Lk 21, 5-19  (vas.de.)

 

Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az gyönyörű kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt:Jönnek majd napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.Ekkor azt kérdezték tőle: Mester, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, hogy ez megtörténik?Ő pedig így válaszolt: Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – meg azt: Eljött az idő! De ti ne kövessétek őket!Amikor pedig háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de ez még nem a vég.Azután így folytatta: Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.De mindezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket, átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért.De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre.Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre,mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem. Kiszolgáltatnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, egyeseket meg is ölnek közületek,és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért.De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről.Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.

 

     Jézus Jeruzsálemben van, valószínűleg éppen a templomban. Némelyek áradozva beszélnek a templom lenyűgöző szépségéről, a fogadalmi ajándékok pazar gazdagságáról… Sokszor elhangzott templomunk két évvel ezelőtt történt felújításával kapcsolatban: legyünk hálásak, hogy sikerült megvalósítani, de soha ne az épülettel dicsekedjünk, hanem azzal, hogy Isten megváltott népe vagyunk. Íme, most egy időre templom és az összegyülekezés lehetősége nélkül kell hitben, reménységben kitartanunk… A gyülekezet imádkozó közössége azonban megmarad.

   Jézus arról beszél a templomban gyönyörködőknek, hogy jönnek majd napok, amikor kő kövön nem marad. Nem ünneprontó megnyilatkozás ez? Jézus csupán hamis lelkesedésünkből akar kijózanítani, kézzelfogható, emberi teljesítményektől való függésünkből. Látjuk, hogy milyen könnyen instabillá, bizonytalanná válik minden. Bizodalmunk elsősorban nem a láthatókban van, hanem Isten láthatatlan, ám mégis valóságos kegyelmében. Nyilván, hálásak vagyunk a földiekért, hisszük, hogy Isten áldásai azok is, de végső reménységünk alapja szilárdabb, mint templomunk 2,5 m mély fundamentuma, vagy nem tudom mekkora összegre rugó megtakarított pénzünk, stb.

    Nem fenyegetésként mondja Jézus, hanem figyelmeztetésként: készüljetek fel, erősödjetek meg, mert megpróbáló idők jönnek. Napjainkban is nagy krízis rázza meg a világot, gazdasági, politikai, kulturális uralmak (hegemóniák) és uralkodó nézetek inognak meg a szemünk láttára. De erős vár a mi Istenünk.

   Mikor lesz ez? - kérdezik Jézustól. Belegondoltam: én is ezt kérdeztem volna. Az én időmben fog végbemenni, nekem is számolnom kell ezek bekövetkeztével, vagy az utánunk jövő nemzedékeknek kell mindezzel szembenézniük? Aggodalom is van a kíváncsiskodásban… Sok aggodalmaskodó kérdés hangzik el mostanában: tagadhatatlan, valamiben benne vagyunk: vajon meddig tart mindez, és hogyan lesz tovább? Milyen nehézségek következnek abból, amit most átélünk ezzel a világjárvánnyal kapcsolatban?  

   Jézus nem jelent be egy pontos dátumot. A fontos az, hogy vigyázzatok, ragaszkodjatok hozzám. A szülő nem így okoskodik: ha megtudnám, hogy valamikor lesz beteg a gyermekem, akkor előtte egy kicsivel elkezdenék több időt tölteni vele, jobban rá figyelni, őt jobban szeretni. Mindig ezt kell tennünk.

   A mi Urunk óva int: sokan jönnek, és azt mondják: én vagyok, vagy (hogy) eljött az idő. Sok ilyen próféta támadt az idők során, akiknek különös látomásokban volt részük, privát kijelentéseket kaptak a jövőre nézve, vallásos mozgalmat indítottak le, időpontokat jövendöltek. És fognak még látnokok fellépni. Biztos, hogy a jelenlegi - tanácstalanságot, félelmeket szülő - időket is sokan kihasználják az evangélium üzenetétől elrugaszkodó, apokaliptikus tanok hirdetésére. Nekünk a jelenvalókban és a következendőkben, magasságban és mélységben is Isten szeretetében kell megkapaszkodnunk, Krisztus mellett kitartanunk, egyedül őt követnünk a kereszt és a feltámadás útján. Vigyázzunk, hogy tőle se jobbra, se balra el nem hajoljunk, hogy se közömbösség, se hamis vallási rajongás el ne válasszon Megváltónktól, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.

