Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

Mt 5, 1-12 (vasarnap de.)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

Mt 5,1-12 (vas.de.)

 

1 Amikor Jézus meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai.

2 Ő pedig megszólalt, és így tanította őket:

3 Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

4 Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Ézs 61,2-3

5 Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Zsolt 37,11

6 Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. Zsolt 42,2-3; Ézs 55,1-2; Jn 6,35

7 Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Mt 25,35-46; Jak 2,13

8 Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent. Zsolt 24,3-4; 51,12

9 Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. Zsid 12,14

10 Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. 1Pt 3,14

11 Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. 1Pt 4,14

12 Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek. ApCsel 7,52; Jak 5,10

 

   Kétezerhuszonkettő első vasárnapján egy ismert, szép, kimeríthetetlen gazdagságú evangéliumi rész kerül elénk. A Hegyi beszéd – ha fogalmazhatunk így   Krisztus tanításának a foglalata, summája… Minden helyzetre néző bátorítás, ua. állandó kihívás számunkra. Ha komolyan vennénk, félre lehetne tenni a világ összes törvénykönyvét, be lehetne zárni a törvényszékeket, be lehetne zárni ill. ki lehetne nyitni a börtönöket.

     Azt olvassuk az előző versekben, hogy… (Mt4, 23-25). Jézust az evangélium hirdetőjeként és gyógyítóként ismerik meg először az emberek. Aki Istennek „mind testünket, mind lelkünket” megváltó, egész életünket rehabilitáló akaratát jelenti ki és bizonyítja meg.

   Nagy sokaság követi őt... Az embereknek szükségük van jó szóra, biztatásra, gyógyulásra. Szükségük van felülről való reménységre. Azóta is. Mégis nehéz mai kontextusba helyezni ezt a jelenetet. Nem azért, mintha nem lenne bajunk elég. De nem tudom, hogy azokkal elindulnánk-e Jézushoz? Főleg így, tömegesen. Talán szégyellnénk egymástól, vagy azt mondanánk: ha az megy, akkor én nem. Alternatív megoldások után néznénk.   

   Oda tömörülnek az Isten Fia köré Isten földi gyermekei. Szívükben vágy, nyugtalanság, aggodalom, félelem, bizakodás. Jézus rátekint a sokaságra… Ebben a helyzetben mondja el a Hegyi beszédet. Szó szerint az emberekre nézve. Ránk nézve is.

   Azt várnánk, hogy Jézus az ő isteni hatalmáról fog beszélni, mennyei küldetéséről, a hozzá csatlakozás fontosságáról, hiszen alkalmas ez a pillanat. Ha segítesz valakin kiszolgáltatottságában, akkor könnyen befolyásolhatod is. Jézus azonban nem saját magával, hanem a mások gondjaival törődik.

   Felmegy a hegyre (mint egy természetes, Isten alkotta szószékre), leül, tanítványai hozzá mennek. Jézus nem harsányan kiáltozó szónok, hanem az övéi körébe letelepedő tanító. Üzenete mindenki számára szól. A Mt 7,28-ban olvassuk: a sokaság álmélkodott tanításán.

   Kíváncsiak vagyunk, hogy mivel kezdi Jézus… Ott van előtte a sokaság, ott vagyunk mi, különböző gondokkal, tervekkel, bánattal, örömmel, csalódással, reménységgel… Mi a legfontosabb számunkra?

    Boldogok… Erről beszél először. Ez lenne életünk legnagyobb hiánya, vágya, áldása? Igen, a legmélyebb törekvésünk, a legbensőbb indíttatásunk, legelemibb igényünk ez.  Az ősi kötődés, bizalom, azaz teremtetésünk kiirthatatlan emléke („hogy örök dicsőségben vele éljen”.)

(Kedves történet: valaki kezelésen volt, az orvos megkérdezte tőle, hogy s mint van, azt felelte, hogy örül, hogy úgy utána járnak, mindenki kedves, segítőkész. A válaszra furcsa reakció érkezett: „maga nem azért van itt, hogy örüljön, hanem, hogy meggyógyuljon”.) Vajon sokszor nem az a bajunk, hogy úgy egyébként minden rendben lenne, de nem vagyunk boldogok. Az eredmények mögött örömtelenség, a jólét mögött üresség, a siker mögött rossz lelkiismeret van. A boldogságnak mélyebb alapja van a fent említetteknél, másféle feltétele. Nemcsak a körülményektől függ (nyilván, azoktól is), hanem az önmagunkkal, másokkal, Istennel való kapcsolatunktól… Nem az befolyásolja, amink van, hanem, amit adni és kapni tudunk.

