Mk 3, 22-35 (vas.de.)

   22 A Jeruzsálemből érkező írástudók pedig azt mondták, hogy Belzebub van benne, és hogy az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket. 

23 Jézus odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk: Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt? 

24 Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat fenn az az ország; 

25 és ha egy háznép meghasonlik önmagával, az a háznép sem maradhat fenn. 

26 Ha tehát a Sátán önmaga ellen támad, és meghasonlik, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van. 

27 Viszont az erős ember házába sem törhet be senki, és nem rabolhatja ki, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert, és akkor kirabolhatja a házát. 

28 Bizony mondom nektek, hogy az emberek minden bűne meg fog bocsáttatni, még a káromlások is, bármennyi káromlást is szóljanak, 

29 de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké. Zsid 10,29 

30 Mert azt mondták róla, hogy tisztátalan lélek van benne. Jn 10,20

31 Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt. 

32 Sok ember ült körülötte, és azok szóltak neki: Íme, anyád és a testvéreid odakint keresnek téged! 

33 De ő így válaszolt nekik: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? 

34 És végignézve a körülötte ülőkön, így szólt: Íme, az én anyám és az én testvéreim. 

35 Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám. 

    Jézus sok csodát tesz. (Márk már evangéliumának első fejezeteiben egy sor gyógyításról számol be.) Gyógyításai jelek, amik azt hirdetik: benne elközelített az Isten országa. Ez először azt jelenti: valóban Jézusnak adatott minden hatalom mennyen és földön. Másodszor azt, hogy általa már most el lehet kezdeni lelki egészségben, Istennel és embertársakkal helyreállított kapcsolatokban, Isten törvénye, szentsége, szeretete szerint élni… Másodszor: Krisztusban már most részesei leszünk – mintegy elővételezve annak örömét - az üdvösségnek, amelyben nem lesz több betegség, fájdalom, sírás, jajszó… 

    És akkor megjelennek az írástudók és írásmagyarázók, és olyan kifogásokkal állnak elő, amik mögött irigység, féltékenység, hátsó szándék húzódik meg. Jeruzsálemből, hivatalos helyről érkeznek, mint a téma szakemberei… Manapság is sokféle vélemény elhangzik Istenről, a Bibliáról, Jézusról, ezek azonban legtöbbször nem a lényegről, hanem tkp. azokról szólnak, akik azokat megfogalmazzák. A kritika általában a kritizáló lelkületéről árulkodik. Az emberek saját nézeteiket, érdekeiket, tekintélyüket védik, és nem másokért fáj a szívük…

   A Jeruzsálemből érkező írástudók megállapítják: Jézus Belzebub által űzi ki az ördögöket, szabadít meg embereket különböző megkötözöttségekből. Belzebub nevével már az Ószövetségben találkozunk. Egy filiszteus istenség volt (Ekrónban volt szentélye – v.ö.  2 Kir 1, 2 sk. versei). A Belzebub név (egyik) jelentése: legyek ura (ártalmas legyek, rovarok csípése okozta betegségek fölötti hatalmat, vagyis gyógyító erőt tulajdonítottak neki). Jézus korában a zsidók hitvilágában Belzebub az ördögök egyik fejedelmének számított.

   Az írástudók azt sugallják tehát: valami tisztátalan erő húzódik a Jézus gyógyításai mögött. Jézus az ördögökkel paktált le. Nem akarják elfogadni Jézus isteni küldetését, inkább megpróbálják hiteltelenné, kétessé tenni az ő szolgálatát. Ahol a gonoszság, az önzés, irigység uralkodik, ott a legönzetlenebb szeretet is gyanússá válik. A legtisztább szándékból fakadó cselekedetet is meg lehet bélyegezni. Érdekes: az emberek hamarabb kezdenek el gyanakodni a jóban, mint a rosszban. (Egyik italozó ember mondta: az orvosok biztos le vannak fizetve, biztos van valami anyagi érdekük, hogy olyan nagy ellenkampányt folytatnak az alkohol ellen… A szeszgyáraknak nincsen érdeke!)

  Jézus egy példával világít rá a vádak képtelenségére, amelyek szerint ő a Sátánt a Sátán erejével győzi le. Ha egy ország meghasonlik önmagával – vagyis maga ellen fordul, saját magát támadja meg -, akkor vége van annak az országnak. () Ugyanez van egy családban is: ha meghasonlanak a tagjai,  egymás ellen kezdenek harcolni, egymást bántják, sértik, akkor az a család szét fog esni. Ezt könnyen belátjuk. Az ellenségeskedés nem megerősödéshez, hanem összeomláshoz vezet. 

  Jézus még a gonosz vádak visszautasítása által is tanítani, figyelmeztetni akar minket. Sokszor tetten érjük ezt a meghasonlást önmagunkban is: pl. beszédünk és cselekedeteink között. Az egyik cáfolja a másikat. Így nem őrizhetjük meg lelki épségünket, integritásunkat, nem lehetünk példává mások számára, nem lehet áldás az életünk (pedig arra rendeltettünk). Vagy családjainkban, közösségeinkben: a széthúzásban, az egymás ellen fordulásban, versengésben. Amikor egységre kellene jutni, mi megkülönbözünk, egymást támogatni kellene, mi visszahúzzuk egymást, a jót kellene tenni egymással, mi pedig ártunk egymásnak. Ilyen módon közösségeink belülről morzsolódnak fel.   

