Vasárnap délelőtt

"19 János így tett bizonyságot, amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: Ki vagy te? 20 Ő megvallotta, és nem tagadta. Ezt vallotta: Én nem a Krisztus vagyok. 21 Erre megkérdezték tőle: Hát akkor? Te vagy Illés? Ő azt mondta: Nem az vagyok. – A próféta vagy? Így válaszolt: Nem. 22 Ezt mondták tehát: Ki vagy? – hogy választ adhassunk azoknak, akik elküldtek minket: mit mondasz magadról? 23 Erre ő így felelt: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját”, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta. Ézs 40,3 24 A küldöttek között voltak farizeusok is, 25 és ezek tovább kérdezték őt: Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta? 26 János így válaszolt nekik: Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, 27 aki utánam jön, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. 28 Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. 29 Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! * Ézs 53,4-7 30 Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 31 Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt. 32 Így tett erről bizonyságot János: Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. 33 Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. 34 Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia."

  Különös, hogy a zsidók által küldött papok és léviták nem azt kérdezik Keresztelő Jánostól, hogy mit művelsz itt, mit hirdetsz, hanem azt: ki vagy. Nyilván, itt nemcsak származására, személyazonosságára kérdeznek rá, hanem felhatalmazására is. Milyen képesítésed vagy küldetésed van? Ha valaki beállít hozzánk azzal, hogy fel akarja mérni a telkünket, akkor megkérdezzük: kicsoda Ön? Milyen mandátummal érkezett?

Nem mellékes tehát a bizonyságtevő személye: karaktere, kiállása, hitelessége, megbízhatósága. Ugyanakkor az is lényeges, hogy ne önjelölt próféta legyen, hanem közösségi meghatalmazással és mennyei megbízatással (felülről való akkreditációval) rendelkezzék. Belső elhivatottsággal. Ki vagy te? Mit válaszolunk erre a kérdésre? Hogyan határozzuk meg legfontosabb feladatunkat, életcélunkat?

   János három tagadó válaszban próbálja tisztázni az ő sajátos küldetését: én nem a Krisztus vagyok, sem Illés, sem az utolsó idők prófétája. János nagyon világosan tudja, hogy mi a megbízatása: sem belső kísértésnek, sem külső nyomásnak nem enged. Híres, ünnepelt ember lehetne. Különleges karizmákkal rendelkezik, így kiadhatná magát legalább Illésnek … de nem teszi. Tudja, hogy ki az elküldője, és mi a küldetése.

   A többször megismételt kérdésre így válaszol végül: kiáltó hang vagyok, amely ezt mondja: egyengessétek az Úrnak útját. Hát nem valami nagy szerep ez! Inkább szolgainak nevezhető. Egy hang, egy üzenet továbbadója, felhangosítója. Manapság mindenki egyéni, független akar lenni, saját karriert befutni. Éppen így veszítjük el egyéniségünket, igazi arcunkat. A bűneset történetében azt mondja a kísértő az embernek (és hányszor ismétlődik ez azóta!): miért engedelmeskednél, légy te az Isten!  Aztán a bűn rabszolgája leszel.

   Miért keresztelsz hát, ha te nem vagy sem ez, sem az - kérdezik -, ha csak követ vagy. János itt is bölcsességet tanúsít. Én a földit végzem el, azt, ami ráutal a lényegre. Én vízzel keresztelek … én arról szólok, azt hirdetem, aki utánam jön. Testvéreim, ez a küldetésünk, legnagyobb méltóságunk. Mi csak a földit végezhetjük el, a többi az Isten dolga. De azt végezzük teljes hűséggel! Munkánkat becsülettel, odaadással, szolgálatunkat lelkesen és hittel, családi megbízatásunkat imádságos szívvel és szeretettel. Ennél többet nem tehetünk, de ez a legtöbb!!!  Egyik neves tudós mondta: az emberiség  jövője nem a nagy felfedezéseken fog múlni, hanem az édesanyák szeretetén. Tegyük hozzá: minden ember jó szándékú odaadásán, amely az Istennek való engedelmességből, Krisztus követéséből fakad. Amit Isten reánk bízott, azt tegyük teljes meggyőződéssel.  Megragad a János őszinte alázata is. Senki nem kényszeríti erre a vallomásra, sőt talán előnyösebb lenne mást mondania. De ez van a szívében, melyet a Krisztus iránti szeretet, imádat tölt be. Nem vagyok méltó, hogy … Ez abban a korban a rabszolgák feladata volt ez. Akit én hirdetek, az olyan nagy – bár köztetek van, közénk jött – hogy még arra is méltatlan vagyok, hogy rabszolgája legyek.

