Lk 22, 1-6  (vas.de.)

 1 Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek. 2Móz 12,2-20; Mt 26,17

2 A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől. 

3 A Sátán pedig bement Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek. 

4 Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükre. 

5 Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. 

6 Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság. 

   Testvéreim, életünk az idő múlása tapasztalatának a jegyében zajlik. Szoktuk mondani: az évek sok mindent hoznak, és visznek is. Reménykedésünk, másfelől elkeseredésünk is az idővel áll kapcsolatban: várjuk, hogy majd jobb lesz, jönnek még szebb napok (Vörösmarty ilyen bizakodással írja a Szózatban: Még jőni kell, még jőni fog /Egy jobb kor, mely után /Buzgó imádság epedez /Százezrek ajakán), másfelől ott van bennünk a szorongó kérdés, hogy vajon mit hoz a holnap, és a félelem, hogy talán nehézségek, bajok fognak ránk köszönteni egyéni életünkben és közösségeinkben. 

   A Biblia tanítása szerint az idő Isten hatalma alatt áll, az ő akaratának a szolgálatában. Mivel pedig Isten eleve elvégzett szándéka az üdvösségről szól, ezért az általa irányított idő jó és biztos cél fele halad. Mégha nehézségek, megpróbáltatások várnak is közben ránk…

    Jézus Jeruzsálembe érkezik, és tudjuk, hogy drámai, megpróbáló események elé néz: elárulják, megcsúfolják, megkínozzák, kivégzik. A mi Urunk szenvedéseire gondolva önkéntelenül felidéződik bennünk napjaink sok nyomorúsága környezetünkben vagy a nagyvilágban: betegség, katasztrófa, háború. Az evangélium éppen azt a vigasztalást közli, hogy ahol baj, elesettség, szenvedés van, ott közel van Krisztus.   

   Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amit páskának neveztek. A páska szó a zsidó pészách-ból származik, ami – többek között –, elkerülést, átugrást jelent: a szolgaságból a megmenekülésbe, reménytelenségből a reménységbe, büntetésből a kegyelembe. (Tudjuk, hogy ennek ára volt – a leölt páskabárányok sorsa példázta ezt, előremutatva Krisztus megváltó halálára, amelyben az emberi gonoszság határtalanságát, másrészt Isten végtelen jóságát szemlélhetjük). Ez az ünnep az áldozattal megszerzett csodálatos szabadulásról szólt, illetve ennek a történelmi eseménynek a hálaadó, örvendező felelevenítéséről, a találkozásról, de – íme - a legszentebb alkalmakat is beárnyékolja a bűn, az emberi irigység, féltékenység, nagyravágyás… A főpapok közben abban mesterkednek, hogy megöljék Jézust. Valakiknek a szívébe a legdrágább, a legszebb ünnep se hoz békességet. Azóta is így van: Isten örök, megtartó szeretetére, nagyságos tetteire sokszor kicsinyes önzéssel, egymás iránti gyűlölködéssel válaszolunk. 

   Keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust… Óvatosnak kellett lenniük, féltek a néptől (amelyik prófétaként tekintett rá), ua. kellett vigyázniuk a törvényre is (akármennyire ironikusan hangzik). Buzgón vallásos emberek voltak, akik sokat adtak a hagyományokra, a mózesi előírásokra… Hogy közben durván a mások életébe gázolnak, másoknak mérhetetlen szenvedést okoznak, az nem számított, mert értelmezésük, megközelítésük szerint mindez a törvényesség nevében történt… A gonoszság, a gyűlölet mindig tudja legitimálni magát. A jónak a cselekvésében annyit bizonytalankodunk (vajon rendben van, vajon megfelel az elvárásoknak, mit mondanak mások?), a hamis szándék, a hitványság mindig meggyőző ideológiát tud gyártani… 

