Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

Jn 14, 1-6 (vasarnap delelőtt)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

Jn 14, 1-6  (vas.de.)

Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat. Tamás erre így szólt hozzá: Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat? Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.

    Ismert igeszakasz nagyon mély üzenettel. Földi életünk és üdvösségünk fontos kérdéseiről beszél Krisztus Urunk. Ahhoz, hogy megértsük, először el kell csendesednünk.

 

   Jézus ezzel kezdi: ne nyugtalankodjék a ti szívetek. Ezzel egyik legkényesebb pontot érinti. Olyan világban élünk (valaki azt mondta: nem a világgal van baj, hanem velünk), amikor annyi mindenért lehet nyugtalankodni, aggódni, emésztődni.

Előzőleg a Péter fogadkozásáról és Jézus kijózanító válaszáról olvasunk. Ezt is szem előtt tartva (gyengeségünket tehát) mondja Jézus: ne nyugtalankodjék a ti szívetek. Megy-e ez parancsszóra? Nem, de tanulnunk kell. Egyik ifis énekünk így fogalmazza meg: csak Istenben nyugszik meg a lelkem. Figyeltük, a gyermek mennyire meg tud nyugodni szülője ölén. Kisebb, nagyobb gondjait úgy el tudja felejteni. Valósággal irigyeljük tőle. Tanulnunk kell. Nem elmélet ez, hanem élő kapcsolat. Sorolni lehetne, statisztikai adatokat említve, hogy mi az, ami miatt aggódunk: egészség, anyagi biztonság, kapcsolataink, fenyegetés, környezetszennyezés, háborús veszély. És emellett sok irreális dolog.

 

   Ne nyugtalankodjék szívetek, hanem higgyetek Istenben, énbennem. Nyugtalanság helyett hinni! Nem azt nézni, ami fenyeget, hanem arra figyelni, akiben hihetünk. „Ha magadra nézel, kétségbe esel, ha az emberekre, csalódsz, ha Istenre: reménységgel telik meg szíved.” Dávid így nézett Istenre, amikor Góliáttal szemtől-szembe állt. 

   Ez a hit túlmutat a földi élet keretén. Az én Atyám házában. Jézus úgy beszél erről, konkrétan, mintha az csak a szomszédban lenne. Közel van. Elközelített az Isten országa. Az Isten országa bennetek van. Krisztusban közel jött. Vele biztosan megérkezünk.

Arra utal itt Jézus, hogy van egy örökkévaló otthonunk, amit senki el nem vitathat tőlünk, ahol teljes békességben és biztonságban élhetünk, ahol teljességgel átéljük az Isten szeretetét. „Isten szívén megpihenve” … már itt megpihenhetünk, egyszer pedig egyszer minden akadály nélkül teljes nyugalomra lelünk.

 

   Elmegy és helyet készít. Nem lokálisan kell értenünk … a kegyelem, a békesség, a dicsőség helyét készíti számunkra. Egyik ének kérdi meg: nincs helyed Jézus számára, nézd az ajtód előtt áll. Van-e hely az életünkben Krisztusnak, az élet Urának, jut-e idő számára? Annyi minden helyet kap bennünk, annyi mindenre szakítunk időt! A példázatbeli emberhez vagyunk hasonlók, aki egy drága kincset keres, és amikor azt valaki felkínálja neki, akkor oda sem figyelve visszautasítja azzal, hogy el van foglalva.   Hány esetben látjuk: letelik valakinek az élete hiábavalósággal: figyelmét, energiáját mindig valami mulandó dolog kötötte le úgy, hogy soha nem került alkalom a lelki dolgokra.

     Készülj Istened elé, figyelmeztet az Ige! Azért készülhetünk, mert Urunk helyet készít… Tudjuk, hogy nagy áldozatába került. Előbb ki kellett fizetnie tartozásunkat, vére árán ki kellett váltson a bűn rabságából.

