Jn 4, 46-54 (vas.de., 2024.jan.7.)

         46 Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. 

47 Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van. 

48 Erre Jézus ezt mondta neki: Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek. 1Kor 1,22

49 A királyi tisztviselő kérte őt: Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem! 

50 Jézus így válaszolt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. 

51 Még hazafelé tartott, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. 

52 Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Ezt mondták neki: Tegnap délután egy órakor hagyta el a láz. 

53 Megértette tehát az apa, hogy abban az órában történt ez, amikor ezt mondta neki Jézus: A te fiad él. És hitt ő, valamint egész háza népe. 

54 Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába. 

    Jézus Kánába érkezik. Ahol Jézus van, ott mindig a jó mutatkozik meg: gyógyulásban, szabadulásban, hiányok pótlásában, megvigasztalódásban. Az evangélium megjegyzi: „ahol a vizet borrá változtatta”. Bizonyára sokáig emlegették ezt a csodát. Jézus nemcsak pillanatnyi segítséget nyújtott azon az esküvőn, hanem megtanította az emberek hinni Isten hatalmában. Aki hisz a csodában, az cselekszi is azt.  

   Megtudjuk az igéből, hogy az egyik közeli városkában, Kapernaumban (légvonalban 30 kilométernyire feküdt Kánától) élt egy királyi tisztviselő. Tekintélyt parancsoló, anyagilag is sokat hozó állás volt ez. De ez most nem vigasztalta a történetbeli apát. Egyetlen gond nyomasztotta mindenek felett: a gyermekem beteg. Ennél súlyosabb teher nincsen. A szülőnek nincs ilyenkor egy pillanatnyi nyugta sem, nem tud igazán örülni semminek… A betegség a legáltalánosabb emberi nyomorúság. Emlékszem, amikor az egyik romániai üzletemberről kiderült, hogy gyógyíthatatlan beteg (az ország leggazdagabb embere volt), azt mondta valaki: nem cserélnék vele az összes pénzéért.   

   Ez a királyi ember meghallotta, hogy Jézus ott van a közelben... Nem tudjuk, kitől. A fontos, hogy eljutott hozzá a hír. Igaz, hogy nyitott is volt rá a szíve. Pár héttel, hónappal azelőtt talán nem érdekelte volna, meg sem hallotta volna. De most ki volt hegyezve a füle erre a hírre… Igaz, milyen fontos tud lenni egy-egy hír? Életmentő, életfordító jelentősége lehet annak, hogy valakitől meghallunk valamit: Jézusról, Isten szabadító kegyelméről. Arról, hogy van esélyünk, hogy soha nem késő, hogy ő új életet tud nekünk adni… Talán másféle híreket is hallott a környezetében: hogy nincs remény, hogy a fiadon nem lehet segíteni. (Élet és halál van a nyelv hatalmában – Péld 18, 21.) Nem mindegy, hogy mit mondunk egymásnak, egymásról: mély sebeket tudunk ejteni mások lelkében egy-egy meggondolatlan megjegyzésünkkel, vagy élő reménységet ébreszteni kedves, biztató szavainkkal.    

   Elgondolkoztam azon, hogy a hírszerzés mennyire fontos tevékenység az országok, államok számára: pl. készülő terrortámadásokkal kapcsolatos információk megszerzése. De a jó hírről tudomást akarunk-e venni? Hogy vagy bocsánat, van békesség, van üdvösség. Mintha ez nem érdekelné az embereket!!!

   Ez a királyi tisztviselő nem tétlenkedett. Utána járt a hírnek, az információnak. Elment Jézushoz. Sok nagy lehetőséget itt szalasztunk el, hogy nem mozdulunk meg. Tudjuk, hogy Isten igéje megvigasztal, hogy erőt ad a kísértések között, hogy Krisztus ereje megszabadít megkötözöttségeinktől, de nem indulunk el a keresésére. Megszoktuk nyomorúságos lelki helyzetünket, mint koldus a rongyos ruháit (nem cseréli le akkor sem, ha újat kap), belesüppedünk, belefásulunk bűneinkbe, megmaradunk régi gondolkodásmódunknál.  Testvéreim, szerintetek sok egyháztagunknak muszáj úgy élnie, ahogy teszi? Vagy egyáltalán mi mindnyájan nem élhetnénk nagyobb egyetértésben, nem szerethetnénk jobban egymást, nem lehetne több lelkesedés, több öröm és szolgálatkészség bennünk? De igen, csak keveset teszünk ennek érdekében. Istennek semmi sem lehetetlen. Meg kell ismerned a lehetetlent nem ismerő Istent, és hinned kell benne! Induljunk el, menjünk Jézushoz! 