  És a Sátán készíti a terepet az egyének életében is terve megvalósítására. Bonhoeffer írta le: a nagy igazságtalanságok véghezviteléhez nemcsak a diktátorok hatalmi túlkapásaira van szükség, hanem az állampolgárok gyávaságára is. Szervezkednek a farizeusok, és az ördög megkezdi az egyes emberek életében személyes aknamunkáját. Bement Júdásba… Furcsa kifejezés ez: igen, a kételkedés, az anyagiasság, a nagyravágyás ajtóin… Vigyáznunk kell, hogy kinek adunk teret magunkban, milyen érzések, gondolatok jutnak uralomra bennünk! Júdás a sátáni sugallat mellett ismerte azt a másik, szelíd hangot is, amelyik a békességet, az üdvösséget hirdette, hiszen egyike volt a tizenkettőnek, Jézus legszűkebb köréhez tartozott. Hallotta Mestere ajkáról: aki hisz a Fiúban, örök élete van. De valamiért – talán mert nem jöttek be emberi számításai - elbizonytalanodik a Jézus követésében, megrendül a bizalma. Ezt a rést használja ki a kísértő. (Nagy figyelmeztetés: Jézus mellől is elcsábíthat a Sátán.) Júdás feltárhatta volna Jézusnak belső vívódásait, de talán restellte, úgy gondolta, hogy ő majd megbirkózik azokkal, elrendezi azokat magában. Testvérem, mi a gyenge pontod? Akármiben kötsz alkut a kísértővel, prédává válsz. Csak akkor tudsz megállni, kitartani, ha kapcsolatban maradsz Krisztussal… Még kételkedéseidet, tagadásodat is beszéld meg vele. (Egy férfi hűtlenségi eseteit, azzal kapcsolatos lelkiismereti problémáit interneten egy segítő csoportban osztotta meg… egyik ismeretlen résztvevőtől nagyon bölcs, jószándékú tanácsokat kapott… a felesége volt.) A Sátán taktikája az eltávolítás… Volt árulás, ármány, elpártolás, a szembefordulás és hátbatámadás népünk történelmében is. Ma talán semmit nem vállaló magatartásunkkal követjük el a legsúlyosabb árulást.  

   Figyelmeztető jel az, hogyha valami fontosabb lesz a Krisztussal való kapcsolatunknál. A Sátán ezer csábító ajánlattal jön: pénz, siker, hatalom. De az idő vajon mit fog igazolni? Vajon hol talál téged a páska, hol talál az ítélet? Eszünkbe jut az ige tanítása: álljatok ellen az ördögnek! Van szabadságunk. Nem vagyunk tehetetlen bábként kiszolgáltatva a kísértéseknek, a különböző áramlatok sodrásának. Még a közömbösségnek sem. Aktuális kérdés ezen az ünnepen, hogy vajon szabad-e a mi népünk? Kijelenthetjük: külső szempontok szerint nagymértékben az. De súlyos belső bilincseket hordozunk: megkötözöttség, ellenségeskedés, kicsinyhitűség… 

   Azért jött az ember Fia – a böjti időszak igei vezérgondolata -, hogy a Sátán munkáit lerontsa. A Sátán alattomossága az, hogy a megszerzett, nekünk ajándékozott győzelmet veszi ki a kezünkből. A nekünk ajándékozott örömet lopja ki a szívünkből. Nemde: minden ránk nehezedő gond ellenére sokkal boldogabban élhetnénk, sokkal jobban összefoghatnánk, sokkal jobban támogathatnánk egymást, többen lehetnénk, többen jöhetnénk. Kérjük, hogy Krisztus bennünk is rontsa le a Sátán munkáit.  

  Elment Júdás, megbeszélte a papokkal. Olyan természetesen hangzik. Nem árulás ez, hanem tanácskozás, tárgyalás. Talán Júdás ekkor még meg volt győződve, hogy helyesen cselekszik. De ha Jézus ellen lépünk, az mindig rossz. Mégha érdeked látszólag úgy is kívánja, akkor is magad ellen cselekszel.  A Sátán nem nevezi bűnnek a bűnt: szép neveket talál ki. (Van olyan elmélet, amelyik szerint  Júdás tkp. ki akarta provokálni Jézus fellépését a rómaiak ellen, éppen nemzete javára. Volt népünk történelmében is ilyen hamis hazafiság… Gondoljunk pl a nyilaskeresztesek véres ideológiájára, a hazaszeretet szép mázával bevont esztelen pusztításaira.) 

  Júdás az események középpontjába kerül. Ő megy, tárgyal – fontos szerepet játszik. Mennyi baj származott és származik ebből: egyik nagyobbnak akar látszani, mint a másik! Népünk nagy lelki nyavalyája ez. Külön utak, okoskodás, pártoskodás… Két magyar, az már két irányzat, két vallás. Nagy okosságunkban a legostobább döntéseket hozzuk: egymás esélyeit rontva. Miért nincs ott Júdás Jézus mellett, a tizenkettő társaságában? Ha külön utakra indulsz, ha elszakadsz, akkor az – hosszú távon - nem lesz jó senkinek. 

  A főpapok örömmel fogadják Júdást... Ez azonban nem az ünnep lelki, áhítatos öröme, hanem a gyilkos tervek megvalósulásának az elégtétele, a bosszúállás gonosz vigadozása. Te minek örülsz igazából? Ha másokkal baj történik, ha egyre több mindened lesz, ha lekörözöl másokat, vagy annak, hogy Isten gyermeke vagy, az ő békességében élhetsz? Örömeink sokat elárulnak rólunk. Júdásnak pénzt ígérnek… A pénz sok gonoszságnak az oka, az eredője. Nyilván, sok áldás is származhat belőle. Kérdés, hogy milyen lélekkel használjuk. 

