Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

Lk 11,14-32 (bojtfő vas.)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

Lk  11, 14-32 (2020 - böjtfő)

Egyszer Jézus egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott. Néhányan közülük azonban így szóltak: Belzebubbal, az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket. Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle. Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik. Ha a Sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős ember fegyverrel őrzi a maga házát, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol. Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és ha nem talál, akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. És amikor odaér, kisöpörve és felékesítve találja. Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb lelket, bemennek és ott laknak; és végül ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint azelőtt volt. Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony hangosan így szólt hozzá: Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldog az emlő, amely téged táplált!  Erre ő így felelt: De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják. Amikor pedig egyre nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, ő így kezdett beszélni: Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint Jónás próféta jele. Mert amiképpen Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek. Dél királynője feltámad majd az ítéletkor e nemzedék férfiaival együtt, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, de íme, nagyobb van itt Salamonnál. Ninive lakói feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására, de íme, nagyobb van itt Jónásnál.

    A keresztyén élet valóságos együtt létezés Krisztussal: minden reggel arra ébredünk, hogy ő velünk van, békessége, jósága ölel körül jártunkban-keltünkben, este vele érkezünk haza. Szüntelen magunkon érezzük tekintetét, szeretete áthangolja gondolatainkat, irányítja cselekedeteinket… Nem követeljük tőle azt, hogy igazoljon minket, teljesítse kívánságainkat, hanem arra törekszünk, hogy az ő akaratra érvényesüljön bennünk és általunk. Nem bizonygatjuk tetteink helyességét szavaira hivatkozva, hanem szavai erősítenek meg tetteinkben, szolgálatunkban. Erről szól az evangélium, erről kell életünk is beszéljen. A böjt azt jelenti: még inkább igyekszem ragaszkodni hozzá, több időt tölteni közelében, lemondani arról, ami elvonja róla figyelmemet. Olyan ez, mint amikor mindent félre téve, nehézségeket is vállalva meglátogatom jó barátomat. A böjt a lélek ünnepe…

   Jézus – hallottuk az igében - néma ördögöt űz, ennek eredménye pedig az, hogy megszólal a néma. Testvéreim, nagy szerencsétlenség az, ha valaki nem tud beszélni, nem tudja gondolatait kifejezni, magát megértetni környezetével, de rettenetes dolog, ha evangélium örömhírének, a szeretet üzenetének a továbbadásában nem mozdul a nyelvünk. Ha egész nap egy másokat építő, bizonyságtevő mondat sem hagyja el szánkat. Ha mindenről tudunk beszélni, de Krisztusról nem. Lelki értelemben némák vagyunk. Mikor szóltál utoljára szívből, megértéssel, együttérzéssel, nem kritizálva szeretteidhez, mikor beszéltél utoljára valakinek Krisztusról, a benne kapott áldásokról? Mennyire aktuális kérés: „oldj fel, küldj el”!

  Csodálkoznak az emberek, egyesek pedig – irigységgel telve – azt mondják: ez a gonosz hatalma által történt. Mindenki annyit ért meg Krisztusból, amennyire őt elfogadta. Akinek nincs szeretet a szívében, az nem érti meg szeretetét. Ezért van annyi értetlenség bennünk. A magunk kicsinységéhez mérten próbáljuk értelmezni Isten nagyságát, végtelen kegyelmét. A gyanakvó ember a jóban is a rosszat keresi. Holott a szívében van az. Mindig azt találjuk meg másokban, ami a szívünkben van. Ilyen formán lehet Jézus szent küldetésében, gyógyító hatalmában is a Sátán munkáját látni.

   Mások mennyei jelt követelnek tőle. Látványosságot. Szenzációt. Ma is ez az, ami felkelti az emberek érdeklődését. Nem ő kell, hanem a csodái, nem ő, hanem csak lelki élmények. Nem kell a jászol, a kereszt, csak a siker, a dicsőség.