    Háborúkról és lázadásokról is beszél a mi Urunk. Ezekből, sajnos, volt elég a Krisztus utáni időkben, a szeretet nagy parancsának az elhangzása után.  Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen… A háborúskodásnak és az abból fakadó nyomorúságnak közvetlen okozója maga az ember: uralomvágyával, gyűlölködésével, önzésével, keményszívűségével.

   És földrengések, járványok és éhínségek. Felkapjuk a fejünket: milyen aktuális ez a felsorolás, pedig kétezer év alatt sokat fejlődött a világ… Ezek a jelenségek ma sem kevésbé fenyegetik az emberiséget, mint évszázadokkal ezelőtt. Pedig hangzottak el nagymellényű nyilatkozatok: felszámoltuk, le tudjuk győzni, kezünkben tartjuk. Békesség és biztonság. A földrengések, járványok hátterében látszólag a teremtett világ erői állnak, de az is kérdés, hogy nagyravágyó, mohó, versengő természetünkkel mennyire avatkoztunk bele a természet rendjébe.  

    Aztán hallunk az üldözésekről… Bibliatudósok azt állítják, hogy az evangélisták a korabeli helyzetet írták le. Az első keresztyének ténylegesen ezt a sorsot kellett elviseljék, elszenvedjék. És azóta is sokan, mind napjainkig. Úgy látszik, Krisztus egyházát vagy üldözik, vagy elkényelmesedik, langymeleg lesz. Az európai keresztyénséget nem a külső kényszer, hanem a belső érdektelenség, megalkuvás, közömbösség veszélyeztetette ezidáig, hitetlensége zárta el Istentől (ez a legsötétebb állapot, valóságos lelki börtön).

Az üldözés – történjen az nyíltan vagy burkoltan - alkalmat teremt a hit megvallására. Keresztyéni küldetésünk nem feltétlenül a túlélés, a vegetálás, hanem a tanúságtétel az élő reménységről.

   Nehezen értjük, miért mondja Jézus, hogy határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre. Nagyon következetesen hangzik… Először is a bizalom próbájáról van szó: ne aggodalmaskodjatok, ne forgolódjatok éjjel az ágyatokban, hanem bízzátok ügyeteket Istenre! Másodszor a Szentlélek erejének, Krisztus jelenlétének a megtapasztalásáról. Úgy vélem, ebben lehet/kell nekünk sokat fejlődnünk, növekednünk.

     Én adok szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem. Nagyon kikívánkozik belőlünk a racionális kérdés: vajon ez működik, vajon a tapasztalat ezt igazolja? A hit szemszögéből mindenképpen. Az Úr csodálatosan azok mellé állt és áll, akik hűségesen ragaszkodtak hozzá. Lehet, hogy oroszlánok elé vetették, lefejezték, későbbi korokban golyóval végezték ki az övéit, elhallgattatták, de nem tudtak ellenállni annak az igazságnak, amit képviseltek. Nem Nérónak, Diocletianusnak, nem Sztálinnak, nem Hitlernek lett igaza, hanem Krisztus evangéliuma aratott diadalt.

    Kiszolgáltatnak titeket még a közeliek is, egyeseket meg is ölnek… Jézus itt saját sorsáról is beszél. Elárultatásáról, cserben hagyottságáról, áldozatáról. És követőinek meg nem értettségéről, a velük szembeni ellenséges viszonyulásról ebben a világban. A sötétség nem örül a világosságnak.

   Érdekes, hogy mégis azzal zárul ez az igeszakasz: egyetlen hajszál sem vész el fejetekről. Gyűlölnek, üldöznek, közületek egyeseket meg is ölnek, de Isten előtti életeteket, integritásotokat a legkisebb mértékben sem veszélyezteti ez. A kegyelem teljességéből semmit nem veszítetek. Az Úr megtartja az övéit mindenen keresztül. 

