Mk 11, 27-33  (Kitől van a hatalom?)

 

27 Ismét bementek Jeruzsálembe. És amikor Jézus a templomban volt, odamentek a főpapok, az írástudók és a vének,

28 és így szóltak hozzá: Milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?

29 Jézus pedig így válaszolt nekik: Kérdezek tőletek valamit, feleljetek rá, és akkor megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.

30 Vajon János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől? Válaszoljatok nekem!

31 Azok pedig így tanakodtak egymás között: Ha azt mondjuk, a mennyből, azt fogja mondani, akkor miért nem hittetek neki?

32 Vagy talán mondjuk azt: emberektől? De féltek a sokaságtól, mert Jánosról mindenki úgy gondolta, hogy valóban próféta volt.

33 Ezért így feleltek Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus pedig ezt mondta nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket

 

   Jézus tanítványaival Jeruzsálembe érkezik. A főváros általában egy-egy ország gazdasági, kereskedelmi központja, és legtöbb esetben a hatalom is oda koncentrálódik… Sokszor halljuk: a hatalom és pénz irányítja a világot. A kettő pedig kéz a kézben jár. Valóban: az ember gyenge pontja, nagy gyarlósága a hatalom utáni vágy. (Nem kell feltétlenül birodalmak kormányzására gondolnunk, hanem a magunk kis körében gyakorolt hatalomra.) A bűneset történetében a kísértő fő aduja ez: olyanok lesztek, mint az Isten.

   A Szentírás egybecsengő tanítása szerint Isten végtelen, korlátlan hatalommal rendelkezik („csak örök szeretete szab határt hatalmának”). Dávid hálaadó imájában ezt mondja: „Tied, Uram, a méltóság, a hatalom és a tisztelet, a hírnév és a fenség, bizony minden, ami a mennyben és a földön van. Tied, Uram, az ország, magasztos vagy te, mindenség fejedelme. Tőled ered a gazdagság és a dicsőség, te uralkodsz mindenen. A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé” (1Krón 29,11–12). Jézus belefoglalja a Miatyánkba: „mert tied a hatalom...” (Mt 6,13).  Az Újszövetség kifejezése a hatalomra a dünamisz (hatalom, erő, képesség), Isten egyik neve pedig a Hatalmas (dünatosz): „meglátjátok az Ember Fiát a Hatalmas jobbján ülni”(Mk 14,62).

   Istennek van tehát alárendelve minden, de - nyilvánvalóan – nem mindenki engedelmeskedik neki.  Van ereje, hatalma a gonosznak is. Isten ideig, óráig eltűri, elszenvedi ezt a lázadó hatalmat. Miért? Nagy titok ez, csak az örökkévalóságban fogjuk megérteni.

   Mindazáltal Isten nem akarja a gonosz uralkodását, basáskodását. („Életemre mondom, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát” - olvassuk az Ez 33,11-ben.) Nem akarta (bár örök végzése szerint megengedte) pl. a náci, a kommunista diktatúrákat, amik milliók halálát okozták. Egyetlen halált akart Isten: egyszülött Fia megváltó halálát.

   Isten jóságos hatalmát leginkább Jézus Krisztusban mutatta meg. Jézus hatalommal szólt és cselekedett. Jézus egész szolgálata, minden gyógyítása, a bűn, a démoni erők feletti győzelme Istennek a világban megvalósuló uralmának a látható jele volt.

   Mai igénkben is a Jézus hatalmáról hallunk. Szelíd, alázatos hatalom az övé. Élettörténetéből hiányoznak a nagy erődemonstrációk. Istállóban születik, szegényen él, nem vív kontinentális csatákat. Sőt, üldözik, elfogják, keresztre feszítik. Húsvét diadalmas híre: mégis neki adatott minden hatalom.  

   Jézus a templomban van, az imádság házában. Ez ő harcterülete: küzdelem az emberi lelkekért, a bűntől való szabadulásáért, a megtisztulásért, a békességért, az üdvösségért.

   Főpapok, írástudók és vének mennek hozzá – vezető, hatalmat birtokló emberekről van szó –, és kérdik meg tőle: honnan, pontosabban kitől van a hatalmad, megbízatásod, hogy ezeket teszed. Az előző versekben a fügefa kiszáradásáról, a templom megtisztításáról, még előbb gyógyításokról olvasunk… Jelek, csodák. Ki áll a háttérben? (Mindig fontos ez a kérdés, az összeesküvés-elméletek is ezt feszegetik: valakik vannak a színfalak mögött, ők mozgatják a történelem szálait, titkos érdekcsoportok manipulálják az embereket, a történéseket.)

