ige bizonyságtétele szerint mindenki számára áldásul legyen a nyomorúság is! Vigasztald a gyászolókat, akik szívükben fájdalmat, hiányt, ürességet éreznek! Te gyógyíts lelki sebeiket, és adj erőt a továbblépéshez, megbízatásaik végzéséhez! Légy a próbák, bajok, nehézségek, testi-lelki kísértések közt levőkkel, adj nekik kitartást és győzelmet! Áldd meg a mindennapi munkájukat végzőket, a másokért fáradozókat, áldd meg gyülekezetünk gyermekeit, fiataljait, felnőtt tagjait! Vond szívünket minden által egyre közelebb magadhoz!

Szüntesd meg a világunkat sújtó járványt, segítsd a betegek gyógyításáért fáradozókat, hogy lelkiismeretesen, emberségesen tudják végezni nehéz szolgálatukat! Szüntesd az önzés, a szeretetlenség  nagy lelki ragályát is, és adj békességet, Krisztusért! Ámen.