Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "

(Zsid 13,8)

Kereső

Heti ige


" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "(Zsid 13,8)

Jn 14, 25-31 (marc.14. - vas.de.)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

**Jn 14,25-31** (2021. márc. 14. - vas.de.)

25 Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. 26 A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. Jn 16,13-15 ; 1Kor 2,10 ; Ef 3,5 27 Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! Róm 5,1 ; Ef 2,14.16 ; Fil 4,7 ; 2Thessz 3,16 28 Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. 29 Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. 30 Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma. Ef 2,2 31 A világnak azonban meg kell tudnia, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta. Keljetek fel, menjünk el innen!

Jézus fontos tudnivalókat közöl a tanítványokkal és velünk is. A Heidelbergi Káté szerint Ő az, aki nekünk a mi váltságunk felől Isten tanácsát és akaratát tökéletesen kijelentette és véghez is vitte. Vajon érdekel-e minket az ő üzenete? Felfigyelünk-e rá az ezerféle kínálat között? Sokan akarnak megszólítani minket. Gyermekeinket, fiataljainkat, de már az idősebb nemzedéket is napról napra rengeteg információ árasztja el. Gyülekezetünkből azok számára, akik ma úgy döntöttek, hogy nem jönnek el igét hallgatni, a magyar szabadság napját megünnepelni (bár megtehették volna), számtalan lehetőség nyílik valami mással eltölteni az idejüket. Talán nagyon is izgalmas programokkal... Ám az igazi, sorsformáló üzenet felülről való, és nemcsak az érdeklődésünket, hanem a szívünket ragadja meg. Az a Krisztus szól hozzánk, akinek mindent köszönhetünk. Aki nem látható módon, de Lelke által van jelen közöttünk. Nem kellene-e mindent félretennünk, hogy rá figyeljünk?

Az önmaga feláldozására, és a világból való elmenetelre készülő Úr Pártfogót ígér a tanítványoknak. A Szentlelket, akit az ő nevében küld az Atya, aki megtanít mindenre és eszünkbe juttatja mindazt, amit ő mondott nekünk. Nem elég önmagunkra, saját tudásunkra, értelmünkre és értelmezésünkre, hitünkre támaszkodni. Mennyei támogatásra, „mentorolásra” van szükségünk. A Krisztus tanítását annyi minden elhomályosítja, háttérbe szorítja: figyelemfelkeltő, megtévesztően „személyre szabott”, kedvünkre való elméletek, vagy éppen az életnek gondjai, kihívásai. Teljesen bele tudunk merülni abba, ami mellékes. A jólétért való küzdelmünk nem mindig az életről szól… A Lélek teszi nyitottá a fülünket, a szívünket, hogy a Jézus hangját egészen személyesen halljuk meg, hogy az megérintsen, elgondolkoztasson, döntésre indítson, elkötelezzen.                                                          Nekünk eszünkbe kell juttatni az evangéliumot. Hamar elfelejtjük, mert magunkra nézünk, magunkkal foglalkozunk, mert teljesen lekötnek a mindennapi gondok, mert a kísértések elvonják a figyelmünket. Könnyen félretesszük a Krisztus parancsait, küldetésünk kérdését, a közösség iránti felelősséget. Kívánatosabbnak látszik saját elképzeléseinket követni. Pedig az utat nem kényelmessége, hanem a célja teszi értékessé. Hány identitását, hűségét, fogadalmait megtagadó, elfelejtő ember van! A lelki amnézia, feledékenység egyik legnagyobb problémánk lett: a pillanatnyi elfeledteti velünk az örökkévalót, a lényegtelen az igazán lényegeset.

