Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

Mt 4,12-17 (ujev)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

Mt 4, 12-17 (újév)

  12 Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába.

13 Majd elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén,

14 hogy beteljesedjék az, amit Ézsaiás prófétált:

15 „Zebulon földje és Naftáli földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája! Ézs 8,23-9,1

16 A nép, amely sötétségben él, nagy világosságot lát, és akik a halál árnyékának földjén élnek, azoknak világosság támad.”

17 Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! Mt 3,2

 

   A mai, újévi igeszakasz múltbeli, szívet szorongató eseményeket idéz, Jézus tanítói, végső soron megváltói szolgálatáról beszél, biztató üzenetet fogalmaz meg, és fontos felhívást intéz hozzánk. Jó nekünk ebben az evangéliumi kontextusban elindulni az esztendő útjaira.

   Először arról olvastunk, hogy Jézushoz eljut a János fogságba vetésének híre. Ez bizonyára az Urat is mélyen érintette, felkavarta, elszomorította. Keresztelő János nemcsak útkészítője, előfutára, hanem odaadó, önzetlen barátja is volt Jézusnak (Jn 3,29: akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé), aki felismerte benne az Isten Bárányát, aki imádattal tett róla bizonyságot, és rajongó szeretettel ragaszkodott hozzá. Jézus legközvetlenebb munkatársát veszíti el.

  Voltak, vannak veszteségek, csalódások a mi életünkben is. Átélhetjük azt, hogy szorosan hozzánk tartozó személyek maradnak el mellőlünk, vagy életünk olyan értékeiről, minőségeiről kell lemondanunk, amik nélkül nehéz továbbmennünk. És mégis el kell engednünk ezeket. Jézus példája is erre tanít. Hívő belenyugvással, türelemmel fogadhatjuk a „kedvünk ellenére való dolgokat”, vehetjük tudomásul olykor a gonoszság ideig-óráig való győzelmét is (Jánost ártatlanul zárták börtönbe), és - mégis - bizalommal léphetünk tovább.  

   Jézus nem azt mondta, hogy ha ilyen gonosz, lelketlen ez a világ, akkor nem érdemes semmit sem tennem érte, nem háborog az igazságtalanság ellen, hanem elkezdi hirdetni és szolgálni az igazságot. Nem "szidja a sötétséget", hanem elkezd világítani. Mint aki tudja, hogy végül Isten akarata fog diadalmaskodni. Az ő feladata pedig az, hogy már most azt cselekedje. Kérnünk kell Isten Lelkének bölcsességét, hogy elfogadjuk, elhordozzuk azt, ami felett nem mi rendelkezünk, és megtegyünk mindent abban, ami ránk bízatott.

   Jézus megkezdi az ő szolgálatát. Istentől soha nem a siránkozás, a panaszkodás feladatát kapjuk. 365 nap sem lenne elég, hogy elégedetlenkedéseink végére érjünk. Sokszor mégis elakadunk ezeknél, és beleadjuk magunkat a körülmények miatti zúgolódásba, mások kritizálásba, stb. Újévi üzenet: cselekedni kell! Jézus tovább indít. Sebekkel, hiányosságokkal bár, tovább kell haladnunk az Isten útján. Jézus is ezt teszi: Keresztelő Jánosért (is), az egész világért.

  Visszatér Galileába… Izraelnek egy szegény területe, régiója volt ez, ahonnan menekültek azok, akik szerették volna vinni valamire. Megváltó Urunk az evangélium hirdetését elmaradott vidéken, egyszerű emberek között kezdi. Nem a nagy városok kínálta nagy lehetőségek foglalkoztatják. Ott a központ, ahol Jézus van.  Az lesz áldott hellyé. Kerülhetsz a leggazdagabb városba, a legmagasabb pozícióba, Jézus nélkül lelki perifériára szorulsz. Gondolhatunk itt a mi kis Galileánkra, mi szerény környezetünkre is. Ó, ha elkezdenénk valóban szeretetben élni, egyetértésben szolgálni, micsoda hatása lenne annak! Ha a világ Megváltója helyet kapna közöttünk, szívünkben, gyülekezetünkben, híres metropoliszokból zarándokolnának hozzánk az emberek megtapasztalni köztünk az ő megtartó, gazdaggá tevő jóságát.

