Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

Rom 3, 9-26 (vas.de.)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

Róm 3, 9- 26  (vas.de.)

 

9 Hogyan van tehát? Különbek vagyunk? Egyáltalán nem! Hiszen előbb már bebizonyítottuk, hogy zsidók is, görögök is mind bűn alatt vannak,

10 amint meg van írva: „Nincsen igaz ember egy sem,

11 nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent.

12 Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.

13 Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon;

14 szájuk átokkal és keserűséggel van tele.

15 Lábuk gyors a vérontásra,

16 romlás és nyomorúság jár a nyomukban,

17 és a békesség útját nem ismerik:

18 Isten félelmével nem törődnek.”

19 Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény hatálya alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világ vétkessé legyen Isten előtt.

20 Mert a törvény cselekedeteiből senki sem fog megigazulni őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik.

21 Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták,

22 mégpedig Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség,

23 mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét,

24 Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által.

25 Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul az ő vére által azoknak, akik hisznek. Ebben mutatta meg igazságát. A korábban elkövetett bűnöket ugyanis elengedte

26 türelmében, hogy e mostani időben megmutassa igazságát: mert ő igaz, és igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.

 

Ez az igeszakasz Isten előtti helyzetünknek és az ő reánk néző akaratának alapvető igazságait tárja fel előttünk. Ha pontokba szedjük, akkor ezek a következők:

  1. Mindnyájan bűn alatt vagyunk…
  2. Ennek a következményei nyilvánvalóak…
  3. Nincs, amivel mentegetőzzük…
  4. A törvény cselekedeteiből, ha próbálnánk, sem tudnánk megigazulni.
  5. Jézus Krisztusban törvény (törvényi feltételek) nélkül jelent meg Isten igazsága
  6. Benne mindnyájan kegyelem alá kerültünk… ingyen, az ő áldozata (vére) által
  7. Isten benne mutatta meg az igazságát: mert ő igaz, és igazzá teszi azt, aki Krisztusban hisz.

Vegyük sorra a fenti kijelentéseket!

   1.Mindnyájan bűn alatt vagyunk, különbségtétel nélkül. Valójában nincs bennünk semmi, amivel dicsekedjünk (bár sokszor ezt tesszük): sem kegyességünk, sem érdemeink, sem hagyományaink. Mi, keresztyének, valamit nagyon rosszul csinálunk: ahogy kritizáljuk, kárhoztatjuk, támadjuk és pokolra küldjük egymást, ahogy rögeszmésen elzárkózunk egymástól, ahogy – az Ige tanításával szembemenve - magunkat jobbnak tartjuk másoknál. Visszatetsző hitgőg, a többiek lesajnálása, másfelől üres, képmutató vallásosság mutatkozik meg ebben. Ennek a magatartásnak semmi köze Krisztushoz, leszámítva azt, hogy az ő nevére hivatkozunk. Vajon hiteles lehet annak a pátriárkának a húsvéti üzenete, aki ezt a rettenetes háborút, öldöklő testvérharcot jogosnak, Isten ügyét szolgálónak nevezi, és annak folytatására buzdít (több száz gyermek, több ezer ártatlan ember legyilkolásáról beszélnek)?  Nem kicsinyes, gonosz emberi indulat, aljas érdek, ambíció áll ennek a megnyilvánulásnak a hátterében? 

  1. A bűn uralmának életünkben - még a legjobb cselekedeteink is bűnnel fertőzöttek (HK) - nyilvánvalóak a következményei… Nincsen igaz ember egy sem. Mi úgy okoskodunk az igazságról, hogy senki sem igaz közülünk. Súlyos kijelentés, de mindegyre felismerjük a realitását magunkban, a világban. Nincs, aki szíve szerint keresné Istent. Még úgynevezett istenkeresésünkbe is annyi emberi gyarlóság vegyül: anyagiasság, önigazultság, versengés… Mindnyájan elhajlottak, nincs, aki jót tegyen. Lehet, hogy önérzetesen kikérjük magunknak (velünk ne beszéljen így Isten!), és hosszasan soroljuk jócselekedeteinket… Biztos, vannak pozitív vonások, megnyilvánulások az életünkben. De vajon tényleg tiszta szívből, önzetlenségből származnak, a mások javát, üdvösségét szolgálják?