Hol lennénk, ha a tanítványok a Jézus halála, feltámadása, mennybemenetele után - saját boldogulásukat keresve - hagytak volna mindent feledésbe merülni, amit hallottak és láttak? Isten Lelke azonban elevenné tette a Krisztus tanítását, váltságmunkáját az életükben, általuk a másokéban is. Hol tartanánk, ha Petőfiék – belesimulva a környezetbe, megalkudva az elnyomó rendszerrel – nem akartak volna arra emlékezni és másokat is emlékeztetni, hogy Isten sajátos értékekkel ruházott fel és szabadnak teremtett minden népet? Ha nem lettek volna hajlandók ezért az igazságért életüket is kockára tenni. Isten Lelke – aki Isten titkait jelenti ki nekünk- képes igazán megvilágosítani, tudatosítani bennünk azt, hogy kik vagyunk, hogy mire rendelt minket az Isten. Éppen azáltal, hogy Krisztusra emlékeztet. Ha elfelejtjük, hogy kicsoda ő, akkor elfelejtjük azt is, hogy kik vagyunk mi, hogy mennyire becses az életünk, hogy milyen nemes és szent megbízatásunk van. Azt, hogy vérbeli – Krisztus golgotai áldozatával elpecsételt – gyermekei vagyunk Istennek. Milyen szomorú, szánalmas olyan embereket látni, akikkel a világ lelke elfeledtette, hogy kicsodák: bűneik nyomorúságos fogságában, vagy nagyzoló vágyaik hamis igézetében élnek. Vajon elfelejti-e tavasz, hogy rügyet kell fakasztania, az énekesmadár, hogy énekelnie kell? Miért hull ki az ember értelméből, szívéből olyan könnyen az, hogy kié, hogy hova tartozik, hogy kinek kell szolgálnia? Pedig csak ezáltal lesz teljes és boldog az élete. Inkább halj meg azért, ami rád bízatott, minthogy olyan célokért élj, amik idegenek tőled!

A Lélek lendületet ad. Kimozdít tétlenségünkből… Úgy bele tudunk nehezülni bűneinkbe, közömbösségünkbe, gyűlölködésünkbe! Magasabb célokat tűzött ki Isten számunkra. Többre hívattunk el. Csak a Lélek által ismerhetjük ezt fel, akit felülről küld az Atya. Aki krisztusi küldetésünkre emlékeztet… Hallottuk: Krisztus békességet ígér övéinek, mégpedig az ő békességét. Ha megnézzük az ő földi életét, az nem éppen a mi fogalmaink szerinti békességről szólt. Meg nem értés, áskálódás, üldözés, elfogatás, megaláztatás, végül kínos halál volt az osztályrésze. Mégis a legnagyobb békesség volt az ő szívében. Mégis igazi, örök békességet szerzett számunkra. A békesség annyi, mint ott lenni az Isten kezében. Tudni, hogy ő oltalmaz, vezet, használ engem. A Krisztus békessége a bűnbocsánat bizonyosságát, az üdvösség reménységét is jelenti. Egyedül benne és általa nyerem meg. Az teljesen hozzá kötött: áldozatához, feltámadásához és visszajöveteléhez. Ha meg akarunk erősödni ebben a békességben, akkor a vele való kapcsolatunk kell szorosabbá váljon. Ne engedjük, hogy apró dolgok is kiborítsanak! Bonhoeffer szavaival: csodás erők védnek minket. (Egy kis történet szerint a gyermekek tanítás után az iskola udvarán játszanak, golflabdával dobnak célba, az egyik labda célt téveszt, és egy hatalmas ablakot tör be. Nagy az ijedség, egyikük azonban nyugodt marad, és a többieket is csitítja: semmi pánik, az apám cége tartja karban az iskolát, szólok neki, és holnapra mindent rendbe hoznak.) Semmi pánik. Mennyei Atyánk elrendezi. Krisztus megfizetett. A legnagyobb ügy el van intézve... Idézzük újból a Kátét: „ezért úgy bízom őbenne, hogy semmit sem kételkedem…”

Jézus beszél arról, hogy a világ is kínál egyfajta békességet. Ez valahogy így hangzik: ha pénzed van, ha mindennel be vagy biztosítva… akkor gond nélkül hátradőlhetsz. Látjuk, hogy ez a biztonság mennyire ingatag. (Amikor azt mondják: békesség és biztonság... 1 Thessz 5,3) A ti szívetek azonban ne nyugtalankodjék, ne is csüggedjen! Ha ezt én mondanám csupán, akkor jogosan a szememre lehetne vetni mindenféle kritikát: hogy csak szajkózom a Biblia szavait, stb. De itt Krisztus, a mi mennyei Testvérünk, megváltó Urunk biztat minket. Aki végigjárta életutunkat, megismerte nehézségeinket, magára vette bűneinket. Közben teljesen rá tudta magát bízni Istenre. Legyőzte a halált is… Ha kiderülne, hogy a mostaninál tízszer veszélyesebb vírus fog megjelenni, akkor sem lenne okunk a kétségbeesésre… Még egyszer a Káté: minden annyira az ő (vagyis mennyei Atyánk) kezében van, hogy akarata nélkül semmit sem tehet, sőt meg sem mozdulhat…Ez a békesség nem semmit-tevésre ösztönöz, hanem a szolgálatra: amíg időnk van, amire erőnkből futja.

