Jn 12,12-19 (virágvasárnap, konfirmáció)

12 Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 13 pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya! Zsolt 118,26 14 Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: 15 „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” Zak 9,9 16 Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. Jn 14,26 17 Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból. 18 Ezért is vonult ki elé a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. 19 A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!

   Bár a bűnbánati héten már a Jézus szenvedéstörténetét kezdtük el olvasni, most mégis visszatértünk a virágvasárnapi eseményekhez. Jézus egész földi élete a szeretetről, az alázatról és az önfeláldozásról szól. Amikor emberek rajongták körül, vagy amikor öklüket rázták ellene – mindenben Isten akaratát kereste, Isten dicsőségét szolgálta: az volt az ő öröme a derűs napokban és a megpróbáltatásokban is. Ünneplő sokaságról hallottunk az igében… de az még önmagában nem elég a virágvasárnap lényegének az átéléséhez. Még az sem, hogy itt vannak a feldíszített templomban az Úr asztala körül konfirmandusaink, akikre hálával, talán gyönyörködve nézünk... Jézusnak kell megérkeznie. Őt kell befogadnunk, ő kell betöltse szívünket, életünket.

   János nagyon egyszerűen számol be a virágvasárnapon történtekről. Megtudjuk, hogy nemcsak a jeruzsálemiek sereglenek össze a Jézust fogadására, hanem azok is, akik különböző helyekről feljöttek a páska ünnepére. Amikor meghallották, hogy érkezik Jézus, pálmaágakat fogtak, és kivonultak, hogy lássák, köszöntsék őt… Jézus elindult, hát nekünk is meg kell mozdulni. Hiába szólnak a harangok, ha a szívünkben nem csendül meg azoknak hangja, hiába szól az Ige, ha nem hallgatjuk, vagy nem vesszük azt a lelkünkre, hiába ígér Isten áldást, békességet, ha bezárjuk a szívünket. A pálma a győzelem jelképe. Krisztus Urunk az a győztes, aki először a megaláztatás, a vereség, a kereszt útját járja meg. Aki - Ézsaiás szavaival - megsebesíttetik, megrontatik a mi vétkeinkért, magára veszi békességünk büntetését. Megismeri emberi életünk mélységeit. Senki sem mondhatja már: mit tudja Isten, hogy milyen embernek lenni?

   A Jézust ünneplők kiáltanak is: hozsánna, áldott, aki jön az Úr nevében. Önkéntelenül fakad fel belőlük a magasztalás. Ott van ebben a dicsőítő mondatban a feszült várakozás, de a felcsillanó reménység hangja is, ott van az ébredező hit ujjongó kiáltása: Jézus valóban békességet, üdvösséget hoz. Milyen jó Jézust ünnepelni, benne – igen, ilyen kitörő örömmel – felismerni a Megváltót, aki életünknek igazi célt szab, értelmet ad! Szeretnénk, drága konfirmandusok, ha ott lenne ez a drága öröm a ti szívetekben is, ha nem csak most, hanem napról napra átélnétek azt, hogy „Uram, a te közelséged oly igen jó nekem” (Zsolt 72). És ezt hirdetné, ezt illatozná az életetek. Krisztussal minden nap hozsánnás, Istent dicsőítő ünnep, vele minden nap konfirmáció, azaz hitvallás az ő jóságáról, megváltó szeretetéről. Törekedjetek arra, hogy minden beszédetek, cselekedetetek, egész magatartásotok azt erősítse meg, hogy a Krisztuséi vagytok!

   Jézus felül egy szamárcsikóra. Alázat, egyszerűség jut ebben kifejezésre. Isten Fia nem harci paripán, nem tüzes szekéren érkezik, hanem a legszegényebbek „közlekedési eszközén”. Ő mindenki számára elérhető, csak a hitetlenség, a gőg, az önteltség választhat el tőle. Milyen ellentmondásos az, ha többre tartunk valamit vagy valakit az Isten Fiánál, akiben a teljesség van! Ha többre tartjuk a hamis csillogást, mint az ő örök világosságát. Ha felfuvalkodottságunkban nem akarjuk észrevenni az értünk önmagát megüresítő Isten Fiát. Amint meg van írva: Ne félj, íme, királyod jő. A tanítványok nem értik. De a Jézus feltámadása után visszaemlékeznek. Megvilágosodik számukra, hogy az történt, ami meg volt írva. (Mindenben, mindenen át az történik velünk is, amit Isten örök kegyelméből elhatározott.) Krisztusnak küldetése volt, és azt beteljesítette. Ez a mozzanat is része a mi megváltásunknak. Jézus életében minden arról szól. Bennünk is mindennek Róla kell szólnia (ami egyetlenegy főpapunkról, prófétánkról, királyunkról): ez az ünnep, és a holnapi nap is, tanulásotok, beszédetek, minden döntésetek. Krisztus kell jelen legyen mindenben.