Istentől való elszakadásunk, romlottságunk az élet minden terültére kihat. Az apostol először a beszédet emeli ki. Nyitott sír a torkuk, kígyóméreg az ajkukon… Borzasztó még olvasni is! Nem tulajdonítunk ekkora veszélyt szavainknak, pedig pusztító erejük tud lenni. Kézenfekvő a példa: hamis, tendenciózus propagandával egy országot félre lehet vezetni, embereket egymásnak lehet uszítani, a többieket megbélyegezni, kiirtandó férgeknek beállítani… Átok, keserűség – foglalja össze az apostol. Ha rosszat mondunk másokra, abból halál fakad…

Cselekedeteink is hasonlóak. Lábaik gyorsak a vérontásra. Hátborzongató megjegyzés. Mint holmi ragadozók: vérontásra siető, egymás bántására törő emberek vagyunk… Ha ezt tanítja az ige, akkor komolyan szembe kell néznünk önmagunkkal! Nagyon őszintén meg kell vizsgálnunk indulatainkat! Hányszor állítottuk volna félre, készítettük volna ki a másikat, ha rajtunk múlott volna?  Romlás, nyomorúság. A háború nagyban mutatja azt, ami kicsiben ott van közöttünk. Hány családot nyomorít meg a durvaság, a szeretetlenség? Ezrek élete rokkan bele ebbe, ha nincs is erről hivatalos statisztika (nehéz kimutatni). Sok vértelen gyilkosság is van: egymás bizalmát, életkedvét, reménységét öljük meg…

    3.Nincs, amivel mentegetőzzünk. Rossz a világ, mondjuk sokszor. Mi tettük ilyenné. A törvényt ismerjük, tudjuk, hogy mit kellene tennünk. Aki hazudik, az jól ismeri az igazságot, aki bánt másokat, tudja, hogy fájdalmat okoz. És mégis… Mindenkinek be kell fognia a száját. Nagyon ügyesek vagyunk a magyarázkodásban. A legigazságtalanabb tettünkről is be tudjuk bizonyítani, hogy nem volt más választásunk, a lehető legméltányosabban jártunk el. Az orosz elnök szerint ez a borzasztó háború abszolút szükséges volt, és mindenkinek a javát szolgálja. Milyen ördögi cinizmus!           

    4.Egyáltalán meg akarunk-e szabadulni a velünk teljesen összefonódó bűn befolyásától, vagy teljesen azonosulunk vele? Ha végigkérdeznénk itt egymást, hogy ki mire gondol bűnbánattal a múltjában vagy a jelenében, nem sok önostorozó véleményt hallanánk: hogy igazságtalan, önző, indulatos, makacs voltam, megsértettem másokat, hazudtam, tisztességtelenül viselkedtem, hiúság, képmutatás jellemez. Nem nagyon hallani ilyet! Addig pedig, amíg nem akarunk változni, Isten semmit nem tud kezdeni velünk. Aki nem akar gyógyulni, aki saját gonosz szándékait, tetteit rendben valónak találja, az nem mozdul ki megszokott állapotából. Csak a halál mozdítja majd ki.  Ha OK az, hogy generációk nyomorodnak bele a gyűlölködésbe, különböző szenvedélyekbe, hogy a közömbösség tönkreteszi, leépíti közösségeinket - akkor hiába hangzik Isten Igéje. Akkor minek is erőltetjük a keresztyénséget?

   Ha mégis van olyan, aki valóban meg akar újulni – nem a törvény cselekedeti által éri ezt el. A törvényből csak felismerem a bűnt: rájövök, meglátom, hogy rossz irányba haladok, hogy cselekedeteim gonoszak.  Fontos lépés ez, de nem elég. (A diagnózis még nem gyógyulás.) Mert ha úgy gondolom, hogy saját erőmből jobb leszek, akkor a bűn megátalkodottságából a törvény megátalkodottságába kerülök (v.ö. farizeusok).  