   Jézus teljesen áthangolja gondolkodásunkat, másfele, önmagára irányítja figyelmünket, hogy észrevegyük, átéljük létünk mennyei meghatározottságát, azt, hogy Istenhez tartozásunkban teljesedhet ki az életünk. Abban a tapasztalatban, hogy szegénységünkben is betölt lelki javaival, sírásunkban is megvigasztal. Mert velünk van. Ez a legnagyobb ajándék, öröm, ez a legbiztosabb garancia az új évre nézve is.   

   Jézus nem feltételeket fogalmaz meg, nem tanácsokat osztogat, hanem erre a felismerésre akar eljuttatni: vegyük észre, hogy benne mekkora szeretet, kegyelem, jóság áll a rendelkezésünkre. Ez a tanítás akár programbeszéd is lehetne 2022-re.

   Boldogok a lelki szegények… mert hiányaikat Isten pótolja, aki a leggazdagabb, aki a legnagyobbat, a mennyek országát is megadja nekik. Az előző versekben hangzik el: elközelített a mennyek országa. Vagyis Jézus nemcsak a túlvilág távoli reménységét kínálja (Marx szerint „ópiumként”), hanem annak már itt és már most benne megjelenő erejét, áldását, gyönyörűségét. A menyasszony elsősorban nem az esküvőnek kell örüljön, hanem a vőlegénynek. Krisztusnak szegénnyé kellett lennie értünk, hogy mi általa meggazdagodjunk, ám nekünk is be kell ismernünk szegénységünket, hogy elfogadhassuk az ő áldását. Ha mindenünk megvan, ha úgy gondoljuk, hogy mindent meg tudunk szerezni, akkor nem érdekel az ajánlata… Félek, hogy ha választanunk kellene az igazi boldogság és a gazdagság, Krisztus és a földi javak között, az utóbbit választanánk.

  Boldogok, akik sírnak… mert ők megvigasztaltatnak. Nem a sírás az öröm, hanem a vigasztalás, az a nagy, életre szóló felismerés, megrendítő tapasztalat, hogy Isten közel hajol hozzánk, Fiában - akiben megváltott – magához ölel, mindent nekünk ad. Gyermekkorunkban irigyeltük a beteg testvért: neki külön odafigyelés, simogatás járt… A sírás ellentéte a kemény a szív, a büszkeség. Bűneinket csak könnyek árán tudjuk az Úrhoz vinni, hogy az ő vére megtisztítson.

   Ahogy olvassuk ezeket az igeverseket, egyre jobban megtelik a szívünk szent meghatódottsággal. Mennyire igaz, mennyire jó lenne, ha bennünk is igazzá lenne! Boldogok a szelídek. Krisztust arca jelenik meg előttünk. Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok. Boldogok tehát, akik Krisztushoz hasonlítanak, akik hozzá igazodnak beszédben, magatartásban, mert lehet, hogy nem lesz nagy elismerésben részük az emberek részéről, de ők öröklik a földet. Örökölni csak valakitől lehet. Az Úré a föld, olvassuk (Zsolt 24). És ő azt – így tanítja Jézus – a szelídeknek adja. Nem a kíméletlen erőszakosok fogják megkaparintani (pedig sokszor úgy tűnik).  Az Úr tekintete a szelídeken pihen meg, és rajtuk teljesedik be az ő ígérete.

  Azok is boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra. Nem kellemes, sőt egyenesen kínzó érzés az éhség, szomjúság… De akinek lelkében ott izzik az igazság utáni vágy, az megelégíttetik. Az megtapasztalja, megnyeri Isten igazságát, és annak elkötelezettje lesz. Kérjük ezt a szent, nyugtalan sóvárgást! Ne elégedjünk meg kevesebbel! Hamis igazságpótlékokkal. Sokszor mondjuk: fáj a világ igazságtalansága. Fájjon jobban a sajátunk, és törekedjünk a Krisztustól kapott igazsághoz méltóan élni… Fogadjuk el, és boldogan szolgáljuk azt!

  Aztán a 96-os konfirmandus generáció egyik választott igéje következik: boldogok az irgalmasok. Akik ezt az isteni, krisztusi, szentlelkes vonást viselik. (Kollegám a legvadabb járványidőkben került a kórházba, az orvosok, asszisztensek „űrhajós ruhában” jártak, nem látta az arcokat, jórészt csak a viselkedésük alapján azonosíthatta be őket. Egyikük különösen kedves, szolgálatkész volt.) Isten arról ismer meg az övéinek, hogy Krisztus szerint élünk. A világ arról ismeri meg Krisztus irgalmát, ha mi azt képviseljük, gyakoroljuk. Szép terv lenne: az idén irgalmasabb szívvel fordulni egymáshoz. Az irgalmas irgalmasságot nyer.

