Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

Jn 20, 24-29 (Husvet III.)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

Jn 20, 24 -29 (húsvét III./délelőtt)

 

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem. Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség nektek! Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem! Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.

 

 

    Hallottuk, hogyan kezdődött el a húsvét a tanítványok számára. Isten kegyelme akkor ragyogja be életünket, amikor befogadjuk azt. Tamás később jutott el a húsvét öröméhez, a feltámadás bizonyosságához, a Feltámadottban való hithez. Mert ez a lényeg. Nem az, hogy mikor van a naptárunkban az ünnep, hogy melyik időpont a hitelesebb. Krisztus hitelesíti. Nála nélkül a legpontosabb kalkuláció is hiábavaló, vele minden nap ünnepelni lehet.

   Tamás, egy a 12 közül… Az Ige a közösséghez mérten nevezi meg Tamást. Számunkra mennyire meghatározó a közösség? Kevés ember van, akinek lényegi tulajdonsága, hogy az xy gyülekezet tagja. Pedig fontosak a kötődéseink. Isten közösségben akar megtartani.

Drasztikusan csökkenőben van a közösségek összetartó, kohéziós ereje. Ilyen lett ez a világ. Kapcsolatainkat sokszor csak virtuálisan éljük meg: ám ebben a fajta odatartozásban nem vagyok teljes lényemmel jelen, nem vagyok igazán számon kérhető, akármikor visszaléphetek, nem kell szemtől szembe kezeskednem szavaim hitelességéért.

  Tamás második neve: Iker. Valószínű volt egy ikertestvére. Vagy lelki kettősége miatt maradt rajta ez a név? Ez a második név mindenképpen élete előzményeiről, temperamentumáról szól. Nem vagyunk egyformák: éppen ez a közösség lényege. De akarhatunk egyet, jó szándékkal, támogatólag állhatunk egymás mellett.

   Tamás nem volt jelen, amikor megjelent Jézus…. Itt most hangzatos mondatokat ereszthetnénk meg arról, hogy milyen fontos ott lenni … Mindig nem tudjuk ezt megtenni: de fontos nem elszakadni, fontos kötődni, a kapcsolatot életben tartani. Akinél ez  szál megszakadt, az már nem megszólítható.  

   A többi tanítvány nem tudta elhallgatni a nagy élményt, nagy örömet, ez természetes. Láttuk az Urat! Ez volt az első húsvéti bizonyságtétel. Milyen boldogan adták tovább a drága hírt, és hány szívben talált visszhangra!  Olyan ez, mintha legjobb, eltűntnek nyilvánított barátunkról többen újságolnák rendre az ismerősök közül: láttuk!  

   Tamás nem az a típus, aki könnyen elfogad hihetetlen dolgot állító vallomásokat. Nagyon racionálisan fogalmaz: ha nem látom, hogy valóban ő az… Mintha azt mondaná: lehet, hogy csak képzelődés, rémlátás, vízió, látomás, hallucináció, vagy összetévesztették valakivel. Ha nem látom a halál stigmáit az élőn, ha nem érintem meg azokat, akkor nem tudom elhinni.  A szegek helye, Jézus átszúrt oldala: kereszthalálának argumentumai, bizonyítékai. Egyelőre csak a halálát hiszem! Az belevésődött emlékezetembe. („A halál ölelésében dobogó szív az élet.”)

  Nyolc nap múlva… új időszámítás van már érvényben: a hét kezdete, a feltámadás, a reménység napja. Ha hittel éljük meg, akkor valójában jól kezdődik minden hetünk: a feltámadás örömhírével, erejével.

   Az ajtókat még mindig zárják, de a szívek már tárulnak a feltámadott Úr előtt. Már húsvéti lelkesedés, áhítat, bizonyosság, hit tölti be.

   Ugyanaz a köszönés. „Reggel mondd, délben mondd, és este mondd/ a Feltámadott első, szép szavát!” – írja Reményik Sándor. El kell jusson a tudatunkig, a szívünkig, be kell töltsön, le kell győzze keserűségeinket, csalódásainkat, félelmeinket.  

  Aztán Jézus Tamáshoz szól. Jézus feltámadása egyetemes jelentőségű, de a legmeghittebb értelemben személyes is. Nekünk nemcsak a feltámadás jó hírével, hanem magával a Feltámadottal kell találkozni. Élő hitet csak az élő Krisztus ajándékozhat.

Jézus megadja Tamásnak a megtapasztalás bizonyságát. Azt, amiről János így ír: amit kezeinkkel érintettünk. Nyújtsd ide ujjadat, kezedet, tapogass meg! Ne légy hitetlen, hanem hívő! Kételkedéseinket akarja eloszlatni. Nem lehet bizonyságot tenni kételkedő szívvel. A hitet nem lehet megtanulni (a róla szóló beszédet igen), csak megnyerni.

