Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

Mt 13, 31-35 (vas.de.)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

Mt 13,31-35  (vas.de)

 

31 Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vesz az ember, és elvet a szántóföldjébe.

32 Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között. Dán 4,9.18; Ez 17,23; 31,6

33 Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet vesz az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel.

34 Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik,

35 hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Példázatokra nyitom meg számat, a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki.” Zsolt 78,2

 

   A Mt 13-ban Jézus hét példázatot mond el az Isten országával kapcsolatban. Ezek által az ő tanításának fő üzenetét akarja szemléltetni, kézzel foghatóvá tenni (tudjuk, hogy nyilvános szolgálatát ezzel a felhívással kezdi: „elközelített a mennyek országa, térjetek meg és higgyetek az evangéliumban”) - valósággal az eszünkbe szeretné vésni, a szívünkbe szeretné írni… Vajon, elég-e nekünk, ha legfontosabb mondanivalóját így hétszeresen hangsúlyozza? Nagyon a földiekre irányul a figyelmünk. Ismerjük be, hogy minket jobban érdekel az evilági siker és gazdagság, mint az üdvösség kérdése.

   Sorra elhangzik a magvető, a búza és konkoly, a mustármag és a kovász, a szántóföldben elrejtett kincs, az igazgyöngy és a kerítőháló példázata… Ha tüzetesebben megvizsgáljuk ezeket, akkor észrevesszük: négy példázat a földműves élettel kapcsolatos, egy a háziasszonyok tevékenységével, egy a kereskedelemmel, egy pedig a halászattal. Mindenikben munkáról van szó. A példázat szereplői mindennapi feladataikat végzik, és közben mások számára is tanulságul szolgáló dolgok történnek velük. Az igazság, amire rájönnek, vagy amit átélnek, nem karba tett kézzel való szemlélődésük, hanem odaadó szorgoskodásuk során mutatkozik meg. Már ez is üzenetet hordoz: azt sugallja, hogy a lelki eredményért is fáradoznunk kell.  Bár ingyen adatik, de nem hull az ölünkbe a kegyelem. Kérnünk, keresnünk kell, ugyanakkor kitartanunk a hitben. Aki az eke szarvára tette a kezét, az ne tekintsen hátra.

   Hajlamosak vagyunk tévesen úgy gondolni, hogy míg a földiekért meg kell megharcolni, a lelkiek maguktól jönnek. Jézus az ellenkezőjét tanítja. Keressétek először az Isten országát (törekedjetek arra teljes szívvel, lélekkel), és a többi megadatik nektek.

   Mennyit vállalunk, mennyit fáradozunk a lelki javakért? Mennyit áldoz az átlag református egyháztag, aki igaz bár, hogy évente egy napszámot felajánl a gyülekezetének, de nem biztos, hogy jut egy napja (összesen) a találkozásra, az igehallgatásra? És panaszkodunk a békétlenségre, az erőtlenségre, hanyatlásra… Milyen eredményt várunk, ha szinte semmi befektetés, semmi ráfordítás nincsen? Ha azt az álláspontot képviseljük, hogy nincs szükségünk Isten Igéjére, az örök élet reménységére, hogy jól megvagyunk nélküle is? Hova jutottunk, és még hova fogunk jutni!

   Nekünk is meg kell tenni a magunkét. Egyik elfoglalt vállalkozó mondta, aki elkezdett rendszeresen részt venni az istentiszteleteken: „rájöttem, hogy lelkemnek is meg kell adnom a magáét. Különben tönkre megy az életem.” Isten biztos vállalja azt, ami rá tartozik. A magot nem kell nekünk összeszerkeszteni, a benne zajló biokémiai folyamatokat irányítani, ellenőrizni. A mag, ha elvetjük, kikel… Isten gondoskodik. A csoda az övé…

   A Mt 13-ban elhangzó harmadik példázat tehát a mustármagról szól. Ebben egy apró magról beszél Jézus, amiből terebélyes növény fejlődik ki. A mag – tudjuk - nem élettelen tárgy. Nemcsak tápláló, gyógyító tápanyagok vannak benne, hanem titokzatos, a teremtésben belehelyezett erővel, vitalitással rendelkezik. Pedig végső soron csak vegyi elemekből áll… amiket Isten az élet szolgálatára rendelt, állított be. Képes a reprodukcióra, a fejlődésre, növekedésre, egyszóval minden benne van, ami szükséges ahhoz, hogy új növény sarjadjon, fejlődjék ki belőle… Látszólag egy parányi golyócska… nem sokat adnánk rá, de benne van egy új növény egész programja… A világ összes számítógépe és vegyipari üzeme nem képes ezt egyelőre utána csinálni.

