Mt 12, 9-21 (vas.de.)

  

     A pünkösd utáni úrnapját hagyományosan Szentháromság-vasárnapnak nevezzük. Ez az alkalom visszatekintés az üdveseményekre, megváltásunk történetére, hálaadás azért, hogy Isten kegyelme Krisztusban a miénk lehet, és – ezt a hitet bennünk megszilárdítva - ránk is kiáradta Szentlélek áldása. Nyilván, sokan vannak, akik nem vesznek tudomást Isten nagyságos dolgairól, akik kizárják szívükből, tudatukból a megváltás örömhírét… Most, hogy a világjárvány miatti korlátozások lassan feloldódnak, azzal szembesülünk: hiába várjuk a közösségbe híveink jó részét, mert a lelki karantén nem szűnt meg. Nyissa meg szívüket az Úr!

   Vajon az életünkben mi a gyakorlati következménye annak, hogy hisszük és valljuk az evangélium alapigazságait, hogyan mutatkozik meg Krisztushoz tartozásunk az egymással való kapcsolatunkban?  Megmaradunk a törvényeskedés, a mások moralizáló kioktatása, bírálása, kritizálása szintjén? (Egy keresztyén társaságban elhangzott a gyakran ismételt panasz: „nincs szeretet a világban”. Valaki csendben megjegyezte: még az a kicsi is hiányzik, amit mi adhatnánk.)

    Az előző igeszakaszban (a szombatnapi kalásztépés történetében) hangzik el Jézus figyelmeztetése: ha értenétek mit jelent: irgalmasságot akarok, nem áldozatot, akkor nem ítélkeznétek... Ha megértenénk valóban azt, hogy Isten milyen irgalmat mutatott irántunk Krisztusban, és hogy mire indít ez miket, akkor nem rekednénk meg kicsinyes, ítélkező álláspontunknál, sem a világ reflexszerű kárhoztatásánál. Az Ember Fia nem azért jött, hogy kárhoztassa a világot. Akkor nekem sem az a dolgom.   

   Ismerheted a törvényt, próbálhatod követni is, sőt, önigazultságod létráján olyan magasra juthatsz, hogy másokat is elítélhetsz annak megszegése miatt, és még mindig nem érted a lényeget. A lényeg Isten irgalmáról szól, és elválaszthatatlan Krisztustól. A törvény csupán útbaigazítás, hogy megtaláld az utat. Megmondja, hogy mit kell tenned, hogy belásd: szükséged van arra, aki mindent vállal miattad, helyetted és éretted.

    (Van egy kedves epizód gyülekezetünk szeretetszolgálatának a történetében: pénzbeli támogatást kaptunk, diakónus testvérekkel megbeszéltük, hogy kik részesülnek belőle, szerkesztettünk egy átvételi űrlapot, amit majd a kézbesítéskor kitöltenek az érintettek - azon szerepelt a kapott összeg és a személyi igazolvány száma is. Jóhiszemű, talpig becsületes diakónusunk visszahozta az egyik egyháztagnak kiutalt összeget azzal, hogy „nem adhattam át, mert lejárt a személyi igazolványának az érvényessége”.) A törvény kirekeszt, a kegyelem befogad.   Az ajtó azért van, hogy megvédjen, nem azért, hogy bezárjon.

    Jézus bemegy a zsinagógájukba. Mintha egy kissé megnyomott hangsúlyt érzékelnénk itt: az ő zsinagógájukba. Nem mondja azt Jézus, hogy veletek nem lehet. Olyan korlátoltak vagytok. Nem látjátok a törvény fájától a kegyelem vételen erdejét. Nem, Jézus elmegy közéjük. Tudja, hogy Isten Igéje, szeretete tud közös alapot jelenteni.

