Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

Mt 21,1-11 (viragvas.)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

Mt 21, 1-11 (virágvasárnap)

                    

      1 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bétfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus előreküldte két tanítványát,

2 és ezt mondta nekik: Menjetek az előttetek lévő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt. Oldjátok el, és vezessétek hozzám!

3 Ha valaki szólna nektek, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.

4 Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által:

5 „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, aki alázatos, és szamárháton ül, igavonó állat csikóján.” Ézs 62,11; Zak 9,9

6 A tanítványok pedig elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik:

7 odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig felült rá.

8 A sokaság az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. 2Kir 9,13

9 Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban! Zsolt 118,25-26; Mt 11,3

10 Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: Kicsoda ez?

11 A sokaság ezt mondta: Ő Jézus, a galileai Názáretből való próféta.

 

   Egy kis matematikával kezdjük. Ha valaki 80 évig él, és 8 éves korától minden virágvasárnap elmegy a templomba (mekkora áldás lehet ez!), akkor 72-szer hallhatja a virágvasárnapi történetet. Ha ezt a számot elosztjuk néggyel (mivel mind a négy evangélista beszámol Jézus életének erről a kiemelkedő eseményéről), akkor a most felolvasott igeszakasz a Máté evangéliumából 18-szor szólal meg számára. Sok ez vagy kevés? Kérdés, hogy megunjuk-e a mindennapi kenyeret? Azt, hogy pl. szüleink hosszú évtizedeken keresztül szeretnek minket? Vagy azt, hogy a nap minden reggel felkel.

    Ennek a szép történetnek mindig van valami új hangsúlya, személyes üzenete, ami megragadja a figyelmünket. Bárcsak most is szíven érintene minket! Titeket is, kedves konfirmandusok (konfirmáció viszont csak egyszer van!).

  Jézus együtt van tanítványaival. A tanítvány helye ott van Mestere mellett. Akárhova kerültök, maradjatok a Krisztus közelében! Ő nem különböző egyházakban található meg, hanem Igéje és Szentlelke által a szívetekben kell jelen legyen.

   Az igében földrajzi nevekről hallunk (Jeruzsálem, Olajfák hegye, Bétfagé), mert életünk konkrét keretek közt zajlik: Mezőbergenyében, Marosszentkirályon, Mezőfelében, Marosvásárhelyen vagy akárhol a világon.  Ahol vagyunk, ott kell megélnünk Krisztussal való közösségünket.   

   Két tanítvány külön feladatot kap. Nem egyforma a mi lelki megbízatásunk, de egy célja van annak: Krisztus szolgálata. Most ti is, kedves konfirmandusok, különleges szolgálatra kaptok felhatalmazást. De ez ua. a mindnyájunké is: hogy ti. megváltó Urunk akaratát cselekedjük. Ettől vagyunk tanítványok. (A sportoló attól sportoló, hogy edzője útmutatásai szerint jár el, részt vesz a versenyeken, mérkőzéseken, és nem attól, hogy otthon ül, és nézi a sporműsorokat.)  

   A feladat egészen mindennapi, közönséges: menjetek el a faluba, hozzatok ide egy szamárcsikót. Krisztus parancsai nem nehezek. Néha egyszerűségük miatt hanyagoljuk el: olvasd Isten igéjét, járj el a közösségbe, ünnepelj együtt a gyülekezettel, ne hagyd el hitedet, ragaszkodj lelki értékeidhez, önazonosságodhoz, legyen fontos a családod, segíts a körülötted levőknek. Hiányoznak a szolgálatkész tanítványok. Valami izgalmas, szenzációs elképzelést hajszolunk… és nem törődünk a ránk bízott drága kincsekkel. (A sötétségben nem sziporkázó gondolatokra, hanem egy kis gyertyára van szükség.) Higgyétek el, nagyobb öröm a Krisztus parancsára kötőféken vezetni egy szamárcsikót, mint egy sportautóval száguldozni!  

   Ha valaki szólna nektek, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat. Vajon, mi ilyen készségesek vagyunk-e, ha Jézus kér valamit tőlünk? Az Úrnak szüksége van időnkre – adjuk-e, a figyelmünkre- odaszenteljük-e, a kezünkre, a szívünkre – felajánljuk-e? Néha anyagi javainkra - odaajándékozzuk-e neki? Ünnep akkor lesz a szívünkben, ha engedelmeskedünk, ha tudunk adni, tudunk szolgálni…

  A tanítványok nem is sejtik, hogy ezzel az egyszerű gesztussal évszázados próféciákat teljesítenek be. Kis hozzáállásunkkal, áldozatunkkal mennyei tervet viszünk véghez, bekapcsolódunk Isten örökkévaló nagy projektjébe (hát nem csodálatos?). „Aki megteszi eggyel a legkisebbek közül, velem cselekszi meg.” Ha engedelmeskedünk, akkor Krisztussal munkájába, Isten dicsőségének a szolgálatába állunk bele. Ha azzal hajtod le fejedet álomra, hogy aznap jót tettél valakivel (hát még az Isten Fával!), ez boldogabbá tesz, mintha körbejártad volna a világot.