   5.Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága… Értsük jól: nem törvénytelenül, de nem a törvény által. Ha Jézus csak a Mózes törvényeit ismételte volna meg, a két kőtáblát vette volna elő, akkor ugyanott lennénk… A beteg attól nem gyógyul meg, hogy mindegyre elmondom, hogy milyen állapotban van, és milyenbe kellene eljusson… Jézus Isten igazságát hozta el.Ez elvontnak tűnik. Az igazság nem egy tárgy, amit át lehet adni. Nem egy ruha, amit fel lehet venni… Hogy Krisztus megajándékoz Isten igazságával, az belső történés, elfogadás, megbocsátás, elégtétel, rehabilitáció, új esély, újat kezdés (v.ö. a tékozló fiú). Krisztus nem a törvény feltételeivel jön, hanem a kegyelem feltétlenségével. Az ő szeretete, jósága felszabadít és elkötelez engem. A kegyelmet csak hit által, engedelmes szívvel fogadhatom el. És nem kezelhetem könnyelműen, nem űzhetek csúfot belőle… Ha egy ember megbocsát fia gyilkosának, akkor az nem kap felhatalmazást arra, hogy a lányát is megölje…

   6.Kegyelem alá kerültünk. Nincs különbség itt sem. Isten mindenkinek adja. Nem teljesítménytől, vallástól, szokásoktól, ceremóniáktól függ. Csak az a fontos, amit Krisztus értünk tett. (Minden más üres kérkedés.)

Ingyen. Nehéz szó. Az ingyent szívesen vesszük, de nehezen fogadjuk el. Ha azt mondanám, hogy most istentisztelet után azoknak, aki rászorulnak, presbitériumunk felajánl 1000 lejt, csak jöjjenek ki az úrasztalához, kevesen jelentkeznének… De ha kitennénk a borítékokat az üzlet elé, ahonnan akárki észrevétlenül és anonim módon elvehetné, akkor megnőne a segítségre szorulók száma.  Nehéz beismerni, hogy gyenge vagyok, ráutalt, hogy szükségem van irgalomra… A kegyelem, a megbocsátás azoké, akik felismerik magukban a hiányt, és elfogadják a segítséget. Mi, reformátusok, kiiktattuk a gyónást egyházi gyakorlatunkból. Persze, elmondjuk, hogy „Uram, bocsáss meg!”, de konkrétan nem beszélünk bűneinkről. Mintha nem lennének. Pedig vannak. A kegyelemről prédikáló, és a kegyelmet nem igénylő egyház vagyunk.

Az ingyen kegyelem nagy áldozatba került. Krisztus az ő vére által váltott meg. Valaki megszenvedett, valaki az életét adta… (Hihetetlennek tűnik, pedig megtörtént.  Kolumbiában gyakoriak az emberrablások. Egy szélsőséges csoport egy férfit ejtettek túszul… Semmi rendkívüli ebben, csakhogy egy apáról volt szó, akinek 12 éves fia – válságos állapotban - veseátültetésre várt. Az apa lett volna a donor. Nagy visszhangja lett az ügynek. Egy 16 éves lány, aki nem is ismerte a kis Adrest, elment a túszejtők hadiszállására, és felajánlotta, hogy ottmarad az apa helyett, csak engedjék azt haza… Vajon ezek után a meggyógyult fiú mondhatta-e azt: és senkinek nem tartozom?) A kegyelem nem elmélet… Isten nem vette csak úgy a zsebéből elő a kegyelmi végzést. Nem, a legdrágábbat adta váltságdíjként. Krisztus a legtöbbet vállalta, a legnagyobb szenvedéseket hordozta el. Minden mélységet, szenvedést, embertelenséget megismert, hogy megváltson.

   7.Isten benne mutatta meg igazságát a bűnök elnézése, eltörlése miatt. A fizikai világban az anyag nem vész el. A bűn sem tűnhet el. Valami kell történjen vele… Ki kell azt egyenlíteni. Pusztító hatását megszüntetni. Krisztus ezt tette meg. Értjük a megváltás titkát? Nemcsak megszenvedett igazság a Krisztusé, hanem győzelemre vitt.

A mostani időben is… a jelenünkre nézve is. Békességünk feltétele ő maga (békességünk büntetése rajta van, írja Ézsaiás). Azért van annyi békétlenségünk, mert ezt nem fogadjuk el, nem vesszük komolyan.

