Lk 19, 11-26 (böjtfő)

    11 Amikor pedig ezeket hallották, mondott egy példázatot is, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa. Lk 17,20; ApCsel 1,6

12 Így szólt tehát: Egy előkelő ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza. 

13 Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök. 

14 Alattvalói azonban gyűlölték őt, ezért küldöttséget menesztettek utána, és azt üzenték: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk. 

15 Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan kereskedett. 

16 Jött az első, és azt mondta: Uram, a minád tíz minát nyert. 

17 Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött! 

18 Aztán jött a második, és jelentette: Uram, a minád öt minát nyert. 

19 Ehhez pedig így szólt: Uralkodj te is öt városon! 

20 Jött a harmadik is, aki így beszélt: Uram, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem. 

21 Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el. 

22 Ekkor az így szólt hozzá: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, hogy behajtom azt is, amit nem fektettem be, és hogy learatom azt is, amit nem vetettem el? 

23 Miért nem tetted hát a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg? 

24 Az ott állóknak pedig ezt mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van! 

25 Mire ezt mondták neki: Uram, annak tíz minája van! 

26 De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.

   Testvéreim, Isten kegyelméből az idén is megértük böjtfő ünnepét. Ez az ünnep Jézus szenvedéseire irányítja figyelmünket, arra, amit ő vállalt érettünk, és arra, amit nekünk is vállalni kell az ő követésében. Nem öncélú önsanyargatásról van szó, hanem annak félre tételéről, ami visszahúz, megkötöz… Földi ünnep ez, a mennyben nem lesz böjt, de az, amire emlékeztet és tanít, Krisztus megváltó áldozata örök igazság marad: a Jelenések könyvében az egyszülött Fiú feláldoztatott és megdicsőült Bárányként jelenik meg.   

  Jézus Jeruzsálembe érkezik. Az ő kálváriájának a kezdete ez. És miközben az egész világra, az üdvösségre kiható események mennek végbe általa, egy példázatot mond el. A példázat megmarad az emlékezetben, segít később is felidézni azt az igazságot, amire nézve elhangzott… A tanítványok később is tudták, hogy Jézus akkor mondta el, amikor némelyek azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa. 

   Egy gazdag, nemes, előkelő ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen, és úgy térjen vissza. Értjük az utalást… Jézus alázatban jelent meg, bár az övé minden hatalom mennyen és földön. Az ő küldetése a világ megváltása. Isten országa azonban nem annak véghezvitelével együtt jön el. Neki el kell mennie erről a földről, Igéje és Szentlelke által gyűjtenie kell az ő seregét, hogy majd az idők végén dicsőségben térjen vissza. 

   Magához hívatja 10 szolgáját ( a példázatok kerekítenek), akiknek kioszt 10 minát. A mina korabeli súlymérték volt, hozzávetőleg 800 gramm, ill. ennek megfelelő ezüstmennyiség, a talentum 60-ad része, a sékelnek 50-szerese… Júdás 30 ezüst sékelért árulta el Jézust, az egy megölt rabszolga kártérítési ára volt, mai pénzértékre átszámítva kb. 3.000 dollár. Egy mina ennek ötharmada, majdnem kétszerese. Ez a nagy úr tehát nem hagyta alárendeltjeit megbízatás nélkül. Nincs senki közöttünk sem, akinek ne lenne megbízatása, aki ne kapott volna minát, talentumokat, feladatot. Ha egyebet nem, imádkozni tudunk egymásért. Böjti ötlet: a következő hat hétben szakítsunk időt naponta arra, hogy családunkért, barátainkért, gyülekezetünkért, bajban levő embertársainkért imádkozzunk. 

   Egy furcsa megjegyzést találunk közbeiktatva: alattvalói gyűlölték ezt a nemes embert, még küldöttséget is menesztettek hozzá. Nyíltan fellázadtak ellene. Mindig kérdésem volt: miért egy ilyen karaktert választott Jézus ehhez a példázathoz, kivált, ha az őt magát jelképezi? Hát nem egy olyan személyt kellett volna szerepeltessen, akit mindenki szeret? Jézus nem egy ideális helyzetet akar bemutatni, hanem az emberek igazi magatartását. Az előző versekben olvastuk, hogy a nép vezetői abban mesterkednek, hogy elveszítsék őt. Testvéreim, a gyűlölet nincs tekintettel a jóságra, igazságra. Néha azokra haragszunk, azokat nem szeretjük, akiktől a legtöbb jót kaptuk. Mert félreértések vannak a szívünkben, mert elvakultak vagyunk. Egyik drogfüggő mondta a kezelőorvosának: életemben senkit nem utáltam annyira, mint magát. A sötétség nem kedveli, nem tűri a világosságot. Voltak, akik Jézusban felismerték Megváltójukat, és voltak, akiket nagyon zavart az ő tanítása, egyáltalán az ő tiszta lénye, ezért gyűlölték őt. Írva van: ok nélkül gyűlöltek engem (Jn 15,25). Ma is így van… Sokaknak nem kell Jézus.  Nem akarjuk őt, az ő uralmát, békességét. A saját uralmunkat akarjuk. Csakhogy az a legnagyobb bajt hozza a fejünkre… A mi háborgásunk nem befolyásolja a Krisztus hatalmát, annál inkább a mi sorsunkat.  Isten jól megvan nélkülünk. Nem neki teszünk rosszat, ha szembeszállunk vele.  

