Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "

(Zsid 13,8)

Kereső

Heti ige


" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "(Zsid 13,8)

Lk 10, 17-24 (vas.de.)

Hétről-hétre


2023.00.12

Domahidi Béla

Lk 10, 17-24 (vas.de. – közgyűlés)

 

17 Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel mondta: Uram, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk! 

18 Ő pedig ezt mondta nekik: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. 

19 Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek. Mk 16,18; ApCsel 28,65Móz 8,15Zsolt 91,13 

20 De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben. Fil 4,3; Zsid 12,23; Jel 20,12; 21,27 

21 Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. 

22 Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. 

23 Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. 

24 Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották. 1Pt 1,10-12 

 

    Az idei első gyülekezeti együttlétünk alkalmával, az éjféli istentiszteleten a Lukács evangéliuma 10. fejezetéből hallottunk egy hosszabb igeszakaszt, valójában a 72 tanítvány kiküldésének a történetét, ami mai alapigénk első mondataival zárul. Ebben a részben a tanítványok visszatéréséről számol be az evangélium.

   Krisztustól kapott küldetéssel indulni, mindig hozzá térni, érkezni vissza - ez lehet ennek az évnek, de egész életünknek is a programja. Nem magánmegbízatás ez, hanem közösségi. Együtt kell és lehet nekünk azt áldást közvetítő módon teljesíteni. (Mi is kb. 72-en vagyunk most itt együtt!)

Milyen jó lenne a Krisztus szavára, az ő lelkületével elindulni, az ő tanítása szerint élni, vele járni! Mennyi áldás, öröm fakadna ebből: kibékülés, hideg szívek átmelegedése, sötét, neheztelő, gyanakvó indulatok eloszlása, egyetértés, növekedés! 

   Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel számolt be tapasztalatairól. Pedig nem üdülés volt az a néhány nap vagy hét, hanem kemény szolgálat, sok nélkülözéssel, visszautasítással, mégis ragyog az arcuk, mégis repes a szívük, mert Krisztus szeretetét tudták vinni, Isten kegyelmét tudták felkínálni másoknak. A te nevedre még az ördögök is engedelmeskedtek nekünk. Még azok is meghátráltak, kitértek, elmenekültek előlünk… Nekünk nem meghátrálni, kitérni, elmenekülni kell a Jézus nevére, hanem hozzá fordulni, hozzá térni, megnyitni a szívünket előtte. Átélni azt, hogy milyen fenséges, csodálatos, dicsőséges név a Jézusé. Milyen felemelő, erőt adó az ő drága nevében felismerni isteni személyét, végtelen szeretetét! 

  Jézus megerősíti a tanítványok tapasztalatát: láttam a Sátánt villámként leesni az égből. Isten a kevélyeket, az ellenszegülőket – akiknek elsőszámú képviselője a Sátán - megalázza, letaszítja felfuvalkodottságuk, önhittségük magasságából. Megtöri a gonosz erejét, sőt, övéinek is hatalmat ad afölött. Kígyók, skorpiók - a kísértés, az ártó szándék jelképes megtestesítői. Ha Krisztust szolgáljuk, nem vagyunk ezek uralma alatt. Az ő erejével legyőzzük őket… Egy belső harc ez. Nem másokban kell legyűrjük a rosszat, hanem mindenekelőtt önmagunkban. Akkor tudunk a krisztusi jóság képviselői lenni, akkor tudunk ebben a küzdelemben másokat is segíteni.

   De nem annak kell örülnünk elsősorban, hogy sikeresen felvesszük a harcot az ellenséggel, hogy lelki győzelmeket aratunk (pedig sokan szeretnénk, ha ki tudnánk űzni a hitetlenség, közöny, a harag, a szenvedélyek lelkületét önmagunk, emberek, családok életéből, azonban a mi feladatunk az, hogy rátekintsünk, rámutassunk a győztes Úrra, aki mindenkit szabaddá tehet ezektől a megkötözöttségektől, aki őszintén kéri ezt tőle),  hanem annak, hogy nevünk fel van írva a mennyben. Hogy Isten megváltott gyermekei vagyunk, hogy hozzá tartozunk életen és halálon keresztül. Hogy üdvösség vár reánk. Megvan-e bennünk ez a belső öröm, bizonyosság? Isten országát nem eredményeink jutalmaként nyerjük meg, és nem is veszíthetjük el kudarcaink miatt: az kegyelemből adatik. 

    Jézus maga is örül, egyenesen ujjong a Szentlélek által. Mennyei boldogság tölti el. Nem isteni hatalma, hanem megváltó szeretete miatt. Hogy ő, az Egyszülött, minket, méltatlanokat Isten gyermekeivé tehet. Jézus abban leli legnagyobb örömét, ha jót tehet velünk, ha könyörülhet rajtunk. Ez az ő legszentebb szenvedélye. Ennek titka rejtve marad a magukban bölcsek és magukat értelmesnek tartók számára, de a kicsiknek, az egyszerű embereknek, akik nyitottak arra, hogy az Úr tanítsa és megajándékozza, kegyelmében részesítse őket, kijelentetik.