   Jézus ismeri gondolataikat, ismeri az embert, ismer minket: kétfelé sántikálásunkat, hitetlenségünket… Válaszában rámutat a vád képtelenségére. A bűn vaslogikájának a félrevezető, megtévesztő pontjára, ahol kiderül annak álnok, ördögi, hamis szándéka. Mi sokszor az igazságot akarjuk érveinkhez igazítani, és nem érveinket az igazsághoz. Hányszor bonyolódunk ellentmondásba, ha bűneinket kell mentegetnünk! Hátat fordítok szeretteimnek, barátaimnak, azt mondom, kibírhatatlanok, de lehet, hogy én vagyok összeférhetetlen, makacs, keményszívű. Tönkre teszem életemet valamilyen szenvedéllyel, és váltig bizonygatom, hogy ez így nagyon jól van, én is jól vagyok, ez az én tudatosan vállalt utam. Megkötöz a gyűlölet, és én kijelentem: az én szívemben békesség van, mások kell magukba nézzenek. Türelmetlenségemmel, hajthatatlan természetemmel szétdúlom a körülöttem levők életét, és az mondom: én jó vagyok, mindig csak a jót akarom. Sok fölösleges dologra van időm, és azt mondom: jaj, nem tudok eljutni az istentiszteletre.

   Hogy lehetne a gonosz gonosszal legyőzni? Volt-e olyan, hogy a Sátánnak megesett a szíve valakin, és kiengedte karmai közül? Volt-e olyan a történelemben, hogy valamelyik diktátor hatalma teljében belátta és megbánta tévedéseit, hogy az öngyilkos merénylő betért egy templomba, és könnyek között bűnvallást tett? Volt-e olyan, hogy – amint a bűnbánati héten hallottuk - a lejtőn felfele kezdett gurulni valami? Csak akkor, ha van egy másik erő. Az előzővel ellenkező irányú. Minket felfele emelő. Ezt az erőt, kegyelmet kell nekünk meglátni, felismerni, kérni, megragadni!

   Ha én Belzebubbal űzöm az ördögöket, akkor a ti fiatitok kivel? – kérdi Jézus. Akkor mi van ti törvényeskedő, vallásos életformátokkal? Amikor Isten nevére, sőt szeretetére hivatkoztok, és közben pokolba kívánjátok egymást, az igazság birtokosainak nevezitek magatokat, de elfeledkeztek Isten megbocsátó, mindenkit kegyelmébe fogadó igazságáról? 

   Egy példát is említ Jézus: ha az erős ember fegyverrel őrzi vagyonát, biztonságban van. De ha nála erősebb támadja meg, akkor lefegyverzi, és megfosztja féltve őrzött javaitól.  

A Cabanatuani fogolyszabadítás (1945. január 30-án) a II. világháború egyik leglátványosabb mentőakciója volt. A távol-keleti fronton (a Fülöp-szigeteken) 1942. április 9-én többezer amerikai és filippínó katona esett fogságba, a 90 km-es gyilkos gyaloglás során 20.000 rab halt meg. A táborban kegyetlen sorsuk volt, embertelen körülmények között tartották őket, a közel 3 év alatt 2.500 fogoly vesztette életét, voltak, akiket elevenen megégettek. Az említett akcióban 133 amerikai katona és 250 filippínó gerilla 1.200 japán katona ellen bizonyult erősebbnek (az egyik félnél 2, a másiknál közel 1.000 volt az emberveszteség száma). Kire bízzuk a vagyonunkat? Ki őrzi legféltettebb kincsünket, a szívünket? Kinek a hatalma alá tartozik az életünk? (És itt már nem földi hatalmakról beszélünk.) Kinek szolgálunk, kit követünk? Kitől várunk jutalmat?    

   Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa! Miért nem akarja az ember elismerni, miért tiltakozik az örömhír ellen? Nagy lelki dilemma ez. Miért nem kell a békesség, miért nem kell a közösség, miért nem kell az egyetértés, a tiszta, örvendező élet, az, ami szép, ami jó a lelkünk számára? Miért nem akarunk Krisztushoz jönni, az ő útjain járni? Vajon nem azért, mert erősebb a bűn, az irigység, a rosszakarat, az egymás elleni harc kényszere, mert a Káin indulata van bennünk, a széthúzás, az egymás kárhoztatásának ösztöne? Mert elszántan ragaszkodunk saját útjainkhoz, gondolatainkhoz, amiket a Sátán sugallt belénk.