   A példázat főhőse királyi méltósággal tér vissza, és maga elé rendeli a szolgákat. Hiába mondjuk, hogy nem akarok Istennel foglalkozni, kiiktattam, őt az életemből: eljön a találkozás ideje… Egyik szolga megtízszerezte a kapott összeget, a másik az ötszörösét szerezte. Nem vagyunk egyformák. Isten nem is vár tőlünk egyforma teljesítményt. Csupán hűséget. Pl. Az az férfi, akiről az evangéliumban olvasunk, aki átadta Jézusnak a házát az utolsó vacsora megtartására, nem kellett apostollá legyen, a maga módján, engedelmességével, névtelenül szolgálta az Urat. A hűséges szolgák nagy méltóságra jutnak. Ha odatesszük a magunk kis részét, Isten hozzá adja a maga gazdag kegyelmét, pazar áldását. (A szolgálat fizetsége az uralkodás.) A Úr megbízatásában történő fáradozás nem marad jutalom nélkül… 

   A harmadik szolga tüntetőleg visszahozta a neki átadott minát. Kendőbe kötve. (Az idősebbek emlékeznek a zsebkendőbe bogozott pénzre, kisebb vagyontárgyakra.) Szinte kínos hallgatni, amit mond: tudtam, hogy kíméletlen vagy. A példázat előzőleg semmi ilyesmiről nem beszél. Lehet, hogy ez a hamis kép csak ennek a szolgának a fejében élt. A valóság, és az a felfogás, amit mi arról alkotunk - két teljesen különböző dolog. Könnyen gyártunk ilyen gondolat-bálványokat… előítélet, mások rossz szándékú megjegyzései alapján. A mesterember c. regényben… a cári Oroszországban egy ártatlan zsidó mesterember ellen halálos hadjárat indul, mert valaki bosszút akar állni rajta. A kisváros lakói, ahol élt és becsületesen dolgozott, ellene fordulnak, utólag mindenki, akinél megfordult, emlékezni kezd arra, hogy valóban volt valami gyanús a viselkedésében. Azt látod, ami benned van. Ha valaki csalónak akar látni engem, akkor talál okot arra (bennem, és saját magában is). Ha böjtről van szó: le kell mondanunk az ítélkezés kísértéséről. Javallat: hat hétig ne mondj rosszat senkiről!  

  A király azt mondja: saját szavaid alapján ítéllek meg, teszek igazságot veled szemben… Testvéreim, nincs szükségünk Isten ítéletére, azt mi hozzuk magunkra. Saját hazudozásainkba bonyolódunk bele, magunknak mondunk ellent. Felháborodva beszélünk mások hibáiról, miközben a mi életünkben ugyanazok vannak jelen. Lelki látásunknak is vannak vakfoltjai - és ott éppen a mi bűneink találhatók. (Dávid és Nátán…)

   Ha Istent keményszívűnek tartjuk, akkor az ő ítéletétől való félelem kell akarata cselekvésére ösztönözzön… De tudjuk: ő az ő szeretetével akar meggyőzni (hallottuk a Zákeus történetében).

    Az a gyanúnk támad: ez a szolga valójában saját hanyagságát próbálja mentegeti. Kitalálta az egészet, igazából támadva védekezik. Isten őrizzen a képmutató magatartástól!

  Meglepő a példázat vége is: vegyétek el, és adjátok annak, akinek 10 minája van. Csodálkozunk: hogy van ez, a 10 mina a szolgáé? A király nem magának akar profitot, átengedi azt az ő sáfárainak. Krisztus nem a maga javát akarja, hanem a mienket. Nem azért kell Istennek engedelmeskednünk, őt magasztalnunk, hogy ezzel hatalma növekedjék. Mi azt nem tudjuk befolyásolni… A mi érdekünkben kell ezt tennünk. Amit Istennek adunk, az lesz igazán a miénk… Böjti ajánlat: hat hétig tudatosan adjunk többet – időben, szolgálatban - Istennek, hogy több áldásban részesüljünk.

  A gazdasági életben a sok vonzza a többet. Lelki életben is így van. Aki kész lemondani, engedelmeskedni, az sokszorosát kapja. A hűség megfizettetik. Ám a fizetés csak ráadás. Ne a haszonra nézzünk, töltsön be a szolgálat öröme! (Egy sok gyereket nevelő anyának mondták: bizonyára öröm, elégtétel önnek, hogy gyermekei olyan hálásak. Azt válaszolta: az igazi öröm az, hogy szeretem őket, a hála az ráadás.)

  Akinek van, adatik… Fogadjuk el, hogy adassék, hogy mi is adni tudjunk! Ámen.