   Jézus a kis, szegényes halászfalut, Kapernaumot választja otthonául. Nem önkényesen, hanem Isten Igéjére figyelve. Nem véletlenül, hanem hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta jövendölése. Krisztushoz tartozva, a mi életünk sem véletlenek kusza szövevénye. Ami velünk Urunk által történik, az mind Isten akarata, eleve elrendelése szerint való… Milyen jó tudni azt, hogy Isten üdvözítő szándéka fog beteljesedni rajtunk ebben az évben is! Szeretnéd, ha Isten nagyszerű terve valósulna meg az életedben? Nem kell mást tenned: fogadd be Krisztust, kövesd őt, engedd, hogy ő vezessen.

   A prófécia nagyon szókimondó, nem szépíti a helyzetet: a pogányok Galileája. Ez a kifejezés a lakosság vegyességére is céloz. A jeruzsálemiek megvetéssel, lekezelő hangsúllyal használták ezt a jelzőt. Azonban a pogányok számára Istennek drága ígéretei vannak. A kallódó lelkek számára hangzik a csodálatos biztatás: azért jött az Embernek Fia, hogy megkeresse az elveszettet.  Nem az a fontos, hogy milyen a múltunk, hanem az, hogy kihez kötjük jelenünket, kinek a kezébe tesszük le jövőnket. Ha valahol felgyúl a világosság, a sötétségnek nem marad nyoma.

    Igen, voltak, vannak sötét életszakaszaink, de Krisztusban világosság ragyog reánk. A Bibliában a sötétség metaforájának jelentésköre nagyon széles. Utal a nehézségekre, bajokra, megpróbáltatásokra, gyászra, de a bűnre, a gyűlölködésre, a hitetlenségre is. Van ránk telepedő sötétség, és olyan is, amit önként választunk. Ami életformánkká lesz… Lelki értelemben a pincebogarakhoz válhatunk hasonlókká. Nem szeretjük a fényt: hogy ne szembesítsen önmagunkkal, ne leplezze le hamisságainkat.  

A sötétséget meg lehet szokni, annyira, hogy már nem is akarunk kimozdulni belőle. Jól van így rosszul, nem akarok újat kezdeni. Ragaszkodom keserű, elvakult gyűlölködésemhez, keményszívűségemhez. A bűn sötét szűrőt tesz a szemünkre, elhomályosítja látásunkat, tekintetünket… A sötétség határa sokszor a mi retinánk… Nem engedjük be a fényt magunkba. Bennünk fekete éj van, ezért mindenben a sötétséget látjuk. 

   A Krisztus hozta világosságban gyönyörű távlatok tárulnak fel. Újat lehet kezdeni, fel lehet ismerni egymás arcát, az igazi, Istentől kapott célokat. Keresztyén ember soha nem mondhatja, hogy sötét jövő áll előtte. Ha az idén – Isten őrizzen - atomháborúval kellene szembenézzünk, mi akkor is az üdvösség dicsőségére tekinthetünk. Hogy olvastuk? Akik a halál árnyékának földjén élnek, azoknak világosság támad. Egy döbbenetes rajz jön elő most bennem: születésnapi tortán sírkő formájú gyertyák vannak elhelyezve… Igen, eltemetjük éveinket… De csodálatos, boldog folytatás vár reánk.  

   Bárcsak 2022. a világosság éve lenne! Ha Krisztusban maradunk, akkor bizonyára úgy lesz. A szeretet, a békesség, a jóság, az igazság világossága fog fényleni köztünk, tiszta tekintettel, örömmel tudunk egymásra nézni. Engedd, hogy ő megvilágítson, hogy te is világíthass! Azt se bánd, ha rávilágít bűneidre! Az orvosi átvilágítás sok testi bajt felfedez. A gyógyítás fontos mozzanata. Életmentő eljárás. Krisztus világossága nem a tűzijátékszerű (ami hamar ellobban), hanem örök.

  Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni… Elérkezett az evangélium kinyilatkoztatásának alkalmas pillanata. Most köztünk is felhangzik. Jézus mondja. Küldetésének lényeges eleme. Máté leírása szerint ez Jézus első nyilvános üzenete (előzőleg Keresztelő Jánossal beszél, illetve a megkísértés történetében válaszol Isten igéjével a Sátánnak.)

  Mi az, amit először mond az embereknek, a világnak? Térjetek meg!  Metanoeite! (görög) Pál apostol így írja körül: változzatok el elméteknek megújulása által. Döbbenjetek rá Isten kegyelmére, vegyen radikális fordulatot az életetek! Ragadjon meg a Krisztus szeretete!  Hagyjátok el a rosszat, tagadjátok meg önző énetek álságos úrhatnámságát, rendeljétek alá magatokat Krisztus szent akaratának, kövessétek őszintén, naponta a Krisztus példáját! Volt-e ilyen elhatározás bennünk? Egy ilyen lelki megrendülés, odaszánás. Ilyenkor újévi fogadkozások hangzanak el. A lelki fogadalmakat Krisztusra nézve kell megtennünk. Jaj, ne azért, mert erről prédikál a lelkész, ne azért, mert valamelyik egyház ezt hangoztatja, és általában hozzájuk csatlakozást érti ezen! Nem ki- és betérésről van szó, hanem a Krisztus élő közösségébe való belépésről… Az ő teljes elfogadásáról, uralma elismeréséről.

