Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

Mt 15,1-13 (vas.de.)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

Mt 15, 1-13  (vas.de.)

 

1 Akkor farizeusok és írástudók mentek Jeruzsálemből Jézushoz, és ezt mondták:

2 Miért szegik meg tanítványaid a vének hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket.

3 Ő így válaszolt nekik: És ti miért szegitek meg Isten parancsolatát a ti hagyományotokért?

4 Mert Isten ezt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.” 2Móz 20,12 ; 5Móz 5,16 ; Péld 23,22

5 Ti pedig azt tanítjátok, hogy aki ezt mondja apjának vagy anyjának: Áldozati ajándék az, amivel kötelességem volna téged megsegíteni –

6 annak nem kell tisztelnie az apját. Így tettétek érvénytelenné Isten igéjét a ti hagyományotokért.

7 Képmutatók, helyesen prófétált rólatok Ézsaiás:

8 „Ez a nép ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem. Ézs 29,13

9 Pedig hiába tisztelnek engem, ha tanításként emberi parancsolatokat tanítanak.” Kol 2,22 ; Tit 1,14

10 Ekkor odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: Halljátok és értsétek meg!

11 Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert. ApCsel 10,15 ; Róm 14,14 ; 1Tim 4,4 ; Jak 3,6

12 Tanítványai ekkor hozzá lépve megkérdezték tőle: Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak, amikor meghallották ezt a beszédet?

13 Ő pedig így válaszolt: Minden növényt, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni.

 

   Mai kifejezéseket használva talán így fogalmazhatnánk át igeszakaszunk első mondatát: Jeruzsálemből egy szakértői bizottság érkezik Jézushoz. A Jézus-ügy foglalkoztatja a fővárost is. Tanítása nem szít lázadás, nem robbant ki forradalmat, mégis mélyen áthatja, átformálja az emberek gondolkodását. Ez pedig aggasztja a vezetőket. A nagy, radikális fordulatok, változások a szívben dőlnek el. A világ igazságosabb csak igazságosabb emberek által lesz. Szüntelenül finomítani, javítani kell a külső törvényeken is, de életünket jobbá, minőségibbé Isten Szentlelke teheti.

   A kérdés az Jézus fele, hogy miért szegik meg tanítványai a vének hagyományait. Mi talán csak legyintünk, ha ezt a megfogalmazást halljuk: minket nem foglalkoztat már igazán elevenbe vágóan semmiféle tradíció, számunkra nincsenek szigorúan követendőnek tartott modellek, hagyományok.

    Egy dolgot azonban nem felejthetünk, akármennyire felvilágosultnak, emancipáltaknak is tartjuk magunkat: a bűn hagyományától nem tudunk elszakadni, az anyagias világ értékrendje mélyen meghatároz, befolyásol. Lehet, hogy kevésbé (vagy egyáltalán nem?) kötnek régi szokások, közösségi szabályok, konvenciók, függetlenítettük magunkat ezektől, de igenis megkötöz az önzés, az ítélkezés, harag és egyebek… Bibliai megközelítésben: a bűneset óta folyamatosan, makacsul, változatlanul, mozdíthatatlanul ennek a hagyománynak hódolunk. Ki az, aki képes szakítani vele?

   Az említett küldöttség érdekes, akár aktuálisnak is nevezhető kifogást fogalmaz meg a tanítványok ellen: amikor étkeznek, nem mosnak kezet. Elég nyomós a vád. A világjárvány mottója, jelmondata ez volt: kezet mosni. Higiéniai szempontból tényleg fontos. Sok betegséget okozhat a mosatlan kéz. Nem hiszem, hogy Jézus ezzel vitába szállt volna… Ő azonban itt is a lelkiekről beszél.

