Lk 19, 1-10 (böjtfő vas.)

 

 1 Ezután Jézus Jerikóba ért, és áthaladt rajta.

2 Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt.

3 Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kis termetű lévén, nem láthatta a sokaságtól.

4 Ezért előrefutott, és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.

5 Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: Zákeus, jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.

6 Ekkor sietve lejött, és örömmel befogadta.

7 Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: Bűnös embernél szállt meg.

8 Zákeus pedig odaállt az Úr elé, és ezt mondta: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit törvénytelenül vettem el, a négyszeresét adom vissza annak. 2Móz 22,24

9 Jézus így felelt neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia.

10 Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Ez 34,16

 

    A múlt napokban került elém ez az ismert újszövetségi igeszakasz. Megfogott, foglalkoztatott. Aztán az is belém villant: annyi mindet hallottunk már Zákeusról.  Egyáltalán meg tud-e még szólítani, el tud-e még gondolkoztatni ez a történet? Csak akkor, testvéreim, ha hit által személyesen átéljük, ha engedjük, hogy velünk, bennünk is megtörténjen... Hiába meséli el valaki nagyon szemléletesen, hitelesen, hogy milyen csodálatos egy magas hegyet meghódítani… csak az tapasztalja meg annak megrendítő élményét, aki eljut oda.

    Végső soron Jézuson fordul meg minden. Az ő megérkezésén, a vele való találkozáson, a neki való engedelmességen. Az igazi böjt az, ha ennek érdekében félreteszem a bennem levő akadályokat, ha ennek érdekében kész vagyok áldozatot is hozni. Jézus Jerikóba érkezik, és áthalad rajta. Van valami határidős hangsúlya ennek a mondatnak. Nem áll végtelen idő a rendelkezésünkre. Ma, ha az ő szavát halljátok… A halogatás lelkiismeretünk megnyugtatásának a legjobb és a legvégzetesebb módszere. Napjaink leperegnek. Vajon meghalljuk-e a Jézus szavát? Vajon áldássá tud-e válni az életünk? Úgy fenyeget az üresség! Zákeus gazdag, befutott ember volt, sokra vitte - de csak magának élt. Hát nem szorongatóan szomorú ez, ez az öncélú, fogyasztói élet? Hány ember él így! Mondhatni: ez a mai fő ideológia. (Élj magadnak az önpusztításig!) (Jézus azt mondja: aki magának akarja megtartani az életét, az elveszeti azt.)

   Élj magadnak! Észrevétlen alakul át az értékrendünk erre a szemléletre. Hát nem azokat csodáljuk, irigyeljük, utánozzuk, akik földiek tekintetében jutottak előre, akkor is, ha senkinek semmi haszna nem származik gazdagságukból?!  A közösségért sok esetben többet tesz egy napszámos, mint egy milliomos!

   Kis erkölcsi árnyék is vetül a Zákeus nagy tekintélyére. Fővámszedő. Igen: adókra, vámra szükség van a társadalom működéséhez…  De a soknak nagyobb a kísértése, mint a kevésnek. A vámszedés abban az időben a sikkasztás, a csalás, a korrupció melegágya volt. Ua. az idegen hatalommal való lepaktálást is jelentette. Sokan elítélték Zákeust, de szinte mindenki cserélt volna vele. Te is? Zákeus nem érezte jól magát a bőrében. A lelke nélkülözött.

    Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus.  Lehetett ez puszta kíváncsiság, de többet hallunk ki ebből a megjegyzésből. És a folytatás ezt igazolja… Hallott róla. Gyógyításairól, a belőle sugárzó békességről, magával ragadó tanításáról. Arról, hogy Jézus nem a földiekről beszél, hanem az Isten országáról. Amikor úgymond mindened megvan, akkor döbbensz rá, hogy mi az, ami igazán szükséges. Akarod-e Jézust látni, kívánkozol-e találkozni vele? A böjt mindenekelőtt erős vágyakozás, és csak azután lemondás. És ha valaki után valóban szomjazik, eped a lelked, akkor érte érdemes sok mindent otthagyni. Zákeus bezárta a vámot. Hirtelen a Jézus megpillantása lett a legfontosabb számára (mintha ismerte volna a Jn 6,40 –t.) Számodra mi a legfontosabb, amiért kész vagy sok mindent feladni? (Emberek a meggazdagodásért vagy szenvedélyeikért egészségüket áldozzák fel. Vagy éppen családjukat. Becsületüket. Szabadságukat. Ez a negatív böjt: amikor valami értékesről mondunk le értéktelen dolgokért.)

   Mint minden lelki kérdés, a böjt is Krisztushoz kötött. Amit érte teszel örömmel, amit érte adsz oda – az az igazi lemondás. Amire szeretete indít.

  Zákeusról megtudjuk, hogy alacsony termetű. Érdekes, az evangéliumban nem nagyon találunk utalásokat a testi tulajdonságokra. Jézusról, a tanítványokról semmit nem tudunk meg ilyen szempontból. Pál apostolról is csupán feltételezzük, hogy nem volt egy tagbaszakadt ember, a neve kicsit jelent. (Az Ószövetségben van egy-két kivétel: Saul, Izrael első királya magas volt, Góliát hatalmas termetű). Miért fontos itt ez az észrevétel? Zákeus leküzdi szégyenét. Felnőtt, gazdag, tekintélyes ember, és félretesz minden etikettet, hogy mi illik és mi nem, és felmászik egy fára. Kimozdul a komfortzónájából, túllép a megszokásokon, konvenciókon. Akik látták, nevethettek rajta, ujjal mutogathattak, gúnyolódhattak. Ne törődj a mások gúnyolódásával! Nem divat templomba jönni, Igét olvasni, Istenben bízni. (Milyen jó, hogy ezzel a felfogással dacolva mégis vannak – fiatalok is-, akiknek fontos!) Az önző, a nem elköteleződő, a büszke életforma a menő: a Sátán terve nagyon jól működik.

   Lépj túl a korlátokon, a büszkeségeden! Önáltató, hazug rögeszméden, hogy kezedben tartod az életed, jól irányítod, tudod, mit kell csinálni. (Ma már nem a bűn a szégyen, hanem annak beismerése.) Ismerd be gyengeségedet, kicsiségedet, alacsonyságodat! A tékozló fiú feleszmélése ez. Képzeljétek el, amikor ő, az úri fiú hazaért rongyosan, levitézletten… hogy néztek rá! És mégis megtette, mert tudta, hogy különben elsüllyed teljesen, és biztos volt abban, hogy apjától új esélyt kap.

  Zákeus felmászott a fára, ui. Jézusnak arra kellett elmennie. Oda menj, ahol Jézussal találkozni lehet! Aki szerelemes, az azokra a helyekre jár, ahol a kedvesével találkozhat, együtt lehet. (Fiataljaink nem Krisztusba szerelemesek!) Az Úr odaért, és felnézett… Az evangéliumokból az a kép él bennünk, hogy amikor Jézus felfele néz, akkor az égre emeli tekintetét: imádkozik, hálát ad… Itt tehát jelképesen Zákeus oda kerül Jézus és az Atya közé… A mennyei közösségbe való befogadásról szól ez a jelenet. (Az ítéletben Jézus állt oda közénk és az Atya közé.)

   Jézus meglátja őt, és azt mondja: Zákeus, jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom. Ha őszinte a vágy a szívedben, akkor hidd el, hogy Jézus reagálni fog rá. Észrevesz, megszólít, kezébe veszi sorsodat, életedet.

