Jn 6, 52-59 (vas.de.)

   52 A zsidók vitatkozni kezdtek egymás között, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?

53 Jézus így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek.

54 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.

55 Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.

56 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. 1Jn 2,24

57 Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam.

58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.

59 Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.

 

   A János evangéliuma 6. fejezete első verseiben arról olvasunk, hogy Jézus a Genezáret-tó mellett – megsokasítva öt kenyeret és két halat - megvendégel 5.000 embert. Miután látták az emberek, hogy milyen csodát tett, sőt, részesültek abban, szinte kitörő lelkesedéssel mondják egymásnak: ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie ebbe a világba. És királlyá akarják tenni őt.

Igen, mi is szeretnénk, ha végleg megoldódnának anyagi gondjaink. De belátjuk, hogy csupán az, hogy mindent megszerezhetnénk, ami pénzzel kifizethető, nem lenne elég. Nem csak kenyérrel él az ember. Többre vágyik a mi lelkünk: békességre, szeretetre, reménységre.  Örök életre. És mindezt nem elvont tanokban, misztikus felismerésekben, hanem az Isten Fiában találjuk meg.

    Az előző versben azt mondja Jézus: Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem. Négy dolog derül ki ebből a kijelentésből: Jézus önmagát kenyérnek, nélkülözhetetlen tápláléknak nevezi, ua. világossá teszi azt, hogy nem földi, hanem mennyből leszállt kenyérről beszél, aztán elmondja, hogy aki eszik ebből a kenyérből, az örökké élni fog, és végül tisztázza: hogy az ő teste a kenyér, amit odaad a világ életéért. Nem szép, költői szavakkal traktál, hanem saját életét adja.

  A zsidók vitatkozni kezdenek… Mi már nem is vitatkozunk. Azt mondjuk, hogy van elég kenyerünk, pénzünk, nem érdekel, amit Krisztus mond. Nem érdekel, amit ő tett értünk. Nem hallgatjuk, hanem elhallgattatjuk az Isten Fiát. Mert nem ismerjük Istennek benne megjelent ajándékát. ( Persze, vannak szívüket megnyitó emberek. Egy szép idézet: „Gyakran mondtam: Jézus előtt megemelem a kalapomat. Csodálatra indít az ő tiszta jelleme, meg nem alkuvó ragaszkodása az igazsághoz, rendíthetetlen hűsége, és végsőkig, a keresztig elmenő szeretete. Most pedig hozzá teszem: térdeimet is meghajtom előtte, mert megrendít az, hogy nem számításból, nem hírnévért, nem hősiességből vállalta az áldozatot, hanem értem. A legnagyobb mélységig szállt le, hogy engem a legnagyobb magasságba emeljen.”)      

   Hogyan adhatná ez a testét nekünk eledelül? Ez – nekünk. Kicsoda ez a Jézus, és miket állít magáról ill. rólunk? Ő a testét adja nekünk eledelül?  Olyan képtelen dolognak tűnik, még keresztyén füllel hallgatva is… Amikor azt mondjuk pl. egy édesanyáról, hogy a szívét adja a gyermekének, akkor bár nem szó szerinti, fizikai történésre gondolunk, mégis a szeretet valóságos megnyilvánulását akarjuk kifejezni. Hogy valaki mind testestől, mind lelkestől oda áll a mellé, akit szeret, és kész mindenét

odaadni neki.

  Bizony, bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Aki nem eszik, az nem maradhat életben. Aki nem táplálkozik a Krisztusban adott (mennyei) eledelből, annak éhen hal a lelke. El kell fogadnunk Krisztus megváltó szeretetét, jóságát: tényleges megelevenítő erő kell legyen az számunkra. Az a reménység, az a hit kell tápláljon, éltessen, hogy Krisztus eleget tett, megfizetett értünk, és nekünk, nekem bocsánatot, békességet szerzett. Helyet cserélt velem a halálos ítéletben, és azáltal, hogy ő feláldozta önmagát a szó legvalóságosabb értelmében, én szabadságot, új esélyt nyertem… Akár az éhhalál szélén álló, aki kalóriához jut.