  

   Majd ismét eljövök. Az ige arról a várakozási időről beszél, amiben élünk. Nem a tétlenség ideje ez, hanem a szolgálaté, bizonyságtételé. Mint akik tudjuk, kit várunk, tudjuk, mi a feladatunk, megbízatásunk. És azt is tudjuk, hogy közben erőt kapunk, védelem van biztosítva számunkra: Isten Lelke őriz minket hit által. 

Magamhoz veszlek, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Szent családegyesítés. Krisztus a bűn világából átvisz a mennyei Atya országába. Idősebbek átélték, fiatalabbak csak sejtik, hogy mit jelentett egy diktatúrából szabadulni. Pl. ma Észak- Koreából átkerülni egy szabad országba. Egyik lelkésztestvérünk mondta el, hogy szülei a második világháború után kötöttek házasságot, édesanyja magyarországi volt … hazautazott beteg szüleihez, akkor zárták le a határt. Talán 3 évig nem látták egymást. Aztán másfél közösen eltöltött év után hat év börtön következett.  

 

   Tudjátok, hova megyek, az utat is ismeritek. Jézus – mint törődő szülő vagy barát – meg akar győződni, hogy tanítványai tudják, hogy mi a tennivalójuk. Tamás így válaszol: nem tudjuk. Mintha azt mondaná: csak ezt a földi világot ismerjük (A napokban hallottam valakitől: olyanok vagyunk, mint az akváriumban élő halak … csak az ő világukat ismerik. Hiába mondanánk: milyen szép az idő, sétálni lehet, virágokban gyönyörködni … a halak értetlenül tátognak, mert csak az ő kis világuk szűk keretében tudnak tájékozódni).

Nem tudjuk, hova mész, nem ismerjük az utat. Nem tudjuk, hogyan kell kövessünk téged. Annyira megkötöz, magához láncol ez a világ, csak ennek törvényeit, lehetőségeit ismerjük.

 

   Egy univerzális jelentőségű, földi és mennyei valóságot átfogó kijelentés hangzik el: én vagyok az út, az igazság és az élet. Számunkra a hit nem filozófia, nem valami titkos, ezoterikus tudás, hanem egy élő személy, Krisztus. Amikor a fiatalok így fogalmazták meg a mai találkozó témáját, hogy vallom és vállalom, akkor nem egy elméletre, nem egy eszmére utaltak ezzel, hanem erre a Krisztusra.

 

   Én vagyok az út. Krisztus követve, nyomában járva, hozzá ragaszkodva, rá figyelve, szavát lesve tudunk helyes irányba haladni, tudunk a számunkra kijelölt pályán maradni. Benne érjük el földi életünk célját, Ő maga vezet el minket az Atyához. Hűség Krisztushoz = hűség a küldetésünkhöz, önmagunkhoz, közösséghez. Persze, vannak más utak, vannak önjelölt messiások … vannak biztos célt, beteljesedést ígérő elméletek. Sundar Singh (indiai misszionárius, 1889-1929) írta: nem vagyok méltó, hogy kövessem Krisztust, de az ő nyomába eredek, miként neki, nekem sincs házam, sem semmi földi gazdagságom, a vándorlás az életformám, és legfőbb feladatom Isten szeretetét hirdetni. „Ha nincs is társam, követem mégis őt.”  (Az út-ember.)

 

  Én vagyok az igazság. Sok harcunk van nekünk az igazsággal. Különösem a magunkéval. Az igazságot önzésünk prizmáján át látjuk. Néha nagyon torz formáját tartjuk helyesnek. „Mindenki az igazságot keresi, de egyesek csak azért, hogy aztán kicselezzék, lábbal tiporják.” Nem birtokoljuk teljesen, csak Krisztusban ismerhetjük meg. (Valaki kártérítésért fordult a kormányzóhoz – egy tehenét veszítette el a függetlenségi háború miatt. A kormányzó azt mondta, rendben, de a szomszédomban lakik egy idős hölgy, akinek három fia maradt a harctéren a szabadságért harcolva, tőle is meg kell kérdeznünk, hogy mivel tartozunk. )

 

   Én vagyok az élet. Az élet teljessége. Vele lesz áldott, csodálatos, kiteljesedett, igazán gazdag és másokat gazdagító, örömmel teli a földi élet is, vele lesz kimondhatatlanul gyönyörű az üdvösség.