Jézus így folytatja: hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Valóban hallottuk? Ebben a tudatban, ebben a reménységben élünk? Megváltó Urunk – aki velünk van, aki Igéjével és Szentlelkével kormányoz, minden ellenség ellen védelmez és megtart, a nekünk szerezett váltásban oltalmaz és megtart - visszajön hozzánk. Terve van velünk e földi életen túl is. Az igazi reménység túlnéz az emberi élet határain. Akár evilági értelemben is: Petőfi is beszél ismert versében a hálás utókorról: „hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak”… A hagyomány szerint az egyik aradi vértanú, Kiss Ernő utolsó mondta ez volt: ”Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.” De a mi reménységünk ennél is több: az üdvösség biztos hitét foglalja magába. Örüljünk annak, hogy Krisztus Urunk példát adott az igazi, tiszta, Isten áldását hordozó életre, de még jobban annak, hogy ő visszajön, hogy minket – minden választottaival együtt - az Isten országába vigyen. Jézus az Isten tervét fedi fel a tanítványok előtt.

Most mondom, hogy majd, ha meglesz, higgyetek. A hit a biztos látás a bizonytalanságban , élő reménység a reménytelenségben… A 48-as hősök nem feltétlenül a saját harci sikereikben hittek (emberileg ez szinte elképzelhetetlen volt), de töretlenül hittek az igazság győzelmében. Hogy egyszer – Wass Albert szemléletes metaforája szerint - megrozsdázik a fejsze (készüljön az osztrák vagy akármilyen acélból), és kihajt, kirügyezik, kivirágzik az élet fája magyar földön is. Hiszünk-e Isten megtartó hatalmában, Krisztus szeretetének diadalmában? Jézus nagyon reálisan nem rózsaszín álmokról, hanem kemény küzdelemről beszél. Jön a világ fejedelme. Van és lesz még nekünk bajunk vele. Kísértés, elnyomás, Isten-, nemzet- és egyházellenes gondolkodás. Nem kedvezőek a viszonyok ma sem. Külsőképpen jobb helyzetben vagyunk, de nagyobb a belső veszély. Akkor hősi harcban hulltak el sokan, ma közömbösség, pártoskodás, elpártolás, hitetlenség sorvasztja nemzetünket. 1849-ben gyülekezetünk lélekszáma 460 volt… És jött Trianon, elszakadás az anyaországtól, és a második világháború, az azt követő ínséges idő, szegénység, majd a kommunizmus, jogtiprás… És nem fogyatkozott meg hitében és létszámában közösségünk. 1980-ban gyülekezetnek 840 tagja volt.

A súlyosabb csapást ez a szabadabb, liberálisabb világ hozta el. Elidegenedtünk egymástól, eltávolodtunk a közösségtől, felhagytunk hitünk gyakorlásával. Egyéni jogainkra hivatkozva sok mindenben a közösség és valójában önmagunk ellen teszünk: nem fontos a hit, a közösség, a család, a gyermekáldás. Elődeink a bajban, nyomás alatt is növekedni tudtak, mi a könnyebb helyzetben is elsorvadtunk. Egyházközségünk lélekszámának leszálló ága lassan eléri az 1849-es szintet.                                   Látjuk, hogy veszélyesebb a belső ellenség: a hitetlen életszemlélet, az önzés, az anyagiasság, híveink tartózkodó félreállása… A világ fejedelme (akiről Jézus beszél) fegyver nélkül, mézesmadzaggal fog leigázni minket. Pedig győzelmes Urunk van. Mi a dolgunk? Vörösmarty szerint: „küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért”. Ennél igazabb és tisztább a Jézus tanítása: az Isten akaratát cselekedni, az ő szeretetét megélni. Engedelmesség és szeretetet. Megtérés, Istennek szentelt élet, felelősségvállalás. („Aki senkiért-semmiért nem áll kis soha, üres a szíve, mint egy kifosztott szoba” – énekli az Ossian együttes.)                           Nem jó, ha csak önmagunknak élni. Életünk teljessége Krisztusban van. Térjünk Istenhez, legyünk az ő népe, hagyjuk el az önzést, pártoskodást, ne egymás ellen, hanem egymásért harcoljunk, kövessük Krisztust, a mi győzelmes Urunkat, éljünk az ő szabadságában! Ámen.