   Testvéreim, Megváltó Urunk azért fogalmaz ilyen meghökkentően, ilyen „naturalisztikusan”, hogy értelmünkbe és szívünkbe vésődjék a golgotai esemény, hogy ne csak egy érzelmes történet legyen az számunkra, hanem megrendítő, személyes élmény.  

(Régi időket idéző történet: egy édesanya sokat szenvedett kicsapongó, züllött fia miatt, lelki gyötrődése azonban nem hatotta meg a gyermekét. Egyszer a fiú valami kihágást követett el, amit az anyja magára vállalt, és amikor a szeme láttára véresre ostorozták helyette, akkor összetört a szíve.)

Krisztus nemcsak emberré lett, nemcsak tanított, gyógyított, hanem kínos, gyötrelmes halált halt a kereszten értünk. A legvalóságosabb módon. Ezt a tényt nem lehet megkerülni: ezzel szembesülnöd kell, ezt bűnbánattal, hittel el kell fogadnod, ez az ismeret át kell járja tudatodat, sejtjeidet.

   Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van. Az úrvacsorára utal itt Jézus… de nem a külső szertartásra, hanem annak üzenetére. Az úrvacsora a Krisztus által megszerzett kegyelmet és örök életet hirdeti, és arra ösztönöz, abban erősít meg, hogy elfogadjuk azt. Nincs más útja-módja ennek, mint annak a - szíved mélyét átjáró - felismerése: valaki úgy szerezte meg neked, hogy megszenvedett bűneid miatt és üdvösségedért. És én feltámasztom őt az utolsó napon, teszi hozzá a mi Urunk. Nemcsak Krisztus értünk vállalt önfeláldozását, de mindnyájunkra kiható győzelmét is látnunk kell.   

  Az én testem igazi étel, vérem igazi ital… Döbbenetes mondat. (Földhözragadt értelmünknek nehéz ezt megemészteni.) Hogy nézhettek a tanítványok Jézusra? Hogyan hallgatod, testvérem, hogy valaki azt mondja neked: testem fog táplálni, vérem fog életben tartani? Értetlenül, borzongással? Vagy ébredező sejtelemmel a szívedben: valaki prédául adja önmagát érted, hogy te megmenekülj?

Isten Fia, aki csodákat tett, aki megmutatta dicsőséges hatalmát, az ő mártíromságáról beszél itt. Bűneinkért nem lehetett kisebb árat fizetni. Értünk megtöretett teste, kiontott vére igazi étel és igazi ital: olyan tehát, amitől soha meg nem éhezünk, soha meg nem szomjazunk. Ami nemcsak ideig-óráig táplál, hanem az örök életre. (Krisztus teste lelki eledel.) Krisztus halála életet terem.

   Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. Jézus a vele való közösségről beszél, amink feltételét ő teremtette meg egyetemes érvényű, engesztelő áldozatával…  Aki énbennem marad: az imahéten sokat hallottunk erről. A legnagyobb áldás az, hogy Krisztussal lehetünk. Az üdvösség ráadás. Aki szívből szerelmes, az elsősorban nem boldog akar lenni, hanem együtt lenni a kedvesével… A szenvedésben is.  Számára a legnagyobb öröm az, ha vele van. A megváltás legnagyobb ajándéka, nyeresége a Megváltó. (Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés c. regényében Szonja – tiszta szeretetből - elkíséri Raszkolnyikovot a száműztetésbe, a szibériai kényszermunkára.)

  A János evangéliumában Jézus gyakran hivatkozik küldetésére: Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. Mennyei hasonlattal szemlélteti, mennyei összefüggésbe emeli a földit. Ahogy ő az Atya által, a vele való szeretetkapcsolatból és a tőle kapott küldetésért él, úgy fog élni általa az, aki merít az egyetlen erőforrásból, az ő megváltó érdeméből.