  Nem baj az, ha kérdezünk, ha őszintén, nyitott szívvel az okok felől érdeklődünk, de van rosszindulatú, gyanúsítgató kérdezősködés is. Mi a bajod a templommal, mit akartál bizonyítani a fügefa esetével, miért gyógyítottad meg a vakokat? Kinek dolgozol? Legitim-e működésed, van-e hitelesített mandátumod, felhatalmazásod, vagy csak alá akarod ásni tekintélyünket, fel akarod forgatni a régi rendet? Milyen hatalommal, milyen jogon avatkozol bele az életünkbe?  

   Nem az öröm, nem a rácsodálkozás és gyermeki ámulat, hanem a kérdőre vonás hangja ez. Valami itt nem tiszta számunkra, hát tisztázzad! Íme, a látszólagos, mulandó, a kiügyeskedett hatalmát féltő ember a megváltó hatalmat is kétesnek tartja.

   Azóta is alapproblémánk ez: ki akarja veszélyeztetni ún. függetlenségünket, jogunkat a bűnhöz, szabadságunkat a megkötözöttséghez. Miért kellene engedelmeskednem? Kicsoda vagy te, Jézus, milyen alapon akarsz meggyógyítani bűneimből, amikkel egybenőttem, kitől van a megbízatásod, mi közöd van hozzám, mi közöm van hozzád. Régi kérdések ezek. (A megszállott is Jézusnak szegezte.)

   Nem akarjuk feladni annak az illúzióját, hogy hatalmunk van saját életünk fölött, ragaszkodunk annak látszatához, hogy mi irányítunk. A főpapok, vének nem hódolni jönnek Jézushoz, hanem számon kérni, felelősségre vonni őt. Mit képzelsz magadról? Ne gyógyíts, ne tisztíts, ne taníts, megvagyunk mi magunknak!

   Igaz, milyen furcsa? Mintha valaki kimentené a gyermekünket egy sebes folyóból, a mély vízből, és megkérdeznénk: milyen jogon tette, ki adott neki engedélyt ehhez? Kardoskodunk szuverenitásunk mellett, miközben a legnyomorultabb rabságban élünk. A Sátán annyira befolyása alatt tart, hogy Jézustól félünk, a szabadítótól. 

    Másfelől a kérdésben ott van annak elismerése is: hatalom van a Jézus kezében, és ez tagadhatatlan. Csodák, megújult életek, helyreállt kapcsolatok tanúskodnak erről. („De ha én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa” - Mt 9, 28.) Hát nem jó hír ez? Vakok látnak, süketek hallanak, szegényeknek az evangélium hirdettetik. A kegyelem diadalmaskodik a bűnön, a szeretet minden gonoszság felett. Látjuk-e a gyümölcsöket, boldogok vagyunk-e ezekért?

    Vagy a sötétség cselekedetihez ragaszkodva, félünk a Jézus világosságától. Képzeljük el, előáll egy Istentől küldött, karizmatikus ember, aki világszerte hatásosan győzi meg fiatalok millióit, hogy hagyjanak fel züllött életformájukkal, drogokkal, itallal, cigarettával, államfők tucatjait, hogy mondjanak le a fegyverkezésről - milyen elkeseredett harc indulna meg ellene drogbárók, ital- és fegyverkereskedők részéről. Hogy jön ez ahhoz, hogy megfossza a fiatalokat szabadságuktól, hogy tönkre tegye a fegyveripart, stb.?  Értjük, igaz?

  Jézus kérdéssel válaszol. Mondjátok meg, és akkor felelek. Jézus az evangéliumokban gyakran tesz fel kérdéseket.  Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Mit gondolsz, ki volt a felebarátja annak, aki… Kinek mondanak engem az emberek? Csak akkor van értelme üzenetének, ha nyitottak vagyunk arra. Ha nincsenek előre gyártott elméleteink. (Ismerős kis történet: valaki elmegy egy bölcshöz tanácsért. Bekopog, az kiszól. Ki vagy? Mondja a nevét. Mit hoztál? – hangzik a következő kérdés. Semmit. Nos, tedd le a semmit, és gyere be!)

   A Keresztelő János keresztsége mennyből való volt vagy emberektől? Hiszitek-e egyáltalán, hogy van mennyei küldetés, vagy csak a kézzel fogható hatalmat valljátok. (Idős ismerősöm mondta el: pár évvel ezelőtt falustársa nyugdíjba készült, jó munkahelye volt, magas nyugdíjra számíthatott. Baráti körben mindegyre eldicsekedett ezzel. Egyszer valaki megkérdezte tőle: ne haragudj, neked mi a fontosabb, a pénz vagy az élet. A pénz, hangzott a büszke válasz. Nyugdíját egy évig sem használta. ) Ha csak földiekben gondolkoztok, akkor nem érdemes a mennyeiekről beszélnem nektek.  Akkor nem értitek meg, amit tanítok, amit teszek, azt sem, hogy miért vállalom a keresztet. A földi hatalom logikája számára érthetetlen Krisztus egész szolgálata.