**Istenünk**, örökkévaló mennyei Atyánk, hálát adunk, hogy a mai napon is életbevágó, sorsdöntő igazságokat hallottunk a te igédből. Adj nekünk értő, befogadó szívet, hogy ne hangozzék igéd hiába! Köszönjük, hogy Szentlelked által emlékeztetsz minket Krisztus tanítására, a mi megváltásunkra, küldetésünkre. Arra, hogy te örökkévaló szeretettel kiválasztottál minket, hogy gyermekeid legyünk, szabadságban éljünk, szent akaratodat cselekedjük: egymást felemelve, egymásért szolgálva. Annyi minden próbálja ezt velünk elfeledtetni: külső és belső kísértések, saját önzésünk és a világ hamissága. Köszönjük, hogy Lelked által támogatsz, segítségünkre sietsz, hogy kitartsunk a nekünk kijelölt úton, meg ne hátráljunk, el ne forduljunk tőled és egymástól. Dicsőítünk téged megváltó Urunk, Jézus Krisztus önfeláldozó életének szent példájáért, a tőle kapott, általa nyert békességért, ami sokkal feljebb való, mint amit a világ kínál nekünk. És megköszönjük elődeink példáját is, a harcot, amit értünk vívtak életük kockáztatásával. Tudjuk, hogy áldozat nélkül nincs áldás, és bocsásd meg, hogy sokszor mégis vonakodunk vállalni azt, amit reánk bíztál. Könnyebbnek látszik a közömbösséget választani, pedig súlyosak annak következményei. Indíts arra, hogy engedelmes, szeretetedet képviselő és megélő gyermekeid legyünk, rendületlenül bízzunk benned, és akkor valóban nem kell félnünk és elcsüggednünk! A világ fejedelme, a világ sok gonoszsága és ármánykodása sem győzhet le minket, míg Krisztusba vetjük hitünket. Hálát adunk az élő reménységért: hogy te földi jövőt is ígérsz nekünk, megmaradást gyülekezeti, közösségi létünkben (ó, add, hogy ez szívünk legmélyebb vágya, fohásza legyen!), de örökkévaló megtartatást, üdvösséget a te eljövendő országodban a Krisztus érdeméért. Könyörülj rajtunk, családjainkon, gyülekezetünkön, gyermekeinken, ifjainkon: őrizd őket a kísértések forgatagában, hogy lelkük hűséges és szabad maradjon. Áldd meg népünket, nemzetünket, ébreszd fel a csüggedésből, rázd fel a bűn, a közöny kábulatából, hogy hitre jutva, egységre találva, összefogva szolgáljon neked, Urunk, és tudjon áldás lenni! Légy nemzetünk kisebbségi sorsban élő részeivel, rendelj kedvező időket számukra, de adj kitartást, tettre készséget, lelki értettséget is. Köztünk is munkáld Lelked által az öntudatra ébredést, a hitben való megerősödést, egymás felkarolását! Mutasd meg gyógyító hatalmadat a betegeknek, vigasztaló szeretetedet a gyászolóknak, csodálatos segítségedet a bajban levőknek, szabadító jóságodat a megkötözötteknek, és mindnyájunknak Krisztus által a hit erejét, a hozzád tartozás örömét, az üdvösség reménységét! Irgalmazz sok bajjal, betegséggel, félelemmel és bizonytalansággal küzdő világunknak, tedd nyilvánvalóvá mindenki számára megtartó kegyelmedet! Ámen.