   A megtérés alapja nem a félelem, hanem a szeretet. Meggyőzött engem a Krisztus jósága, alázata, áldozata. Megindult a szívem. Nem tudok érzéketlen maradni. Megismertem valakit, aki elfogad, aki mindent vállal értem. Nem akarom őt sohasem elhagyni!

   Az is valami, ha elszánom magam arra, hogy pl. nem cigarettázom többé, mert megértem, hogy az árt az egészségemnek. Ez életformaváltás. Egy magasabb szint az, ha elhatározom: nem kritizálok ezután mást, nem mondok rosszat senkiről az idén, mert belátom, hogy azzal nem használok sem neki, sem magamnak.  Ez viselkedésváltozás.

   De ennél többről van szó. Lelkem pásztorának a nyomába szegődöm, mert nem tudok ellenállni jóságának, szeretetének, mert betelt vele a szívem. Vele akarok élni, kedvébe járni, közelében maradni. A megtérés lelki szerelem. Átforrósodik a szívem, és gondolataimban mindig ő van. Krisztus lett a Napom. Erőterébe, vonzásába kerültem.

„Tolsztoj így írta le megtérését: ’Öt évvel ezelőtt hithez jutottam: elfogadtam Jézus tanításait, és egész életem hirtelen megváltozott. Többé nem kívántam, ami azelőtt kívánatos volt, és másrészt kezdtem vágyakozni az után, amit sohasem óhajtottam addig. Ami addig jónak tűnt, most gonosszá lett a szemem előtt, és ami addig gonosznak tűnt, jónak látszott azután.’ Tolsztoj a megtérése előtt hírnévre és vagyonra tett szert nagy művei alapján. De nem volt elégedett: ’Párbajoztam, szerencsejátékot játszottam, elpocsékoltam a parasztok verejtéke árán szerzett javaimat, ledér nőkkel kacérkodtam és becsaptam az embereket. Hazugság, rablás, mindenféle erkölcstelenség, iszákosság, gyilkosság volt az életem. Ennek ellenére kortársaim viszonylag erkölcsös embernek tartottak.’ Megtérése, ami drámai módon történt, új célt és értelmet adott az életének, és maradandó beteljesedéshez segítette.”

   Mert elközelített az Isten országa. Sok minden közeledését jósolják tudósok vagy áltudósok 2022-re. Aszteroidák, természeti katasztrófák, újabb járványhullámok fenyegetnek, a gazdasági válság, a globális felmelegedés jön testközelbe hozzánk. Az Ige azonban valami nagyobb, reményteljesebb igazságról beszél. A mennyek országa közelített el. Jézus múlt időt használ. Ezzel is jelzi: nemcsak a túlvilág boldogságáról beszél. Hanem arról, hogy általa, az ő személyében, az Isten Fiában jött el, jön hozzánk Isten csodálatos világa. Benne elfogadhatjuk azt, betelhetünk erejével, reménységével, örömével. Már most, ezerféle bajunk között, s egykor tökéletesen az üdvösségben. Ámen.  

 

Újévi imádság (Jn 14)

Örökkévaló, felséges Istenünk, mennyei Atyánk egyszülött Fiad, Jézus Krisztus által a Szentlélek megújító közösségében. Hálát adunk neked az új év első perceiben azért, hogy mindez ideig megsegítettél, hogy velünk voltál megtett útjainkon, és hogy veled indulhatunk tovább.

Köszönjük ezt a közösséget, ahol szeretetben, örömben lehetünk együtt, egymást biztatva, bátorítva.  Jó nekünk átélni azt, hogy a tieid vagyunk, mint megváltott gyermekeid, és ilyenképpen testvérekként állhatunk egymás mellett. Tudjuk, hogy ebben az új évben állandóan szükségünk lesz kegyelmedre, és nagyon sokszor egymás segítségére is: hozzátartozók szeretetére, barátok megértő támogatására, hittestvérek jóindulatú intésére, lelkesítésére.