    Figyeljük meg, a mai közgondolkodásban a testi egészség a „summum bonum”, a legfőbb jó, a legfontosabb tényező. Láttuk: leállt a világ egy nem is annyira végzetes járvány miatt… Miért nem áll le a világ a hatalomvágy, a mohó nyereséghajhászás, a telhetetlenség, az erőszak járványa miatt, amikor ebben a vérre menő küzdelemben milliók teste-lelke nyomorodik meg, környezetünk szenved jóvátehetetlen kárt? Miért nem áll le a világ a fegyverkezésben, a háborúskodásban (aminek földünkön több százezer áldozata van évente)? Miközben olyan nagy gondot fordítunk a külső higiéniára (jól tesszük!), ki törődik a bensőnket mérgező szennyel, kosszal, a lelki vírusokkal, fertőzésekkel?  

    Ha benned van a bűn, ha nem tiszta a szíved, hiába mosod a kezed szakadatlan, hiába jársz fehér ingben és nyakkendőben.

   Ti miért szegitek meg Isten parancsolatát éppen a hagyományokra hivatkozva, kérdez vissza Jézus. (A támadó kérdések visszahullnak ránk, akár a feldobott kő.) Miért hagyjátok figyelmen kívül, miért veszitek semmibe az Isten akaratát, tervét, rendelését? Miért előzi meg azt saját érdeketek, ideológiátok?

   Akármennyire tiltakozik a modern ember mindenféle hagyomány ellen, mégis kényszeresen megteremti a maga másféle hagyományait: ésszerűnek nevezett gazdasági törvényekből, önző, individuális szemléletből, liberális eszmékből. (Például mára már szinte általános hagyomány lett minden hagyományos érték kicsúfolása, az azokhoz való ragaszkodás intoleranciának nevezése, mindenféle rend felrúgása, minden igazság megkérdőjelezése.)

   Ezekben a kedvünk szerint összeállított hagyományokban utolsó szempont az Istenre figyelés. Annak a megkérdezése, aki alkotott, aki célt szabott életünknek. Aki különleges ajándékokkal és küldetéssel ruházott fel. Meg merjük-e kérdezni az Istent, hogy ő mit akar, vagy a magunk számára kialakított hagyományaink, életfelfogásunk, beállítottságunk biztonságába húzódva bírálunk és védekezünk. Lassan az számít újítónak, reformernek, aki kiáll a teremtés és megváltás igazságából fakadó ősi lelki értékek, minőségek mellett.  Aki meggyőződéssel vallja: már pedig nekem fontos a család, a hit, a bizalom, becsület.

    Jézus egy kézenfekvő példát említ. A hit, Isten akaratának komolyan vétele konkrét dolgokban mutatkozik meg (hallottuk a Keresztelő János tanításában). Isten iránti hűségedet, engedelmességedet nem az élettelen (személytelen) törvényhez való ragaszkodásban, hanem élő embertársaidhoz való (személyes) viszonyban mutathatod meg. Ez lényeges felismerés! Jézus tanításában nem a merev rituális vagy erkölcsi előírás, hanem az ember, nem a dogmatikai tételek rendszere, hanem Isten a fontos. Ha ez a szempont nem érvényesül, akkor célt téveszt benned a törvény, eltorzul, igazi rendeltetésével fordul szembe.

    Ne bújj törvények, elvek mögé: nézz szembe Istennel, embertársaddal, magaddal! Könnyebb kezet mosni, mint tiszta szívvel odafordulni egymáshoz. Könnyebb a ceremóniákat, előírásokat megtartani, mint igazán szeretni, tisztelni egymást, egymás javát akarni, örülni egymásnak. Ne a törvény betűjére, hanem annak lényegére figyelj! És főként annak tökéletes betöltőjére. Jézus minden szavával, tettével az életre, annak felülről való teljességére, gazdagságára, áldására irányítja a tekintetünket. Ne élettelen tanokat, eszméket kövessetek, hanem ezt az Isten akarata szerinti életet szolgáljátok!  Isten törvényében – lényegét tekintve – ez a szándék jut kifejezésre, ez ölt testet.

    Jézus itt azt ismert parancsolatot idézi: tiszteld szüleidet. Figyeljük meg: nem szeretetről hallunk. Persze, a legjobb lenne szeretni mindenkit, és főleg a szülőket, de tisztelnünk mindenképpen kell. Evangéliumi szóhasználattal: a törvény az első mérföldet jelöli ki, hogy ezáltal eljussunk a krisztusi másodikhoz.