  A te házadban kell megszállnom - a kegyelem imperatívusza ez! Pál írja: Krisztus szeretete szorongat. És őt is irántad való kegyelme, irgalma. Hozzád kell mennem, a te házadban kell megszállnom… Döntő fordulat ez. Zákeus nem mondta: Uram, ezt azért nem akarom. Idáig azért nem mennék el. Találkoztunk, jó volt látni téged, hallani a hangod, örül a szívem, de a házamba azért nem. Az az én felségterületem. Az az én bizniszem, az én kis önállóságom. Abba ne szóljon bele senki!

  Ezen múlik a keresztyén, hívő élet: beengeded-e Jézust a házadba, otthonodba, érzéseidbe. Vagy csak hetente max. egy órára akarsz találkozni az Úrral, rá figyelni. Akkor csak szalmaláng lesz a hited. Ünnepi pillanat, folytatás és következmények nélkül. (Konfirmációink kudarca is ebben van: nem érkezik meg Krisztus az otthonokba - már a konfirmációi ebédre sem talán. Ott és onnantól kezdve már csak magunk akarunk lenni. Kedvünkre szórakozni. Senki ne szóljon bele! De vonatkozik ez úrvacsoráinkra, istentiszteleteinkre.) Nem azért van annyi rideg otthon? Nem azért van annyi közömbös, elidegenedett, kallódó élet?!

  Tudjátok, mi történik, ha valaki Krisztust valaki befogadja? Mindjárt az első pillanatban kiderül, hogy bűnös embernél szállt meg. Igazuk van az embereknek, amikor ezt megállapítják, de ezt most már te is tudod. Jézus mindig a bűnös embert keresi. Mert mindnyájan azok vagyunk. Némelyek nyilván, igazaknak gondolják magukat. Isten szemszögéből – így írja Pál apostol – nincs különbség. Megváltásra, gyógyulásra szorulunk. (Nem mondhatja valaki: csak egy kicsit vagyok maláriás.)

  Zákeus odaállt az Úr elé. Nem hallgatott álszentül, szemérmesen. Az orvosnak el kell mindent mondani. Magunk ellen teszünk, ha titkolózunk. Zákeus véghez akarja vinni, ami szívében elkezdődött.  Azért, mert érezi, hogy sok minden nincs rendben: nagy gazadagsága, társadalmi elismertsége mellett. Az az igazi, amikor énmagam döbbenek rá, amikor nem mások noszogatnak, amikor nem ímmel-ámmal teszem. Amikor égeti a lelkem. Amikor le akarom tenni. Amikor nem a lelkész kell hívogasson: amikor kívánkozom, amikor érzem, hogy nekem van szükségem rá. Különben csak látszat-keresztyénség az egész...

   Uram, odaadom. Az igazi böjt: önként odaadni, ami oda ékelődött közém és az Úr közé. Lehet ez a pénz szerelme, valamilyen megkötöző szenvedélyem, vagy büszkeségem, makacs természetem, indulataim, önigazultságom, kényelmem. Talán egy tisztátalan kapcsolatom, mások kedvébe való járásom. Le kell számolni ezekkel. Lehet, hogy emberileg hasznos, de a lelked kárára van.

    Vagyonom felét, a jogtalanul elevett négyszeresét… Gondoljuk el, a következő napokban hosszú sorokban álltak az emberek Zákeus ajtaja előtt… És ő szembenézett velük, bocsánatot kért, és könnyűnek érezte a lelkét. Képzeljük el: ha őszinte szívvel bocsánatot kérnénk és megbocsátanánk egymásnak, letennénk lelki terheinket, nem lennénk boldogok? Lemondanánk az egymás kárhoztatásáról, a neheztelésről, régi haragról, elfordulásról, a pereskedésekről, nem lennénk boldogok? Ha igyekeznénk jóvátenni azt, amit elrontottunk, nem lennénk boldogok? Komolyan mérlegelnünk kell: mit nyerünk, és mit veszítünk. Mi az, ami megmarad utánunk a poron és a hamun kívül?

