Jn 12, 27- 36 (vas.de.)

27 Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! Zsid 5,7

28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Erre hang hallatszott az égből: Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem. 

29 A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: Angyal beszélt vele. 

30 Jézus megszólalt: Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek. 

31 Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme. 

32 Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. Jn 3,14

33 Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni. 

34 A sokaság megkérdezte tőle: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad: akkor hogyan mondhatod, hogy fel kell emeltetnie az Emberfiának? Ki ez az Emberfia? Zsolt 110,4; Ézs 9,6; Dán 7,13-14

35 Jézus ezt mondta nekik: Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Jn 1,5

36 Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek! Ezeket mondta Jézus, majd elment és elrejtőzött előlük. 

   Mély tartalmú kijelentések hangzanak el az előző igerészben: aki szereti az életét, elveszti…, ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya… Élet-halál és az üdvösség titkairól beszél a mi Urunk. A lelkünk mélyén minket is ezek nyugtalanítanak, bár sokszor belefeledkezünk kicsinyes elfoglaltságainkba, mintha azok lennének a legfontosabbak, mintha azok folytonossága a mi megmaradásunkat is garantálná. Sokszor csak elgondolkodtató, megrázó események mozdítanak ki hamis biztonságunkból, amelyek nagyon élesen szembesítenek a kérdéssel: miben érdemes hinni. Mi az, ami megmarad? Miben/kiben lehet reménységünk?

   Emberi helyzetünkben kapaszkodót jelentő, lehetőségeinket mégis meghaladó bölcsességre, erőre van szükségünk. Olyanra, ami több az emberinél, mégis a miénk lehet. Egyszerre emberi és isteni megoldást kell találnunk. Olyan Megváltót, aki egyszersmind igaz ember és igaz Isten is. Akiben életünkre, halálunkra nézve vigasztalásunk lehet. A III. században írta egy Küprianosz nevű férfi, későbbi püspök a barátjának: “Ez gonosz világ, Donatus, hihetetlenül gonosz világ. De a világ bajai közt fölfedeztem egy nyugodt és szent népet, amely megtanult egy nagy titkot. A szent nép tagjai megtalálták azt az örömet, amely ezerszerte jobb, mint bűnös életünk bármelyik gyönyörűsége. Megvetik és üldözik őket, de nem törődnek vele. Urai a lelküknek. Legyőzték a világot. Ezek az emberek, Donatus, keresztyének – és én is közéjük tartozom.”

   Jézus teljesen azonosul velünk, külső-belső harcainkkal. Azt mondja tanítványainak: megrendül a lelkem. Jézus nem játssza meg a rettenthetetlen hőst. Átéli a szenvedés gyötrelmét, a halál szorongató érzését is. Megrendült a lelkem… Mennyi minden okozhat bennünk is valóságos belső földrengést: rossz hírek, betegség, egyebek… Mibe, kibe fogózhatunk? Jézus tudja, hogy ezt a harcot meg kell vívnia. „Kérjem azt az Atyától, hogy mentsen meg ettől az órától? De hisz éppen ezért az óráért, ezért az áldozatért jöttem.” Jézusnak végig kell járnia a megváltás útját, hogy mi minden helyzetünkben megváltottaknak vallhassuk magunkat. Minden helyzetben meg legyünk győződve afelől, hogy életünknek biztos rendeltetése, célja van. 