   És akkor természetes lesz az, amiről az Igében olvastunk: bizonyságot tettek Jézus mellett. Azzal, hogy kivonultak, hogy Messiásként fogadták őt, és dicsőítették az Isten nevét. Ma ti valóban bizonyságot tesztek, de ne csupán egy kivételes életrajzi esemény legyen ez számotokra. Legyen folytatása. Házasságkötésnél sem úgy van, hogy a férj és feleség megfogadja, hogy holtomiglan, holtodiglan, aztán azzal megy ki-ki a maga útján. Minden megnyilvánulásotok legyen vallomás Krisztus szeretetéről, hatalmáról, feltámadásáról, a megváltásról. Arról, amit Krisztus nemcsak másokért, de értetek is elvégzett. Hallották, hogy ezt a jelt tette. Az ő hatalmának jele bennünk kell legyen. Külsőképpen láthatatlan az, és mégis döntő, meghatározó… Az, hogy van egy nagyon jó barátom, aki mindenre kész értem, nincs rám írva, de nagyon fontos tényező számomra. Fogadalmatok legyen egy belső elpecsételődés, elköteleződés: valóban akár éltek, akár haltok… Ha nincs ott ez a belső, lelki jel, akkor a konfirmáció csak külsőség lesz.

   A farizeusok bosszankodva mondják: semmit nem tudunk tenni, az egész világ őt követi. Bárcsak úgy lenne! Ám inkább azt látjuk, hogy sokan szembeszegülnek Krisztussal. Sokan megpróbálják kilopni a szívekből a ragaszkodást, a hűséget, hitet… Ne felejtsétek: Krisztus nélkül lehet valaki nagyon híres, nagyon gazdag, nagyon menő, de igazán boldog nem… Krisztus nélkül bejuthatsz a hírességek top 100-ba, de az Isten országába nem. Sok mindent elérhetsz, de nem lesz áldás rajta. Ő az, aki tartalmat, értéket ad az életünknek. Számítógépes nyelven: Isten csak azt menti, amit a Krisztus szerinti programban írtok meg. Szeretnénk, ha őt követnétek, benne bíznátok, ott maradnátok mindig a közelében, hogy áldás legyen az életetek, és majd részetek legyen az ő dicsőségében. Ámen.

Urunk, mindenható mennyei Atyánk Jézus Krisztusban, hálát adunk ezért a napért, hozsánnás ünnepért, gyülekezeti közösségünkért, hálát adunk konfirmandusainkért, akikre örömmel, szeretettel tekintünk, és mindenek felett kegyelmedért, Megváltó Urunkért, az ő áldozatáért és megdicsőüléséért. Valóban áldott az, aki a te nevedben jön, és áldottak azok, akik őt befogadják! Hadd töltse be szívünket igazi, téged magasztaló öröm azért, hogy egyszülött Fiadban mi is a te megváltott gyermekeid vagyunk, és hadd szülessen bennünk igazi ragaszkodás egymás iránt. Köszönjük, hogy bár kicsiny sereg vagyunk, győztes Urunk van, aki minden ellenség ellen védelmez és megtart az üdvösségre. Biztos reménység ez gyermekeink, ifjaink, közösségeinket, egyházunk számára. Taníts minket Krisztus Urunk alázatára, tisztaságára, egyszerűségére! Hadd legyen ő a példa konfirmandusaink számára is. Őrizd meg őket, mindnyájunkat hamis nagyravágyástól, önteltségtől! Értesd meg velük, velünk, hogy tőled nyerhetünk igazi gazdaságot, drága lelki kincset, ami soha el nem vétetik tőlünk, amivel mások javára tudunk szolgálni. Ne az üres csillogás, ne a látszat kösse le figyelmünket, hanem a Krisztus világosságát kövessük! Benne találjunk békességet. Helyezd az ő szeretetének jelét a szívünkre, konfirmadusaink szívére, hogy azt semmi ki ne törölhesse. Hogy tőle semmi el ne szakíthasson. Áldd meg gyülekezetünket, mostani együttlétünket, a konfirmandusok hitvallását, áldd meg nagyhetünket, húsvéti ünnepünket nemcsak itt, hanem az egész világon! Könyörülj rajtunk örök irgalmad szerint! Krisztusért kérünk. Ámen.

