Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

Jn 21,15-25 (vas.de.)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

Jn 21, 15-25 (vas.de.)

15 Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Ő pedig így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat! 16 Másodszor is megkérdezte: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Ő ismét így válaszolt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus erre ezt mondta neki: Őrizd az én juhaimat! Jer 3,15 ; Ez 35,8-11 ; 1Pt 5,2 17 Harmadszor is szólt hozzá: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat! 18 Bizony, bizony, mondom neked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod. 19 Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal dicsőíti meg majd Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: Kövess engem! 20 Péter ekkor megfordult, és látta, hogy követi az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsorán ráhajolt a keblére, és megkérdezte: Uram, ki az, aki elárul téged? Jn 13,25 21 Őt látta tehát Péter, és megkérdezte Jézustól: Uram, hát vele mi lesz? 22 Jézus pedig így szólt hozzá: Ha azt akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem! 23 Elterjedt tehát a testvérek között az a mondás, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem azt mondta neki, hogy nem hal meg, hanem ezt: Ha akarom, hogy megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? 24 Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és megírta ezeket, és tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele. 25 De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.

   Jézus harmadszor jelenik meg tanítványainak. Feltámadott, dicsőséges mivoltában nincsenek akadályok előtte. Húsvét után nem a mulandóság törvénye alá vetett földi életet folytatja, hanem immár felmagasztalt, örökkévaló lét az övé. Megjelenéseivel nyilvánvalóvá teszi hatalmát. Tanítványainak szüksége van erre. Juhász Gyula megható sorai szerint: ”Negyven napig még a földön maradt, járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben, szívében érezé a szent tavaszt.” Negyven nap - jelképes időszak. A földi élet jelentőségére mutat rá... „Az örökkévaló ünnepet már e földi életben elkezdem.” (HK) Jézus együtt eszik a tanítványokkal - személyesség, közösségvállalás jut ebben kifejezésre. Olyan más ő, olyan kifejezhetetlenül tündöklő egész lénye, és mégis ugyanaz. A megdicsőült Úr vállalja gyáva tanítványait. Velük van, velük tart a szó legigazibb értelmében.

   Miután ettek, Jézus így szól Péterhez: jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Az evangéliumokban Jézus soha nem teszi fel másnak ezt a kérdést. Igaz, a Mt 10,37-ben azt olvassuk: „aki jobban szereti apját, vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám”. A tökéletes szeretethez csak szeretettel lehet helyesen, méltóképpen viszonyulni. Sőt az mindennél, mindenkinél fontosabb kell legyen számunkra. Emlékszünk, Péter azt bizonygatta, hogy ha a többiek el is hagynák az Urat, ő soha. Még az életét is kész odaadni. Aztán a kísértés sötét órájában mégis másként alakult a helyzet. A Jézus kérdésében ez is benne van: nos, Péter, azok után, ami történt, mit mondasz? És mit mondunk mi? Mit válaszoltunk volna a Péter helyében, és mit válaszolunk saját helyünkben? Mennyi hűtlenség, megalkuvás, képmutatás, elhallgatás jut eszünkbe!

   Péter nem magyarázkodik, egyenesen, őszintén, szívből válaszol. Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek téged. Tudod - hiszen ismersz, átlátsz rajtam -, hogy gyarló vagyok, hogy vannak botlásaim, meghátrálásaim, elbizonytalanodásaim, tudod, hogy szeretetem nem olyan, mint a szikla. De nagyon kötődöm hozzád, szükségem van rád, nélküled nem tudok élni. Jó nekem veled lenni. A legjobb. Jézus így válaszol: legeltesd az én bárányaimat. A szeretet szolgálatban, odafordulásban, törődésben mutatkozik meg. Nincs igazi szeretetet felelősségvállalás nélkül. Akit szeretek, azért sok mindent megteszek. Szeress engem az én bárányaimban! Kicsinyekben, elesettekben, kiszolgáltatottakban. Szeretjük-e Krisztust embertársainkban? Meg kell értenünk: ez az egyetlen módja az ő szolgálatának. Nincs más útja a kegyességnek, csak az, amit másokért, másokkal teszünk meg.