  Végül Jézusnak egyetlen kérése marad: Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet. Ez a mi életünknek is a lényege. Nekünk is ez a küldetésünk: Isten dicsőségét felmutatni, akkor is, ha nehézségekkel, talán rosszindulattal, bántással találkozunk (Jézusnak is része volt mindezekben). Ne felejtsük: nem csak a magunk privát harcát vívjuk, hanem egy mennyei küzdelem részesei vagyunk, amelyben Isten dicsőségét kell felmutassuk. Nagy igazság ez, sokszor nem vagyunk tudatában. A magunk kicsinyes ügyei foglalkoztatnak: saját sérelmeink, ambícióink, büszkeségünk. Földi példák is megszégyenítenek: gondoljunk azokra, akik az igazságtalanság, az elnyomás ellen szót emelve szenvednek üldözést, börtönt, talán mártírhalált. (Egyik diktátor által elrendelt megtorlás-sorozat után mondta valaki: az ország becsületét ezek a kivégzettek képviselik.) Ehhez képest milyen keveset vállalunk mi a mi Urunkért, aki életét adta értünk!  

  Hang hallatszik az égből. Isten szól: megdicsőítettem, és meg is fogom dicsőíteni… Mennyei hang szólal meg a Jézus megkeresztelésekor is, és most is, amikor a szenvedések keresztségén esik át. Ez a mennyei kijelentés azt is jelzi: Isten odafigyel azokra, akik az ő szolgálatát végzik. Ott van a közelükben. Halló- és látótávolságon belül. Milyen jó ezt átélni: a mélységekben is közel az Isten! Betegágyon, veszteségben, csalódásban, megfáradásainkban. Biztató szavát, szózatát nekünk is meg kell hallanunk. Isten véghez viszi üdvözítő tervét, azt senki meg nem hiúsíthatja. Isten megdicsőíti magát bennünk is: kísértéseink, gyarlóságunk ellenére. Vagy éppen azok által. Megmutatja az ő győztes hatalmát.  

   A sokaság véleménye megoszlik. Vannak, akik mennydörgés hangjának vélik, mások angyali szózatnak… Jézus azt mondja: értetek hangzott ez. Akinek van füle, az meghallja. Minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére, olvassuk 2 Kor 4,15-ben. Értetek van minden. De mi a mindenről sokszor semmiségekért készek vagyunk lemondani. Nem a kegyelemmel van baj, hanem velünk. Nem a segítséggel, hanem azzal, aki visszautasítja… Gyerekekkel végzeték el az alábbi kísérletet. Táborba vitték őket, ahol a programba beiktattak egy ún. próbanapot. Két termet rendeztek be.  Az egyiket gyönyörűen feldíszítették, mindenféle finom ételt, édességet, játéklehetőséget, izgalmas programot, zenét készítettek elő, a másikban csak a kopár bútorzat volt, kenyér és víz az asztalokon, és semmilyen szórakozási lehetőség. Elmondták a gyerekeknek: egy teljes napot kell eltölteni vagy az egyik, vagy a másik helyiségben.  Aki a csillogó-villogó termet választja, annak az ott töltött nap lesz jutalma, aki a másikat, az megnyer egy több napos, nagyon érdekes, egzotikus kirándulást… El tudjuk képzelni, hogy legtöbben melyiket választották. Ne csodálkozzunk a gyerekeken: ugyanúgy gondolkozunk mi is. 

   Tiértetek. Megértjük-e, hogy a mi érdekünket szolgálja, ha megtagadjuk saját akaratunkat, ha lemondunk oktalan virtuskodásunkról, ha el tudjuk engedni azokat az érzéseket, amik mérgezik az életünket: neheztelést (ez plusz teher, benne van a fogalomban), kritizálást, negatív gondolkodást. (Tudjátok miért sötét a világ, amit olyan sokat szidunk? Mert a mi életünk, hitünk sem világít abban.) Elfogadjuk-e végre hittel azt, amit a mi Urunk értünk tett, és nekünk is ajándékozni akar: a megújult életet, békességet, szabadulást. Mennyi áldozata van a hitetlen, a könnyelmű életnek, hányan lehetnének boldogabbak, hálásabbak, tehetnének többet másokért, szeretteik, embertársaik javára, de inkább egy önző, másokkal hadakozó, vagy önpusztító életformát választanak!      