    A prófécia kiemeli a Krisztus alázatát: most, amikor mindenki a hatalmával ágál, amikor az erősek több millió eurós tankokkal masíroznak, hiperszonikus repülőgépekkel támadnak a gyengébbekre, de még a kisemberek is szeretnek dicsekedni szerzeményeikkel, megvalósításaikkal - akkor Krisztus, akié minden hatalom, minden kincs, minden gazdagság mennyen és földön, egy szamárháton vonul be. Az akkori szegény emberek igavonó állatának csikóján. A szamár nem hobbiállat volt, hanem munkára fogták, terhet cipeltettek vele. A hátára felülő mennyei gazdája is magára vette a világ bűneit.

  Úgy történik minden, ahogy Jézus mondta, elhozzák a szamarat és csikóját, és ráterítik ruhájukat. Ez nincs benne a próféciában, sem a Jézus parancsában. Ez az, ami a tanítványok szívéből fakad. Valami kell a mi szívünkből is származzék! Valami személyes, amit mi adunk, amit hálából, szeretetből teszünk hozzá. A Káté – úgy is értelmezhetjük – hitünk fő tételeit fogalmazza meg. De ez személyessé kell váljon! Kedves ifjú testvéreink, hozzá kell tegyétek szíveteket, lelkesedéseteket!  Milyen sokan még a minimálist sem adják.

   A felső ruha leterítése a tisztelet, a hála, az imádat jele volt. Valamit, ami nélkülözhetetlenül fontos velem, ami kifejezi státuszomat, felajánlok Istennek: hitemet, energiámat, fiatalos lendületemet.

   Jézus felült a szamárcsikóra, és poroszkálva (nem villámgyors bevonulás volt) elindult Jeruzsálem felé. Az emberek leterítették felső ruhájukat, mások ágakat vagdaltak… Miből éreztek rá, honnan ismerték fel, hogy Jézus több mint akármelyik ember? Hogy ő valami láthatatlan, mennyei dicsőséget képvisel (a külső egyszerűség mögött)? A jeruzsálemiek már sok bevonulást láttak… Jöttek a római győztes hadak fényes harci kocsikon, gyönyörű paripákon, gyakran látták Heródes giccsesen fényes kíséretét…. Honnan tudják, hogy Jézus más? „Királysága égi, első?” Honnan származik a hit? Szentlélektől…

   Kiáltanak is: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!  És utána tódulnak. Jézussal együtt haladnak. Valami belső megvilágosodás, valami belső bizonyosság ébred bennük: Isten ebben az alázatos Názáreti Jézusban hozza el a szabadulást. A hozsánna szó jelentése: „ó, segíts!”, „ments hát meg!”. Ebből a kifejezésből származik a Messiás szó is. A Megváltót, a Szabadítót üdvözlik, az ő béke-országának a beköszöntését óhajtják.  A Dávid fia megnevezés Isten ígéreteinek a beteljesedésére utal. Isten elhozza az üdvösség napját. Ezért áldják ujjongva az Úr nevében, hatalmával, szeretetével érkezőt.

    Kit várunk? Milyen hatalmat, milyen szabadulást? A fegyverek erejében bízunk, szövetségesekben, atombombák elrettentő erejében, vagy Isten megtartó kegyelmében? Kiáltsuk mi is: hozsánna, ó, segíts, szabadít meg, Istenünk, legyen áldott szent Fiad, akit értünk küldtél!

  Van egy furcsa mondat a végén: amikor Jézus beérkezett Jeruzsálembe, felbolydult a város. Akár a születésekor. A háborúskodóknak nem jó hír a mennyei békekövet megérkezése, a sötétséget szeretőknek az, hogy megjelent a világosság. (Egy orvos azt mondta egy sánta embernek: én meg tudom önt gyógyítani. Azt válaszolta: jaj, doktor úr, akkor nem fogok segélyt kapni!) Mi ne ragaszkodjunk bűneinkhez, mi fogadjuk örömmel Jézust, engedjük, hogy szabaddá tegyen a szeretetre, megbocsátásra, szolgálatra, hogy betöltsön Lelkével, legyen ő a mi fényünk, reménységünk, vezetőnk! Jézus, a galileai Názáretből való próféta, Krisztus, a mennyből eljött Üdvözítő. Ámen.