Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

Mt 11,12-15 (jun.4.)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

Mt 11,12-15 (2020-06-04)

12 Keresztelő János napjaitól mostanáig a mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni. *

13 Mert valamennyi próféta és a törvény is Jánosig prófétált.

14 És ha el akarjátok fogadni, ő maga Illés, akinek el kellett jönnie. Mal 3,23

15 Akinek van füle, hallja!

 

      Különös alkalom a mai, amikor történelmünknek egy drámai eseményéről, mélypontjáról emlékezünk meg. Mindazáltal nem szeretnénk csak a múltnál maradni, még kevésbé annak indulatait, frusztrációját magunkra venni. Ismernünk kell az előző korok történéseit, nagy próbatételeit, meg kell látnunk azokban az emberi gyarlóságokat, mulasztásokat, a mérhetetlenül sok szenvedést, fájdalmat, és azokat - ha kell - elsiratva (100 év után is), levonni a tanulságokat, erőt meríteni, hálát adni, és megújuló reménységgel továbbindulni. Ezért fordulunk most tanácsért, bátorításért Isten igéjéhez.

  A mennyek országáról beszél Jézus. Mennyi harc dúlt az idők során a földi országokért, birodalmakért… a hatalomért, evilági dicsőségért! Nemzet nemzet ellen. Mennyi igazságtalanságot követtek el ennek az elkeseredett birtoklási vágynak az érvényesítéséért! Erről szól a történelem: legyőzni, leigázni, uralkodni, kizsákmányolni, hasznot húzni, mindegy, milyen áron, milyen módszerekkel. Trianon is ezt példázza. Jó lenne nekünk – nemcsak most, de mindig - múltat, jelent, jövendőt a jézusi perspektívából értékelni.

   Kétségtelen, ragaszkodnunk kell a földi örökséghez is. Kánaán, az ígéret földje az Ószövetségben mindenekelőtt egy földrajzi terület volt, mert nekünk, embereknek szükségünk van olyan helyre, környezetre, ahol biztonságban vagyunk, ahol otthont tudunk teremteni, ahol élnünk, munkálkodnunk lehet. Mondhatjuk, hogy számunkra ez a szülőföld, a közösség, ahova tartozunk, a családunk. Hála Istennek, mindez adva van, még ha kisebbségi sors is jutott nekünk.  

  De létezik világban való létünknek egy belső tere is, ami elidegeníthetetlenül a „mi hazánk”, amit nem vehetnek el tőlünk, amit nem adhatunk fel önazonosságunk megcsorbulása nélkül: lelkünk birodalma, teremtettségünk szabadsága. Nem külső körülmények szavatolják fennállását, hanem az egymáshoz és a Krisztushoz tartozás tudata, az ő megtartó uralma, úrsága. Hiába mondhatjuk büszkén magunkénak a látható országot, ha ez a belső hiányzik. Ám ha ez sértetlenül ott él bennünk, akkor lehet, hogy külső környezeteünkben igazságtalanság, megkülönbözetés az osztályrészünk, mégis hűségesen megállunk küzdelmeinkben, megmaradunk azoknak, akiknek Isten rendelt minket.  

   A mennyek országa, amiről Jézus beszél, fölötte áll minden evilági dolognak. Isteni ígéret szerint a várományosai vagyunk. Ez a meggyőződés erőt ad a mindennapi harcokban, a szolgálatban. Ugyanakkor a belső szabadság, függetlenség tapasztalatát: mi Krisztus királysága alatt élünk. Mennyei állampolgárságunkat senki el nem vitathatja tőlünk.

   Az tanítja Jézus, hogy Keresztelő János napjaitól mostanáig a mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni.  Mit akar ez jelenteni? Világosabbá válik a kijelentés, ha hozzáolvassuk a párhuzamos igeverset a Lk 16,16-ból: A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta az Isten országát hirdetik, és mindenki erőnek erejével törekszik felé.