    Egy talányos mondat hangzik el: Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme. (Most van ennek a világnak az ítélete, most ki fog vettetni ennek a világnak fejedelme/elöljárója.) Az 1 Jn 3,8-ban az áll: Jézus azért jelent meg, hogy az ördög munkáit lerontsa. Azért jelent meg, hogy az ördög eltűnjön. Trónfosztott hatalmasság a Sátán, de lázadásában még sok bajt tud okozni. Láncon van (Luther: „Isten láncos kutyája”), de ha közel engedjük magunkhoz, akkor kárt tehet bennünk.  Mennyi erőszak, háború, igazságtalanság, önzés van a világon! A gonosznak ez a félelmetes tombolása, amit látunk,  arra utalhat, hogy utolsó erejével az utolsó rohamokat intézi ellenünk. Ne ijedjünk meg, győztes Urunk van! 

   Bár előbb vereséget kell szenvednie… Ez a tény a megváltás megdöbbentő, ua. csodálatos megvalósulásán túl arra is utal: Isten az alázat mély völgyén keresztül vezet minket az ő dicsősége felé. Jézusnak fel kell emeltetnie. Ez az isteni irgalomnak a kereszten történt felmagasztaltatását jelenti. Jézus az ő kínos szenvedéseiben, értünk vállalt áldozatában dicsőült meg valójában. Ha felnézünk rá, akkor a kereszten át láthatjuk az Isten dicsőségét. Urunk felemeltetése a menny csodálatos világát nyitja meg nekünk. Az evangélista megjegyzi: Jézus ezt azért mondta, hogy jelezze, hogy milyen halállal fog meghalni.

   A Jézust hallgató sokaság nem érti ezt. Nem szívesen hallunk áldozatról, szenvedésről. Ki akarja, hogy ilyesmiben legyen része? Ki akar ilyen Messiást? Van-e itt a földön olyan, hogy egy vezető mellé állnak emberek akkor, amikor legyőzték? Pál írja: botránkozás, bolondság. A zsidók még a törvényt is idézik: Krisztus örökre megmarad. Igaz az ige, de nem törölhetjük ki belőle azt sem, ami a Messiás szenvedéseiről szól. Szelektív a hallásunk. Szelektíven idézgetjük a Bibliát is. Kiről beszélsz te, Jézus? Ki az az Emberfia? Mi szívesebben hallanánk csak az Istenfiáról. Csak az áldásokról, csak a szép időkről, a végső diadalról. De mi lesz akkor a bűneikkel? Ki fogja azokat elfedezni, lelkünket meggyógyítani?

   Jézus a világosságról kezd beszélni. Járjatok a világosságban. Lássátok meg, hogy Isten bennem utat akar nektek mutatni. Ha nem is könnyű ez az út, az én követésem, de tudjátok, hova vezet. Miből lehet tudni, hogy lelki értelemben eltévedtünk-e vagy nem? Abból, hogy mellettünk van-e Krisztus, vagy nincs. Ha nem látod az ő világosságát, ha nem hallod az ő szavát, akkor nem vagy jó helyen.  Lehet, hogy nagyon kényelmesnek tűnik az utad, sikeresnek az életed, de rossz irányba haladsz. Egy veszélyes sivatagi expedíció során az a biztonságos, ha az idegenvezető közelében maradunk. Lehet, hogy sokkal kényelmesebb, szebb, akár drága kincsek felfedezésével kecsegtető utak is kínálkoznak, de kockázatos azokon elindulni. 

   Jézus nélkül menthetetlenül a sötétség kerít hatalmába. De ha benne hiszünk, ha hozzá ragaszkodhatunk, akkor a világosság fiai lehetünk. Szépe ez a megfogalmazás. Azt sugallja: identitásunk része lesz a világosság. Élő kapcsolatba kerülünk annak forrásával, és mi is azt adjuk, azt sugározzuk tovább. Adja az Úr, hogy így legyen! Ámen.