Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

Lk 3,1- 17 (vas.de.)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

Lk 3, 1-17 (dec.29., vas.de.)

 

    Testvéreim, az evangélium világosan beszél arról, hogy Isten megváltó szándéka, akarata Krisztusban elkezdődött és végbe megy. Karácsony eseménye a mennyből indult és a mi földi sorsunkkal összefonódva a mennyben fog célba érni.  Krisztusban a valós történelem (s benne a mi mindennapi életünk) része ennek a kegyelmi folyamatnak, éppen ezért valljuk, hogy annak felülről elrendelt célja van, biztos irányba halad, bár sokszor káosz, zűrzavar, erőszak, igazságtalanság, pusztulás az, amit látunk (v.ö. a Jelenések könyvének a mai napra kijelölt szakasza).

   Halljuk az Igében, hogy a római birodalomnak új császára van, Tibériusz, aki Augusztuszt (apósát) követve Kr. u. 14 – 37 között kormányozta az impériumot. Immár Krisztus után vagyunk. Bárcsak ez a kifejezés a mi esetünkben azt jelentené: valóban utána indulunk, rá figyelünk, békessége, szeretete uralkodik bennünk. Krisztus után 2020 - ban is!

   A 2. fejezet első versében Augusztusról olvasunk, a 3. fejezetben Tibériuszról és a környék világi és egyházi hatalmasságairól (Lukács valóban pontos kormeghatározó leírást készít, sok név említésével), a 4. fejezet így kezdődik: Jézus pedig… Értjük tehát, hogy mire illetve kire fut ki a világ kronológiája. Az ő uralmának nem lesz vége soha.

    Ebben a Lukács által pontosan beazonosított, konkrét történelmi helyzetben szól az Úr Jánoshoz a pusztában. János különös küldetést kapott Istentől (már születése előtt), ő pedig tudatosan, odaadással készül arra. Nyitott a szíve az Isten megszólító üzenetére. Ha János beleadja magát az élet hajszájába, nem biztos, hogy meghallja az Isten szavát, vagy ha hallja is, nem biztos, hogy engedelmeskedik annak. „Túl elfoglalt vagyok, sok elintéznivalóm van, ezer izgalmas dolgot kínál az élet.” Ismerjük ezeket a mondatokat. Vajon ebben az évben Isten mennyire tudott felhasználni minket?

    Nézzétek, amit ma olyan rettenetesen fontosnak tartunk, amiért készek vagyunk mindent felrúgni, családnak, gyülekezetnek, Istennek is hátat fordítani, az kárnak és szemétnek fog bizonyulni, azt mi magunk fogjuk egyszer értéktelennek látni! ()Annyit rohangálunk mindenfele, pedig Isten az igazi kincseket a szívünkben helyezte el. Közel van hozzád, olvassuk. (Róm 10,8)

   János engedelmeskedik, bejárja a Jordán egész környékét … Megbízatása erőt ad neki. Nem magának él. A magának élő ember azt veszíti el, ami valóban gazdaggá, teljessé tenné az életét. Csak az kaphat, aki adni tud. Panaszkodunk, hogy kevés a szeretet világunkban. A szeretet elsősorban nem az, amit másoktól kapunk, hanem amit mi adunk másoknak. Mennyit adsz? Mit kap tőled Isten (azt tudod, hogy ő mit adott neked), mit kap a család, mit kapnak embertársaid?

   János a megtérés keresztségét és a bűnök bocsánatát hirdette. A megtérés gondolataink, érzéseink, akaratunk Isten Igéjéhez, Krisztushoz való igazítása. Tudatos döntés Krisztus mellett, és ennek az elköteleződésnek megerősítése, megpecsételése. Régebb egy-egy nagy jelentőségű elhatározást, szövetségkötést vérszerződéssel erősítettek meg. A honfoglalásról szóló elbeszélésekben is van egy ilyen mozzanat. A keresztségben (annak „vérszerződésében”) az jut kifejezésre, hogy a szövetség minden feltételét, önmagát áldozva, Krisztus teljesítette, nekünk csak el kell fogadni, komolyan kell venni.

   A bűnök bocsánata … Gyakran halljuk, mondjuk: hát igen, tettem egy két rossz dolgot, de nem vagyok bűnös. A tékozló fiú lelki nyomorúsága mélységében ismerte fel, hogy vétkezett apja és az ég ellen, azelőtt – legbőszebb kicsapongásai és dobzódásai idején - bűntelennek képzelte magát. A takargatott bűn olyan, mint a szépen kozmetikázott fekély: belülről mérgez, fertőz. Tönkre teszi az életet. A környezetet. Ezért nem vagyunk boldogok, ezért van annyi teher rajtunk. Hallottuk már: a legtöbb baj nem is a bűnből származik, hanem abból a makacs tévhitből: velem minden rendben van.

  Ézsaiás jövendölése teljesedik be: kiáltó szó a pusztában … Készítsétek az Úr útját! Tegyétek félre szívetek közömbösségét, gőgjét, önigazultságát, hamisságát, engedjétek, hogy a hitetlenség mélységeit betöltse Isten kegyelme! Fogadjátok be Krisztust! Az utat azért kell készíteni, hogy megérkezzék ő. Egy tanulságos gyerekszíndarab: egy kisvárosban karácsonykor megjelenik Jézus maga, nem ismerik fel, fogadják be, egyik házban veszekedés van, a másikban mulatozás, tivornyázás folyik – ott tényleg nem hiányzik! -, a harmadikból ezzel küldik el: karácsony van, ünneplünk, hát nehogy most zavarnál minket. Uram, karácsony van, most nem hiányzol!