  Keresztelő János utáni idő, az Isten országa evangéliumának hirdetése – ezek a megjegyzések Jézusra magára vonatkoznak. De mi köze Jézusnak az erőszakhoz?  Az erőszakosnak lenni ige azt is jelenti, hogy nekifeszülni, utat törni. Lerontani az addigi korlátokat, félresöpörni mindent, szabaddá tenni. Az Ószövetségben úgy jelenik meg a Messiás, a jó Pásztor alakja, mint aki utat tör az ő juhai számára. Azok pedig nyomába erednek, kiözönlenek a legelőre (Mikeás 2,12-13).  A juhok nem erőszakos állatok, de ha megsejtik a lehetőséget, hogy ki lehet menni a zöld fűre, a szabad mezőre, akkor megostromolják a kijáratot. Akkor tudnak tülekedni. Ám valakinek ki kell nyitni az ajtót.

    Megváltó Urunk az, aki ennek a bennünk feszülő, szinte erőszakkal érvényesülni akaró lelki nyugtalanságnak, szabadságvágynak utat, tágas teret nyit. Jákób erőszakossága, rámenőssége jut eszünkbe: nem engedlek el, amíg meg nem áldasz. A Jézushoz fordulók követelőzése: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk.  Igaz, mennyire aktuális?

    Ez a szabadságvágy, a lelki haza megtalálásának csillapíthatatlan sóvárgása mélyen bennünk van. (Egyéni tragédiák, történelmi összeomlások még inkább előhozzák.) Ebben a vívódásunkban Krisztus mutat biztos célt. Ám „eget ostromló akarattal” nekünk is igyekeznünk, küzdenünk kell.

    Két nagy veszély áll fenn ezzel kapcsolatban. 1) Ha közömbösökké válunk, ha beletörődünk tehetetlenségünkbe, megelégszünk a kisszerűvel, ha nem élünk a kegyelmi lehetőségekkel, ha nem akarjuk – valóban szenvedélyesen - a jót, az áldást, a szabadulást. Végső soron Isten országát. Mert azt úgy ímmel-ámmal nem lehet megnyerni.  Ha elaltat a sátán azt sugallva, hogy úgyis mindegy, ne ragaszkodj a hitedhez, ne ragaszkodj az anyanyelvedhez, közösségedhez, vannak könnyebb, kényelmesebb, talán sikeresebb, kecsegtetőbb megoldások is. Amit Isten a lelkünkre kötött, az fontos kell legyen számunkra! Ahhoz erőnek erejével ragaszkodnunk kell!

2) A másik veszély az, ha olyanokat követünk, akik csak ígérik az Isten országát, a szabadságot, a cél elérését, de csapdába vezetnek. A hit igazi ellentéte nem is a hitetlenség, hanem a hiszékenység. Mert nem mindegy, hogy kit követünk. Józanságra, tisztánlátásra, bölcsességre van szükségünk. Pünkösdi üzenet volt: Isten Szentlelke tudja ezt a helyes látást megadni.

   Történelmünkben sok olyan pillanat volt (a mából visszanézve legalábbis úgy tűnik), amikor hiányzott ez a bölcsesség, lelki józanság. Hamis eszmék,  kicsinyes egyéni érdekek diktáltak. Vagy éppen az idegenek kedvébe járás szolgalelkűsége. Álmessiások hintették a hazugság mérgezett magvait.

   Jézus azt mondja Keresztelő Jánosra mutatva, hogy ő az Illés küldetését töltötte be. Illés az Ószövetség egyik legnagyobb prófétája volt, akiről azt tartották, hogy amikor újra megjelenik, akkor érkezik el a Messiás. Ha Keresztelő János az Illés megbízatását kapta és végezte, akkor elközelített a megváltás, az Isten országa. Krisztusban beteljesedik az ígéret.

