Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

Jak 5, 7-11 (vas.de. - advent)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

Jak 5, 7-11 (vas.de.)

 

7 Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap.

8 Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.

9 Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll.

10 Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak.

11 Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr

 

   Türelemre, kitartásra int az ige… Szükségünk van erre a tanácsra, biztatásra (nemcsak ebben az adventi időszakban), mert napjaink tele vannak feszült helyzetekkel, bosszúságokkal, emiatt pedig sokszor zúgolódással, panasszal. Persze, tudjuk sorolni az okokat is: valamilyen nyomasztó gond, anyagi nehézségek, betegség, munkahelyi stressz, mások részéről tapasztalt igazságtalanság, talán a családban jelentkező meg nem értés. Jogunk van felháborodni, kiborulni, elveszíteni a fejünket – és az ige mégis azt tanítja: ne tegyük ezt. Hanem bízzunk jobban Istenben, kérjük Lelkének erejét (a Szentlélek egyik ajándéka a türelem – Gal 5, 22), nézzünk Krisztus példájára, és a hit bölcsességével tegyük meg azt, ami ránk tartozik.

   Mert türelem nem tétlenség, nem passzivitás: néha az önmagunk elleni harc legaktívabb, legintenzívebb formája. Semmihez sem kell nagyobb erő, mint magunkat megfékezni: nyugtalanságunkat, indulatainkat, stb. A türelem néha munkánk, megbízatásunk még keményebb, odaadóbb, következetesebb végzésében nyilvánul meg. Kitartva a nekünk rendelt úton, eltűrve a megpróbáltatásokat.  

    A türelem nem beletörődés, nem lemondás, hanem valami biztosnak a reményteljes várása, illetve minden kellemetlenségnek az elviselése, elszenvedése egy fontos cél eléréséért. (Többen láthatták Az élet szép című olasz filmet, amelyben az apa, akit kisfiával együtt koncentrációs táborba hurcolnak, elhiteti gyermekével, hogy az egész – túlélési harc - csak egy játék, egy verseny, amelynek nagyon szigorú szabályai vannak: kemény, olykor kegyetlen próbákat kell kiállniuk ahhoz, hogy megnyerjék a fődíjat, azaz egy igazi tankot. A fiúcska ezt végig hiszi, és az éhezést, nélkülözést, még a bántalmazásokat is férfiasan állja, mert az áhított jutalomra tekint.)

    A türelem nemcsak kényszerű eltűrés (mert mást nem tehetek), hanem tudatos magatartás: állhatatos ragaszkodás hitemhez, meggyőződésemhez, küldetésemhez Isten ígéreteire tekintve és embertársaimmal szembeni felelősségemet szem előtt tartva.

   Be kell vallanom, hogy nekem nem erős oldalam a türelem, sokszor megszégyenültem – pozitív és negatív értelemben is – türelmetlenségem miatt. Van egy szép igevers a kivonulás történetében: Az Úr hadakozik értetek, ti pedig veszteg legyetek.  Ebben a bizalomban, ebben a ráhagyatkozásban kell jobban megerősödnöm, megerősödnünk…

   Jellemző ránk, hogy mindent rögtön meg akarunk szerezni, el akarunk érni, azonnali eredményeket szeretnénk látni, ezért nem tudunk örülni a beteljesedés folyamatának. Csak a tudást akarjuk, a tanulást nem, csak a gyümölcsöt, az érést nem, csak a sikert, a fáradozást nem. Nem kaphatjuk meg az áldások gazdagságát, mert nem készülünk fel rá. Advent a várakozás ideje: elcsendesedő türelemre tanít. A várás része a beteljesedésnek. Figyelmünk az Érkezőre irányul, és betelik lelkünk közeledésének örömével.

   Igénkben konkrétan az Úr visszajöveteléről van szó. Ennek türelmes, reménységben való várásáról – a vele való közösségben, neki engedelmeskedve. Amíg az Urat várjuk, hogy megjelenjen dicsőségben, aközben velünk van alázatával, szeretetével, megváltó erejével. Segít, hogy hittel várjuk őt.  

    Talán nem is tudjuk megérteni az első keresztyének szent, fellelkesült vágyakozását… Olyan eleven volt bennünk ez a reménység, ez a bizonyosság, hogy meghatározta minden gondolatukat, cselekedetüket. A Krisztus visszajövetelének a realitásában, a közelgő üdvösségre nyitottan éltek. Ismerjük be, minket alacsonyabb rendű földi elfoglaltságok, tervek töltenek be: házat építünk, autót vásárolunk, pénzt gyűjtünk, kikapcsolódunk. Nekünk – ezek között - nehéz a mennyei után vágyakozni. Ők hitükben akartak erősödni, mi – sokszor kizárólag – csak a külső életminőségünket akarjuk javítani. Ők az üldözések között, nélkülözésben, nyomorúságban (gondoljunk a Róma 8-ra!) is hálásak tudtak lenni,  mi a külső jólétben is békétlenek, elégedetlenek vagyunk. Ők az örökkévalóra, mi inkább a mulandókra összpontosítunk.

