Lk 18, 28-34  (vas.de./2020.március 22.)

Ekkor így szólt Péter: Íme, mi otthagytunk mindent, és követtünk téged.Ő pedig ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért,az a sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.Átadják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik,és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad.Ők azonban semmit sem értettek ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat.

    A gazdag ifjú történetét követi ez a beszélgetés. Jézus ott azt mondja a hozzá forduló jómódú férfinek: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem. Érdekes ez a mondat!

   Mondj le a vagyon birtoklása nyújtotta biztonságáról (egyedül Istenben bízzál), tanulj meg segíteni másoknak (mert az marad meg, amit odaadsz) – és kincsed lesz a mennyben. Értjük, ezt a kincset nem nekünk kell megszerezni, mert valaki gondoskodik, hogy készen legyen számunkra, csak elfogadni lehet, ha a kezünk üres, ha nem markol anyagiakat, földi sikert, egyebet.

    Jézus még hozzáteszi: azután jöjj, és kövess engem. Elgondolkodtató. Úgy tűnik, hogy ez az igazi cél, ez az üdvösség lényege is: Krisztus közelében maradni, hozzá ragaszkodni, vele járni. Az utóbbi hetek, napok történései, amiket még fel sem tudunk igazán fogni, amik olyan érthetetlenek, érthetővé (érthetőbbé) teszik számunkra az ige üzenetét. Az élet nagy kríziseiben, vagy egy ilyen világjárvány közeledtén átrendeződnek - nemcsak külső életünkben, de bennünk is - a dolgok, relativizálódik eddigi értékrendünk, és közelebb kerül hozzánk a Krisztus ajánlata, hívása.

    Íme, mi otthagytunk mindent, mondja Péter. Miért vállalták ezt? És követtünk téged, folytatja. Hát ezért, hogy kövessék az Urat. Jézus nem kecsegtette tanítványait vagyonnal, ranggal, földi hatalommal. A kövess engem! felszólításban valójában csak a vele való közösség lehetőségét, önmagát ígérte. Vajon nem ez a legtöbb? Akié a Fiú, azé az élet, olvassuk az 1János 5,12-ben. Ha ma kijelentené valaki: otthagytam a munkahelyemet, lefújtam fontos programjaimat, lemondtam kedvenc időtöltésemről, nem is lepődnénk meg (egy-két hónappal ezelőtt még csodálkoztunk volna). De ez most külső kényszer, vagy önmagunk féltése. Ki tenné meg mindezt a Krisztus követéséért?

   Péter esetében a „minden” azt jelentette, hogy otthagyta foglalkozását, családját, megszokott életformáját, baráti körét, csakhogy Jézus közelében maradhasson, tanítványa lehessen. Példája arra tanít, hogy nekünk is mindent el kell hagyni, ami elválaszt attól, akiben minden a miénk (1Kor 3,22): önzést, irigységet, haragot, hamisságot, önteltséget, hitetlenséget.

   Jézus azt mondja, hogy senki sincs, aki elhagyta (afíémi  gör. ige = elhagy, elbocsát, elenged) házát/ háznépét, feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit… Nem arról beszél Jézus, hogy meg kell tagadjuk, el kell áruljuk, cserben kell hagyjuk azokat, akik hozzánk tartoznak, akikkel szemben Isten felelőssé tett minket, hanem arról, hogy a Krisztussal vállalt szolgálat, az ő követése előbbre való annál a kapcsolatnál, ami szeretteinkhez, barátainkhoz fűz.  

    Hozzájuk való kötődésem nem akadályozhat meg a Krisztus iránti engedelmességben. Nyitott maradva irántuk, tudnom kell, hogy kinek hiszek, kinek a szavára figyelek. Sem vagyon, sem hivatás, sem földi kapcsolatok, még a család sem szabad visszatartson a Krisztus követésétől.  Ám Krisztus szolgálatába állva – most már más módon – fokozottan felelős vagyok a rám bízottakkal szemben. Sokszorosát kapom vissza: nemcsak más értékekről, kapcsolatokról van szó, hanem ugyanazokról, amik eddig is az enyémek voltak, de amikhez most már megújult lelkülettel viszonyulok.

