Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

Jn 21,15-19

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

Jn  21, 15- 19

Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Ő pedig így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat! Másodszor is megkérdezte: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Ő ismét így válaszolt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus erre ezt mondta neki: Őrizd az én juhaimat! Harmadszor is szólt hozzá: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat! Bizony, bizony, mondom neked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod. Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal dicsőíti meg majd Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: Kövess engem!

 

   A csodálatos halfogás történetének a folytatását hallottuk. A feltámadt Krisztus megjelenik a tanítványoknak egy kudarcos éjszaka után, és megtelik a hálójuk halakkal.

De Jézus tovább akarja vinni ezt a történetet: nem elég a csodálkozás, még annak felismerése sem, hogy ő él: az ő szeretete kell átformálja a tanítványok szívét, gondolkodását.

   Kedves megjegyzéssel kezdődik ez a rész: miután ettek … Jézus ismeri emberi mivoltunkat, tudja, hogy testi szükségeink is vannak. Sőt, néha azok az elsődlegesek.

Jézus ezután Péterrel külön áll szóba. Van egy tisztázatlan kérdés köztük, ami bizonyára nyomja a Péter lelkét. A háromszoros tagadásról van szó. Sajnos, lelkiismereti problémáinkat sokszor úgy próbáljuk megoldani, hogy nem beszélünk róluk. Pedig az elhallgatás nem vezet jó eredményre. Az elhallgatott bűn olyan, mint a ki nem fakasztott kelés a testünkön. Belülről fog emészteni minket. Megnyomorítja az életünket. Egy idézet: „minden tudatos rossz cselekedetet, amit elkövetünk másokkal szemben, sötét lenyomatokat hagy a lelkünkben. Lehet, hogy tagadjuk, mások előtt megjátsszuk a rendes embert, de annak, ami megesett - akár a nem is észlelt szívinfarktusnak – kimutatható jelei és súlyos következményei vannak.”  Másoknak ártunk, és ua. saját lelkünket tesszük tönkre.  Mi a megoldás? Az, amit itt Jézus tesz. „Míg elhallgattam bűneimet, megavultak csontjaim” (Zsolt 32). Szembenézni, tisztázni, megbánni, igyekezni jóvátenni, hogy gyógyuljon a lelkünk.

   Megfigyelhetjük, Jézusnak mennyire különös módszerei vannak arra, hogy elgondolkoztasson, hogy rádöbbentsen: valamin változtatni kell. Ő valóban az emberi lélek legjobb ismerője.

   Jézus Péternek a szeretettel kapcsolatos kérdéseket tesz fel, és ezzel a leglényegesebbre kérdez rá. Ez a dolgok gyökere. Minden tagadással, minden egymás ellen tett lépésünkkel a szeretet törvénye sérül. Sőt Jézus azt kérdezi: jobban szeretsz-e. Előzőleg olvassuk: Péter beugrott a tengerbe, hogy előbb érkezzék Jézushoz. Tényleg buzgóbb szeretet van szívedben, valami többet akarsz megmutatni? Ez egészen személyes, Péter és a Krisztus kapcsolatát érinti. Most nekünk is így kell meghallani! Milyen a szeretetünk Krisztus iránt: felületes, csak külső szertartásokban megélt, megtanult hitvallásokban elmondott? Vagy több ennél: személyes. Törekszünk-e arra, hogy jobban, odaadóbban …? Nem másokhoz, hanem önmagunkhoz viszonyítva. Hűségesebben engedelmeskedni, kitartóbban figyelni.

   Péter alázattal azt mondja, hogy te tudod. Ebben az is benne van, hogy annak ellenére. Te tudod (sőt előre tudtad), ami történt, hogy milyen gyarló voltam, de ismered a szívemet, és látod: igazán szeretlek. Fontos, hogy ez a szeretet ott legyen. Ez keresztyénségünk lényege. Ha szeretünk valakit, akkor elkötelezettek vagyunk iránta, akkor igyekszünk kapcsolatban maradni vele, akkor nem külső megfigyelők vagyunk, hanem mellette állunk szívünkkel, lelkünkkel. Egy kis gyermek egyszer így tette próbára apját, aki családját eléggé elhanyagolta.  Azt mondta neki: van egy fiú az osztályban, akinek nincs megfelelő tornafelszerelése. Mi közöm hozzá, kérdezte az apa indulatosan. Hát az, hogy az a fiú én vagyok. Értitek? A szeretet személyes. Nos, ez a kérdés tevődik fel családunkkal, gyülekezetünkkel kapcsolatban … Jaj, milyen könnyen kimondjuk (vagy ha nem, akkor magatartásunkkal üzenjük): mi közöm hozzá.

   Csak a szeretet megvallása után jöhet a megbízatás: legeltesd. Én, a jó pásztor pásztorrá teszlek. Ha szeretet van a szívemben irántam, enyéim iránt, akkor nem teheted fel a Kain cinikus kérdését, hogy őrizője vagyok-e atyámfiának? Akkor nem hagyhat érintetlenül népem tagjainak sorsa, akikért én életemet adtam.