  Ha valaki egy erős ember házából el akar vinni valamit, akkor annak előbb meg kell kötöznie azt, mert különben nem tehet saját szándéka szerint. Előbb ártalmatlanná kell tegye a másikat, hogy terveit véghezvihesse… Jézus le kellett győzze a Sátán hatalmát, hogy minket szabadokká tegyen. A Sátán nem fog soha maga ellen lépni a mi megváltásunk érdekében. Egyik diktátor sem fog együttműködni abban, hogy a hatalmát megdöntsék. Ez képtelenség. (Bevonni pl. Hitlert az ellen szerveződő összeesküvésbe). Jézus le kell győzze a Sátán hatalmát, hogy minket szabadokká tegyen. Jézus azonban nem rabolni akar, hanem az ő jogos tulajdonát visszavenni, megmenteni, mert az övéi vagyunk.

   Bárcsak engednénk, hogy ő megkötözze bennünk is a Sátánt, önző vágyainkat, hitetlenségünket! Csak akkor lehetünk szabadok. Bűneink irányítása alatt nem tudunk bűneink ellen harcolni. Egyik nagy lelki problémánk: nem akarjuk beismerni, hogy erőtlenek vagyunk, hogy szükségünk van segítségre… A másik az, hogy beleszoktunk a Sátán igájába, természetesnek tartjuk. Azt gondoljuk, hogy az a mi egyéniségünkhöz tartozik... Az írástudók ezért állítják azt, sátáni megkötözöttségük vakságában: Jézus az ördög hatalmával gyógyít. Ők mondják, akik az ördög hatalmában vannak.  (Egy történet szerint egy orvos felfedezett egy elszigetelt népcsoportot. A törzs tagjainak valamilyen fertőzés miatt generációkon át nagyon eltorzult az arca, és amikor az orvos kezelni akarta őket, azt mondták neki: miről beszélsz, hogy velünk van baj, hiszen neked olyan furcsa, és undorítóan sima az arcod…) Ha Jézus gyógyító, felemelő szeretetét ördöginek tartjuk, akkor mi vagyunk a rossz oldalon, mi vagyunk tévedés áldozatai. 

  Elhangzik ezzel kapcsolatban egy figyelemreméltó tanítás: az emberek minden bűne meg fog bocsáttatni, még a káromlások is, bármennyi káromlást is szóljanak, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké.Hozzáteszi az ige (és milyen jó, hogy tisztázásként elhangzik ez a kiegészítés!): mert azt mondták róla, hogy tisztátalan lélek van benne. Tudatos, gonosz szembehelyezkedésről, tagadásról van szó… Krisztus elleni gyűlöletről, a kegyelem lábbal tiprásáról. Amikor az ember mérhetetlen makacsságában, megátalkodottságában a jót rossznak nevezi, a szentet ördöginek, Isten szeretetét gonoszságnak, a Szentlélek munkáját csalásnak. Semmi áron nem hajlandó feladni hamis álláspontját, inkább az Istenét mozdítaná el. Kész Jézus mindennek elnevezni, csak ne kelljen Megváltójának elfogadnia őt. Ez a Lélek elleni bűn (aki azt juttatja eszünkbe, amit Krisztus tanított.) Az Urat keresztre feszítők nem tudták, mit cselekszenek, de a Szentlelket káromlók nagyon is tudatosan döntenek ellene.  A megváltást magukban tagadják meg. Isten személyes hozzájuk fordulását kemény szívvel utasítják vissza. Becsapják az ajtót Krisztus előtt. 

  Az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké… Ha valaki szándékosan ellöki az őt az üdvösségre megmenteni akaró kezet, akkor döntése következménye örökre megmarad… Van bűn, aminek végtelen hatása van: ez a Jézus végleges elutasítása. 

   Ekkor megérkeztek anyja és testvérei… Jézusnak volt egy földi családja. Bizonyára fontos volt számára ez a közösség is, bár az ő küldetése túltekintett a családon. Szerette az övéit, anyja iránti mély ragaszkodása, gondoskodó törődése a kereszten mutatkozik meg igazán... Hívatták őt. Úgy hangzik: rendelkezni akartak vele. A családi kötelékre hivatkozva a maguk terveiben akarták őt felhasználni, utasítgatni, irányítani. De neki elsősorban a mennyei parancsnak kellett engedelmeskedni. Jézus nem lehet a mi szolgánk (bár szolgál nekünk), csak a mi Urunk. 

   Jézus különös kérdést tesz fel: ki az én anyám, kik az én testvéreim? Fontosak a vér szerinti kapcsolatok, és legyen hála Istennek értük… A család az a megtartó közösség, amelyik – emberileg szólva - életünk forrása és védelmezője. Nem lehet ezt eléggé hangsúlyozni. De hála Istennek van lelki kapcsolat is, a hitben, szeretetben, Krisztus követésében megvalósuló egymáshoz tartozás, amiből rengeteg áldás származik. És az, hogy Krisztus családjának vagyunk a tagjai, mindennél többet kell jelentsen. Egy olyan közösség ez, amiből mindig erőt, reménységet, bizodalmat meríthetünk. 

Ez a tudat összeköt egymással is. Milyen jó, ha ez a mennyei erő, szeretet jelen van földi családunkban is, és milyen jó, hogy átélhetjük azokkal is, akikkel nem vagyunk rokonok, de egybefog Krisztus megváltó kegyelme, drága hűsége!  Egybefog, és egymás iránti szeretetre, hűségre ösztönöz. Krisztus családtagjának lenni nemcsak kiváltság, hanem megbízatás: ha Krisztus minket anyjának és testvéreinek nevez, akkor hozzá méltón kell is élnünk. Talán a legnagyobb elismerés, ami elhangozhat valakiről: látszik rajta, hogy Isten családjából való… mert az ő akaratát cselekszi. Ugyanakkor: aki Krisztus házanépéhez tartozik, az hivatalos az örökkévaló mennyei ünnepségre is. Ámen.