Mit ünneplünk, kit ünneplünk, hogy ünneplünk? Miért marad mégis üres az életünk? Uram, hagyj békén, boldog akarok lenni! Hát nem benne nyerjük meg az igazi boldogságot?

   Minden halandó meglátja, és aki befogadja, az átéli az Isten szabadítását.

   János – halljuk - nem finomkodik. Nem a népszerűséget keresi. Máté szerint a farizeusoknak és szadduceusoknak mondja ezeket a kemény szavakat. Nincs a hangjában szeretetlenség, csak leleplező keménység. Viperafajzatok. Akik mérget hordotok a nyelvetekben. Akik ítélkeztek, a törvény alapján az igazságról beszéltek, de a szívetekben képmutatás és gonosz indulat van. (Egyik apa mondta el: züllött életfolytatásában az gondolkoztatta el, hogy gyermeke egyszer azt mondta: apa, félek tőled, nem vagy jó ember.)

   Ó-emberünkben ott van a sátán természete. Bántás, sértés, önzés … Ott lapul a vipera bennünk. Hogy meg tudjuk marni, szúrni, bántani egymást! A Krisztus természete kell azt legyőzze, szeretete, békessége kell erőre kapjon bennünk. Akkor tudunk a megtéréshez méltó gyümölcsöket teremni. Nem elég a külső vallásosság (bár ránk, Európára már az sem jellemző).

   A fejsze a fák gyökerén van. Nagyon kifejező, elgondolkoztató hasonlat ez. Egyszer a lehetőségek lejárnak. Ha nem kell a bocsánat, az Isten kegyelme, türelme, akkor engedetlenségünk sorsa teljesedik be rajtunk. (Hitetlenségünk gyümölcstelenségének a gyümölcse érik be.) Krisztushoz kell térnünk, az ő akaratát kell cselekednünk, jó gyümölcsöt kell teremnünk.

   A sokaság ráérez: itt nem elméleti állásfoglalásról van szó. Hanem arról: mit tegyünk.

Ez már az engedelmesség kérdése. És ezt olyan nehezen kérdezzük. Mert akkor változtatni kell, el kell hagyni, mert szembe kell nézni magunkkal, vállalni kell. Mi lesz velünk, kedvenc bűneinkkel, féltve őrzött haragunkkal, agyondédelgetett önérzetünkkel, ha Jézus elkezd parancsolni nekünk? Pedig nincs hitélet enélkül. Menjünk el mind Betlehemig, mondták a pásztorok is maguk között.

   A válasz gyakorlatias. Van egy mondás: a szív a legelrejtettebb szervünk, mégis nagyon könnyen meglátszik, hogy milyen szívünk van. Akinek két ruhája van … és folytatni lehetne. Aki durva beszédű, aki szívesen kritizál, sért meg másokat, aki békétlenségben él, aki valamilyen szenvedély rabja, aki nem törődik családjával, aki nem tiszta utakon jár … Krisztus követése egy életforma, szeretetben való odafordulás, megélt, gyakorolt igazság. Az Ige bennünk is testté és tetté kell legyen. (Baj, ha az emberek azt mondják, hogy csak azt látják rajtunk, hogy nem látszik semmi.) 

    Nem elég a vízzel való keresztelés. Nem elég Keresztelő János tanítása, lenyűgöző egyénisége: Krisztus erejére, Szentlelkére, kegyelmére van szükségünk. Nyissuk meg a szívünket, engedjük, hogy ő megtisztítson, magához gyűjtsön, megtartson! Ámen.

 

 

Urunk, irgalmas mennyei Atyánk,

hálát adunk neked, hogy karácsony öröme, csodája nem maradt a mennyben, hanem Krisztusban eljött bűnös világunkba, és eljön személyesen hozzánk is. Sok földi hatalom mutatja magát erősnek, fontosnak, de Igédben azt tanítod, hogy Krisztusnak adatott minden hatalom. Az ő uralkodásának nem lesz vége soha. Add, hogy befogadjuk őt az életünkbe, hogy minket is az ő szeretete, tisztasága, igazsága irányítson.

Megértettük az Igéből, hogy mindnyájunknak van küldetése, feladata, megbízatása. Add, hogy felismerjük, komolyan vegyük! Nem a Keresztelő János szolgálatát kapjuk, hanem személyesen a magunkét: hogy a Krisztus képviselői legyünk a családban, az iskolában, a munkában. Segíts Lelked által, hogy mindenki vállalja, végezze hűséggel a maga helyén. Annyi erőtlenség, közömbösség van közöttünk. Újíts meg minket, fordíts szívünket Krisztushoz, és adj kitartást az ő követésében!

   Azzal is szembe kellett nézzünk, hogy sok hamisság lappang bennünk, ó-emberünknek kígyótermészete van, bántás, sértés, önzés, irigység, meghasonlás származik belőle. Te győzd le ezeket a Krisztus indulatával, az ő szeretetével! Tudatosítsd és munkáld bennünk azt, hogy hitünk ne maradjon csak szép elképzelés, hanem cselekedetté, gyümölccsé váljon, meglátszódjék rajtunk, hogy kiéi vagyunk, kinek szolgálunk, kinek a világosságában járunk. Áldd meg Krisztusban életünket, taníts szent példáját követnünk! Szentlelkeddel tégy szilárddá, állhatatossá a hitben, a jónak cselekvésében!

   Könyörülj gyülekezetünkön: gyógyító hatalmaddal erősítsd betegeinket, vigasztald a gyászolókat, biztasd, bátorítsd a csüggedőket, adj igazi örömet, hálás szívet az örvendezőknek, élő reménységet a bizonytalankodóknak, győzelmet a kísértések közt levőknek, és szeretet mindnyájunknak! Könyörülj anyaszentegyházunkon itt és mindenütt a világon! Ámen.