Hívővé a Krisztus közelében válik az ember. Sebeinek, szeretetének megtapasztalásában. Amíg nem jut el ide valaki, addig csak ismeretei vannak esetleg, de hiányzik a szívbeli bizodalom, a meggyőződés. (Film: egy tapasztalt, idősebb alpinistáról, annak tudásáról, kollegialitásáról legendák szóltak a hegyek szerelmesei körében, volt egy fiatal, tehetséges hegymászó, aki kételkedve hallgatta, míg egyszer alkalma nyílt elmenni vele egy nehéz túrára, egy kritikus pillanatban az idősebb alpinista – hogy mentse fiatalabb kollégáját - az életét áldozta. Attól kezdve az ő számára sem volt kétséges: igazat mondtak róla.)

    Nem is kell győzködni másokat. Persze, az emberi példa is megérinthet, ösztönzőleg hathat valakinek a hite, az önfeláldozása, buzgósága, az, amit vállal. De mindenkinek, neked is oda kell állni Krisztus elé. Meg kell lásd sebeit, fel kell ismerd: miattam, helyettem, érettem! Akkor leszel hívő ember. Akkortól kezdve lesz szívügyed. (Történet: a nagyobb testvér magára vállalja az iskolában a kistestvér által elkövetett csínytevést, a dühös tanító véresre veri, akkor fogja meg a kicsi, hogy mit tett, de azt is, hogy van valaki, akire mindig számíthat.)

  Én Uram, én Istenem. Tamás megérti azt, amit Pál utolérhetetlen erővel így ír le a csodálatos Krisztus himnuszban: Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten. Felmagasztalta, dicsőséggel koronázta meg engedelmességéért, mert végig vitte a megváltás nagy küzdelmét. Én Uram, én Istenem! Ez a lélek mélyéről fakadó vallomás, ez a felismerés más emberré teszi Tamást. Aki felismeri Krisztusban megváltó Istenét, az nem mehet közömbös szívvel tovább. Azt megragadja, átformálja ez a szeretet. Annak számára meghal a világ, ő is a világ számára. Azt rabul ejti az önmagát megalázó, az Istentől felmagasztaltatott Úr.

   Jézus – ránk gondolva – ezt mondja: látsz engem, Tamás, és hiszel. Boldogok, akik nem látnak és hisznek. Húsvét igazsága nem a látás tapasztalatán, nem a mérőműszerek kimutatta földi valóságon múlik, hanem Krisztus mindent betöltő, mindenütt jelenvaló erején és szeretetén.

   Sok más jelt is tett Jézus, amik nincsenek leírva. Azok az örökkévalóság élő történelméhez tartoznak, soha el nem évülnek. Ami szeretetből van, az megmarad.

Ami pedig leíratott, annak az a célja, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia. (Lehet, hogy pl. a gyermekeim nem ismernek mindent velem kapcsolatban, pl. gyermekkoromról, belső harcaimról – az ember önmaga számára is rejtély -, de a lényeget mégis tudják: hogy szeretem őket, hogy igyekszem a javukat keresni.)

  E hitben életetek legyen az ő nevében. Krisztus egész küldetése – halála, feltámadása - az életről szól. Hogy hitben járjunk, mi is az életet szolgáljuk, és üdvösségünk legyen. Ámen.

 

Urunk, téged kérünk, hogy Szent Lelked által szüntelen emlékeztess minket húsvét örömhírére: nemcsak ünneplésünkben, de mindennapi munkánkban, küzdelmeinkben is.   Hadd éljen ez mindig frissen a tudatunkban, legyen ez mindig erőforrásunk, reménységünk: Krisztusunk halálig menő megváltó szeretete kiteljesedett az ő dicsőséges feltámadásában.  Hadd járjunk hit által napról-napra ezzel az élő Úrral, maradjunk meg szeretetében, oltalmában, és így töltsük be hivatásunkat itt ezen a földön, és nyerjük meg az üdvösség koronáját, amit Te ajándékozol Egyszülött Fiadban a tieidnek.

Segíts abban, hogy ragaszkodjunk a közösséghez, hogy egymást biztassuk, támogassuk, mert hisszük, hogy így akarsz minket megtartani! Annyi kísértés vesz körül minket: add, hogy tudatosan keressük a veled és az egymással való kapcsolat lehetőségeit.

Növeld a mi hitünket! Táplálj minket szent Igéddel, tölts el lelki ajándékaiddal! Boldogok, akik – bár a testi látás és tapasztalat nem adatik meg számukra -, de hitben, Krisztus áldó közelségében élnek. 

   Könyörülj gyülekezetünkön, tedd nyilvánvalóvá Krisztusban gyógyító, megtartó hatalmadat betegeink számára, nyújts vigasztaló irgalmadat a szomorkodóknak, adj élő reménységet a csüggedőknek, erőt a megfáradtaknak, kegyelmed édességét a kesergőknek! Most kiváltképpen gyülekezetünk gyermekeiért könyörgünk, áldd meg, tartsd meg őket Krisztus szeretetében.

   Légy velünk, adj nekünk megtartatást itt s a te országodban. Ámen.