„Maradj velünk, Uram, maradj,/ fényedből fényességet adj, /elménkben ködöket ne hagyj,/ ki e világnak méze vagy! /Ha szívünket látogatod,/ az igazság fölragyog ott,/          a hiúság elpárolog /s a mélyben szeretet lobog./ Jézus szerelme mennyei /édességgel telis-teli,/ ezerszer inkább isteni,/ mint ki tudhatnám mondani./

Ez, amit kínod is – amit véred ömlése bizonyít,/ mely utat váltságunkra nyit,/ s Istent szemlélni megtanít.” (Szent Bernát) 

 

    Általa, a sorsunkat vállaló Egyszülöttben találjuk meg igazán magunkat, látjuk meg tisztán egymást arcát, egymásban a testvért, ismerjük fel Istent, értjük meg szent akaratát, és érkezünk hozzá, életünk forrásához. Ámen.

 

Kegyelmes Istenünk, áldjuk háromszor szent nevedet, hogy minden nyugtalanságunkkal, félelmünkkel, bizonytalanságunkkal hozzád jöhetünk. Te kegyelemmel vársz, irgalommal fogadsz minket, te betöltesz Lelked drága ajándékaival. Kérünk, növeld a mi sokszor erőtlen és kicsiny hitünket. Segíts, hogy egyre teljesebben bízzunk benned, és rád tudjuk bízni életünket, sorsunkat, jövendőnket!

   Köszönjük, hogy a te házadban sok lakóhely van. Köszönjük, hogy te senkit nem akarsz kizárni kegyelmedből, hanem azt akarod, hogy mindenki üdvözüljön. Hálát adunk Krisztusért, aki áldozatával elvette minden bűnünket, elhárított minden akadályt, ami elválasztott minket tőled, megfizette minden adósságunkat.

   Drága Krisztusunk, magasztalunk, hogy te saját életednél is jobban szerettél minket, hogy alázatos szolgai formát vettél fel, hogy társunk és támaszunk legyél, elhordoztad a kereszt gyalázatát, hogy minket szent Atyád dicsőségébe vezess. Csodálatos azt tudni, hogy te vagy az út, az igazság és az élet. Add, hogy ne csak tudjuk ezt, de ez a felismerés életünk alapja, cselekedeteink meghatározója legyen. Ha útnak nevezünk, akkor kövessünk, ha igazságnak, akkor hozzád szabjuk magunkat, magatartásunkat, ha életnek, akkor fogadjunk el, és engedjük, hogy akaratod bontakozzon ki bennünk. Valóban, szent és dicsőséges vagy te, életünk királya, üdvösségünk megadója, mindenünk.

   Szentlélek Isten, irányíts lépteinket Krisztus nyomdokaira, szánkat az ő szavának továbbmondására, szívünket az ő indulatának hordozására, egész életünket a neki való szolgálatra, a benne való meggyökerezésre.

   Örökkévaló Istenünk, könyörülj gyülekezetünkön, adj megújulást, hozzád térést. Légy betegekkel, gyászolókkal, bajban, nehézségben levőkkel, gondokkal küszködőkkel, nyugtalan szívűekkel, csüggedőkkel, megterheltekkel és megfáradtakkal, a bűn fogságában levőkkel. Könyörülj rajtunk. Add, hogy az akaratod szerint kijelölt úton járva, Krisztus igazságát megélve az élet részese lehessünk. Ámen.