   A jövendő világban pedig az örök életet… Amikor ez a világ beszűkül, a kézzelfogható, biztos dolgok inogni látszanak, akkor keresni kezdjük az eljövendőt. Jézus arra tanít, hogy ne válasszuk el a kettőt (Isten országa köztetek van – Lk 17,21), hanem éljünk mindent a teremtés és megváltás tekintetével átfogó, kiteljesedő életet. Idéztük már az 1Kor 3,22-t: Krisztusban minden a miénk, jelenvalók és eljövendők. Legyünk hálásak a láthatóért, és tekintsünk jó reménységgel a láthatatlanokra. Csak ha mindkettőt szem előtt tartjuk, akkor látunk, értékelünk helyesen.  A jövendő világ ígérete teszi széppé, áldottá az idevalót.

    Hallottuk: Jézus beszél az ő áldozatáról is… Íme, felmegyünk. Jézus az ő feláldoztatásának útján elindulva számít a tanítványokra is, őket is maga mellé sorolja. Nemcsak a tagadó Péternek, az értetlenkedő Fülöpnek, az áruló Júdásnak és a gyáva többieknek, de nekünk is közünk van a Krisztus szenvedéseihez. És közünk van egymáshoz.  Manapság különösen meg kell tanulnunk az egymásért való kiállást, a szolidaritást… Krisztus a példánk.

  Jézus nem fest derűs képet arról, ami rá vár Jeruzsálemben, a béke városában. Az Istenére támadó ember elszabadult indulatainak, gonoszságságának a leírása ez (erős a kontraszt: a tisztát gúnyolják, az ártatlant gyalázzák, a szentet köpik le, a bűntelent ostorozzák és az örökkévalót ölik meg). De mindebben a próféták szava teljesedik be, és: a harmadik napon feltámad.

   Jézussal mindig feltámadás távlata fele tartunk. Jöhetnek bajok, megpróbáltatások, járványok, vészhelyzetek, de a feltámadás, az új élet fele vezet az utunk. Van harmadik nap, van gyógyulás, van megújulás, van tovább a szolgálatban, szeretetben, és majd Isten országában.

  Ők azonban semmit sem értettek ezekből. Hát nem valami fényes minősítés ez a tanítványokról! Ránk is vonatkozik. Sok értetlenség, kételkedés, kicsinyhitűség van bennünk is. De ha Krisztusra, az egyszülött Fiúra nézünk, akkor mégis megvilágosodik előttünk, hogy Isten szeretetében benne van a kereszt, hogy megváltás legyen belőle, benne van a próbatétel, hogy a szabadulás öröme legyen belőle, benne van a gyalázat, hogy a legnagyobb dicsőség legyen belőle.

   Kérjük Isten Szentlelkét, hogy megértsük, megnyíljon a szemünk, a szívünk Isten Krisztusban adott kegyelmének meglátására és elfogadására. Ámen. 

Könyörülő Istenünk, mennyei Atyánk megváltó Urunkban, Jézus Krisztusban a Szentlélek által, különösen hálásak vagyunk ezért a találkozásért annak tudatában, hogy a következő hetekben ilyen módon, élő közösségben nem lehetünk együtt. Legyen áldott háromszor szent neved megtartó jóságodért, amellyel gondoskodtál földi életünkről ez idáig, és megváltó kegyelmedért, amellyel az örök életre rendeltél el üdvözítő Urunkban.

Péterrel együtt nekünk is kérdéseink vannak: miért szakadt most annyi baj erre a világra, mi lesz ennek járványnak a kimenetele, mikor ér véget, mikor lélegezhetünk fel, mit jelent ebben a nehéz időben Krisztus követőjének, tanítványának lenni, miként erősödhetünk meg hitünkben,  bizodalmunkban, másokat is erősítve, hogyan élhetjük meg békességedet, a megváltás örömét és reménységét?