  És az utolsó igevers: állhatatosságotokkal nyeritek meg lelketeket. Kitartásra van szükség… földi dolgokban is, ha célt akarunk elérni… Testi létünk, evilági javaink megmentésére vannak stratégiáink. A lelkünk fontos-e számunkra? Megértjük-e azt, hogy Isten mennyire komolyan vesz minket. Egyszülött Fiát adta, hogy – idézzük a Heidelbergi Kátét - ő mind testünket, mind lelkünket a bűntől és a Sátán minden hatalmától nem aranyon vagy ezüstön, hanem az ő drága vérén váltsa meg és tegye a maga tulajdonává. Hogy benne mindent megnyerjünk: békességet, áldást és üdvösséget. Ámen.

 

Felséges Istenünk, gondviselő, megtartó mennyei Atyánk!

Alázattal állunk meg előtted, és hálát adunk neked végtelen kegyelmedért, amellyel kiválasztottál minket arra, hogy Krisztusban megváltott gyermekeid legyünk. Áldjuk szent nevedet örök szeretetedért, amellyel elkísérsz, körülveszel minket napról napra. Köszönjük földi áldásaidat, amik jóságodat hirdetik, amikért most különösképpen hálásak vagyunk: a mindennapi kenyeret, a tavaszias időt, családunk tagjait, ismerőseinket, barátainkat, akikkel kapcsolatban lehetünk. Köszönjük a lelki javakat is: drága igéd vigasztaló, bátorító üzenetét, Szentlelked erejét, aki által csodálatosan őrzöl testi - lelki kísértések, megpróbáltatások között, a benned való hit ajándékát, amelynek erejével legyőzhetjük az aggodalmaskodást, a nyugtalanságot, és a Krisztusban való megváltás reménységét. Hallottuk, hogy egyedül benne lehet dicsekedésünk, bizodalmunk.

   Arra tanítottál, hogy jönnek megpróbáltatások, nehézségek, üldözések. Téged kérünk, hogy növeld a mi hitünket, adj nekünk bölcsességet, hogy ezekre készülni tudjunk, ezek között meg tudjunk állni, meg lévén győződve, hogy tőled senki és semmi el nem választhat. Olyan jó, biztató volt hallani a drága ígéretet: egyetlen hajszál sem vész el fejetekről. Köszönjük, Krisztusunk, hogy te ennyire törődsz velünk, számodra annyira értékesek vagyunk, hogy életedet adtad értünk! Köszönjük, hogy mind testünket, mind lelkünket a bűn minden hatalmából nem aranyon vagy ezüstön, hanem drága véreden váltottad meg.

      Örökkévaló Istenünk, kérünk, őrizd gyülekezetünket ezekben a bizonytalan időkben, vigyázz az idősekre és fiatalokra, tégy minket hitünkben állhatatossá, szeretetünkben fáradhatatlanná, és add meg számunkra a megpróbáltatással együtt a kimenekedést is.

    Könyörgünk a szeretteiktől távol élőkért, az egyedül valókért, kiváltképpen a betegekért, mennyei Atyánk, erősítsd, támogasd őket, öleld át végtelen kegyelmeddel, gyógyító, megtartó irgalmaddal. Fohászkodunk a járvány sújtotta országokért, térségekért, városokért, településekért világszerte, minden rosszat legyőző, életet, Krisztusban üdvösséget ajándékozó hatalmaddal és jóságoddal légy közel a betegekhez, a súlyos állapotban levőkhöz, a gyászolókhoz, a félelmek, kétségbeesés közt vergődőkhöz. Kérünk, Atyánk, adj erőt, kitartást orvosoknak, egészségügyben dolgozóknak, tudósoknak, kutatóknak, akik emberfeletti erővel mind-mind a betegség ellen küzdenek. Adj Lelked által bölcsességet a vezetőknek, felelős megbízatást viselőknek, hogy a tőlük telhető legjobbat tudják tenni szent akaratod szerint! Állj, szerető Atyánk, Krisztus érdeméért gyarló, esendő gyermekeid mellé, a te szent, igaz, jó akaratoddal győzd le a rosszat, a feltámadás erejével a halált! Szentlelked által adj bizodalmat, jó reménységet az embereknek, fordítsd szívünket önmagadhoz és egymáshoz, hogy áldásul legyen nekünk ez a nyomorúság! Taníts meg a benned való teljes bizalomra! Krisztusért kérünk. Ámen.