   Aki nincs velem, ellenem van. Éles kijelentés. Egyféleképpen lehet részünk Krisztus békességében, megváltó kegyelmében: ha vele vagyunk, vele tartunk. Nincs köztes állapot. Vagy vele, vagy ellene. Vagy azt kiáltom, hogy áldott az Úr, vagy pedig azt, hogy feszítsd meg. Vagy róla szól az életem, vagy keresztre küldöm őt közömbösségemmel! Krisztus ma is járja a kereszt útját köztünk: vajon hogyan viszonyulunk hozzá. Mi lesz az ő sorsa nálunk, mi lesz a mi sorsunk? 

Vele lenni azt jelenti, hogy elfogadom szeretetét, megérinti a szívemet, betölti lelkemet, utána indulok, ő lesz a legfontosabb. Nem emberi elvárások, álmok, nem is vallási törvények irányítanak. Aki nem velem gyűjt, az tékozol. Amit Krisztus nélkül teszünk, az értéktelen, még ha sikeresnek látszik is. Lehet hírnév, gazdagság, hatalom, akaratunk keresztülvitele. Gyűjtsünk Krisztussal az örök életre!

   A tisztátalan lélek példája arra emlékeztet minket: ha nem Krisztus uralkodik bennünk, akkor reménytelen harc, sziszifuszi küzdelem a gonosz elleni viaskodásunk. Saját erőnk, bölcsességünk kevés. A tisztátalanságot csak tisztasággal lehet legyőzni. A foltot a ruhából nem fizikai erővel, hanem mosással lehet eltávolítani. A sötétséget semmiféle más ügyeskedés, csak a világosság űzheti ki. A „bűntől és a Sátán minden hatalmából” Krisztus szabadíthat meg.

   Van, akit szíven talált a Jézus beszéde. A bűnbánati héten – a máshonnan érkező igehirdetőket hallgatva - sokszor érezhettük ezt. (Egyik vallásórás gyerek mondta: engem is elgondolkoztatott.). Jó kimondani: milyen boldog az, aki magáénak mondhatja Jézust.  De ő azt akarja, hogy ne csak kívánkozzunk, ne csak áhítozzunk, ne csak vágyakozzunk utána, hanem teljes szívvel fogadjuk el őt. Nem elég ábrándozni arról, hogy milyen jó lenne vele élni (sokan teszik ezt), hanem el kell indulni, be kell fogadni. A kegyelem forrása mellett élünk. Merítsünk, tisztuljunk, erősödjünk, teremjünk jó gyümölcsöt!

   Nagy sokaság gyűlt Jézushoz, és akkor ő – a mi megítélésünk szerint – eléggé barátságtalan üzenetet közöl velük. Gonosz nemzedék! Miért mondja ezt Jézus? Én úgy értem, hogy itt arra mutat rá a mi Megváltónk, hogy sokan csak külső jelekre ácsingóznak, és nem ismerik fel őt. Aki nem fogadja el a Jót, az a gonoszságban marad. Mert egyetlen útja van… Olyan ez, mintha egy tanító azt mondaná, látva, hogy senki nem akar iskolába járni (és teljes joggal tenné): ó, milyen tudatlan ez a nép!  Csak akkor lehetünk a jónak a képviselői, ha elfogadjuk Jézust, ha az ő jósága a legbensőségesebb értelemben életünk része lesz.

   Az bűnbánati héten is hallottunk Jónásról… Itt a Jónás küldetéséről van szó (nem az ő „dezertálásáról”). Jónás Isten ítéletének, ua. megbocsátó kegyelmének a hírét vitte: még 40 nap, és elpusztul Ninive! Böjti időintervallum… És a niniveiek valóban böjttel, összetört szívvel térnek az Úrhoz. Az Úr pedig könyörül rajtuk.

