---

Hétfő este

"Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az gyönyörű kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: Jönnek majd napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának."

---

Kemény üzenetet kell meghallanunk  a mai estén. Amikor kora reggel elolvastam ezt a két igeverset, valósággal megijedtem. Arra gondoltam, hogy valamilyen más sorozatot választok. Aztán mégis maradtam a bibliaolvasó kalauz igéinél. Isten biztosan valamire tanítani akar, valamit meg akar értetni velünk: a mi javunkra. 

   Témájában nagyon aktuális ez a rövid rész, hiszen templomról van szó (mi is templomszentelésre készülünk), de üzenetében is az. Jézus a templomban van, a törvény közlésének, az áldozatok bemutatásának a helyszínén, ahol napról napra sokan megfordulnak, ahol az emberek Isten akaratát keresik, bocsánatát és áldását kérik. Jézus ezzel kifejezi: fontos ez a hely, mert találkozni lehet, el lehet csendesedni, jobban Istenre lehet figyelni, mint a hétköznapok forgatagában. Legyen áldott az Isten neve, hogy a mi közösségünk számára is adatott egy ilyen hajlék! Hisszük, sokat jelentett elődeinknek, akik az évszázadok során betértek ide, hisszük, sokszor kaptak eligazítást életük nagy kérdéseiben, sokszor nyertek vigasztalást, erőt, tisztább látást, sokan köteleződtek el – az itt elhangzó ige nyomán – Krisztus követésére, szálltak szembe bűneikkel, jutottak élő hitre és született meg szívükben a boldog reménység az üdvösségre nézve. Sokan adtak hálát az egyéni és családi életükben megtapasztalt kegyelemért. Milyen jó, hogy mindezt mi is megtehetjük, hogy van egy ilyen kiváltképpeni lelki otthon.

   Bizonyára, gyönyörű volt a jeruzsálemi templom, és különösen a vidékről érkező zarándokok szíve megtelt örömmel, szeme könnyel, amikor már messziről megpillantották. És bizonyára csodájára jártak a mi templomunknak is: a kis település ékessége volt, a legmagasabb, legszebb épület a faluban, és büszkén néztek rá a lakók, az egyház hívei. Milyen szép ez a szent ház, ahol Istent dicsérhetjük! És be kell vallanom, hogy az én szívem is jóleső érzéssel telik meg, amikor ide belépek, szinte gyönyörködöm megújult templomunkban: minden olyan üde, pompás, úgy a helyén van … van valami fennköltsége, valami leírhatatlan belső ragyogása. És ha arra gondolunk, hogy ez az összegyülekezés, az Ige hallgatásának a helye, akkor még inkább elfog ez az emelkedett érzés. Hát nem nagyszerű, hogy ezt sikerült megvalósítani!?

   És akkor Jézus így szól. Nem akarja örömünket elvenni, lelkesedésünket megtörni, de messiási szeretettel figyelmeztet: a templom nem elég. A templom nem tart meg. Mégha katedrálist emelnénk is, nem az garantálná megmaradásunkat, jövőnket. Mi elsősorban nem a templomban kell gyönyörködjünk, hanem Isten törvényében (1. zsoltár), Isten kegyelmében, Krisztusban, akiben mennyei Atyánk kedvét leli. A templom csak anyagi, anyagból felépülő eszköz, amit Isten áldásul rendelt, de nem örökkévaló dolog. Egyszer tönkremegy, megroskad, összeomlik.  Ahhoz kell ragaszkodnunk, akié minden hatalom mennyen és földön. Aki engedte, hogy temploma – szent teste – leromboltassék, hogy harmadnapra dicsőséges feltámadásával felépítse azt. Értjük, igaz? Bizodalmunk nem vethetjük a templomba, nem mondhatjuk azt, hogy amíg ilyen szép, megújított templomunk van, addig nincs miért aggódnunk, addig a gyülekezettel is rendben minden. A renoválási munkálatokkal egyetlen élet sem lett jobbá, nem lett több a békesség a családokban. Csak akkor történik ez meg, ha engedjük, hogy Isten Lelke munkálkodjék bennünk, mint élő templomokban. Jönnek napok … ki kell mondjuk az ige alapján, ha belesajdul is a szívünk, egyszer ez a templom is megsemmisül. Lehet az idő emészti meg, vagy háború áldozata lesz. Az ég és a föld elmúlnak, állt a régi szószékterítőn. Amit látunk, az mind mulandó. Legyünk hálásak, de keressük az örökkévalót, a Krisztussal való közösséget. Legyen ennek áldott eszköze, helyszíne ez a templom is hosszú ideig. Ámen.

 

Urunk, kegyelmes mennyei Atyánk,

hálával állunk meg előtted, köszönjük, hogy kegyelmeddel megsegítettél, sok munkálkodás után eljutottunk idáig,  megértük ezt a hetet, amikor lélek szerint is készülhetünk a templomunkért való hálaadás ünnepére. Köszönjük ezt a hajlékot, azt, hogy sokszor nyertek erőt, vigasztalást elődeink e helyen szent Igédre figyelve, sokszor élték át itt az egymás hite általi épülést a gyülekezet közösségében. Nagy megpróbáltatásokban, mindennapi munkáikban, életük fontos fordulópontjainál biztatást, tanácsot, Lelket kaphattak. És magasztaljuk szent nevedet, hogy számunkra is nyitott ez a lehetőség. Hogy jöhetünk, hogy kereshetjük szent akaratodat, az egymással való közösséget. Kérünk, te ronts le minden ellentétet, győzz le minden haragot, neheztelést, ajándékozz meg a te békességeddel! Köszönjük Megváltó Urunk figyelmeztetését: a templom is mulandó, valóban, eljöhet és el is jön egyszer az idő, amikor ez az épület is megsemmisül … de kérünk, addig hadd legyen az Ige bölcsője, a találkozás, a dicséret és hála elkülönített helye sok-sok nemzedéken keresztül … És óvj meg minket a hamis megelégedettségtől, nehogy a templomban való gyönyörködés elvonja figyelmünket rólad, szent Fiadtól, akiben egyedül lehet megtartatásunk.

Áldd meg a hálaadó ünnepet, készítsd gyülekezetünket elsősorban nem a templom, hanem önmaga megszentelésére! Adj Szentlelked által megújulást, cselekedd, hogy rádöbbenjünk: csak Veled, mennyei Atyánk, csak Krisztus követve, csak együtt lehet megmaradásunk! Ámen.