  Jézus tovább kérdez. Ugyanazt. Ez hangsúlyossá teszi a kérdést. Simon, Jóna fia. Ez Péter régi neve. Ne feledd, honnan jöttél! Vannak emberi meghatározottságaink, azokat nem tagadnunk, hanem elfogadnunk kell. Krisztus is elfogadja. Azokkal együtt akar felhasználni, megáldani. Van egy adott előtörténetünk, temperamentumunk, természetünk, genetikánk, ahogy mostanában mondjuk. Származásunkat nem tudjuk, nem is kell megváltoztatnunk, de a jövőnket igen. Ábrahám Lincolnról olvastunk, hogy egy kis faházban született, és bekerült a Fehér Házba.

Szeretsz-e engem?  A tiszta, szolgáló szeretet ott kezdődik, ha Krisztust tudjuk szeretni. Ha az ő önzetlen, önfeláldozó szeretete a minta és az erőforrás számunkra. Aki gyilkosaiért is imádkozott. Aki a leggonoszabb ember lelkében is meglátta a jónak a szikráját, és azt próbálta lángra lobbantani. Aki nem azért szeret, mert jók vagyunk, hanem azért, hogy jók legyünk. Kit szeretünk, mit szeretünk? Csak önmagunkat, csak azokat, akiktől valamit kapunk? Figyeltétek, az emberek szeretete általában az előnyösség, a könnyebbség irányába tájékozódik. Ha a Krisztus szeretete az alap számunkra, akkor tudjuk vállalni azt is, hogy néha nehézséggel jár szeretetünk megélése.  

    Péter ugyanúgy válaszol: Uram, te tudod, hogy szeretlek. Te ismered az én szeretetem határait és te szeretetd határtalanságát, tudod, hogy néha szívem legőszintébb vágyait is megfojtja a félelem, az emberi kicsinyesség, de most már a szeretet útján akarok járni.

    Őrizd az én juhaimat! Ez a megbízatás hatalmat is feltételez. A szeretet hatalma,  amivel a szülő vissza tudja tartani gyermekét a rossz döntésektől, hitvestárs a hitvestársat a különböző kísértésektől, a gyülekezet közössége a híveket az elszakadástól. Van-e ilyen hatalmunk?

   Jézus nem áll meg itt. A kérdezés folytatódik. Tkp. ugyanaz hangzik el (utalni lehetne itt a görög „szeretni” ige különböző formáira), de egyre mélyebben szólal meg a kérdés. Egyre mélyebben érinti Pétert, és ezért egyre jobban elkötelezi. Felületes világban élünk … Akár a bocsánatkérést is olyan félvállról mondjuk ki, anélkül, hogy igazán szembenéznénk a következményekkel. (Lehet, hogy egy –egy rossz szándékú rágalmazásunkba beleroppan valakinek az élete, az idegrendszer, és elintézzük egy odavetett „sajnálom” – mal. ) De Jézus nem az kérdezi, hogy megbántad-e, Péter? Nem a múltat akarja tisztázni, nem rádöbbenteni akarja Pétert jellemtelen viselkedésére, hanem kérdésével a jövő fele mutat.   

    Hát ez tényleg elgondolkoztató: nem az a kérdés, hogy bánod-e, amit tettél. Ennek felismerése túl kevés, az, hogy belátom, megbánom szinte beletartozik az emberi korrektség kategóriájába. Hanem: szereted-e, kész vagy-e mindent megtenni érte, kész vagy-e megmutatni szeretetedet. Csak a szeretet gyógyít, csak a szeretet fogja megtartani ezt a világot. Nem a korrektnek látszó (sok képmutatást takaró) társadalmi szabályok, nem a gazdasági fejlődés (most már látjuk, hogy kezd visszájára elsülni).

   Egy történetet olvastam arról, hogy két barát utazott New Yorkban egy taxival … kiszálltak, az egyikük nagyon megdicsérte a taxist: ön kitűnően vezetett. A másik később megkérdezte, hogy miért tette. Azt a választ kapta: ezen a városon csak a szeretet segít. Te őrült vagy, mondta értetlenül a másik, egy taxis meg fog változtatni 7 millió embert? Nem, de képzeld ma lesz 20 utasa, kedvesebb lesz velük, azok derűsebben mennek be a munkahelyre, jobb hangulatban találkoznak barátaikkal, és ha lesz köztük egy tanárnő, akkor aznap a gyerekeknek is szuper napjuk lesz… Értjük, el kell kezdenünk alkalmazni a szeretet stratégiáját. Családban, gyülekezetben. Sok problémánk gyökere a tapasztalt, a továbbadott szeretetlenség. Ahogy ortodox testvéreink a húsvéti lángot, úgy kell nekünk a Krisztus szeretetét továbbadni, hogy eljusson az a családokba, betegeinkhez, egyedül élőkhöz. Ez a kérdés tehát a tagadás, egymás bántása után is, hogy szeretetben akarjuk-e folytatni. Ha nem, akkor az már nem a Krisztus útja. Az már a Sátán területe.