Az Emberfia a legnagyobb jel, a legnagyobb bizonyság Isten irgalmáról, annak a jele, hogy úgy szerette Isten e világot… Nagyobbat már nem adhat az Isten. Ha Benne nem látjuk meg, nem fogadjuk el a kegyelmet, akkor nem lehet minket megmenteni. Ha egy halálos veszedelemben levő visszautasítja a mentő kezet...

   Figyelünk-e a legnagyobbra? Dél királyasszonya hosszú utat tett meg, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, Ninive lakói megtértek a Jónás prófétálására (nem mondták: te beszélsz, hiszen elfutottál a megbízatás elől!). Ők ellenetek vallanak. Ők a gyarló, erőtlen jelekben is felismerték Isten szabadító akaratát, hatalmát! Krisztusban, a vele való kapcsolatomban dől el megtartatásom kérdése, abban, hogy hiszek-e benne, engedelmeskedem-e neki.

   Ha megmaradást, ha békességet, ha bocsánatot, megigazulást, ha üdvösséget akarunk, egyetlen lehetőség van erre: fogadjuk el Krisztust. Benne megnyerjük mindezt. Ámen.

 

Urunk, irgalmas Istenünk,

legyen áldott szent neved, hogy nemcsak énekeljük, de valóban igaz a mi életünkben is, hogy Jézussal járunk minden nap. Nem azért, mert mi vagyunk olyan hűségesek, kitartóak, hanem azért, mert megváltó szeretetével ő áll mellénk, ő mutatja meg rajtunk gyógyító, szabadító hatalmát, ő ajándékoz meg békességével. Kérünk, Urunk, nyisd meg szívünket, nyisd meg szánkat a szeretet, a békesség, a bocsánat üzenetére, tégy szabaddá a jónak szólására és cselekvésére! És hadd ismerjük fel munkádban, hozzánk fordulásodban, irgalmadban az örök kegyelmet. Őrizz meg minket a gonosz által irányított, hamis gondolkodástól, amikor a jót látjuk rossznak, és a bűnt, önző akaratunkat mentegetjük, magyarázzuk, emeljük magasra! Értesd meg velünk azt, hogy nincs más út a szabadulásra, csak a kereszté, nincs más igazság, csak az, amit Krisztustól kapunk, és nincs más igazi, reményteljes élet, csak amit benne nyerünk! Hallottuk a kérdést az igében: vajon kire bízzuk kincseinket, életünket, ki a mi végső reménységünk, támaszunk? Bocsásd meg, ha földi dogokban találjuk meg ezt: vagyonban, sikerben, hatalomban. Segíts minket, hogy megértsük: csak Krisztusban lehet gazdag az életünk, ő fölötte áll minden földi hatalomnak, minden emberi dicsőségnek, ő a te örökkévaló, megváltó irgalmad megtestesítője, a legnagyobb  jele bocsánatodnak, könyörületednek, jóságodnak. Ő a legnagyobb az alázatban, tisztaságban, szeretetben. Segítsd Lelked által, hogy rá hallgassunk, rá figyeljünk, őt fogadjuk be!

   Áldd meg, Atyánk, ezt a böjti időszakot, tedd a lelki felkészülés, növekedés alkalmává, hogy közelebb kerüljünk hozzád, egymáshoz, engedjük, hogy tisztogass, erősítsd a hitben, indíts a jóra, a békességre!

Imádkozunk betegeinkért, a szenvedőkért, hadd érezzék meg testükben-lelkükben, hogy megváltó irgalmaddal körülöleled őket, vigasztald a gyászolókat szereteteddel, az üdvösség bizonyosságával, légy támasza, erőssége, szabadítója a gondokkal, kísértésekkel küszködőknek, add békességedet a nyugtalan szívűeknek, a hit bátorságát a félelmek közt élőknek. Imádkozunk egyházmegyénkért, annak gyülekezeteiért és lelkipásztoraiért, gondnokokért, presbiterekért és családjaikért, imádkozunk a konfirmandusokért, akik hitvallásra készülnek, add, hogy őszinte szívvel tegyék és hűségesek maradjanak megváltó Urunkhoz.

 Hallgass meg könyörgésünkben, Fiad nevében kérünk. Ámen.