   Híres tudós oktatta ki az egyik egyszerű hívő embert: „Nehogy azt mondaná nekem, hogy maga a négy elemijével jobban megismerheti Istent, mint én a négy doktorátusommal!” Emberünk nagyon bölcsen így válaszolt: „Önnek nehezebb hinni Istenben, felfogni az ő csodáit, mert aki sok mindent tud, azt képzeli, hogy Isten titkait is megértheti, pedig azoknak nem lehet a végére járni. Nekem, a tanulatlannak könnyebb belátnom azt, hogy az Úr dolgai meghaladnak engem, és így számomra nem marad más hátra, mint hittel elfogadnom azokat”. 

  Egy kis halászbárka és egy jacht ringatózott a tenger vizén messze a partoktól. Hirtelen heves vihar támadt, szerencsére ott volt a közelben egy nagyobb hajó, amelyik mentésükre sietett. A halászok gondolkodás nélkül átszálltak a hajóra, a jacht utasai viszont – bízva modern, felszerelt vízi járművükben – visszautasították a segítséget. Tragikus vége lett. Bár sokkal jobb eszközzel rendelkeztek, mint a halászok, mégsem ők maradtak életben.

  Jézus azért ad repeső szívvel hálát, mert az Atya elrejtette az ő megváltó szándékát a bölcsek és értelmesek előtt. Tudjátok hova? A betlehemi bölcsőbe, a golgotai keresztre. Aki nem ott keresi, akinek intellektusa, büszkesége nem hajol le, vagy térdre hullva nem tekint fel oda, az nem fogja megtalálni. Tetszett Istennek ezt az utat választani: az egyszerűségben, a kicsiben megjelenni, így megmutatni az ő végtelen hatalmát, irgalmát. Jézus nem egy elit társaságot választ ki magának, hanem azokat, akik nyitottak a szeretet csodájára, akik nem vonakodnak az alázat útjától… (Lehet, ha Jézus ma megjelenne, előbb menne el valamelyik cigánytelepre, mint az újgazdagok luxusnegyedeibe.)

A végtelent az egyszerűben kell keresni. Isten világosságát nem földi kincsek vakító csillogásában, hanem egy kisgyermek felragyogó tekintetében pillanthatjuk meg.

    Az a Jézus mondja ezt, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Nem annyi, mint Putyinnak, vagy akármelyik hatalmas vezetőnek, hanem a világmindenség fölötti teljes, korlátlan uralom, aki mégis kisgyermekként jött el közénk, vállalta a mi sorsunkat. Nincsenek fogalmaink arra, hogy ezt kifejezzük… Az a Jézus mondja ezt, aki fölött megkeresztelkedésekor elhangzik: ez az én szerelmes Fiam, akiben gyönyörködöm. A Jézus ujjongásának ez az alapja: az Atya végtelen szeretete. A mi örömünk is akkor lehet igazi, teljes, ha Isten tud gyönyörködni bennünk, ha Krisztus szerint élünk. 

    Nem lehetünk boldogok, ha az, amit teszünk, nincs tetszésére Istennek. Lehet, azt mondod, hogy nem érdekel ez a kérdés… Mégis univerzális lelki törvény ez, akár a fizikai világban fénysebesség, a tömegvonzás. Nem tudod magad függetleníteni tőle, és ha mégis megpróbálod, szánalmas erőlködés lesz belőle. Nem lesz igazi örömöd – meg kell tanulnunk ezt erre az évre nézve is -, ha olyat teszel, mondasz, ami nem Isten kedve szerint való. Csak ha ráhangolódsz, ha belesimulsz az ő szent akaratába, a krisztusi szeretet nagy törvényébe, akkor lesz békességed, igazi, belső örömöd. (Kommunista börtönökben hosszú éveket lehúzó atyánkfia írta le: bár keserves volt a sorsunk, napirenden voltak a fenyegetések, a kínzások, éheztetések, mégsem cseréltem volna egy percig sem azokkal, akik mindezt velünk elkövették. Végső soron hálát adtam Istennek, hogy ott a börtönben a rácsok belső oldalán voltam.)

   Maradj az Isten oldalán, akármennyire csábító is a másik! Semmit nem érdemes tenned az ő akarata ellenére. Lehet sikered, de örömöd nem, lehetsz gazdag, de nyugodt soha. Állj az Isten oldalára, Krisztus mellé! Milyen mély értelmű: senki sem tudja, ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja kijelenteni! Be kell kerülnöd ebbe az isteni körbe! Csak általa… Kérned kell, hogy jelentse ki neked Krisztus, hogy ki az Atya, hogy mi az ő megváltó akarata, hogy mennyire szeret.