   Megváltó Krisztusunk, halát adunk biztató szavaidért, amiből először azt értettük meg, hogy téged követni soha nem hiábavaló, annak – a megpróbáltatásokon, a nehézségeken túl – drága jutalma van. Az a legfontosabb, hogy a közeledben maradjunk, és egyben ez a legnagyobb áldás is: hogy közeledben maradhatunk, mert te örök szeretettel szeretsz, és erős karral védelmezel minket. Köszönjük, hogy te azt ígéred, hogy ezen a világon sem hagysz magunkra, itt is megtapasztaljuk a te sokszorosát adó irgalmadat, jóságodat, törődésedet, bővelkedő életet biztosító kegyelmedet. Taníts meg arra, hogy mindent áldásként fogadjunk a te kezedből! Taníts meg arra, hogy javaidat megosszuk egymással!

De köszönjük, drága Krisztusunk, az örökélet bizonyosságát is, amit nem csupán ígérsz, de már megszereztél számunkra szent áldozatod által. Ajándékozz meg a bűnbocsánat, igazságod elnyerésének felemelő, felszabadító átélésével!

   Szentlélek Isten, gyújts világosságot elménkben és szívünkben, hogy értsük és hittel elfogadjuk az evangélium üzenetét, betöltsön minket annak öröme és élő reménysége, hogy minket senki és semmi el nem választhat Isten szeretetétől, mely megjelent Krisztus Urunkban! Adj kitartást a megpróbáltatásokban, elfordulást a bűntől, bölcsességet döntéseinkben, bátorságot a szorongattatások között, erőt, amikor erőtlenek vagyunk, és mindenek fölött diadalmas, szolgáló szeretetet.

   Örökkévaló Istenünk, kérünk, óvd gyülekezetünket ezekben a fenyegetett időkben, vigyázz idős egyháztagjainkra, de a fiatalabbakra is, a megkísértetésben tégy állhatatossá, és add meg a kimenekedést is. Áldd meg a családokat, tedd hasznossá, bizalmat építővé az együtt töltött időt, adj türelmet és békességet mindenkinek!

 Könyörgünk a külföldön rekedtekért, az egyedül élőkért, idősekért, és kiváltképpen a betegekért, mennyei Atyánk, erősítsd, támogasd őket, öleld át végtelen kegyelmeddel, gyógyító, megtartó hatalmaddal. Fohászkodunk világszerte a járvány sújtotta országokért, térségekért, városokért, településekért, a fertőzöttekért, a súlyos állapotban levőkért, a gyászolókért, a félelmek, kétségbeesés közt élőkért. Kérünk, Atyánk, az orvosokért, egészségügyben dolgozókért, tudósokért, akik mind-mind a betegség ellen küzdenek, a vezetőkért, felelős személyekért, hogy a tőlük telhető legjobbat tudják tenni szent akaratod szerint. Szentlelked által adj bizodalmat, jó reménységet az embereknek, fordítsd szívünket önmagadhoz és egymáshoz, hogy áldásul legyen nekünk ez a nyomorúság.

   Imádkozunk ezen az alkalmon a mezőbodoni gyülekezetért, áldd meg ezt a közösséget hitében, szolgálatában, reménységében, Krisztusért kérünk. Ámen.

