Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

Mt 27, 1-14 (szerda)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

Mt 27, 1- 14 (szerda)

 

     1 Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra adják őt.

2 Azután megkötözték, elvitték, és átadták Pilátusnak, a helytartónak.

3 Amikor pedig Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek,

4 és ezt mondta: Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el. De azok ezt mondták: Mi közünk hozzá? A te dolgod.

5 Ekkor ő behajította az ezüstöket a templomba, és eltávozott, majd elment, és felakasztotta magát.

6 A főpapok felszedték az ezüstöket, és így szóltak: Nem szabad a templom kincséhez tenni, mert vérdíj ez.

7 Azután határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek.

8 Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig Vérmezőnek.

9 Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: „És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit ennyire becsültek Izráel fiai,

10 és odaadták a Fazekasmezőért, ahogyan megparancsolta nekem az Úr.” Zak 11,12-13; Jer 18,2; 32,6-15

11 Jézust pedig a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Jézus pedig ezt felelte: Te mondod.

12 De mikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt. Ézs 53,7

13 Akkor így szólt hozzá Pilátus: Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak?

14 Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.

 

   Új nap kezdődik, de a bűn tekintetében minden marad a régiben… Másnap reggel (hosszúra nyúlt konzultáció után) a nagytanács tagjai elhatározzák, hogy Jézust halálra adják (nemcsak kimondják az ítéletet, hanem gondoskodnak annak végrehajtásáról is). A bűn nem elmélet. Nem az egyház által kitalált rögeszme. Bennünk lappangó, és pusztítva feltörő sötét energia. A mostani háború is rettenetes módon bizonyítja ezt.  

   Megkötözték, elvitték, és átadták Pilátusnak. Egy ártatlan, védtelen ember megkötözése mindig szívet facsaró jelenet. (A néhány nappal ezelőtt elkövetett bucsai mészárlás nyilvánossá váló, hidegrázós, borzasztó képei idéződhetnek fel bennünk.) Történetünkben is letaglóz a durvaság, amivel szembesülünk, felkavar az igazságtalanság, fojtogat a tehetetlenség érzése, és rossz sejtelem ébred bennünk a világ rendjének felborulásával kapcsolatban. Kivált, hogy azzal művelik ezt, aki „bűnt nem ismert”. Mintha ez azt üzenné: ezen a világon menthetetlenül ki vagyunk szolgáltatva a gonoszságnak, gyűlöletnek. A hatalom gonosz birtokosai akármit elkövethetnek velünk szemben, senki sem tartja vissza őket. Erőfitogtatás is ez: íme, mindenki, aki ellent mond nekünk, ilyen megalázott, nyomorult helyzetbe kerül. Az Isten sem segít rajta!

   Az evangélista itt megszakítja az elbeszélést, és ismerteti azt, hogy mi történt Júdással. Amikor Júdás látta, hogy elítélték Jézust… Nem tudjuk, talán nyugtalan lélekkel róva-járva Jeruzsálem utcáit megpillanthatta, amint a Názáreti Jézust megkötözve a helytartó palotája fele tuszkolták, lökdösték. És beléhasított: nem ezt akartam. Lehet, hogy kellett a pénz, megkísértett a hatalom mámora (az ember az ősbűn elkövetése óta szívesen játssza a mások élete-halála feletti úrság szerepét), de ezt nem akartam. Felmérjük-e hitetlen lépéseink következményeit? Lehet, hogy önző vágyad, indulatod, szenvedélyed követeli a maga jussát, de nézd, mi történik közben a családoddal, mi történik – benned – Jézussal.

   Júdás visszavitte a 30 ezüstpénzt (egyszer kihull minden vagyon és hatalom az ember kezéből), és azt mondta: vétkeztem… Mély bűnbánatról tanúskodó kijelentés ez. Az Újszövetségben még egy (példázatbeli) személy mondja ki ezt - a tékozló fiú. A Júdás példája mutatja: a bűnbánat a kegyelem elfogadása nélkül halálos önmarcangolás. Soha ne feledd el: Jézusnál a legsötétebb lelki diagnózis esetében is van reménység, a legsúlyosabb bűnre is van bocsánat! Ne habozz hozzá fordulni!

   A főpapok, akik vállveregetve bevonták Júdást gonosz terveikbe, akik látszólag bizalmukba fogadták őt, és nyájas barátságot mutattak irányába, amíg szükségük volt rá, most azt mondják: mi közünk hozzá. Körülbelül ennyire érdekli a Sátánt, ha - csábításának engedve - bajba kerülsz, ha tönkre teszed az életed, ha ott maradsz teljesen kifosztva, kiforgatva, üresen. Rettenetes mondat zárja a Júdás történetét a Máté evangéliumában: behajította a pénzt a templomba, elment és felakasztotta magát… Miért nem Jézushoz fordult? Miért nem hitt az ő bocsánatában?

   A farizeusokat nem hatja meg a Júdás tette, rövid fontoskodó képmutatóskodás után megállapítják, hogy ezt a pénzt nem lehet a templom vagyonához számolni (Jézus elárulásának ára volt, nem tudjuk kik adták össze), ezért egy földdarabot vásároltak belőle idegenek számára temetőnek. Jézus nem végső földi nyughelyet akar nekünk biztosítani, hanem az örök mennyei öröm lakóhelyét szerezte meg számunkra. Jeremiás próféta jövendölése tejesedik be… (aki a mező nevét is megemlíti).

  Jézus ott áll a helytartó előtt, aki faggatja, vallatja őt: te vagy-e a zsidók királya? A zsidók számára az a botrány, hogy Jézus az Isten Fiának nevezi magát, Pilátus a „zsidók királya” titulusba akad bele, mert a hatalom szemében ez a gyanús (felségárulásnak számít). Te mondod, válaszolja röviden Jézus. Kettős értelmét fedezhetjük fel ennek a feleletnek: a) igen, úgy van, ahogy mondod, illetve b) számodra az vagyok, akinek tartasz. Kinek tartod Jézust? Könnyen kiosztod a helyét valahol fontossági listád végén, vagy felismered benne életed Megváltóját? (A következő történetnek nem a hitelessége, hanem az üzenete a lényeges. A zsidóüldözések idején az egyik vidéki orvos beszervezte – hamis papírokkal - az egyik tanyára munkásnak zsidó kollegáját, az ország egyik leghíresebb sebészét. A nehéz hónapok elteltek, a „szolga” elhagyhatta a tanyát, az orvos találkozott az ügy hátteréről mit sem sejtő gazdával, és megkérdezte, hogy mennyire volt megelégedve az általa szerzett emberrel. „Hát elég gyengécske munkaerő volt, ha nem a doktor úr ajánlotta volna, már az első hét után kiadom az útját”… Pár év múlva ez a „szolga” életmentő műtétet hajtott végre egykori gazdáján. )

  A főpapok rögeszmés vádjára Jézus semmit sem válaszol. Fölösleges lett volna vitába bocsátkoznia. Az elvakult embert nem lehet meggyőzni. Ahol a hazugság hangoskodik, hallgat az igazság. Pilátus csodálkozik azon, hogy Jézus nem védekezik. Halála is az ő igazságát fogja bizonyítani. Ámen.