   Van ott egy sorvadt kezű ember… aki emiatt, nyilván, tehetetlen, munkaképtelen, kiszolgáltatott. Egy egész - nyomorúságról, megalázottságról szóló - élettörténet húzódik meg e rövid megállapítás mögött. Csonkának lenni az épek között, gyengének az erősebbek között, szánalomra méltónak azok között, akik boldogulnak az életben, és akik még le is néznek, el is ítélnek állapotom miatt. Azt is észre kell vennünk, hogy ez az ember betegségével Istent kereste. Nem az emberekért ment, hanem Isten erejét megtapasztalni. Isten felemelő, gyógyító akaratát nyilván nem a farizeusok csoportja, hanem Krisztus képviselte. Isten Krisztus irgalmában jelenik meg, nem a farizeusok gőgjében.   

    Jézus számára ennek az embernek a betegsége a segítségnyújtás kihívása. Minden bűn, baj provokáció a kegyelem számára. Arra, hogy megnyíljon az Isten kegyelme, hogy megnyíljon a szívem.

    Olvasunk arról az evangéliumokban, hogy Jézus kitalálja az ellen valamit forralók gondolatait, de itt megfordul a helyzet. A farizeusok mintha látnák a Jézus szívének könyörületre induló szándékát, és ezért meg is kérdezik tőle: szabad-e szombaton gyógyítani. Hozzá teszi az ige: hogy vádolhassák őt. Állásfoglalásra késztetik, mindenki előtt nyilvánvalóvá akarják tenni, hogy Jézus tudatosan helyezkedik szembe a hagyományokkal; a mózesi törvényekkel. A szándékosságot a törvény súlyosabban bünteti.

   Jézus is kérdez, és ezzel belehelyezi az őt árgus szemekkel figyelőket a vitatott téma közepébe, érdekeltté teszi őket. Baj az, ha a törvényt, mint egy tükröt mindig mások fele/ellen akarjuk fordítani, és magunkról elfeledkező felháborodással, ítélkező elégtétellel mondjuk ki mások felett, hogy azok mit vétettek. Mert „meg van írva”. De ellenem is sok minden meg van írva. Amikor erre rádöbbenek, akkor kezdem meglátni azt, hogy az Ige nemcsak ellenem, hanem értem (és másokért) szól.   (Lapozz Krisztusig!)

   Ki az közületek, akinek ha egyetlen juha van? Íme, Isten egyetlenként kezel minket. A gyengéket, a kicsiket is. Nem a „mindnyájan vétkeztek” tömeges ítéletét alkalmazza velünk szemben. A felmentés is az Egyetlen által történt. A zsoltáros kéri: tekints meg az én ügyemet. Mert az éget, az fáj. Persze, sok a gond és a baj a világon, de nekem az én terhem a legnyomasztóbb. Már az is érzékenyen érint, ha anyagi kár ér. A juhot - szombat ide vagy oda – kiveszitek, ha verembe esik, mert sajnáljátok szegény állatot, és magatokat is a veszteség miatt.

   Hát Isten ne indulna irgalomra?! Mennyivel többet ér az ember! Érte van minden, a törvény is. Érdekes, könnyebben megértjük a törvény tiltó üzenetét, mint azt, hogy mire szabadít fel. Mert Isten azért állít fel korlátokat, hogy a kegyelem szabadságába jutasson el. Azért, hogy Krisztushoz vezessen.

Isten kegyelmét nem lehet törvények közé szorítani, saját (talán biblikusnak látszó) elképzelésem keretei közé. A kijelentett törvény határa a Krisztusban megjelent végtelen kegyelem.