   Péter megszomorodik … ez az újat kezdés első lépése. Azt mondja, hogy Uram, te mindent tudsz. Tudod, mi volt velem, hogy mit tettem, milyen gyáva voltam, de azt is, hogy mi van most a szívemben. És Jézus arról beszél, hogy ő azt is tudja, hogy mi lesz. Péter az ő ragaszkodását, szeretetét hűséges szolgálat után mártírhalálban fogja megmutatni. Milyen csodálatos! Nem félelmet keltő, hanem biztató: Péter, tudom, hogy ki fogsz tartani. Győzni fogsz a szeretetben. Igaz, szívesen hallanánk. Hát nem jobb, mint bűneink következményébe belehalni?

    Legeltesd juhaimat! A Krisztus iránti szeretetet egymás fel tudjuk megmutatni, és nem csak beszédben. Jézus nem azt mondja, hogy mondj majd szépeket a követőimnek. Legeltesd, tanítsd, törődj velük, imádkozz értük. Néha szavaink olyanok, mint az üres magok: semmi termést nem hoznak.

   És végül: kövess engem. Akkor tudunk megmaradni, a szeretet eszközei lenni, ha Krisztust követjük, szorosan a nyomában maradunk, Rá figyelünk. Tegyük ezt, hogy életünk gazdag legyen a szeretet gyümölcsében megmaradásunkra, boldogságunkra, Isten dicsőségére! Ámen.

 

Urunk, kegyelmes, irgalmas Istenünk, mennyei Atyánk az értünk önmagát áldozó és harmadnapon feltámadó  Jézus Krisztus által, a Szentlélek közösségében.

Áldjuk szent nevedet, hogy ezen a napon újból a Krisztus feltámadásának győzelmét ünnepelhetjük, annak öröme, reménysége tölthet be, hogy élő Urunk van, aki szeretetével vesz körül,   Igéjével és Szentlelkével vezet minket.

   Megköszönjük mennyei Atyánk először testi áldásaidat, gondviselő jóságodat. Most kiváltképpen azt a tavaszi, áztató, életet frissítő esőt, amit olyan régóta kértünk, vártunk, amire olyan szükség volt. Áldott legyen a te neved, hogy törődsz velünk, bár nem vagyunk méltók arra. Megköszönjük a külső békességet is, amiben élhetünk, hogy nem kell egyelőre támadásoktól, üldözésektől tartanunk … bocsásd meg, hogy bár szabadon, akadályoztatás nélkül gyakorolhatjuk hitünket, mégis sokan vannak, akiket távol tart Igéd hallgatásától, a közösségtől szívük közömbössége, hitetlensége.

   Hálát adunk, hogy minket is személyesen szólított meg az Ige: szeretsz-e engem. Tudjuk, ez a legfontosabb kérdés. Ha szeretünk téged, megváltó Krisztusunk, akkor egymás felé is megnyílik a szívünk. Te látod, mennyi teher van a szívünkön. Olyan sokszor rágódunk múltbeli dolgokon, régi sérelmeket, haragot hordozunk magunkban, vagy éppen saját bűneink nyomják és nyomorítják az életünket, akkor is, ha talán magunknak sem valljuk ezt be. Szembesíts minket önmagunkkal, gyarlóságainkkal, de mutass rá a te végtelen, megbocsátó, újjá teremtő szeretetedre, kegyelmedre! Hallottuk, ez a szeretet vihet minket előre, tehet késszé arra, hogy vállaljuk azt, ami ránk tartozik, segít szolgálni, mások javát és a megmaradást munkálni. Add nekünk a szeretetnek ezt az erejét a családban, barátaink között, a gyülekezetben, az anyaszentegyházban. Ha ez nyilvánvaló lesz, ha ez lesz a legfontosabb számunkra, akkor felragyog életünkben, közösségünkben a te világosságod, megmutatkozik jóságod: szebb lesz környezetünk és a világ.   

   Mennyei Atyánk, kérjük a Lélek ajándékát, bölcsességét, lendületét és áldásaidat feladatink végzéséhez. Te tedd életünket gyümölcsözővé!

   Könyörülj gyülekezetünkön, imádkozunk betegekért, gyászolókért, bajban levőkért, gondokkal vívódókért, téged kérünk, mutasd meg életükben a te szereteted hatalmát, és rendelj megértő, segítő embereket is számukra szereteted eszközeiként. Beismerjük, erre van a legnagyobb szükségünk. Könyörülj rajtunk,  tégy minket gazdaggá feltámadott Urunk szeretetében! Ámen.