  Kérte az Urat, hogy jöjjön el, mert a gyermeke halálán van. Elszorul a szívünk. Mit érezhetett ez az édesapa? Vagy az édesanya, aki – valószínű - otthon virrasztott haldokló gyermeke felett… Az udvarhelyi tragédiáról szóló hírekben hallottuk, hogy az édesanya ott volt a helyszínen a mentés ideje alatt. Én növekvő kétségbeeséssel kellett tudomásul vegye, hogy nagyon nagy a baj. A legjobb, amit tehetünk: rábízni egymást Jézusra. Uram, jöjj el! 

  Jézus először mintha visszautasítaná. Mintha szemrehányást tenne. Akár a szíro-főniciai asszony esetében: nem jó elvenni a fiak kenyerét. Vajon nem érez együtt ezzel a megtört, gyermeke gyógyulásáért könyörgő apával? Jézus nem az illemszabályoknak, nem a társadalmi elvárásoknak, a mindennapi etikettnek eleget téve beszél, hanem nyíltan és nagyon őszintén (mi sokszor fordítva gyakoroljuk: szépet mondunk egymás szemében, aztán hát mögött kibuggyan belőlünk a rosszindulat). Az ő szívében csak igazság és szeretet van. Így olvastuk az első fejezetben: ő teljes volt kegyelemmel és igazsággal. Semmi más nincsen benne. Teljes szeretettel és igazsággal szól illetve cselekszik. Mi ki tudnánk-e mondani a szülőknek, akik mindent megengedtek gyermeküknek, aki aztán ittas állapotban halálos balesetet szenved, hogy ti is hozzájárultatok ehhez. Nekünk nem is kell megmondani, de Jézus nem hallgathatja el az igazságot… Nagyon sok embernek csak a csoda kell. A bajban is. Nem a bűnbánat, nem a megtérés. Esetleg felületes fogadkozás: Uram, ha megsegítesz… Amiből aztán nem lesz semmi. Megváltozik a helyzet, de az ember nem. Jézusnak igaza van, és ki is mondja. Ő nem finomkodni akar, hanem szembesíteni minket az igazsággal… Szörnyű dolgok történnek (közöttünk is), és mi kitartunk a mellébeszélés mellett, mintha az megoldaná a helyzetet. 

  Ez az ember tovább kérleli Jézust. Teljes alázattal és kétségbeeséssel áll ott. Nem magyarázkodik, nem tisztázza magát, hanem hallgatólagosan elismeri: igen, Uram, igazad van. Ilyen voltam, nem érdekelt, csak a csoda, közömbösség, okoskodás volt a szívemben, de most egyedül a te szeretetedre apellálok. Egyedül a te megtartó kegyelmedben bízom. Arra van szüksége haldokló gyermekemnek és nekem is. Uram, jöjj! Nem érdemlem meg, de csak te tudsz segíteni… Szabd meg a feltételeket, szembesíts az igazsággal, de jöjj, mielőtt meghal a gyermekem!

   Szülők, érezzük a felelősséget? És az ige nemcsak a testi betegségről és haldoklásról beszél. Hány fiatal haldoklik gyülekezetünkben is! Látjuk a végzetes lelki leépülés jeleit. Tudjátok, mit olvasunk az 1 Jn 5,12-ben? „Akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet nincs meg abban.” Csodálatos, ua. döbbenetes is. Talán sikeres, ügyes a gyermekem, jól érvényesül, de ha Jézus nélkül él, a halál fele tart. Bárcsak elkezdenének élni! Menj Jézushoz gyermekedért, vidd őt is!     

  Jézus azt mondja: menj el, a fiad él… Rövid mondat… A fiad él. Hét betű. Minden benne van. A fiad, az, akit szeretsz, akiért aggódsz, akiért gyötrődik a szíved… Él. Isten az életet akarja. Krisztus a halált vállalta ezért. Hogy reményteljes, megáldott, szolgáló, neki szentelt életet folytathassunk itt a földön. És az ő országában üdvösséget nyerjünk. Mi sokszor ennél többet akarunk, és sokkal kevesebb lesz belőle. 

  Hitt, elindult… Ez a második elindulása. Először Jézushoz, és most – pedig racionálisan nem sokkal többet tud, mint eljövetelkor – hittel hazafele. Hinned kell a Jézus szavának! Hittel kell hazamenj, hittel kell viszonyulj családodhoz. A gyógyulás része a te hited is. Teljességgel az Isten cselekedete, de a te felelősséged is. A Napból 1,7 x 10 a 17-en Watt energia érkezik Földünkre, 10 Watt energiával kinyitható ill. becsukható egy ajtó vagy ablak. Ha nem nyitod ki, sötétben maradsz. 

  Szembejöttek vele a szolgái. Ugyanazt mondják, mint Jézus… Hallunk egy időpontról, és azt is megtudjuk, hogy az ember csak másnapra érkezett haza… Talán valahol meg kellett szállnia. De már békességben tudta fejét lehajtani. Annyi minden nyugtalanít, annyi minden miatt nem alszunk! Talán hisszük, de nem látjuk még a megoldást. Tanuljuk meg ezt ettől az embertől: Isten kegyelme munkálkodik. Bízzuk rá magunkat, ezt az évet, családunkat, gyülekezetünket, világunkat! Ámen.  