  Jézus külön a tanítványokhoz fordul, a hetvenkettőhöz, és hozzánk is, akik vállaljuk küldetését, akik neki akarunk szolgálni, és tudatosítja bennük azt, hogy milyen boldogok vagyunk, mekkora kegyelem részesei. Érdekes a megfogalmazás: boldog az a szem

   Sok mindent látnak a szemeink. Földi értelemben rossz dolgokat is: talán beteg családtagot, talán hiányt, talán magunk vagy mások nyomorúságát. Sokszor elcsüggednek a szemeink, könnybe lábadnak… De nézzünk Jézusra! Ezt a lelki látást kérjük el, eszerint járjunk ebben az évben! És akkor többet látunk annál, mint ami a szemünk előtt van. Látjuk Megváltónkat, az Isten hatalmát. „Csak nézz fel és meglátod nehéz próbák között, Isten kezét vigyázni a zord felhők fölött.”

  Hit által. A hit bizonyosságában. Valakit megkérdeztek: szerette volna-e, ha Jézus kortársa lehetett volna… Azt felelte: hit által az vagyok. Tisztábban látom, jobban hallom Jézust, mint a farizeusok, akik szemtől-szembe beszéltek vele, de nem hittek benne. Ezt a Krisztusra tekintő, reményteljes, bizakodó, boldog látást adja meg nekünk Isten! Ámen. 

 

Örökkévaló, felséges Istenünk, mennyei Atyánk Jézus Krisztusban, szent imádattal állunk meg előtted ezen az alkalmon itt a gyülekezetben, hiszen te kimondhatatlanul dicsőséges és mindenható vagy, élet és halál ura, a mindenség teremtője és fenntartója, ugyanakkor bizalommal és hittel tekinthetünk rád, hiszen egyszülött Fiadban megváltottál, gyermekeiddé fogadtál, és érthetetlen kegyelmedből a veled való örök közösségre hívtál el. Mekkora méltóság ez számunkra! Add, hogy tudatában legyünk ennek.

   Segíts abban is, hogy ennek alapján komolyan vegyük a mi keresztyéni megbízatásunkat, szent akaratod keresését, cselekvését, Krisztus szeretetének, igazságának gyakorlását. Hadd induljunk el tőle, járjunk vele és érkezzünk mindig őhozzá! Így áldd meg ezt az esztendőnket! 

Köszönjük, hogy te a mi testi-lelki küzdelmeinkhez, munkánkhoz, szolgálatunkhoz a te erődet, hatalmadat, mennyei segítségedet ígéred. Milyen jó így nézni a jövőbe! És még csodálatosabb arra gondolni, azt tudni, hogy neveink fel vannak írva a mennyben. Lelked által ajándékozz meg minket ennek igazi, teljesen betöltő örömével.

   Hallottuk, hogy ezt elrejted a magunkban bölcsek, a nagyravágyók, önteltek előtt, akiknek nem kell a te kegyelmed, és kijelented az egyszerűeknek, alázatosoknak. Taníts minket egyszerűvé válni, alázatosnak lenni, megérteni a Krisztus aláhajlásának titkát, meglátni a bölcső és kereszt csodáját! Igen, Atyánk, mert ez így volt kedves előtted, mert te a kicsiket magasztalod fel, öleled magadhoz, a térdre hullókat emeled föl, a sírókat vigasztalod meg, és a bűneik miatt bánkódókat ajándékozod meg bocsánatod örömével. Add nekünk ezt a látást, ezt az örömet!

  Nem tudjuk, mit fognak látni a mi földi szemeink ebben az évben: talán nehézségeket is, talán viharokat is, de azt kérjük tőled, hogy add mindig látnunk ezek között is Megváltónk arcát, megtapasztalnunk az ő megtartó jelenlétét, hogy általa mindig boldogok legyünk, bizakodók, reménykedők. 

   Könyörülj gyülekezetünkön, áldd meg közösségünk minden családját, minden egyes tagját, áldd meg találkozásainkat, őrizd testünket, tápláld lelkünket szent Igéd által, adj lelki éhséget és szomjúságot, adj megerősödést a hitben, összefogást, hozzád térést, megújulást!

Könyörülj betegeinken, végtelen, gyógyító szeretetedben hordozd őket, vigasztald a gyászolókat, szomorkodókat, támogasd az erőtleneket, bátorítsd a csüggedőket, megőrző hatalmaddal állj a megpróbáltak mellett, tanácsold a bizonytalankodókat, vond magadhoz a tévelygőket, szabadítsd meg a megkötözötteket, segítsd a fáradozókat, add a te áldásodat testi és lelki törekvéseinkben! 

Könyörülj háborgó, nyugtalan világunkon, tanítsd meg a népeket, nemzeteket a Krisztus békességére! Az ő nevéért. Ámen.