   Boldogok a tiszta szívűek… Vajon ez adottság, mint a kék szem, barna haj? Amire azt mondhatom: Uram, sajnálom, az én szívem nem ilyen. Igen, vannak természetükből adódóan tiszta szívű és szándékú, ártatlan lelkű emberek, akik a gonosz világot is jónak látják. Sajnos, én nem tartozom közéjük. Sokan így lehetünk ezzel. (Néri Szent Fülöpről láttam egy filmet… mindenkiben a jót látta meg, a legvásottabb gyermekben is, a legzüllöttebb férfiben, a legerkölcstelenebb nőben is…) Jézus azt tanítja: ha tiszta a tekinteted, akkor tisztának látsz másokat is. De úgy gondolom, hogy törekedni is lehet erre… Az előbbi képnél maradva: fel lehet tenni az ige szemüvegét… Rögtön másként látunk. Ha felfedezem, hogy az én szívemben sincs minden rendben, akkor már nem bírálgatok olyan vehemensen másokat. Kérni lehet: Uram, tisztogasd a szívemet, az érzéseimet, indulataimat. (Mocskos szavakkal nem lehet tisztára mosni egymást.) Minél tisztább, megtisztítottabb a szívem, annál világosabban látom Istent…

  Boldogok, akik békét teremtenek… ők Isten gyermekeinek neveztetnek. Akikre ő atyai büszkeséggel tekinthet. Akikről azt mondhatja: lám, megtanulták a közelemben, hogy én a békesség Istene vagyok. Nemcsak békés természetről van szó, hanem a békesség szolgálatáról. Odaadásról, áldoztahozatalról. Nem könnyű feladat. Az új fordítás a „teremtés” kifejezést használja. Tudok én teremteni?

Óriási baj van a világban a békesség hiánya miatt. Háborús konflistusok, fenyegetések, feszültség, őrült fegyverkezés. Puskaporos hordón ülünk. Óriási baj van országok, népek életében. Társadalmi rétegek, politikai pártok közti összeférhetetlenség, szeretetlen, gyilkos kritika. Óriási baj van a családokban. Nem tudom, hogy milyen eredményt kapnánk, ha hitelesen fel lehetne mérni, hogy mekkora a békesség a bergenyei református egyház hívei közt… Krisztus békességet hozott. Ez a lelki valuta a kezünkben van: gazdálkodjunk vele. Először magunkban kell békességet teremtenünk azzal, hogy elfogadjuk a megbékéltetés kegyelmét.  

   Boldogok, akiket az igazságért üldöznek… Ez valóban egy teljesen kiszolgáltatott helyzetről szól… Nem belső törekvés, nem lelki ráhangolódás, hanem kényszerhelyzet. Ki kívánja ezt a boldogságot?

Vajon mégis nem kell-e vállalnunk a kellemetlenségeket is? Vajon nem az a baj, hogy semmiféle ellenállást nem fejtünk ki?  A legkisebb mértékben sem állunk ki hitünkért. Így valami lényegesről mondunk le. Igazából a hűség erőt adó, végső soron elégtételt, örömet nyújtó tapasztalatáról, hogy ti.  Uram, a te erőddel, segítségeddel meg tudtam állni.  Ki tudtam tartani melletted, Krisztusom, aki végig kitartottál. Olyan könnyen meghátrálunk! Biztos, nem kell provokálnunk a kísértéseket, de szembe kell nézzünk azokkal. Hitünk, az igazság annyit ér nekünk, amennyit vállalunk érte. Az ígéret, a jutalom a legnagyobb: a mennyek országa. Krisztus közössége itt és ott.

   Boldogok vagytok… Uram, nem úgy érezzük. Fáj, ha gyaláznak, rosszul esik, ha rosszat mondanak rólunk. De vajon az-e a valóság, amit érzünk? Mégiscsak nem tagadhatatlan, igazi, mély boldogság az, ha Krisztusért elszenvedjük ezeket? Nem öröm-e a nehézséget is vállalni azokért, akiket szeretünk? Tudjuk, hogy ez csak kis gesztus az ő áldozatához képest. 