Hálát adunk neked, irgalmas Istenünk, kegyelmes mennyei Atyánk az Úr Jézus Krisztusban, a Szentlélek közösségében  az új esztendő első vasárnapján… Köszönjük, hogy azzal a jó hírrel indulhatunk az év ünnepei és hétköznapjai, örömei és csalódásai felé, hogy Krisztus velünk van. És az ő jelenléte erőt, vigasztalást, áldást, békességet jelent, élő reménységet, világosságot a legnagyobb sötétségben is. Rá, ami megváltó Urunkra tekintve, a te megtartó hatalmadban bízva vághatunk neki ennek az esztendőnek.

   Hallottuk azt az igében, hogy nekünk gondokkal, megpróbáltatásokkal is szembe kell néznünk. Emberi életünkben mindegyre jelentkeznek a hiányok, bajok, betegségek. Azt kérjük tőled, hogy ezek között adj nekünk bizodalmat, és tégy nyitottá az evangélium és a te gyógyító, megtartó kegyelmed iránt. És hadd legyünk mi is a jó hír továbbmondói. Annyi rosszat tudunk mi egymásnak és egymásról mondani, és azért tesszük ezt, mert ez van a mi szívünkben. Tisztíts meg minket, és tégy békességed és szereteted eszközeivé, és adj nekünk hitet, hogy elinduljunk egyszülött Fiad, megváltó Urunk, Krisztus fele, és vigyük hozzá a ránk bízottakat is. 

    Krisztusunk, magasztaljuk szent nevedet, mely minden név fölött való, azért, mert megjelentél ezen a világon értünk, vállaltad megváltásunk küldetését. Áldunk azért, hogy megmutattad szabadító irgalmadat és könyörülő igazságodat. Egyedül nálad van megoldás a mi legsúlyosabb, azaz lelki bajainkra, egyedül nálad van esélyünk meggyógyulni, megújulni, életre kapni. Alázattal ismerjük be, hogy nekünk is sokszor csak a segítséged kell, csak a csoda, de kérünk, hogy könyörülj rajtunk, gyermekeinken, családjainkon, gyülekezetünkön, mert a lelki leépülés jelei mutatkoznak közöttünk.

És úgy jelents ki magad nekünk, hogy felismerjük benned a mi megtartónkat, üdvözítőnket! Az Isten Bárányát, aki feláldozza magát értünk, és elveszi minden bűnünket, és élettel ajándékoz meg minket.

   Taníts, Urunk, benned való hitre, mert magunktól erre sem vagyunk képesek. Légy segítségül nekünk hitetlenségünkben, óvj meg a csüggedéstől, emelj fel elesettségünkben, vigasztalj szomorúságunkban, adj szabadulást nekünk minden rossztól, és megnyugvást megfáradásainkban! Indíts így el minket családtagjaink, szeretteink, embertársaink, lelki testvéreink fele, ezzel a hittel, lelkülettel, a te indulatoddal, szereteteddel! És akkor lesz gyógyulás, felépülés, megerősödés.

   Könyörgünk, mennyei Atyánk, gyülekezetünkért. Áldd meg ünnepeinket és hétköznapjainkat! Imádkozunk minden személyért: gyermekeinkért, fiataljainkért, felnőttekért, Lelked által add, hogy növekedjünk a kegyelemben, Krisztus ismeretében, és legyünk dicsőséged hirdetői. Imádkozunk minden családért, családokban az egyetértésért, a békességért, kibékülésért, megbocsátásért, türelemért, szeretetért, minden körzetért, minden presbiter testvérünkért és családtagjaikért, gondnokunkért és családjáért, egyházi alkalmazottakért, diakóniai szolgálatot végzőkért, gyülekezetünk egészéért. Vonj közelebb magadhoz, egymáshoz irgalmasságod köteleivel! Fohászkodunk a betegekért, megköszönünk minden gyógyulást, felépülést, és erődet kérjük azok számára, akiknek még viselni kell a betegség terhét. Hadd hordozzák benned bízó, hatalmadat megtapasztaló lélekkel. Elődbe hozzuk gyászolóinkat, vigasztald őket átölelő jóságoddal, az örök élet bizonyosságával, légy az egyedülvalókkal, özvegyekkel, árvákkal, különböző gondokkal küszködőkkel, és áldd meg mindenki fáradozását, aki otthon, munkahelyen, iskolában kötelességét teljesíti. Adj termő időket, őrizz meg csapásoktól minket, otthonainkat, határainkat, és tarts meg minket békességben, lelki épségben! Fékezd meg a háborúságot, erőszakot, az igazságtalanságot, a gonoszság uralmát nyugtalan világunkban, hadd ismerjék fel a vezetők, országok, népek, nemzetek a Krisztus igazságát, az ő békességének drága lehetőségét. Az ő nevéért kérünk. Ámen.