   Szülőként bárkinek a legfontosabb küldetése maga a gyerek (ha nem is ezt vallja így, vagy ha nem is így viselkedik). A gyermek részéről kapott tisztelet ebben a feladatában erősíti meg, ebben segíti…

Persze, vitatni lehet, hogy a szülő mindig megbízatása magaslatán van-e, nem kerekedik-e sokszor felül önzése, uralkodni vágyása, egyáltalán a bűnös természete. Akár így, akár úgy, a legjobb megoldás a tisztelet. A tisztelet nem alávetettség, hanem önként vállalt viszonyulás. Ezért szülőként úgy kell éljek, hogy a gyermekem tisztelhessen. Ezt nem erőszakolhatom ki, hanem csupán kiérdemelhetem.

Az is nyilvánvaló, hogy a tisztelethez több tartás, erősebb karakter, jellem szükségeltetik, mint a tiszteletlenséghez. Ezért az utóbbiért semmit nem kell tenni, ez magától működik, mint a gravitáció.  A tiszteletadás tudatos életforma.  

   Jézus arra a korabeli közfelfogásban kialakuló (kialakított) hagyományra hivatkozik itt, amely szerint a templomnak járó áldozati ajándék beszolgáltatása előbbvaló a szülőkről való gondoskodásnál. Ha valaki ezt a  kötelességét teljesítette, akkor a közösségi élet őrei szemet hunytak afölött, hogy elesett állapotban levő, rászoruló szüleit esetleg elhanyagolta, arra hivatkozva, hogy erre nem maradt anyagi lehetősége.  A hagyomány felülírja, megkerüli, kiforgatja Isten törvényének a lényegét. Mi igazítjuk a magunkhoz a törvényt, holott nekünk kellene ahhoz igazodni.

   Jézus Ézsaiás prófétát idézi: ez a nép ajkával tisztel, szíve távol van tőlem. Ám hiába zengnek dicséreteket nekem, ha semmibe veszik akaratomat, visszaélnek kegyelmemmel. Ma talán azt írná a próféta: ez a nép már ajkával sem tisztel. Olvasgatás közben egy mondat akadt a napokban a szemembe: „Ne féltsétek az embert, boldogul Isten nélkül is!” Én személyesen nem szeretnék az ilyen emberrel együtt boldogulni. Ha elkezdjük szerencsénket – nem törődve Istennel, egymással – csak magunknak kovácsolni, abból szörnyű dolgok szoktak származni.  Isten nélkül az üresség köré építünk fejlett civilizációt. A halál életformája ez.      

   Az utolsó részben hallottuk: nem az fertőzteti meg az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön. Csodálatos Jézus tanításában, hogy mindennek a lelki dimenziójára mutat rá. Ami bemegy a szánkon, az az egészségünkre van hatással (nem elhanyagolandó ez a szempont sem), de ami kijön a szánból, ami a szívünkből fakad, az a lelkünkkel van kapcsolatban. Fontos az egészséges táplálkozás (amióta ember az ember, mindig voltak erre vonatkozó elméletek, praktikák), de sokkal fontosabb lelki egészségünk őrzése. Annyi minden fertőzi (hallottuk)! Szükségünk van tisztító kúrákra.

   A farizeusok megbotránkoztak. Mi is megbotránkoznánk, ha azt mondaná Jézus: nem az a legnagyobb problémád, hogy súlyos beteg vagy, nem az, hogy anyagi gondjaid adódnak, hogy valamiben csalódtál, hanem az, hogy nincs békességed, nincs igazi hit, bizalom, reménység a szívedben. Megváltónk komolyan veszi testi problémáinkat is (gyógyított, éhezőket táplált), de még komolyabban a lelkieket.

   Akit csak a külső, csak a felszín, csak a látható, csak a kézzelfogható érdekel, az nem Isten palántája. Nem az ő dicsőségére él, nem hoz gyümölcsöt Istennek, legfennebb magának… Minden ilyen növényt ki fognak gyomlálni. Most a sok esővel szép magasra nőnek a dudvák, a gyomok a kertjeinkben, hivalkodóan zöldek, életerősek, csak haszontalanok, mert nem hoznak tápláló termést.