    Zákeus szembe kellett nézzen az emberekkel. Be kellett ismerje: igen, becsaptalak. Lelki nagyság kell ehhez!  Hatalmas belső erő! (A csaláshoz nem kell ilyesmi. Az sunyiban megy. A sértéshez semmi plusz energia nem kell. A hamisság megy magától. Sajnos, a Sátán a jellemünket rontotta meg… Életformánk lett a leplezgetés, az elhallgatás, az alamusziság.)  A bűnbánathoz, a megbocsátáshoz erőre van szükség: és ezt kérnünk kell.

  Enélkül nincs békesség, nincs tiszta, felszabadult, növekvő élet. Vajon nem terheli sok minden a lelkünket, nem azért van annyi erőtlenség közöttünk? Az Úr tudja. Vele és egymással kell rendezzük. Addig nincs békesség, kegyelem, addig nincs üdvösség.

   Ma lett üdvössége ennek a háznak. Az egyik legszebb mondat a Bibliában. Hasonlóan ahhoz, ami a kereszten hangzott el: még ma velem leszel a paradicsomban. Vagy a mai igeszakaszban a János evengéliumából: én vagyok a feltámadás és az élet. Nincs nagyobb öröm, mint ezt meghallani. Érdemes böjtöt hirdetni, érdemes minden fölösleges, hamis értéket feladni, hogy Krisztus csodálatos gazdagságával betöltsön. Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Ámen.

 

Urunk, Istenünk, mennyei Atyánk Jézus Krisztusban, a Szentlélek közösségében,

hálát adunk, hogy eljuttattál az egyházi évnek erre az ünnepére, amikor Megváltónk szenvedéseire emlékezve, figyelmünket jobban rá irányítva, közelebb kerülhetünk őhozzá. Köszönjük gondviselő jóságodat, a mindennapi áldásokat, és a mindennapi kegyelmet, bocsánatot, felülről való erőt is. Magasztaljuk nevedet Igéd drága tanításáért. Hallottuk, hogy Krisztus nélkül minden külső csillogás, gazdagság ellenére nagy üresség, emésztő szomjúság van a lelkünkben. Segíts Lelked által ezt felismernünk, és túllépve megszokásokon, mások véleményen, elinduljunk megváltó Urunk felé!  Bocsásd meg, ha kényelemből, közömbösségből inkább megmaradunk a régi életformánknál, gonoszságunknál, békétlenségünknél!

Olyan jó volt újból meghallani, drága Krisztusunk, hogy aki őszinte szívvel vágyakozik utánad, azt te észreveszed, azt megszólítod, annak kitárod a szíved! Add, hogy mi is megnyissuk szívünket és otthonunkat, hogy a te megtisztító hatalmad rendet teremtsen, békességet ajándékozzon, és meggyógyítsa életünket, kapcsolatainkat. Taníts igazi bűnbánatra, és éreztesd meg velünk a megbocsátás örömét! Ezt munkáld közöttünk, családjainkban, gyülekeztünkben: törd meg a harag, a hamisság erejét, hogy a mi házainkba is elérkezzék az üdvösség napja!

   Áldd meg, mennyei Atyánk, közösségünket, abban minden egyes személyt, akik itt vagyunk, és akik nem jöttek vagy nem jöhettek le, imádkozunk a betegekért, a gyászolókért, magányosokért, azokért, akik távol vannak szeretteinktől, fohászkodunk a megpróbáltatásban levőkért, és azokért, akiket a bűn, a harag, önzés tart hatalmában! Tedd nyilvánvalóvá szabadító kegyelmedet közöttünk! Adj megújulást gyülekezetünkben, te vonj minket közelebb magadhoz, és állíts szorosabban egymás mellé! Könyörülj bizonytalanságban élő világunkon, mutasd meg nekünk megtartó irgalmadat, a Krisztus világosságát, békességét! Az ő nevéért. Ámen.