    Vajon hogyan reagáltak a küldöttek? A történet nem beszél erről. Megérintette, elgondolkoztatta őket az, amit Jánostól hallottak? Úgy látom, hogy egyre keményebb az emberek szíve: mérhetetlen önzésünkben már semmit nem veszünk komolyan. Állíts meg egy, az élet örömeit hajszoló fiatalt, és mondd neki: szórakozz, de tiszta szívvel, légy jókedvű, de ne felejtsd el, hogy Krisztus megváltott és szolgálatra elhívott gyermeke vagy. Állíts meg egy, a gazdagság bűvöletében élő embert, és mondd neki: jó, ha többre igyekszel, de légy hálás, és ne feledd, felelős vagy Isten és embertársaid iránt. Állíts meg egy karriervágytól fűtött személyt, és mondd neki: szép, hogy törekszel feljebb jutni, légy sikeres, de tudd meg, hogy képességedet, lehetőségeidet az Úrtól kaptad, neki tartozol mindenért számadással. Vajon mit felelnének?

   Másnap látta János, hogy Jézus hozzá jön. Drága mondat. Személyes formában is igaz lehet.  Másnap láttam – hit által –, hogy Jézus engem keres. És János nem tudta visszafogni magát, nem tudta elhallgatni, kibuggyant a száján, feltört a szívéből, kiömlött a lelkéből (mert azzal volt tele): íme, az Istennek Báránya. Nagyon direkt rámutatás ez. Itt van, nézzétek, vegyétek észre, higgyetek benne!

Az Isten Báránya, az áldozatra elküldött egyszülött Fia, aki elveszi a világ bűneit.  Ezt senki másról nem lehet állítani, ennél több nem mondható senkiről. Aki a bűnt veszi el, az a legnagyobb nyomorúságtól szabadít meg, az mindent jóvá tesz, az visszahelyez mennyei örökségünkbe, az békességet ajándékoz, üdvözít. Annyi mindent akarunk … bűneink megőrzése mellett. Adjuk oda annak, aki elveszi, aki meg akar tisztítani! Kinek kellenének a bűneink? Ki vállalná magára? Valaki – egy templomba járó atyánkfia – megsértett valakit itt a faluban, a nevében elnézést kértem. Azt a választ kaptam: ezt nem lehet. Megérti jó szándékomat, értékeli, de ezt senki nem teheti meg más helyett. Igaza volt, csak Krisztus teheti meg. Aki oda áll a mennyei Atya színe elé, és azt mondja: ez mostantól kezdve az én bűnöm. Nézz Krisztusra, és értsd meg a bűnbocsánat titkát!

    És megered a János nyelve.  Földi vonatkozásban is így van: akit szeretünk, arról szívesen beszélünk. Akkor is, ha már nincsen közöttünk. Ő az, akiről megmondtam: utánam jön, de előbb volt, mint én. Bizonyságot teszek irgalmáról, de ő előbb tett bizonyságot nagy-nagy irgalommal rólam, megváltásomról. Nem ismertem őt, de ő ismert engem: azért jöttem, azért keresztelek, hogy ismertté tegyem. Mennyit tudnak áradozni a szülők gyermekeikről …  vajon beszélünk-e (úgy, ahogy János tette) néha Megváltó Urunkról. Áldásairól, békességéről. Arról, hogy életünk legnagyobb nyeresége, legnagyobb kiváltsága az, hogy ismerhetjük őt.