   Egy fokozást veszünk észre az igeszakasz végén: örüljetek, ujjongjatok. Nem kis örömfoszlányokról beszél nekünk a mi Urunk, hanem az egész valónkat betöltő nagy, elragadtatott boldogságról. Ezt akkor élhetjük át, ha megérint, ha megragad az ő forró szeretete, végtelen jósága. Jézus kimozdít szűk – önzés, kicsinyes indulatok, vágyak határolta – komfortzónánkból, és elindít a hit széles, küzdelmes, áldozattal járó, de maradéktalan beteljesülést hozó területére. A kegyelem minden átfogó erőterébe. Az ő közelségébe, ahol – földi nehézségek közt, azok ellenére is – igazán boldogok lehetünk.

  Amikor boldog új évet kívánunk, akkor gondoljunk annak erre az evangéliumi, krisztusi értelmezésre. Ámen.

 

Urunk, örökkévaló Istenünk, áldjuk háromszor szent nevedet az új év első vasárnapján megtartó kegyelmedért, egyszülött Fiadért, az ő feltámadásában megmutatott győzelemért. Köszönjük, hogy ezzel a diadalmas, megerősödő hittel, reménységgel indulhatunk el az év harcai, küzdelmei, kihívásai, feladatai felé: tanulásban, munkában, családi, közösségi életünkben.

Hadd értsük meg, mennyei Atyánk, és véssük szívünkbe, hogy csak veled, a Krisztus közösségében, kegyelemed szüntelen megtapasztalásában lehetünk boldogok, találhatja meg életünk nyugalmát, egyensúlyát, kibontakozását. Erre a tudásra, felismerésre formáld át tudatunkat, gondolkodásunkat, életünket!

   Köszönjük, Urunk, hogy te látod, megérted problémánkat, hiányainkat, külső-belső szükségeinket, és azért szólsz hozzánk megváltó irgalommal, jósággal, hogy felemelj, megvigasztalj, erőt adj, sőt, igazi örömet ajándékozz nekünk.

   Hadd éljük át lelki szegénységünkben azt, hogy tebenned kimondhatatlanul gazdagok vagyunk, sírásunkban a te édes vigasztalásodat. Munkáld lelkünkben, hogy egyre inkább hasonlítsunk hozzád, ne féljünk jóságodat, szelídségedet képviselni ebben a sokszor erőszakos világban, mert oltalmadat nyújtod, örökségedet adod nekünk! Adj igazi, szent sóvárgást nekünk az igazság után, hogy ne képmutatás, hanem őszinte vágy legyen ez bennünk: igazságodat keresni, követni, cselekedni! Köszönjük, hogy a Krisztus igazsága a mienk lehet. Szeretnénk tiszta szívvel élni, tiszta tekintettel, tiszta indulattal fordulni egymáshoz. Szeretnénk, ha nem szennyezne be semmiféle gonoszág, tisztátalanság. Cselekedd, hogy lássunk téged! Tégy minket a békesség eszközeivé, mint akik elfogadtuk a te békességedet, amit Krisztusban szereztél velünk és az egész világgal. Taníts az ő indulataival, reflexeivel élnünk, hogy ne a világ békétlenségét, hanem Megváltó Urunk békességét tükrözzük vissza. És ha üldözésekkel kell szembenéznünk, akkor is adj nekünk bátor hitet, hogy felemelt fejjel várjuk a te igazságodat, megváltásunkat, boldogan, hálásan azért is, hogy a gonosznak nem cselekvői, csak elszenvedői vagyunk. Add, hogy mindez megvalósuló programunk legyen az új esztendőre! Mindezekben légy velünk, áraszd ki ránk kegyelmedet, erősen tarts minket, hogy el ne csüggedjünk, el ne bizonytalanodjunk! Vezess minket a hit harcában győzelemről győzelemre a mi feltámadott Urunk, Jézus Krisztus által!

Könyörülj gyülekezetünkön! Légy gyógyító, megerősítő irgalmad által a betegekkel, rendelj számukra megértő embertársakat, segítőkész, emberséges orvosokat, ápolókat! Vigasztald a gyászolókat, elhunyt hozzátartozójukra emlékező testvéreinket Szent Lelked által a Krisztusban való örök élet bizonyosságával! Szereteteddel pótold a veszteség okozta fájó hiányt! Légy a nehézségekkel, bajokkal, gondokkal küszködőkkel, hadd tapasztalják meg segítő, szabadító, gondviselő jóságodat, és a Krisztusban nekik ajándékozott lelki boldogságot! Áldd meg gyülekezetünket, találkozásainkat az egész év folyamán, ünnepeinket és hétköznapjainkat, istentiszteleteinket, munkánkat, családjainkat, egész közösségünket! Tarts meg szeretetben, légy irgalmas egész világunkhoz, szüntesd a bajt, és vezesd a népeket, nemzeteket a békesség útján! Krisztusért. Ámen.