   Jézus másodszor is megkérdi ugyanazt: Simon, Jóna Fia. Hivatalosan hangzik. Megszólal benne a származás, a családi háttér, az emberi adottság. Ezeket soha le nem tagadhatjuk. De az Úr úgy szeret, amint vagyunk, hogy azzá váljunk, akik valóban lehetünk. Szeretete képes minden előzményt legyőzni, képes minket minden ellenére értékessé, áldássá tenni. (Valaki elbeszélte azt, hogy édesanyja egyedül nevelte őt, és kamaszkorában bizony elég sokat lázadozott, elégedetlenkedett, makacskodott szülőjével szemben. Az egyik nagy kirohanása után az édesanyja azt mondta neki: jó, akkor gyere, üljünk le, és írjuk le higgadtan egy- egy lapra az egymás elleni kifogásainkat. Te is tieidet, én is az enyéimet. És aztán adjuk át egymásnak a panaszlistát…Mindketten sokáig írtak, és amikor lapot cseréltek, a gyerek meghatottan látta, hogy édesanyja egyetlen szót írt le 30-szor: szeretlek. ) 

  „Szeretsz-e engem?”, kérdi Jézus. Az ismétlés nyomatékossá teszi a kérdést, ami – miként az első alkalommal is - az agapéra, az feltétlen, isteni szeretetre vonatkozik. Péter részéről az imént elhangzott már a válasz. Jézus mintha azt feszegetné: de ha változik a helyzet, ha változnak a dolgok, akkor is? Ha veszély támad, ha csábítások érnek, ha mások mást mondnak, ha szegény leszel, vagy dúsgazdag. Péter ugyanazt feleli: igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek. A magam emberi erejéhez képest mindig szeretni foglak… Te az Isten Fia vagy, én pedig egy gyarló ember. Most már mind a két igazság világossá lett előttem… A választ újabb megbízás követi: őrizd az én juhaimat. Figyelj rájuk, viselj gondot róluk! Mindehhez a szeretet a legfőbb kritérium.

   Harmadszor is szól Jézus. Bár itt a szeretetnek egy másik kifejezését használja (amit Péter is végig), igazából ugyanarra kérdez rá. Soknak tűnik az újból elhangzó kérdés. Miért ismétli Jézus ennyiszer? Bizonyára azért is, mert ez az egyetlen kérdés, ami igazán számít: szeretjük-e Jézust. Fontosabb annál, hogy mekkora a vagyonunk, hogy mit értünk el „az életben”, hogy mennyire vagyunk népszerűek. Aki Jézust szereti, az a legnagyobb erőforrással van összeköttetésben. Az a másokkal való kapcsolatban is megtalálja az egyensúlyt. Az önmagával is békességben van. (Valaki a „harmadik hely” szabályának nevezte ezt: első az Úr, aztán az emberek, a harmadik pedig én.) Szereted-e Jézust őszintén, odaadó, belső szenvedéllyel? Szívesen hallgatod-e őt, örömmel engedelmeskedsz-e neki? És szereted-e az övéit? (Ha lebecsülsz, megbántasz másokat, amikor rosszat mondasz róluk, ha panaszkodsz rájuk, ha harag, irigység, rosszindulat van benned irántuk – akkor az ellenkezőjét bizonyítod.)

   Péter elszomorodik… Húsvét után vagyunk. És látjuk, hogy van szomorúság, van bűnbánat, van gyász… De van bocsánat és reménység az új életre, üdvösségre. Uram, te mindent tudsz: ismered múltamat, jövőmet. Azt, hogy mire voltam, és mire leszek képes. Te tudod, hogy szeretlek… Te, aki a keresztet is vállaltad értem, aki maradéktalanul szeretsz… Akkor is, amikor megtagadlak, és azokat is, akik gyűlölnek téged. Te tudod, hogy szeretlek. Teljes emberi erőmmel. Add hozzá a te isteni erődet!... Jézus azzal fejezi ki azt, hogy teljesen elfogadja a Péter válaszát, hogy újból feladatot bíz rá. Legeltesd a juhaimat… Az enyémek, de neked is szíveden kell hordoznod. Krisztusé minden ember (HK). A Sátán megpróbál rávenni, hogy kilépjünk ebből a közösségből, elhitetvén velünk, hogy a magunkéi vagyunk… Mintha egy bárányt győzne meg valaki: nem a pásztoré vagy, nem a nyájhoz tartozol: hagyd ott őket, jogod van elveszni! Jézus beszél a Péter sorsáról is. Amikor fiatalabb voltál, felövezted magad… és mentél ifjonti hévvel. Erősnek képzelted magad, azt hitted, tied a világ. Amikor megöregszel, kinyújtod a kezed… A kinyújtott kéz a megadás, engedelmesség, ráhagyatkozás mozdulata. Tanulnunk kell. Megértenünk azt, hogy életünkben minden a Krisztus jelenlétében történik, és az Isten dicsőségére. És akkor semmi sem lehet elsőbb, mint az, hogy követjük Jézust. Ez húsvét után, a rangidős, a vezéregyéniség tanítvány számára is érvényes parancs marad.