  Úgy megtelt a szívünk igéd drága ajándékával, üzenetével! Köszönjük, megváltó Krisztusunk, hogy arra buzdítasz minket, hogy ne nyugtalankodjék a mi szívünk. Sok mindenért elkezdhetnénk aggódni: a világ helyzete, a járvány alakulása, a gazdasági helyzet romlása, személyes sorsunk, szeretteink jövője miatt. Annyi minden bizonytalan, de egy dolog biztos: hogy te – ígéreted szerint - velünk vagy minden napon a világ végezetéig. Hálás a szívünk földi hajlékunkért, az otthonért, a lelki közösségért, a szülőföldért, az anyaszentegyházért, de azért is, hogy mennyei haza vár reánk… Jó irányba haladunk, az évek múlása ígéreteid betelése fele vezet. Bocsásd meg értetlenségünket, kicsinyhitűségünket, és erősíts meg minket annak felismerésében, hogy te vagy az út, az igazság és az élet. Adj nekünk téged követő utakat és biztos célt, helyezd el szívünkbe a te megtartó igazságodat, és munkáld köztünk – általunk is - az életet. Földi értelemben is: adj gyarapodást, gyermekeket, unokákat, és cselekedd azt, hogy a te országod, az örök élet ígérete is egyre jobban teret nyerjen közöttünk. Köszönjük, Krisztusunk, hogy te örökkévaló Atyádnak, mennyei Atyánknak a dicsőségét hoztad el számunkra. Rád tekintve megérthetjük az ő üdvözítő akaratát, megérthetjük küldetésünket a világban. Adj nekünk erős hitet, hogy ne csak felismerjük a jót, hanem cselekedjük is, ne csak beszéljünk rólad, de vállaljunk is téged az emberek előtt, nem csak hirdessük az igazságot, de szolgáljuk is azt. Ebben tudjuk megmutatni a mi szeretetünket irántad, és egymás iránt.

    Olyan drága volt a kijelentés: én élek, ti is élni fogtok. Segíts, hogy ez az esztendőnk a hitben, szeretetben, egyetértésben, kitartásban bővelkedő életről szóljon. A növekedésről, az összetartásban, bizalomban való megerősödésről.

    Az ige szavával kérünk: lakjál nálunk, Urunk! Költözzél szívünkbe, otthonainkba, tölts el békességeddel! Minden nap drága üzeneteddel indíts el, kísérj kegyelmeddel, áldj meg munkánkban, fáradozásunkban, hogy annak gyümölcse valóban örömünkre, mások javára szolgáljon, vigasztalj, ha csüggedünk, emelj fel, ha elesünk, adj nekünk bocsánatot, ha vétkezünk, és adj nyugalmat, ha megfáradunk. Kövess minket jóságoddal, hogy meg ne hátráljunk követésedben! Kérjük erre az évre is a Lélek pártfogását. Sokszor érezzük úgy, hogy félreállítanak, hogy kisemmiznek: olyan jó tudni azt, hogy van egy mennyei képviseltünk. Mutasd meg rajtunk dicsőséges, megtartó, szabadító hatalmadat!

   És add nekünk, Urunk, békességedet! Nem tudjuk, mi vár ránk, de azt tudjuk, hogy szeretetedtől semmi el nem szakíthat.  Őrizz minket feddhetetlenségben, tisztaságban!

  Mennyei Atyánk, könyörgünk, légy mindnyájunkkal, akik itt vagyunk: családjainkkal, ismerőseinkkel, barátainkkal, gyülekezetünkkel. Fohászkodunk gyermekeinkért, fiataljainkért: adj nekik kitartást, jó előmenetelt munkában, tanulásban, a lelki értékek őrzésében, adj nekik hűséges, ragaszkodó szívet, áldott, szép jövőt… Imádkozunk a felnőttekért, idősebb testvéreinkért. Elődbe hozzuk azokat, akiknek a betegség terhét kell viselni, erősítsd, támogasd őket, és azokat is, akiknek veszteségeket, csalódásokat kell elhordozni. Atyai kegyelmeddel öleld át őket, mindnyájunkat.  Áldd meg Igéd munkáját közöttünk, fordítsd azt javunkra, megmaradásunkra! Szent akaratod szerint áldd meg anyaszentegyházunkat, népünket, nemzetünket! Győzd le köztünk a széthúzást, önzést, rosszindulatot, és adj bölcsességet döntéseinkben, rád figyelő, neked engedelmeskedő lelket!

   Oltalmaddal, irgalmaddal kísérd lépteinket Krisztus Urunk 2022. esztendejében! Áldj meg, tarts meg, ó, nagy Isten, kegyelmedből, Krisztusért! Ámen.