Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

Mk 1,40-45 (vasarnap delelőtt)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

Mk 1, 40-45 (vas.de.)

Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: Ha akarod, megtisztíthatsz. Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg! És a lepra azonnal eltűnt róla, és megtisztult. Jézus ráparancsolva azonnal elküldte, és ezt mondta neki: Vigyázz, senkinek ne mondj semmit, hanem menj el, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért mindazt, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik! Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy Jézus nem mehetett többé nyíltan egyetlen városba sem, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és odamentek hozzá mindenfelől.

     Az evangéliumokban az a gyönyörűséges, hogy minden mozzanatban felismerhetjük Jézust. Őt, akiben az egész teljesség lakozik, akire nézve minden teremtetett. Hallani lehet a hangját, tanítását, látni lehet csodáit, tekintetében meg lehet érezni Isten örök szeretetét. De - igaz, tudjuk - az evangélium folytatódik: Krisztus velünk van minden napon a világ végezetéig. Rá figyelhetünk, és ha testi szemeinkkel nem is látjuk őt, hihetünk benne, hit által megtapasztalhatjuk közelségét.

    Odament hozzá egy leprás … Ez a lépés – ha nem Jézusról lenne szó – vészhelyzetet teremt. A lepra súlyos, fertőző betegség volt. A betegeknek senkivel sem volt szabad érintkezniük. A testi szenvedés mellett nyomasztotta őket a kirekesztettség is. (Dokumentumfilmben láttuk: a csernobili atomkatasztrófa után egy idős házaspár visszaköltözött régi otthonába, a tiltott zónába, ui. ott, ahova kitelepítették őket, mindenki kerülte őket, tartva attól, hogy testükben a sugárzás veszélyét hordozzák.) De íme, Jézushoz odamehet egy leprás is, odamehet egy bűnös, megvetett ember is. Aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem. Ő nem múltunkat, származásunkat, viselt dolgainkat nézi, hanem lelkünket, őszinte vágyunkat a megtisztulásra, a gyógyulásra. Nincs az a nyomorúság, a bűn, baj, amitől ő elfordítaná a fejét.

   Olvastuk: a beteg könyörögve térdre borul Jézus előtt. A teljes megalázkodás, de az önmagát kiszolgáltató bizalom gesztusa is ez. Jézus soha nem él vissza helyzetével. Sokszor ezért nem merünk őszinték lenni, mert félünk, hogy mások kijátszanak, kihasználják jó szándékunkat.  

    Különös dolgot mond ez az ember, aki tkp. a halál várólistáján van: ha akarod, megtisztíthatsz. Ez nem is kérés, ez kijelentés! Elismerése Jézus hatalmának, és önmaga teljes átadása. Én rád bízom magam, tégy velem jó belátásod szerint. Óriási hit van ebben a vallomásban. Ez a leprás meggyógyulásának ügyét teljesen Jézusnak adja át. Úgy is mondhatnánk, meggyógyulásának a felelősségét Jézusra hárítja. De tehetett-e volna okosabbat ennél?

   Mennyit tanulhatunk ettől a beteg embertől! Először kicsinyhitűségünkben: milyen nagynak látjuk a bűnöket, bajokat, megkötözöttséget, a szomorúságot, a félelmet. Nem hisszük, hogy azok legyőzhetőek. Nem hisszük, hogy Jézus könyörülhet rajtunk, megtisztíthat, megszabadíthat, megvigasztalhat. Valaki azt mondta: nem az igazi, hatalmas, győzelmes Jézusban hiszünk, hanem csak egy kicsi Jézusban.

   Aztán tanulhatunk a ráhagyatkozásban.  Nem azt mondja a beteg, hogy gyógyíts meg, Uram, de most azonnal. Szenvedtem eleget, éppen ideje. Hanem: ha akarod… Honnan van ilyen lelki tisztánlátás ebben a testileg tisztátalan emberben? (Bibliaórán beszéltünk arról, hogy a betegség, a gyász, egyéb nyomorúság sokszor megnyitja a szemünket, lelkileg fogékonyabbak leszünk.) Ha akarod… Mondhatta volna ezt bölcsebben?

   Mert mit akar Jézus? Ő miért jött? Nemde azért, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Hogy békességet ajándékozzon nekünk, és végül üdvösségre vezessen.

Jézus megszánja ezt az embert: ez az ő irgalmának megnyilvánulása. Ő azért jött, hogy könyörüljön rajtunk. Hadd beszéljek itt elsősorban lelki problémáinkról, amik megnyomorítanak, talán jobban, mint testi betegségeink. A bűn hatalmáról, amely életeket, családokat tesz tönkre, a békétlenségről, a haragról, a gyűlölködésről, a pénzsóvárgásról, amelyek kiölik a jóságot, a szeretetet belőlünk, megbénítják lelkünket, elszigetelnek Istentől.