  Júdás elfogadta az egyezséget… Kivel egyezünk meg? Kivel kötünk szövetséget. Történelmünk nagy tragédiái abban gyökereztek, hogy vagy nem volt szövetségesünk, vagy rossz oldalra álltunk. Vajon nem hagyjuk ki Istent a szerződéseinkből? Vajon emlékszünk-e az Istennel kötött egyezségeinkre, megállapodásainkra, a tőle kapott és neki tett ígéretekre? 

  Júdás megígéri: kezükre adja… azt, aki kezében tart mindeneket. Aki mégis ennyire megalázta magát. A gonoszság kontrollálni akar, kézben tartani… Erről szól a történelem. Pedig mindnyájan az Isten kezében vagyunk. És ha mások elől el is tudjuk takarni igazi szándékaikat, ő jól ismer minket. 

   Testvéreim, ne Isten, ne egymás ellen küzdjünk, hanem Isten akarata szerint, egymás javára! Nem egyéni kis elégtételekért, hanem a közös célért. Krisztus ügye minden árulás ellenére diadalra jut. Ennek a Krisztusnak legyünk követői, népünk benne találja meg a békesség, a felemelkedés, a megtartatás útját! Ámen. 

Örökkévaló, felséges Istenünk, mennyei Atyánk Jézus Krisztusban, hálát adunk neked ezen a napsütéses úrnapján megtartó kegyelmedért, minden áldásodért, amiben részeltettél minket. Hálát adunk családunkért, gyülekezetünkért, és ezen a napon különösképpen népünk közösségéért. Köszönjük, hogy te örök végzésed szerint ennek a nemzetnek a fiai és leányai vagyunk, ezt a nyelvet kaptuk örökségbe. Köszönjük, hogy a mi magyar népünk is megismerhette az evangéliumot, és hihetjük azt, hogy Krisztusban megváltott gyermekeid vagyunk, akiket az üdvösségre hívtál el. Hihetjük azt, hogy földi sorsunkban is te őrzöl, vezetsz minket. Adj nekünk engedelmes lelket! Magasztalunk azért, hogy megtartottad elődeinket a történelem küzdelmei között. Voltak múltunkban nehéz, megpróbáló időszakok, csapások, tragédiák, volt összeomlás, volt széthúzás, viszálykodás, árulás, szembefordulás, de mindezek között mégis irgalmasan fölöttünk tartottad kezedet, ezer bajon, veszedelmen át megtartottál, sőt, megmutattad rajtunk szereteted gazdagságát. Köszönjük, hogy mindig újabb és újabb esélyt kaptunk és kapunk tőled. Add, hogy komolyan vegyük küldetésünket, egymás iránti felelősségünket, hadd legyünk összetartó, egymást támogató, egymásért kiálló, és szent akaratodat cselekvő nép!

   Őrizz meg minket az egymás ellen forduló irigységtől, pártoskodástól, nagyravágyástól, és adj nekünk bölcsességet, hogy a közösségi érdekeket a sajátunk elé helyezzük, de mindenekfölött a Krisztus parancsait kövessük, hiszen az ő követése útján van békesség, van megújulás, növekedés! 

Imádkozunk az anyaországban élő testvéreinkért, és azokért, akik itt Erdélyben élnek, vagy más országokban hordozzák a kisebbségi sors terhét. Adj népünknek hitet, reménységet, lelki ébredést, megújulást, megerősödést, növekedést! Szent Lelked által munkáld, hogy hozzád térjünk, és egymáshoz is közelebb kerüljünk, győzz le minden széthúzást, teremts igazi, lelki egységet közöttünk! Áldj meg minket, és ebben a bizonytalan helyzetben őrizz meg a veled és egymással való közösségben! Ha te velünk vagy, és mi hűségesek maradunk hozzád, akkor senki sem lehet ellenünk.

   Könyörülj gyülekezetünkön! Elődbe hozzuk betegeinket, te látod, mennyei Atyánk, hogy most milyen sok családban van baj, szenvedés. Te légy nehézségek közt levő testvéreinkkel megtartó, gyógyító, szabadító, üdvözítő hatalmaddal. Esdeklünk minden betegért, bajban levőért, a gyászolókért. Krisztus győzelmére tekintve adj nekik és családtagjaiknak vigasztalást, erőt! 

   Hozd el a lelki tavaszt gyülekezetünkben, anyaszentegyházunkban, űzd el a gyűlölködés, a közömbösség fagyos légkörét az egész világon, Krisztusért kérünk. Ámen.