Köszöntés

„Mert azt mondja az írás: valaki hisz őbenne, meg nem szégyenül.” (Róm 10,11)

Sok mondanivalóm lenne - mondja Jézus a tanítványoknak. Mi is ezt mondjuk. Annyi mindent a lelketekre szeretnénk kötni. Emberi, vagy szülői tanácsokat is: hogy maradjatok tiszták, becsületesek, törekedjetek a jóra, legyetek hűségesek mindabban, amit Isten rátok bízott. Ragaszkodjatok családotokhoz, egyházatokhoz, nemzetetekhez! Ez nemcsak felelősség, hanem az élet lényege. És most mégis az Írásra hivatkozunk, Isten tanácsaira irányítjuk figyelmeteket. Hisszük, hogy neki nagyon szép terve van mindnyájatokkal. Ez békességről, áldásról, szeretetről, igazi örömről, és végső soron üdvösségről szól. Engedjétek, hogy megvalósuljon, semmi meg ne hiúsítsa azt bennetek! Higgyétek el, Isten a legjobbat akarja, Krisztus a legjobbat adja. Legyen, maradjon fontos számotokra az Isten igéje! Annyiféle elmélettel, tanítással fogtok találkozni. „Akárki bármit is beszél, Jézusra vágyom, ő a cél.” Az Ige igazsága biztos tanács, irányjelző, világítótorony. A mennyi irányt követve a földön is helyesebben tudunk tájékozódni.

Higgyetek Krisztusban! Igazán Ő az, akiben érdemes hinni. Nem porrá és hamuvá váló értékeket kínál, hanem önmagát, végtelen szeretetét, amellyel megváltott minket. Ha benne hisztek, akkor tudtok hinni magatokban, abban, hogy drágák vagytok. Isten Fiával egyenértékűvé tett titeket. Ezt soha ne felejtsétek! Sokan megpróbálnak lebecsülni. Egy kisgyerek jött sírva haza az iskolából: azt mondták a társaim, hogy egy senki vagyok. Édesanyja azt válaszolta: ellenkezőleg, nekünk megéred az egész világot. Lehet, hogy húz valaki egy kicsi kört maga köré, és kizár titeket belőle. Isten az egész világot rajzolja körétek, sőt, az ő mennyei dicsőségét is. Ne vágyjatok a Sátán hamis köreibe! Ha Krisztusban hisztek, erősen, rendíthetetlenül, akkor tudtok bizalmas szívvel viszonyulni mások fele is. Idegen a világ, de ti találjátok meg benne az otthont, mert a világ végső soron Istené, a ti mennyei Atyátoké. És legyetek áldássá benne. Ne csak panaszkodjatok a sötétség miatt, hanem mutassátok fel a Krisztus világosságát!

Ha hisztek, ha ragaszkodtok Hozzá, így hallottuk, nem fogtok megszégyenülni. Persze, fognak érni támadások, vádak, kudarcok, de nem fogtok szégyenben maradni. Isten győzelemre viszi az ő igazságát. Néha úgy tűnik, hogy a gonoszság, a hamisság jut uralomra, a Júdások szerzik meg a hatalmat: soha ne irigyeljétek, ne pártoljatok át! A Golgota hegye mögül végül felkel a feltámadás napja. Ezt bízzuk rátok, titeket pedig az Isten kegyelmére. Imádkozunk értetek - szülők, nagyszülők, testvérek – és számítunk rátok, kitartásotokra, odaadásotokra. És számít rátok Isten is. Ne felejtsétek el: drága küldetésetek van ezen a világon! Azt tartsátok életetek legnagyobb nyereségének, hogy a Krisztus tanítványai lehettek. Azzal szerzitek a legnagyobb örömet: a mennyben és a földön is. Isten segítsen Lelke által! Ámen.