  Nagyon fontos felismerés ez. Akinek van füle, hallja! Persze - más értelemben - később is támadtak, vannak ma is útkészítő emberek. De az igazi útkészítők nem a maguk dicsőségét keresik. Nem kiáltják ki magukat Messiásnak. Nem földi hatalmat képviselnek. Illés, Keresztelő János a mennyek országának előfutárai, harcosai voltak. A Krisztus királyságát hirdették, amelyikben békesség, igazság, szeretet, méltányosság uralkodik. Tudnunk kell azt, hogy kitől várjuk boldogulásunkat, üdvösségünket. Igyekezzünk teljes erőnkkel Krisztust követni, az ő szabadságában élni! Ha lelkileg erősek vagyunk, akkor külső dolgainkban is helyt tudunk állni. Ámen.

 

Urunk, Istenünk, mennyei Atyánk,

előtted állunk az emlékezésnek ebben a nyomasztó súllyal ránk nehezedő pillanatában, amikor népünk történelmének egyik legtragikusabb, sok nyomorúságot hozó fordulatát idéztük fel. De nem akarunk megállni a kesergésnél, a múlt siratásánál. Köszönjük, hogy igéd által tovább vezettél minket, és rámutattál arra, hogy a nagy világon számunkra mégis van olyan hely, olyan közösség, ahol otthon lehetünk, ahol családunk, barátaink közelében lehetünk, ahol munkálkodhatunk. És azt is hallottuk, hogy vigyáznunk kell a ránk bízott kincsekre, testiekre, lelkiekre egyaránt, ragaszkodnunk kell hitünkhöz, közösségünkhöz, nyelvünkhöz, népünkhöz, akkor is, ha ez az odatartozás olykor hátránnyal, áldozattal jár. Amit reánk bíztál, arra csak mi vigyázhatunk.

És tanítottál arra, hogy mindenekfölött, erőnek erejével is igyekezzünk arra, hogy miénk legyen a lelki haza, a te országod. Őrizz meg a közömbösségtől, lelki tunyaságtól, a bűn halálba ringató álmától, őrizz hamis tudománytól, önjelölt vezetőktől! Hadd ne legyen valóban senki más, csak Krisztus, akit követünk. Hisszük, hogy akkor külső, mindennapi vagy éppen történelmi léptékű kérdésekben is helyesen tudunk dönteni.

  Adj nekünk kitartást a küzdelmekben, Krisztus követésében, élő reménységet, összefogást, erőt a helytálláshoz, küldetésünk vállalásához, hogy meg ne fogyatkozzon a hitünk, el ne fogyjon népünk!

Légy velünk kisebbségi sorsunkban, adj nekünk külső, de belső szabadságot is, jogot az önrendelkezéshez, de bölcsességet egyéni életvitelünkben, hogy akaratodat betöltsük, áldásod hordozói legyünk! Imádkozunk faluközösségünkért, gyülekezetünkért, erdélyi magyar népünkért, a Kárpátalján, Felvidéken, Délvidéken, az Őrségben kisebbségben élő sorstársainkért, az anyaország lakosságáért, és a világon szétszórtságban élő nemzettársainkért. Felséges, örökkévaló Istenünk, őrizz minket bajtól, veszedelemtől, belső viszálykodástól, jutass el lelki nagykorúságra, igazi egyetértésre, közös céljaink felismerésére, hadd legyen Krisztusban felelős testvére magyar a magyarnak!  Urunk, könyörülj rajtuk, adj nekünk lelki felébredést, megtisztulást, Hozzád térést, egymáshoz fordulást, győzz le minden kicsinyes irigységet, tégy minket Krisztusért a te nyájaddá, megtartásra való népeddé!

   Adj békességet országunkban, világunkban, adj Lelked által bölcsességet a nagyhatalmak vezetőinek, hogy az igazság, a tisztelet, a szeretet nevében hozzák meg döntéseiket!

Atya, Fiú, Szentlélek, könyörülj rajtunk, áldj meg, tarts minket itt és a te dicsőséges országod számára! Ámen.