Jn 16, 23b-28 (vas.de.)

Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24 Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. 25 Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. 26 Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, 27 mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem. 28 Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba, de most elhagyom a világot, és az Atyához megyek.

   A János evangéliumában különös hangsúllyal szólal meg a menny kitárulkozása a földi ember felé. Már annak a kezdetén felcsendül, és végig ott hangzik ez az alapmotívum: az Ige testté lett. Jézus Krisztus által Isten kegyelme visszavonhatatlanul kiárad a világra. Benne mennyei jelek lesznek nyilvánvalóvá ezen a földön, és a földiek a mennyeiek részévé válnak. A tanítványok nemcsak szegény halászok immár, hanem Isten országának a felhatalmazott küldöttei. Nem csupán a mindennapi küzdelmek kihívásai közt élő lények vagyunk, hanem Isten megváltott, áldásra rendelt és üdvösségre elhívott gyermekei. Csodálatos felismerés ez! Figyelmünk mégis sokszor csak ehhez a földi világhoz tapad. Figyelmen kívül hagyjuk a mennyei perspektívát. Nem éljük át Isten átölelő szeretetét. Kis harcainkban elfeledkezünk a Krisztus győzelméről. Ezért veszítjük el olyan könnyen békességünket, reménységünket Meg kell értenünk, hogy több az élet, mint ami látszik belőle. Számítanunk lehet és kell az Isten megtartó hatalmára. (Ismeretterjesztő filmben láttam: a vadon élő Grizzly-medve fiatal kölykeit sok ragadozó próbálja zsákmányul ejteni, eléggé gyengék, esetlenek, de ha ott van anyjuk, akkor semmi esélye a támadóknak.)

   Jézus azt ígéri a tanítványoknak, hogy amit csak kérnek tőle az ő nevében, azt megadja nekik. Óriási ígéret! Az egyszülött, a szeretett Fiú mondja, hogy a nevében kérhetünk… Akihez az Atya teljes szívével ragaszkodik, hogyne adna meg az ő kedvéért mindent. (Egy neves görög filozófus rabszolgaként született. A hagyomány szerint urának fia barátjává fogadta, és rávette apját, hogy szabadítsa fel…) Kihallatszik ebből az ígéretből az is, hogy a Fiú nevében olyasmit kérhetünk, ami méltó őhozzá, az ő szeretetéhez. Amikor imádságaink végén hozzá tesszük, hogy „a Krisztus nevében”, akkor ebben benne van az, hogy az ő alázatához, tisztaságához, szentségéhez mérten. Olyasmiket kérünk mennyei Atyánktól, amik illenek Krisztushoz. Azok a legértékesebbek. Nem kérhetjük azt, hogy „Uram, segíts bosszút állnom haragosaimon, segít jól odamondanom, ha valaki sértegetni mer, segíts gonoszkodó, másnak bántást okozó akaratomat véghezvinnem”. Az Igaznak nevében nem kérhetünk hamisságot. De kérhetünk testi- lelki áldást, örömet, egészséget, békességet, erőt a jóra, hűséget, kitartást. Vajon élünk-e ezzel a lehetőséggel? Képzeljük el, egy gazdag barátunktól, jóakarónktól egy nagy összeget tartalmazó bankkártyát kapunk, az érvényes kódot is közli velünk, és arra bátorít, hogy amikor csak szükségünk van, használjuk nyugodtan… Vajon soha nem vennénk igénybe? Érezzük, értjük, hogy bizalom kérdése ez. Sokszor olyan nehezen tesszük meg ezt a lépést Isten fele. Krisztus azért jött, hogy kijelentse: Isten szíve nyitott felénk. Azért jött, hogy szabaddá tegye a mi szívünket is. Járuljatok bizalommal a kegyelem királyi székéhez!

   Eddig nem kértetek… Eddig talán érdemeitekkel próbáltátok Isten tetszését elnyerni, jóindulatát megszerezni. Vagy saját erőtök bevetésével próbáltatok célt érni. Vagy azt mondtátok (Nagy László sorainak értelmében), hogy „adjon úgyis, ha nem kérem…” Kérjetek, és megkapjátok. Nagyon konkrét ajánlat ez! Ha békétlenség van a szívedben, ha megkötözöttségben élsz, ha csalódott vagy: kéred-e hittel, kételkedés nélkül mennyei Atyád segítségét? A panaszkodás csak elmélyíti a problémáinkat. Ha kesergést vetünk, akkor vajon mit arathatunk? Jézus arra tanít, hogy ismerjük fel valódi hiányainkat, szükségeinket, azokkal forduljunk Istenhez, és kérjük hittel az ő pártfogását, szabadítását, áldását.