   Aki engem eszik… nem belőlem. Krisztust kell elfogadjuk, hittel megragadjuk, magunkévá tegyük: teljes szeretetét, áldozatát. Benne kell részesülnünk. Nem külsőségekre van szükségünk, hanem a vele való élő közösségre. Eszembe jutott: ha valami csoda révén megtalálnák a megmaradt nagycsütörtöki kenyeret és bort, milyen szenzáció lenne, és arra gondolnánk: biztos, csak a kiváltságosok juthatnak hozzá. Pedig nagyobb adatik nekünk. Krisztust ehetjük, igazsága, tisztasága, békessége áradhat szét bennünk.  Élni fog általam. Nagyon igaz mondat: általa élünk. Azáltal, amit tett, azáltal, ahogy szeret.

  Krisztusban többet kapunk, mint a választott nép a manna által (ami Isten gondviseléséről tanúskodott): benne Isten örök életet adó szeretetének lelki energiája adatik nekünk. A manna a földi életet tartotta fenn – az sem mellékes („mind testünket, mind lelkünket”)-, de Isten szent Fiában ennél többet kínál nekünk. A legtöbbet, amit az nyújthat, akié minden.

   Az utolsó igeversben hallottuk: ez a tanítás Kapernaumban hangzik el, a zsinagógában… Egy adott helyen és időpontban.  Az üdvösség konkrét dolog. Krisztus áldozata valósággal megtörtént a Golgotán, és Mezőbergenyében 2021-ben, az imahét utáni vasárnapon erről szólt Isten Igéje hozzánk. Ez legyen az alkalom, amikor nemcsak hallottuk, de hittel el is fogadtuk, és ezzel életet, üdvösséget nyertünk! Ámen.

 

 

   Mennyei Atyánk, hálát adunk neked drága kegyelmedért, hogy a megváltás jó hírét közölted velünk, azt, hogy nem hagysz minket éhezni és szomjazni, hanem táplálsz és felüdítesz Krisztus érdemével.

Bocsásd meg, ha olyan emberi módon gondolkozunk, okoskodunk, vagy ha annyira kemény a szívünk, hogy figyelemre sem méltatunk téged, úgy betöltenek a földi, mulandó dolgok, hogy nem érezzük hiányát annak, ami igazán szükséges és lényeges.

    Köszönjük, megváltó Urunk, hogy te nemcsak eljöttél, de életedet adtad, hogy testedet, véredet követelő golgotai áldozatod árán nekünk bűnbocsánatot, békességet, üdvösséget szerezz, hogy önfeláldozó szereteted valóban lelkünk tápláléka, erőforrása, reménysége legyen. Indíts arra Lelked által, hogy ezzel személyesen szembesüljünk, és hittel elfogadjuk, mert nincs más megváltás és örök élet, csak amit te szereztél számunkra!

   Hadd legyen megváltó szereteted gondolkodásunk, magatartásunk, életünk része, mutatkozzék meg cselekedeteinkben, szolgálatunkban, mutatkozzék meg családunkban, és gyülekezetünkben! Hiszen ha egy forrásból táplálkozunk, akkor minden különbség ellenére összetartozunk, egységet alkotunk. Akkor felelősségünk egyetértésben, egymás iránti szeretetben élnünk.

   Hallottuk, hogy a megváltás legnagyobb áldása, ajándéka az, Urunk, hogy benned lehetünk és te mibennünk. Olyan csodálatos ez! Segíts, hogy valóban megmaradjunk a te közösségedben, senki és semmi el ne szakíthasson tetőled: sem kísértés, sem félelem, sem hitetlenség.

  Mennyei Atyánk, kérünk téged, hogy Igéd és Szentlelked által, Krisztus Urunk megváltó, üdvösséget szerző áldozatának ereje által légy betegeinkkel, testi-lelki-szellemi erőtlenségek közt szenvedő testvéreinkkel, légy a gyászolókkal, sírókkal, szomorkodókkal, légy az özvegyekkel, egyedülvalókkal, elhagyatottakkal, légy azokkal, akik kísértések, bajok közt élnek, fájdalmat hordoznak. Áldd meg azokat, akiknek szívében hála van, adj bölcsességet a tanulóknak, erőt a munkálkodóknak, és mindnyájunkat végy körül megőrző, megtartó kegyelmeddel!

   Könyörülj gyülekezetünkön, anyaszentegyházunkon, világunkon, adj megújulást, hozzád térést, áldásaidban bővelkedő jövendőt Krisztus Jézusért! Ámen.