  János arról is bizonyságot tesz: láttam a Lelket. A maga titokzatosságában is csodálatos tanítás: Krisztus szolgálatában a Szentháromság örök, szent, megváltó akarata nyilvánul meg. Az Atya küldi a Fiút, a Fiú vállalja ezt a küldetést értünk, a Lélek megszenteli ebben a küldetésben … Az isteni kegyelem nem automatikusan működik, hanem a szeretet döntései és cselekedetei által. Leszállt, mint egy galamb. Egy földi hasonlat, mennyei titkok megragadására. Amint az úrvacsora jegyeiben is látjuk: kenyér és bor … A galamb – a szelídség, a békesség, a hűség jelképe.

   Krisztus Szentlélekkel keresztel. A Lélek közösségéből jön, a Lélek erejével végezi munkáját. A Lélek megtartó, vigasztaló erejét adja nekünk.

   Én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ő az Isten Fia. Egy boldog vallomás. Akár a Simeoné: látták az én szemeim. Boldog, áldott ember az, akiben megvan ez a bizonyosság, hit. Mert aki látja az Isten Fiát, az tudja, hogy általa békessége, megtartatása, üdvössége van. Ámen.

 

Teremtő, megváltó, megszentelő Istenünk, mennyei Atyánk Jézus Krisztus által a Szentlélek közösségében, hozzád emeljük szavukat itt a gyülekezet közösségében, és téged kérünk, tekints kegyelemmel, szeretettel ránk … Te ismersz minket, tudod, mi van szívünkben, lelkünkben, milyen szomorúság terhel, milyen kérdések foglalkoztatnak,  milyen vágyak vannak bennünk. Azt kérjük Tőled, hogy Lelked által munkáld bennünk, hogy mi is megismerjünk igazán téged, megtartó akaratodat, azt a Krisztust, akit elküldtél megváltásunkra, és adj erőt ahhoz is, hogy ezt meg is tudjuk vallani: mi – akár élünk, akár halunk - a tieid vagyunk. Segíts, hogy tudva azt, hogy te szent Fiadban véghezvitted a megváltás mennyei művét, mi is el tudjuk végezni a reánk bízott földi szolgálatot a családban, a munkában, az egyházban hűséggel, odaadással! Segíts, hogy életünk Krisztusra, az ő megtartó szeretetére mutató bizonyságtétel legyen! Kiáltó hang, amely őt hirdeti, kinyújtott kéz, amely az ő jóságát bizonyítja.

   Köszönjük, hogy az Igében hallott drága mondat reánk nézve is igaz: hit által láthatjuk Jézust, megtelhet életünk az ő világosságával, irgalmasságával, tőle való élő reménységgel. És akkor másként látjuk magunkat is, másként tekintünk embertársainkra, feladatainkra, másként hordozzuk a nehézségeket is, másként értékeljük még a legnagyobb nyomorúságunkat, a halált is: mert Istennek Báránya azért jött, hogy elvegye a világ bűneit, benne a mienket is, azért jött, hogy betöltsön Lelke vigasztaló erejével, azért jött, hogy megnyissa nekünk az utat az üdvösségre. Add nekünk ezt a látást, ezt a hitet! Mert aki látja az Isten Fiát, az tudja, hogy általa békessége, megtartatása, örök élete van.

   Könyörülj, mennyei Atyánk, gyülekezetünk betegein, te tudod, látod, ki milyen állapotban van, milyen testi-lelki szenvedéseket kell kiállnia, légy közel hozzájuk, kegyelmeddel, irgalmaddal vedd őket körül, adj élő reménységet és erőt nekik, akár maradniuk kell, még munkájukat végezniük,  akár el kell költözniük. Imádkozunk a gyászolókért. Atyai jóságoddal vigasztald őket, gyógyítsd lelki sebeiket, ajándékozd meg békességeddel és az örök élet hitével! Könyörgünk emlékező testvéreinkért, akik váratlan, súlyos, drasztikus betegség után az elmúlt napokban veszítették el szerettüket … fogd kezüket, bátorítsd szívüket, és a te oltalmadban, áldásaidban vezesd vőket tovább a megvigasztalódás útján! Imádkozunk bajban levőkért, egyedül valókért, özvegyekért, árvákért, földi vagy lelki gondokkal küszködőkért. Adj gyülekezetünkben megújulást, Hozzád térést, megmaradást! Krisztus érdeméért kérünk. Ámen.