Anna éveken át imádkozott Sámuel születéséért, Mónika, Augustinus édesanyja pedig fia megtéréséért. És csodálatosan megtapasztalták az Isten válaszát. Sok gond és baj van egyéni életünkben, családjainkban, de a kitartó kérés mégsem jellemző ránk… Az igazi könyörgés mindenekelőtt odaadó kell legyen: nemcsak az imádság elmondásának szenvedélyességében, hanem önmagunk odaszentelésében. (Farkas Gyuri bácsitól, a Kistemplom egykori gondnokától hallottam egyik presbiter konferencián: a II. világháború végén a foksányi gyűjtőtáborba került. A foglyok nagyon jól tudták, hogy mi vár rájuk: szibériai kényszermunka. Ő kérte az Istent: Uram, ha egy mód van, szabadíts meg. Megígérem, hogy neked fogok szolgálni… Valamiért belekerült abba a kis csoportba, akiket hazaengedtek. Szinte nem is hitte el. Azt gondolta, hogy csak valami pszichikai trükk. Három sor drótkerítés vette körül a gyűjtőtábort. Amikor az első kapunk átjutott, magában így fohászkodott. Uram, ha ez igaz, akkor minden vasárnap délelőtt ott leszek a templomban... A másodiknál azt mondta: délután is elmegyek. A harmadiknál: minden istentiszteleti alkalom rész veszek. És állta a szavát. Isten drága, szolgáló élettel áldotta meg…) Vidd őszintén és teljes odaadással az Úr elé kéréseidet: azt is, ami nehéz, vagy aki nehéz. Ami megoldhatatlannak látszik. Isten sokkal jobbat készített számodra, mint amit te elgondolnál.

   Bizonyosság van a Jézus szavaiban: megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. Isten azt akarja adni, ami javunkra szolgál. Amitől teljesebb, tisztább, igazibb lesz a mi örömünk. Ez nem külső sikert jelent elsősorban, hanem a belső emberünk megerősödését. Lehet, hogy ideig-óráig boldogabbak lennénk, ha „tudomisén” mennyi pénzt kapnánk… De hosszú távon vajon a javunkra lenne-e? Vagy önzővé, önteltté, könnyelművé tenne? Sokkal nagyobb a vagyonunk, mint elődeinknek, de nem nagyobb az összetartás köztünk, nem több a békességünk. Biztos, hogy kérhetünk anyagiakat is (a Miatyánk is erre tanít), azok is fontosak, de mindenek előtt lelkiekre van szükségünk. Húsvét ünnepére készülve ez legyen különösképpen előttünk. Jézus arról is beszél, hogy Istennek Benne történt kinyilatkoztatása egyre személyesebb lesz, egyre jobban megértik azt a tanítványok. A példázatból nyílt vallomás, a kérésből párbeszéd lesz. Csak élj az ő jelenlétében, figyelj az ő Igéjére! Istenről már nem harmadik személyben kell beszélnünk, hanem mennyei Atyánkként megszólíthatjuk, és nemcsak példázatok szólnak az ő bocsánatáról, irgalmáról, mert szívünkben érezzük.

   Különös tanítást találunk a 26-27a. versekben… Valami nagy bizalomról, szeretetről, a menny és föld közti közvetlen árjárásról tanúskodnak. Még azt sem mondom, hogy kérem az Atyát… mert ő maga – mivel az én szeretetemben éltek – személyesen szeret titeket. Mintha valaki azt mondaná barátjának: menj bátran, apám biztos segít neked, szinte nem is kell rám hivatkozz: apám nagyon kedvel, szeret téged. Krisztus érdeméért, az ő végtelen szeretetéért Istennél elfogadást nyertünk… Nincs kétség afelől, hogy vajon mit válaszol az Atya a Fiú közbenjáró kérésére. A szeretet a legrövidebb út. Nincs szükség magyarázkodásra. Ahol nincs szeretet, ott sok mindent tisztázni kell… Mivel szerettetek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem… Felismertétek bennem Istent, és Isten is felismer bennetek engem. Az én szeretetemről… Ó, bárcsak ez lenne a mi ismertetőjelünk! Ezért kell nekünk valóban sokat imádkozni. Ha békétlenkedő házastársak, pereskedő testvérek, haragvó szomszédok, egymásra neheztelő emberek, vagy az alkohol megkötözöttségében élők valóban felismernék önmagukban és egymásban ezt a krisztusi szeretetet, megértenék, hogy Urunk azt szívükbe helyezte, rájuk bízta, csak annyi minden (önzés, rosszindulat, keserűség) betemette azt -, akkor nem lenne kérdés az, hogy mit kell tenniük. Akkor nem lenne kérdés, hogy kitől kapnak erőt a megbocsátáshoz, kibéküléshez, a szabadságban való éléshez.