   Jézus kinyújtja kezét, megérinti a leprást … ez nagyon hangsúlyos. Nem utálkozik, nem fél. „Ó, kedves Vendég, nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál.” (Történet: egy gyülekezetbe bejelentkezik egy börtönben megtért, onnan frissiben szabadult új tag. A következő vasárnap korán érkezik, beül az egyik padba, aztán, ahogy jönnek a hívek, senki nem akar mellé ülni, az egész padsor – ahol helyet foglalt- üres marad, a gyülekezet a templom másik részébe zsúfolódik. Az igehirdetésben a lelkész arról beszél, hogy Isten előtt valóban kétféle ember van, ahogy az új ülésrend is mutatja: kegyelmet nyert és képmutató. Melyik csoportba tartozunk?) Jézus kapcsolatba kerül a bűnnel, magára veszi, elhordozza.

  Azt mondja, szinte a beteg szavait ismételve: akarom, tisztulj meg. Döntő tehát, hogy mit kérünk Jézustól, hogy mi a szívünk legforróbb vágya, legnagyobb álma.

   A lepra azonnal eltűnt róla, azaz megtisztult. Jézus isteni lényéből fakadó erővel, tisztasággal gyógyít. Gyors fordulat következik be a beteg állapotában. (Egyik neves író így beszél megtérése történetéről: villámcsapásszerű volt a felismerés: van valakim, vagyok valaki. ) Néha azonban hosszabb a gyógyulás folyamata.

    Jézus nem akar népszerűséget. Nem akar csodadoktor lenni. Ő a megváltás nagy szolgálatát jött elvégezni. Arra kéri a meggyógyultat (azt parancsolja neki), hogy ne szóljon senkinek, de mutassa meg magát a papnak, és mutasson be hálaáldozatot. Hozzá teszi: bizonyságul nekik. Külső dolgok, előírások ezek, de Jézus nem akar megbotránkoztatni senkit. Tégy eleget!  A pap a törvény ismerője, Isten Igéjének közvetítője. Persze, nem a közvetítő a fontos, de Isten felhasznál(hat)ja a szolgálatát. Nem a ceremoniális áldozat a fontos, hanem a szívbeli hála, de megerősítést jelent neked és másoknak is, ha a hála külső formát is ölt.  

   A meggyógyult leprás elment, és mindenfele hirdette és híresztelte, ami vele történt. Nem is igen tagadhatta. Spontán fakadt fel belőle a bizonyságtétel. Meggyógyult élete hirdette Jézus hatalmát. A megújult életek ma is minden beszédnél jobban tanúsítják azt, hogy Krisztus munkálkodik.

   Vannak, akik úgy magyarázzák ezt a részt, hogy a meggyógyított engedetlen volt, megnehezítette Jézusnak a dolgát. Valóban, megjegyzi Márk, hogy az Úr nem mehetett nyilvános helyre „rajongói” miatt. Ez kihívta a hivatalosságok irigységét is. Jézus inkább kint maradt puszta helyen, és odamentek hozzá. 

   Ez a lényeg: odamenni hozzá. Ezzel kezdődött a történet. Jöjjünk, engedjük, hogy gyógyítson, tisztítson bűneinktől, megerősítsen kegyelmével, felruházzon szeretetével! Ámen.

 

Irgalmas, örökkévaló mennyei Atyánk, áldjuk és magasztaljuk szent nevedet a mi Urunk Jézus Krisztus megváltó szeretetében, a Szentlélek közösségében, hálát adunk neked ezen az alkalmon, amikor megváltott, üdvösségre elhívott gyermekeidként vagyunk együtt itt a gyülekezet közösségében. Köszönjük oltalmadat, áldásaidat, amiket az elmúlt hét napjaiban tapasztaltunk, a testi javakat, de a lelki erőt, vigasztalást, békességet, örömöt is.

Köszönjük, hogy először azt érhettük meg az Igéből, hogy úgy jöhetünk Krisztushoz, amint vagyunk: ő végtelen szeretettel fogad minket nyomorúságainkkal, bűneinkkel is. Mert ő azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Ő azért jött, hogy vállalja minden erőtlenségünket, hogy irgalmas samaritánusként hozzánk hajoljon elesettségünkben, megérintsen betegségünkben, magához öleljen magányunkban, bátorítson szomorúságunkban, társunk legyen útjainkon, szabadítónk, megtartónk minden helyzetünkben. Segíts, hogy őszinte alázattal, hittel, bizakodással tudjuk életünket rábízni az ő gyógyító, áldó szeretetére! És taníts arra, hogy minden gyógyulásért, szabadulásért valóban hálásak legyünk, és életünk, másokért vállalt szolgálatunk hirdesse az ő nagy jóságát! Őrizz minket minden képmutatástól, hanem hadd fogadjuk be egymást, mint akik magunk is kegyelemből élünk!

Könyörülj gyülekezetünkön: imádkozunk a beteginkért, légy irgalmas hozzájuk, gyógyítsd őket testükben, lelkükben szent akaratod szerint! Fohászkodunk a gyászolókért, vigasztald őket, mutasd meg számukra a reménység útját. Könyörgünk a lelki betegekért, megkötözöttekért, nyomorúságban levőkért, hitetlenekért: könyörülj rajtuk, adj szabadulást, megújulást nekik. És Lelked által újítsd meg egész gyülekezetünket, hadd legyünk Krisztust követő, békességedben élő, dicsőségedet hirdető gyermekeid! Ámen.