  Jézus valószínű, hogy a Genezáret-tó vidékén honos fekete mustárra hivatkozik (brassica nigra), aminek magja közmondásosan kicsi volt (kb. 1 mm átmérőjű), de a veteményeskert legnagyobb növénye fejlődött ki belőle (egyes példányai akár a 2,5- 3 m magasságot is elérhették).   

  Az Isten országa hasonló tehát a mustármaghoz… Csak egy szó, egy gondolat, amit Krisztus az ő evangéliuma, szeretete által elültet a szívünkben, ami munkálkodni, csirázni kezd, és új életet indít el bennünk. Csodálatos változást hoz… Hihetetlen távlatokat nyit meg, a reménytelenséget reménységgé változtatja, hitet ébreszt, áldásokat fakaszt… Charlotte Elliott megkérdezte egy idős hívő embertől, hogy miként lehetne keresztyénné. Az így válaszolt: “Egyszerűen csak jöjj Jézushoz.” Ő ezt mondta: “De nagyon sok bűn terheli a lelkemet. Elfogad engem úgy, amint vagyok?” “Igen, elfogad, amint vagy, és másként nem is fogad el.” Akkor az asszony hazament, leült az íróasztalához és megírta a gyönyörű éneket: Amint vagyok, sok bűn alatt... Emésztő kérdésünk az, hogy miért van olyan kevés változás, növekedés közöttünk. A maggal minden rendben van. Viszont gondok a megvetés körül. Vagy azzal, hogy csak meghallgatjuk az Igét, talán magunkkal is visszük, de otthon szépen a vitrinbe tesszük. Nem ültetjük el, nem engedjük növekedni magunkban. Egy kertben észrevehető-e, ha kikel egy mustárszerű növény? Nyilván, igen (a mustár egyébként rövid tenyészidejű, a vetést követő 100. nap után már beérhet a termése). Látszik-e rajtunk, beszédünkön, cselekedetünkön a Jézus tanítása, példája? Mi van életed kertjében? (Ismerjük a történetet a vak emberrel, akinek a tornáca tele volt virágcserepekkel, amikben a legpompásabb virágok nyíltak, azokat gondozta nagy szenvedéllyel.… Megkérdezte valaki: mi értelme van, hiszen nem is látja a virágok szépségét. De mások igen – válaszolta.)

  Isten szántóföldje vagyunk, írja Pál apostol.  Mégis sokszor orgazdák garázdálkodnak az életünkben. Mások bitorolják azt. Gyűlölet, harag, irigység burjánzik bennünk… keserű, hasznavehetetlen növények. Vajon a mi lelki kertünk kinek a dicsőségét hirdeti?

  A kicsi kezdetből nagyszerű történet bontakozik ki, ha Isten munkálkodik, ha az ő áldása jelen van. Lelegyintjük sokszor, jelentéktelennek tartjuk… de ő egy kisgyermekben is meg tudja mutatni az ő hatalmát.

   A nagyra növő mustár nemcsak bő termést hoz, Jézus a példázatban ezt a tényt nem is említi, hanem azt hangsúlyozza, hogy még az égi madarak is fészket találnak rajta. A kis magból származó növény a gondviselés bizonysága lesz. Ha Isten szava elkezd munkálkodni bennünk, akkor a környezetünkre is kiárad annak áldása. Mennyei Atyánk kegyelmét, jóságát hirdeti az életünk. Mások is profitálnak belőle. Isten országa olyan mag, ami kicsirázik, felnő, gyümölcsöt terem, és az ő hatalmát, irgalmát hirdeti.

    A második példázat szerint Isten országa hasonló a kovászhoz, amit az asszony 3 mérce (száton/gör. – 14 l) lisztbe elegyít. Hatalmas mennyiség. Egy kisebb esküvőre való. Jézus itt is nagy arányokat említ… Isten hatalmát, dicsőségét érzékelteti… A kovász kis mennyisége ellenére megkeleszti az egész tésztát. Átformálja, más minőségűvé teszi. Így formál, alakít át az Isten beszéde, Krisztus élete, megváltásunk tudata, reménysége… tesz használhatóvá, fogyaszthatóvá, táplálóvá mások számára is. A ti beszédetek legyen sóval fűszerezett… ami épít. Milyen az életünk? Mint a csiriz? Ízetlen, ehetetlen? Senkinek semmi haszna belőle? Persze, a csiriz is jól el lehet magának. De vajon nem nemesebb küldetést kapott? Mi is csak elvagyunk, és nem érdekel a ránk bízott magasabb küldetés? Eltengjük az életünket? Nem vesszük komolyan az Úr szavát?  Szomorú és ítéletes lenne, ha beletörődnénk abba, hogy mi már ilyenek vagyunk, és nem engednénk, hogy átjárjon az Úr Szentlelke. Mikor mondtunk le valamiről, vagy mikor tettünk meg valamit azért, mert Isten azt kívánta tőlünk? Gondoljunk itt pl. a megbocsátásra, mások javát szolgáló döntésekre.