    (A következő történet a 80-as évekből, Magyarországról származik. Egy felelős beosztásban levő férfi értesítést kapott, hogy közlekedési kihágást követett el, bírságot kell fizetnie.  Bosszantotta a dolog, hiszen mindig kínosan ügyelt a szabályokra. Nem is olvasta végig a hivatalos írást, szólt ügyvédi állásban levő feleségének, hogy írjon vissza azoknak az „okosoknak”, biztos valami tévedésről van szó. A feleség írt, aztán érkezett a válasz, a fényképes bizonyíték, amelyen jól kivehető volt a férj arca, mellette egy fiatal, szőke nő, dátum, helyszín, az egyik üdülőváros környéke, igen, akkor, amikor hivatalosan külföldi kiszálláson volt az ő drága élete párja…) Lehet-e törvénytelen, tisztességtelen úton a törvénynek megfelelően járni? Nincs-e mindenkinek gyógyulásra, bocsánatra szüksége: vasárnaptól szombatig, januártól decemberig? Jézus ezért mondja ki: szabad tehát szombaton jót cselekedni!    

   Ekkor így szólt az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! De hát az éppen ezt nem tudta megtenni! Éppen ebben vallott kudarcot minden próbálkozása, ennek a nagyon is óhajtott lehetőségnek mondott ellent minden tapasztalata. A gyógyulás – egy testi, lelki okok miatti korlátozott állapot túlhaladása. Felismerem az Isten akaratát, és engedelmeskedem annak minden előzménytől eltekintve. Szabad leszek arra, amit Isten el akar végeztetni velem. Talán betegségem, erőtlen kezeim, gyenge szívem ellenére. Talán mozgássérülten vagy lelkemben súlyos sebeket hordozva. Szabad leszek Krisztus szavának engedelmeskedni. Isten törött karddal is győzelemre tud segíteni.

    Jézus itt nem ad gyógyszert, nem alkalmaz semmiféle terápiát, hanem arra biztatja a beteget: nyújtsd ki a kezedet. Ezt neked kell megtenni. Ezt csak te teheted meg. Hangzik a teremtő, gyógyító szó, Istenhez tartozásunkra emlékeztet, hitünkben, bizodalmunkban erősít meg. Hogy képesek legyünk a jó fele fordulni, Isten akarata szerint formálódni, elindulni a gyógyulás útján.  Krisztus fele.

    Szembeszállni a belső, visszahúzó erőkkel, gondolatokkal: lemondással, kicsinyhitűséggel,  félelemmel – a Jézus szavára. - Nem tudom elhagyni - mondod. - Hagyd el! – szól Jézus. - Képtelen vagyok megtenni ezt a lépést. - Tedd meg!  - Gyenge vagyok ehhez! - Én erőt adok.

   Kinyújtotta kezét, és egészséges lett, mint a másik. Olyan, amilyennek Isten rendelte. Akkor vagy egészséges, ha megfelelsz az örök, bölcs isteni célnak. Sok testileg beteg embert ismertem, aki lelkileg nagyon a helyén volt. Aki másokat is bátorított, vigasztalt. Jézus maga is a legnagyobb segítséget akkor nyújtotta ennek a világnak, amikor kezei, lábai keresztre voltak szegezve. Így tudott felemelni minket, az üdvösség reménységében megerősíteni.    

    A farizeusok – szomorú ez a reakció - egyetlen dologra gondolnak: hogy végeznek vele. Semmi irgalom, semmi jó szándék: a törvény rögeszméje (igazából saját pozíciójuk védelme) uralja gondolataikat. Hát nem az ő felebarátjukról van szó? Saját álláspontunk, ideológiánk soha nem lehet fontosabb embertársaink iránti szeretetnél. Isten irgalma nagyobb minden törvénynél.

   Jézus eltávozott, nem szállt szembe. Tedd a jót, és ne vitatkozz senkivel! Ahol Jézus van, ott van a templom, ott van a törvény helyes, igazi értelmezése, beteljesedése.

   Sokan követték, meggyógyította őket. Nem népszerűséget, nem dicsőséget, nem hírnevet keres.

Ezzel kapcsolatban hangzik el egy gyönyörű ézsaiási idézet: az én szolgám, kiválasztottam, szeretem őt. Csodálatos arra gondolni, hogy Krisztus által reánk is vonatkozik.