    Értitek, testvérek? Isten arra rendelt minket, hogy az ő dicsőségét, egymás javát szolgáljuk. Ez az egyetlen értelmes életforma. Erre mutatott nekünk példát Krisztus Urunk. Őt hallgassuk, őt kövessük!

Ámen.

 

Örökkévaló Istenünk, mennyei Atyánk, hálát adunk neked ezen az alkalmon, Krisztus Urunk napján, hogy együtt lehetünk. Megköszönjük azt, hogy most újra a templomban ünnepelhetünk. Kivételes öröm ez számunkra. Igaz a te igéd akkor is, ha készülékek közvetítik azt, akkor is, ha szabad ég alatt szólal meg, és mégis azt mondjuk: olyan jó nekünk itt lenni. Legyen áldott a te neved!

   Most már tudjuk, hogy nem, természetes az, hogy találkozhatunk, add, hogy kihasználjuk a kegyelmi időt, áron is megvegyük az alkalmakat, hogy vágyakozzunk, hogy mindent másodrendű ügyet félre tudjunk tenni, hogy időnk legyen a legszükségesebbre. Bocsásd meg, ha sok közömbösség van bennünk, közöttünk, hogy miközben megvetőleg, lekicsinylőleg nyilatkozunk a régi szokásokról, és felvilágosultaknak tartjuk magunkat, saját rögeszméinkből, tagadásunkból, önző életfelfogásunkból alakítunk ki hagyományokat magunknak!

Bocsásd meg, hogy még a te törvényedet is saját kényünk-kedvünk szerint értelmezzük, egymás ellen fordítjuk, ítélkezésre használjuk, és nem ismerjük fel annak lényegét a te kegyelmedben, és mindenek fölött Krisztusban, aki beteljesítette azt!

    Jó volt hallani, hogy minden parancsolatod az életet szolgálja! Megmutatja az utat, hogy Krisztushoz érkezzünk, és benne részesüljünk békességedben, megváltó irgalmadban, és áldásaid eszközeivé legyünk.

   Taníts minket tisztelni, elfogadni, értékelni egymást, és Lelked által juttass el egyre inkább a krisztusi szeretet mértékére! Adj egyetértést, kölcsönös megbecsülést a családokban, nagyszülők - szülők-gyermekek, hitvestársak, testvérek között, és ezt az indulatot munkáld gyülekezetünk közösségében is! Győzz le mindent, ami szembeállít minket, elidegenít egymástól, különösen a közömbösség, a hitetlenség súlyos lelki betegségét gyógyítgasd közöttünk Igéd és Szentlelked által! Őrizz meg minket az önző, haszontalan élettől, hanem adj életünkben bőséges gyümölcstermést.

    Könyörülj gyülekezetünkön, kicsinyeken, nagyokon, oltalmazd vakációt töltő gyermekeinket, segítsd vizsgára készülő fiataljainkat, áldd meg konfirmandusainkat, adj erőt, egészséget, kitartást és lelkesedést a mindennapi munkájukat végzőknek, mutasd meg megerősítő, gyógyító közelségedet a betegeknek! Kiváltképpen egyik nehéz műtéten átesett férfitestvérünkért könyörgünk, és  hálát adunk egyik asszonytestvérünk gyógyulásáért. Fohászkodunk, vigasztald a gyászolókat, támogasd a gyengéket, légy társuk az egyedül valóknak, adj reménységet a csüggedőknek!

    Imádkozunk, mennyei Atyánk álld meg a lassan induló újrakezdést egyházunkban, egyházmegyénk gyülekezetiben. Ma kiváltképpen a mezőzáhi gyülekezetért imádkozunk, áldd meg őket, adj összetartást, bizalmat és reménységet abban a közösségben. Mutasd meg számukra megtartó hatalmadat! Hallgass meg könyörgésünkben Krisztusért! Ámen.