   Jó lenne váltani! Advent erre figyelmeztet. Nem baj, ha vannak evilági terveink, elképzeléseink, de ne tévesszük szem elől a mennyeit. Egyszer minden földi eltűnik: csak az marad.

   A földművelő példáját állítja elénk az ige. Sok mindenre megtanítja az embert a földdel való bajlódás. (Jézus sok példázata kapcsolódik a földműveléshez). Az új nemzedék – önhibáján kívül - elszakadt ettől az életformától. Más világ lett ez a mostani. Fejlettebb, de nem biztos, hogy bölcsebb. Gazdagabb, de nem biztos, hogy boldogabb (megszereztük a boldogsághoz az eszközöket, a kellékeket, elveszítettük a lelki fogékonyságunkat, képességünket). Jó, ha a régi értékeket nem dobjuk ki válogatás nélkül.

   A földművelő, miután kemény munkáját elvégezte, türelemmel vár. (Miközben így vár, a mag türelemmel növekszik. Az igazi türelem nem megállás, hanem belső növekedés.) Rábízza az Úrra a növekedés kérdését. Várja az esőt, de mindenekfölött a föld drága gyümölcsét. Nemcsak az alkalmas időt, hanem az áldást. Nemcsak az ünnepet, hanem az Ünnepeltet.

   Ismétlődik a figyelmeztetés: legyetek hát türelemmel… És aztán még kétszer elhangzik. Van-e türelmünk a türelemről szóló tanítást meghallgatni? (A beteg elmegy az orvoshoz. Panaszolja, hogy nagyon ideges. Az orvos kedvesen biztatja: mondja el, mi zavarja, mi nyugtalanítja. A beteg azt válaszolja: olyan ideges vagyok, hogy nem tudok beszélni róla.)

   Erősítsétek meg szíveteket! Mivel erősítjük? Isten Igéjével, imádsággal, közösséggel? Jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék a szív. Bibliai értelemben olyan gyenge szívűek vagyunk. Gyorsan haragra gerjedünk, hamar megfáradunk, könnyen bedőlünk a kísértéseknek, gyakran elcsüggedünk.

Közel van az Úr eljövetele. Zsidó hagyományban nagyon erős a Messiás-várás.  Bár szinte 2000 éve lerombolták a jeruzsálemi templomot, tudomásom szerint a templomi szolgálatra felváltva papok állnak készenlétben. A szolgálatra kijelölt papoknak pedig szabad bort inniuk, mert akármikor megérkezhet a Messiás. Vajon milyen bűnökbe, szenvedélyekbe keveredünk bele?

  A türelemnek egymás irányába is meg kell mutatkoznia. Ne panaszkodjatok egymásra: ne nehezteljetek, ne haragudjatok. Hát ezzel is nagy gondunk van! Mennyi türelmetlenség, ítélkezés, leszólás, bántás kap helyet a szívünkben mások iránt! (Persze, minket is érnek bosszúságok.) Pedig Krisztus eljövetelére vagy éppen a saját halálunkra nézve valóban értelmetlen ezekben az indulatokban élni. Milyen haszna van annak, ha gyűlölködésben telik el és végződik az életünk? Mit érünk el vele, mit profitál abból a következő nemzedék?

   A bíró az ajtó előtt áll. Ha a bűncselekményre készülő személy észreveszi, hogy a bíró (a rendőrség, terrorelhárítás, stb.) az ajtó előtt áll, nemsokára rányit, leleplezi, akkor esztelenség elkövetnie a bűnt. Úgy tégy mindent, hogy tudod: az Úr az ajtód előtt áll! Úgy élj, hogy bármikor befogadhasd őt tisztaságában, szentségében!

  A szentíró bibliai példákat is említ. A prófétákat, akik az Úr nevében szóltak. Szenvedésben és türelemben. Nemcsak bíztattak, hanem bíztak is, nemcsak erősítettek, hanem erősödtek is. Engedjük-e, hogy Isten szava áthassa az életünket?

   Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Nem tudom, mi boldognak mondjuk-e? Inkább azt kérdezzük: ilyen állapotban hogyan lehet boldog az ember? Úgy, hogy nem adja fel, kitart, és jutalmat nyer. Aki türelmet vet, győzelmet arat. (Történet…)

  Jób állhatatosságáról hallunk. Kitartása valóban követésre méltó. Hitének fel nem adása. Ragaszkodása. A Jób könyvét olvassuk éppen a bibliaolvasó kalauzt követve. Látjuk, hogy hitének megélése, megőrzése nem vívódások nélküli, nem megy simán, nem csuklóból győzi le a kísértéseket. Óriási harc volt. Sokszor nem értette saját magát, Istent, azt, ami vele történik, de bízott rendületlenül… A türelem, a kitartás óriási harc. Amihez győzelmet Isten ad.