Hallottuk: az Úr alázatos, engedelmes szolgája ítéletet hirdet. A kegyelem végzésének deklarálása ez. Kegyelemre, szabadságra, szeretetre vagytok ítélve. Ne akarjunk mást! Jaj, ezt a kegyelmi ítéletet nehogy megfellebbezzük tudálékosságunkkal, elvakultságunkkal, fontoskodásunkkal!

   Alázat, békesség, könyörület. Erre a krisztusi lelkületre van szükségünk. Így juthat győzelemre bennünk az Isten bírói és atyai döntése, ami nem huny szemet a bűn, hamisság fölött, de mindent megtesz a bűnös emberért, ami feltárja gyarlóságainkat, de nem azért, hogy kárhoztasson azok miatt, hanem, hogy meggyógyítsa azokat.

  Csak annyira nyújtsuk ki kezünket, hogy megragadjuk Istennek Krisztusban hozzánk hajló szeretetét! Áldott legyen az Atya, Fiú és Szentlélek Isten! Ámen.   

 

    Mindenható, felséges Istenünk, mennyei Atyánk Jézus Krisztusban, a Szentlélek közösségében,

áldjuk háromszor szent nevedet, hogy ezen az ünnepen különösképpen hálát adhatunk megváltásunkért, örökkévaló, kiválasztó kegyelmedért, Krisztus Urunk alázatáért, keresztig menő engedelmességéért és szeretetéért, a Lélek hitünket erősítő, életüket megújító munkájáért. Kicsodák vagyunk mi, kérdezzük, hogy ilyen hatalmas dolgok történnek értünk, akik önmagunkban megrepedt nádhoz és füstölgő mécseshez hasonlítunk? Hadd fakadjon dicséretre a szívünk és szánk, hadd töltsön el igazi öröm irgalmadért, és hadd indítson el minket a szolgálatra.

Bocsásd meg, ha közömbösség van bennünk, lelki erőtlenség, megfáradás! Ha életünkben a gondokon, bajokon nem tud átragyogni a te kegyelmed diadalmas dicsősége. Ha béna a kezünk, lábunk, értelmünk, lelkünk a jónak cselekvésére.

   Krisztusunk, szólj hozzánk végtelen kegyelemmel, jósággal és hatalommal! Hadd jusson el szívünkig a te teremtő, gyógyító igéd, és hulljanak le rólunk a hitetlenség megkötöző bilincsei, oldódjék meg a nyelvünk,  legyen szabaddá a testünk, lelkünk arra, hogy a te megváltó akaratodnak engedelmeskedjünk. Hogy szereteted, békességed eszközei legyünk. Adj annyi erőt nekünk, hogy kinyújthassuk kezünk feléd, mert ha téged megragadtunk, akkor minden a miénk! Köszönjük, hogy kivívtad számunkra a kegyelem felmentő ítéletét.

Szentlékek Isten, végezd újjátevő munkádat köztünk, formálj át minket a Krisztus hasonlatosságára, hogy az ő alázata, jósága, irgalma uralkodjék bennünk! Ébressz élő reménységet szívünkben, adj erőt és áldást minden faradozásunkban!

   Örökkévaló Istenünk, könyörülj rajtunk, gyülekezetünkön, imádkozunk a betegekért, az erőtlenekért, ajándékozd meg őket a testi-lelki gyógyulás örömével, fohászkodunk a gyászolókért, vigasztald őket atyai szereteteddel, elődbe hozzuk bajban, nehézségek közt levő testvéreinket, nyújts erőt, szabadulást számukra! Közöld mindnyájunkkal kegyelmed gazdagságát Krisztus Jézusban! Könyörülj népünkön, anyaszentegyházunkon! Munkáld megmaradásunkat, gyarapodásunkat, megújulásunkat!       

  Szentháromság, egy Istenünk, könyörülj rajtunk, áldj meg, tarts meg minket! Ámen