   Aki úgy gondolja, hogy a Biblia spekuláció, aki a megváltás örömüzenete mögött valami emberi fondorlatot sejt, aki bűnt, megtérést, hitet a pszichológiával magyarázza, annak hiába szól az Ige… Aki csak az emberi dimenzióról akar tudni, annak érthetetlen minden felülről való. (Az Adáshiba c. színdarab.) Íme, a racionális embert, aki saját értelme foglya lesz.

  A főpapok, írástudók, vének elkezdenek tanakodni, okoskodni. Valami jó diplomatikus válaszon törik a fejüket, pedig Krisztus előtt őszinte válaszra van szükség. Ő a szívét teszi ki értünk, akkor mi nem spekulálhatunk azon, hogy mi az előnyösebb nekünk, mi a divatosabb, hogy mi szolgálja jobban az érdekünket: ha ezt mondjuk, vagy ha azt mondjuk. Azok az emberek nem a Lélek szavára hallgatnak, hanem saját önzésükre. Nem Krisztusra figyelnek, hanem másokra.

   Nem tudjuk – válaszolják. Szinte ezzel dacolva fogalmazza meg Pál apostol: „tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van (Róm 8). Vannak titkok, amik rejtve maradnak előttünk, de sok mindent tudhatunk, hála az Úrnak… A lényeget mindenképpen. Nem tudjuk, hogy miért van annyi gonoszság a világon, de hisszük, hogy Krisztusnak adatott minden hatalom, ő velünk van minden nap, minden helyzetben, hogy az a győzelem, ami legyőzi a világot, a mi hitünk.

   Én sem mondom meg. Van, akit Jézus válasz nélkül hagy. Akit nem érdekel az ő üzenete. A gazdag ifjú nem tudott másra gondolni, csak a vagyonra, és üres lélekkel, szomorúan távozott Jézustól. Pilátus, bár hallja Jézustól, hogy ő azért jött, hogy bizonyságot tegyek az igazságról, mégis fontosabb számára saját pozíciója, tisztsége. Júdás szívéből kiesik Mestere minden tanítása, szeretete, és megvakítja a 30 ezüstpénz csillogása.

   Legyünk készek meghallani Krisztus hívó szavát, megismerni megtisztító, meggyógyító, megváltó hatalmát, és elfogadni a nekünk is megszerzett üdvösséget! Ámen.

 

Fenséges, kegyelmes Istenünk Jézus Krisztus által, a Szentlélek közösségében,

dicsérünk és magasztalunk téged azért, hogy áldó hatalmad oltalmában élhetünk, Megváltó Urunk szeretetében, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Valljuk azt, hogy tőled, Krisztusban megjelent kegyelmedtől, irgalmadtól senki és semmi el nem szakíthat: semmiféle erő, semmiféle uralom, sem jelenvalók sem következendők. Bocsásd meg, ha mégis megkísért a földi hatalom, vagyon, befolyás birtoklásának vágya, ha hamis szabadságunkhoz, bűnös jogainkhoz ragaszkodva mi is visszautasítjuk Jézus gyógyító, megtisztító szeretetének dünamiszát, Lelked erejét, ha mi önmagunkban akarunk nagyok lenni, Megváltó nélkül akarjuk elérni a megváltást, az Út nélkül a célt, a te kegyelmed nélkül boldogulásunkat. Ó, hányszor megszégyenültünk már emiatt! Tanít minket, Krisztus példájára figyelve, az alázatra, a kereszt útjára, a hit és szeretet győzelmére! Tégy minket őszintévé előtted megállva, de egymás előtt is, őrizz meg számító, spekuláló ravaszságtól, add nekünk a Benned való bizalom, a Krisztushoz való ragaszkodás biztos tartását, egyenességét, hogy az igazságot szolgáljuk felemelt fejjel!

    És adj nekünk lelki bölcsességet, hogy megértsük megváltó Urunk szavát, tanítását, megismerjük gyógyító, megtisztító, megváltó hatalmát, és ne távozzunk – önteltségünk, felfuvalkodottságunk miatt -, üres kézzel és lélekkel, válasz nélkül őtőle! Hanem megteljen szívünk az ő jóságával, békességével, áldásával, és azt tudjuk magunkkal vinni, másokkal is megosztani.

   Könyörülj családjainkon, szeretteinken, gyülekezeteinken, a betegeken, a szomorkodókon, kísértések közt, megpróbáltatásban levőkön: adj erőt a megfáradtaknak, reménységet a csüggedőknek, és megtartást mindenkinek, aki kegyelmed után sóvárog!

   Adj bölcsességet városunk, megyénk lakóinak a választásokon, hogy akaratod szerinti, közösségeink, gyülekezeteink javát szolgáló vezetők választassanak! Segíts, hogy megtegyük, ami ránk tartozik, azon felül életünket, jövőnket teljes bizalommal helyezzük a te atyai kezedbe! Munkáld minden által üdvösségünket! Ámen.