   Nemcsak rólunk van szó. Jézus azt mondja, hogy a kovász feladata, hogy az egész tésztát megkelessze. Másokat is buzdítani, inspirálni, ösztönözni tudunk.

   Édesanyám mindig aggódva nézte dagasztás után, hogy kel-e a tészta… A család heti táplálékáról volt szó. Ha nem kelt meg, akkor rossz ízű és állagú kenyér lett belőle. Szalonnás, ha emlékszünk még erre a kifejezésre. Ha ilyesmi történt, akkor szegény mindig kereste az okokat: nem volt elég meleg a szobában, vagy a liszt nem volt megfelelő minőségű. Arra is emlékszem, hogy minden sütéskor félre kellett tenni a kovásznak valót… Van-e, amit továbbadjunk a családban, amivel érleljük egymás lelkét? Életbevágó kérdések ezek!

  Megjegyzi az evangélium: Jézus mindent példázatokban mondott. Szemléletesen. Közel hozva üzenetét a mindennapi élethez, az őt hallgatóknak a gondolkodásához. A nagy titkokat egyszerűvé tette, hogy mindenki megérthesse, elfogadhassa Isten megtartó, üdvözítő akaratát. Tegyük ezt mi is! Ámen.

 

Felséges Istenünk, mennyei Atyánk Jézus Krisztusban, áldjuk szent nevedet ezért az alkalomért, találkozásért, a gyülekezet közösségéért, a tavaszt előrejelző időért… Azért, hogy közel jött hozzánk a te kegyelmed Krisztusban, elközelített a te országod. Hálát adunk, hogy az evangélium üzentét is egészen közel akarod hozni hozzánk, hogy megértsük abból, hogy te az üdvösségre hívtál el minket, mennyei örökséget készítettél számunkra.

    Valóban, mint a mustármag esetében, néha olyan kicsi a kezdet… emberileg talán reménytelennek is tűnik. Kérdezzük is, hogy a hitetlenség zord hidegében, a bűnök kemény talajában egyáltalán kikelhet-e az ige magva? Te mégis a kicsiben is hatalmasan munkálkodsz, és ahol megnyílnak a szívek, ott csodák történnek, ott növekedés van, ott áldás származik. Ott felragyog a Krisztus világossága, ott beérik a termés, ott nyilvánvalóvá lesz a te dicsőséged. Bárcsak a mi életünkben is megmutatkozna ez! Ezt kérjük tőled. Hadd legyen eredménye köztünk is az evangélium hirdetésének, hadd legyenek bizonyságtevő, a te jóságodat, szeretetedet hirdető életek!

   Te formálj, hass át minket Lelked által, hogy ne magunknak éljünk, hanem egymás javára és a te dicsőségedre, hogy hozzád térjünk, hogy engedjük, hogy szent akaratod szerint megújíts minket a Krisztus ábrázatára, hogy hasznos, tápláló legyen az életünk! Mint a falat kenyér. Hisszük, hogy te mindent megteszel ezért, te mindent vállaltál, mindent adtál egyszülött Fiadban. Add, hogy mi is megtegyük azt, ami ránk tartozik. Így munkáld közösségünk megmaradását, megerősödését!

   Könyörülj gyülekezetünkön. Érintsd meg a szívünket, hogy ne szóljon Igéd hiába, hogy gyógyulások történjenek, bűnöktől való szabadulások, kibékülések, az öröm és hála gyümölcstermése a családokban.

Fohászkodunk betegeinkért, erősítsd őket megtartó kegyelmed által, enyhítsd szenvedéseiket, és adj nekik élő reménységet, vigasztald a gyászolókat, sírókat, támogasd az egyedül valókat, adj kimenekedést a kísértésben levőknek, áldást a munkálkodóknak, mutasd meg Krisztus útját a tanácstalanoknak. Tégy eggyé minket szeretetedben, a Krisztus követésében.

   Áldd meg békességeddel egész békétlen világunkat, az ő érdeméért!  Ámen.