Hirdetések

• Ezen a rendkívüli alkalmon és helyen köszöntöm a jelenlevőket, általuk az otthon maradókat Úgy néz ki, hogy a következő hetekben mind ebbe a kategóriába fogunk tartozni. A következő időszakra – nem tudjuk meddig – fel kell függesztenünk minden találkozást, gyülekezést. Ilyen talán még nem volt a gyülekezet történetében. Ez az intézkedés, bár nagyon drasztikusnak tűnik, de a javunkat szolgálja. Meglepődve bár, de értő elmével és kivált reménykedő hittel kell elfogadnunk.
• Próbáljuk beindítani – sok más gyülekezethez hasonlóan – a vasárnapi on-line istentiszteleteket. Nagy Hunor ígéret segítséget ehhez. Van egy gyülekezeti honlapunk is, ahol rengeteg írást, prédikációt, a gyülekezetre vonatkozó információt találunk:

www.bergenyei-reformatus-egyhaz.ro  

Ugyanakkor a telefonos kapcsolatot is tarthatjuk egymással, egy-egy rövid telefonhívás, SMS formájában: 0740 041 053.

• Nagyon valószínű, hogy a húsvétot is így fogjuk ünnepelni. Elszorul a torkunk. De a feltámadás igazsága, örömhíre attól még érvényes marad. Engedjük, hogy betöltse szívünket! Egyházi hatóságaink is ezt ajánlják, hitvallásaink is ezt tanítják: otthonunk is templom lehet, ha kereső lélekkel hajolunk Isten igéje fölé, és tiszta szívvel imádkozunk. Tartsunk könyörgéseket minden reggel és minden este 8 órakor. A családfők vagy az idősebb családtagok naponta vegyék elő a Bibliát, és elsősorban az Újszövetségből és a zsoltárok könyvéből olvassanak fel házuk népének egy-egy igeszakaszt.

A húsvéti úrvacsoravétel úgy történik majd, hogy a templomból közvetített rövid istentisztelet keretében elhangzik az úrvacsorai beszéd és imádság, azután pedig - a lelkésszel egy időben – ki-ki otthon veszi magához az imádságos szívvel előkészített kenyeret és bort, mint Krisztus váltsághalálának szent jegyeit (mert Isten Igéje és a könyörgés megszenteli – 1Tim4,5). Adjunk konfirmált családtagjainknak, esetleg a családban levő beteg hozzátartozóknak is.

Ha nem sikerül az élő közvetítés, akkor az úrvacsorát húsvét vasárnapján déli 12 órakor vegyük magunkhoz, felolvasva szereztetési igét, és imádságot mondva. Rendkívüli idők rendkívüli feladatok elé állítanak. Isten kegyelme örökkévaló, nem változik, Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.

• Kegyelettel, Isten megtartó kegyelmében reménykedve, Krisztus megváltó szeretetében bízva és a Szentlélek megvigasztaló erejét kérve emlékeznek meg a március 4-én elhunyt

szerettükről, Gálfi szül. Pete Eszter testvérünkről három gyermeke és azok családtagjai. A vigasztaló ige a Jn 3, 16-21-ből hangzott… Emlékező testvéreinknek – a távollevőknek is - kívánunk Istentől élő reménységet, megvigasztalódást, és erőt a továbbiakhoz. Ebből az alkalomból 150 lejt és virágot adományoztak egyházközségünknek.

• Fájó szívvel, de Isten akaratát hittel és reménységgel elfogadva emlékeznek meg az egy éve (2019. Március 21-én) fiatalon elhunyt szerettükről, Kovács Tünde Ilona testvérünkről az ő családjának tagjai, szülei, testvére. A vigasztaló ige a 22 zsoltárból hangzott…

A gyászban, a fájó hiányt érezve Isten oltalmát, békességet adó irgalmát, és Krisztusban az üdvösség reménységét kérjük számotokra. Tapasztaljátok meg, hogy – ígérete szerint - az Úr naponta veletek van. Testvéreink a teljes körű megemlékezést egy későbbi időpontban fogják megtartani.

• Ma du. megtartjuk még itt kint az istentiszteletet, jövő héttől a harangozás a következőképpen alakul: de. 10,30 és 11,00 között, hétfőn reggel 8-tól (5 perc), szombaton este 7-től (szintén 5 perc). A déli harangszó marad.
• Az Úr oltalma, irgalma, kegyelme legyen mindnyájunkkal! Krisztus az út az igazság és az élet.