   Mert igen irgalmas és könyörületes az Úr. Ez a kijelentés bearanyozza ezt az egész részt, tanítást, az életünket. Ennek jegyében, tudatában, megtapasztalásában lehetünk türelemmel, jó reménységgel, bizalommal. Az Úr adja meg nekünk ezt ebben az adventben és minden napon! Ámen.

               

Urunk, örökkévaló, irgalmas Istenünk, aki szent Fiadban közel jöttél hozzánk, általa megváltottál, kegyelmedbe fogadtál, és Szentlelked által erősítesz is, hogy megálljunk a hitben, reménységben!

Hálát adunk gondviselő jóságodért, testi-lelki áldásaidért, amikben részeltettél az elmúlt hét során is, oltalmadért, segítségedért, és most ezért az istentiszteletért is, amikor összegyűlhettünk, találkozhattunk, együtt figyelhettünk szent igédre. Most már tudjuk, hogy ez sem magától értetődő, és bocsásd meg, hogy mégsem használjuk ki bölcsen az alkalmakat, a kegyelmi lehetőségeket. Annyi minden más köti le figyelmünket, tölti be lelkünket. Indíts minket arra, hogy azt válasszuk, arra törekedjünk, ami igazi érték, ami megmarad!

   Azt tanítottad nekünk szent Igédben, hogy legyünk türelmesek, kitartóak és állhatatosak. Beismerjük, hogy sokszor elfog életünkre, jelenünkre, jövőnkre nézve a kicsinyhitűség, az aggodalom, és egymással szemben a türelmetlenség, a bántás lelkülete. Nem tudunk várni és megadással lenni, rád hagyatkozni, bízni tebenned, úgy ahogy a földművelő, munkáját elvégezve, reménykedve várja a termést, fáradozása gyümölcsét. Kérünk, te erősítsd szívünket a nehézségek, megpróbáltatások között is kitartásban, a türelemben, tudva azt, hogy nem vagyunk magunkra, közel van hozzánk a mi Urunk, és közel van az ő eljövetelének órája, amikor elhozza az ő igazságát és békességét! Óvj meg minket türelmetlenségünk, lelki nyugtalanságunk hamis, álságos, bűnös úton történő megoldásától, hanem ajándékozz meg Lelked lelkesítő erejével, kitartásra, megmaradásra, hűségre tanító bátorságával! És tégy minket tűrésünkben is hálásakká, örvendezőkké, reménykedőkké!

   Állítsd megváltó Urunk hosszútűrését elénk, aki a legnagyobb gyalázatot is elviselte érettünk!  Emlékeztess emberi példaképekre is, régiekre, és talán olyanokéra is, akik környezetünkben élnek, és a türelem kegyelmi ajándékát kapták!

Magasztaljuk szent neved a drága ígéretért: hogy te igen irgalmas és könyörületes vagy. Ez a mi nagy esélyünk, ez a mi megtartatásunk garanciája.

   Irgalmadra, könyörültedre hivatkozva kérünk, hogy légy betegeinkkel. Te látod, mennyire próbára teszi a betegség testi-lelki terhe, szenvedése testvéreink türelmét, hitét. Erősítsd őket bizalmunkban, reménységükben, Krisztussal való közösségükben, és így gyógyítsd testükben is. Imádkozunk az itthon gyengélkedőkért, és azokért, akik kórházban vannak. Most kiváltképpeni módon hozzuk elődbe gyülekezetünk egyik támogatójának az állapotát. Légy közel hozzá, te hordozzad testét-lelkét gyógyító hatalmadban, támogassad a súlyos betegséggel való küzdelmében, együtt családja tagjaival. Imádkozunk a gyászolókért, vigasztald őket, bátorítsad szívüket. Légy társa az egyedül levőknek, reménysége a csüggedőknek, szabadítója a megkötözötteknek, és megtartó Istene minden gyermekednek!  Ezen az alkalmon egyházmegyénk gyülekezetei közül a várhegyi közösségért imádkozunk, áldd meg lelkipásztorát és szeretteit, presbitereit, minden tagját, minden családját, hadd tudjanak a te megtartó szeretetednek bizonyságai lenni. A te áldásodat kérjük az országunkban zajló választásokra is, adj felelősségtudatot a szavazóknak, és értelmet a megválasztottaknak. Krisztusért kérünk. Ámen.