   Jézus miattunk jött az Atyától ebbe a világba, és érettünk ment vissza az ő országába… Akármennyire furcsán hangzik: az ő küldetése teljesen rólunk szól. Isten „világképe”, minden tette homo-centrikus… Vajon a mienk teo-centrikus tud lenni? Isten Krisztusban – a szó legigazabb, legmagasabb értelmében - a mi Atyánk lett. Igen, a hatalmas, az örökkévaló, a rettenetes Isten… Ő azt mondja nekünk: a gyermekeim vagytok, és egyszülött Fiamért minden jóban, ami az enyém, részesíteni akarlak. (Történet: szülők egyetlen lánya hirtelen beteg lett, halálos ágyán azt mondta szüleinek: van egy kérésem hozzátok, tudjátok, a kicsi barátnőmről van szó. Senkije nincs, és olyan gyámoltalan. Karoljátok fel, szeressétek őt helyettem… Lányuk halála után a szülők azt mondták a kis barátnőnek: mától kezdve nálunk lakhatsz, és lányunk mindene a tied… a szülei is a tieid lettek. Ha úgy akarod, mától mi apád és anyád vagyunk.) Kezdjük-e érteni, testvérek? Sejtünk-e valamit abból, hogy milyen mennyei kegyelem lett a mienk Jézus Krisztusban? Majd egy örökkévalóság fog a rendelkezésünkre állni, hogy ennek titkára valóban rácsodálkozzunk, ennek minden gyönyörűségét elfogadjuk, és átéljük. Ámen.

  Urunk, szerető mennyei Atyánk a te egyszülött, szeretett Fiad által, Szentlelked közösségében, köszönjük, hogy a mai alkalmon is drága ígéreteket hallottunk szent Igédből: amit csak kérünk megváltó Urunk nevében, az megadatik nekünk. Bocsásd meg, hogy kicsinyhitűségünk, bizalmatlanságunk miatt olyan szegény mégis az életünk. Sok fölösleges terhet cipelünk, és hamis, bűnös vágyaink, törekvéseink miatt az igazi örömöt kizárjuk a szívünkből… Most a Krisztus nevében kérjük, mennyei Atyánk, a te békességet adó bocsánatodat, kérjük a te életünket gazdaggá tevő és másokat is gazdagító áldásodat, kérjük a te megtartó kegyelmedet. Kérjük küzdelmeinkben Lelked erejét, segítségét, és győzelmedet. Kérjük a Krisztusban való örömnek teljességét. Mindenekfelett pedig a szeretet legnagyobb ajándékát, hogy egyre jobban megértsük, hogy milyen csodálatos hozzád tartozni, egyre jobban megtanuljuk, hogy szent Fiad lelkületével viszonyuljunk egymáshoz. Minél inkább befogadjuk őt, annál inkább megvalósul bennünk és általunk a te akaratod. Annál nyilvánvalóbb lesz, hogy a te gyermekeid vagyunk. Köszönjük ezt a kiváltságot, köszönjük szíved kitárulkozását, köszönjük a Krisztus érdemét. Köszönjük, hogy tudhatjuk: érte kimondhatatlan, feltétel nélküli, örök szeretettel szeretsz minket, és ez a mi életünk igazi értéke, reménysége. Őrizd, áldd meg életünket, családjainkat, gyülekezetünket! Imádkozunk betegeinkért, a gyászolókért, gyengékért, megfáradtakért, gondokkal, félelmekkel küszködőkért, az élet terhét hordozókért, másokért fáradozókért. Most kiváltképpen azért könyörgünk, hogy áldd meg a konfirmálásra készülő fiatalokat, őrizd meg őket hitben, szeretetben, hadd legyenek és maradjanak Krisztus hűséges követői. Fohászkodunk a járvány rettegésében, bizonytalanságában élő világunkért: adj szabadulást, és hozzád térést, megújult életet a Krisztus szolgálatában és az egymás iránti szeretetben. Ámen.