   Péter észreveszi Jánost (azt a tanítványt, aki… - milyen fontos mozzanat maradt ez az apostolok tudatában, mennyire beíródott a szívükbe az a vacsora), és megkérdi: hát vele mi lesz. János a legfiatalabb, talán a legrokonszenvesebb is, mindenki egy kicsit félti is őt. Jézus válasza kijózanító: ha azt akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem! A János evangéliumában Jézus utolsó szava ez Péterhez. Ugyanaz, mint elhívásakor. Ez érvényben marad. Péter azért tudott nagy lenni, mert komolyan vette ezt a hívást: tagadásokon, botlásokon, süllyedéseken keresztül… Egy hívő keresztyén mondta: Jézus tervei az én terveim, célja az én célom. Életünk a Krisztus követésének, halálunk az ő visszajövetelének összefüggésében áll.

   A könyv végén a szerző tesz néhány szerény megjegyzést magáról is, csak azért, hogy bizonyságtételének hitelességét, igazságát aláhúzza. A hagyomány szerint az evangéliumot János idős korban a Pátmosz szigetén írja (kb. Krisztus születése után 100 évvel). Készül a testi halálra, illetve készül arra, hogy dicsőséges Ura színe elé álljon. János azzal fejezi be az evangéliumát, hogy azt igazán nem lehet befejezni. Sok egyéb is van, amit Jézus tett, amit Jézus tesz az övéi életében. A Krisztussal való történetünk soha nem ér véget. Az ő áldozatának áldása, feltámadásának ereje kiárad ránk, megszentel, megvigasztal, és majd folytatódik ez a történet az ő országában. Ehhez adjon az Úr nekünk élő hitet! Ámen.

Irgalmas, örökkévaló Istenünk, szent színed előtt állunk meg, és hálát adunk áldásaidért, testi-lelki javakért, amiben részeltettél minket. Hálát adunk szeretteinkért, családunkért, és húsvéti hittel azokért is, akik már nincsenek velünk. Hálát adunk gyülekezetünkért, a drága Igéért, Szentlelked munkálkodásáért. Most különösen azért, hogy újjászültél élő reménységre. Ó, add, hogy valóban ez határozza meg gondolkodásunkat, cselekedeteinket! Pillanatig se felejtsük el, a nehézségek között, betegségben, gyászban sem, hogy a te megváltott gyermekeid vagyunk, hatalmad őriz minket hit által az üdvösségre. Ebben a békességben vezess! Megváltó, feltámadott Krisztusunk, meg kellett hallanunk (Péterrel együtt), amint megkérded tőlünk: szeretsz-e engem. És meg kell értenünk, hogy valóban ez a legfontosabb kérdés. Ez életünk legnagyobb tétje, feladata, megbízatása, hogy szeressünk téged, aki végtelenül, keresztig, poklokig menően szerettél minket, drága, isteni életedet áldoztad értünk, és szeressük egymást, kivált azokat, akiket mellénk rendeltél. Taníts meg valóban a te követésedre, áldd meg gyenge, sokszor bukdácsoló emberi igyekezetünket, és tégy a te követeiddé, hatalmad, jóságod, békességed képviselőivé, hogy veled az örökkévaló ünnepet már e földi életben elkezdjük! Kérünk, Szentlelked által tudatosítsd, hogy a tieid vagyunk, juttasd mindig eszünkbe, amit tanítottál, lelkünkre helyeztél, tedd jelenvalóvá a te szeretetedet, támogass, hordozz minket! Drága Szentlélek, jöjj, újíts meg, bátoríts, vigasztalj, adj nekünk élő reménységet! Örökkévaló Istenünk, áldd meg gyülekezetünket! Adj nekünk kitartást a hitben, növekedést a szeretetben, és megelevenedést a reménységben! Imádkozunk a betegekért, gyógyítsd, erősítsd őket testben és lélekben. Könyörgünk a gyászolókért, vigasztald őket Krisztus feltámadásának jó hírével. Most kiváltképpen gyülekezetünk volt lelkipásztorának a családjáért fohászkodunk, légy közel hozzájuk megpróbáltatásukban, veszteségükben, a te oltalmadban vezesd őket tovább, bátorítsd hitükben! Áldd meg élő reménységgel az emlékezőket, tedd nyilvánvalóvá hatalmadat azok életében, akik gondokkal, nehézségekkel néznek szembe, és ajándékozz meg mindnyájunkat a benned való bizalom lelki örömével! Könyörülj egész, a járvány szorongatásában élő világunkon! Adj nekünk külső és belső szabadulást, hozzád térést, megtartatást! Krisztusért. Ámen.