    Mert ő igaz, és igazzá teszi azt, aki Jézusban hisz… Hol van a mi fennen hangoztatott igazságunk, a mi nagy érdemünk? Sehol. Az igazságot ajándékba kapjuk. Senki nem dicsekedhet… de erre mégis nagyon büszkék lehetünk: hogy ilyen Atyánk van, ilyen Megváltónk. . Ebben nagyon bízhatunk, reménykedhetünk. Igazzá tesz – nem önteltté. Menekülj attól, aki állandóan a saját igazságával hadonászik. Aki önmagáról beszél, és nem arról, aki megszabadította. A mi bizodalmunknak egyetlen alapja van: ő igaz, és igazzá tesz. Csodálatos tudat ez: Istennek bűnös, de Krisztusban megigazított gyermekei vagyunk, maradunk. Ámen.

 

Kegyelmes mennyei Atyánk, örökkévaló Istenünk Krisztusban, aki által igazzá tettél, és a Szentlélek közösségében, aki által megszentelsz minket! Légy áldott ezért az alkalomért, amikor megint Krisztus Urunk feltámadásra emlékezhetünk! Arra, hogy ő legyőzte a halált, és nekünk örök igazságot és üdvösséget szerezett.

   Szégyenkezve és bűnbánattal, ugyanakkor bizalmunkban és reménységünkben megerősödve hallgattuk szent Igédet. Tudtunkra adtad újból, hogy önmagunkban nem vagyunk, nem lehetünk jók, gondolataink, beszédünk, cselekedeteink bűnnel fertőzöttek, legtisztább szándékunkban is ott van az önzés, a hamisság. És világosan kijelentetted azt is, hogy saját erőnkből nem tudunk megújulni, megváltozni, sőt, a törvény útján sem tudunk közelebb jutni tehozzád, nem tudunk bűneinktől szabadulni. Egyetlen lehetőség van a megigazulásra, és azt te nekünk Krisztusban kínálod fel kegyelemed által. Köszönjük, hogy benne minden ígéreted beteljesedett, benne a te tökéletes szereted jelent meg számunkra és a világ számára. Benne van a mi reménységünk és megtartatásunk. Segíts, mennyei Atyánk, hogy teljes szívvel higgyünk benne, és fogadjuk el az ő drága, szent áldozatát, és engedjük, hogy az ő vére minket is tisztára mosson, elkötelezzen a hálára, a neki engedelmeskedő életre!

   Dicsőség legyen neked, örökkévaló Istenünk, hogy te igaz vagy, és egyszülött Fiad érdeméért mindenkit igazzá teszel, aki benne hisz. Így lehetünk mi – bűnös emberekként – a te megigazított gyermekeid.

   Könyörülj rajtunk, gyülekezetünkön! Elődbe hozzuk gondjainkat, problémáinkat, nehézségeinket, de örömeinket és hálánkat is minden segítségedért, gyógyításodért, áldásodért. Maradj mellettünk minden helyzetben, mert ha te velünk vagy, akkor kicsoda lehet ellenünk!

Fohászkodunk betegeinkért: könyörülj rajtuk, gyógyítsd őket testükben, lelkükben, támogasd, adj türelmet és erőt keresztjük hordozásához. Imádkozunk a gyászolókért, most külön emlékező testvéreinkért… Krisztus feltámadásának bizonyosságával vigasztald, az evangélium drága reménységével bátorítsad őket, és pótold az ürességet, a hiányt a te végtelen kegyelmeddel, hadd vallják együtt Igéd szavával, hogy mindnyájunk élete (halálon innen és túl) Krisztusban van elrejtve, hogy majd nyilvánvalóvá legyen az utolsó napon. Légy a megpróbáltakkal, az egyedül valókkal, a csüggedőkkel, kísértések közt élőkkel – ó, ajándékozz meg mindenkit a Krisztus szabadságával, benne való békességgel!

    Imádkozunk világ szerte a szenvedőkért, sírókért, üldözöttekért, menekülőkért, a háború borzalmai közt élőkért. Juttasd győzelemre az egész világon Krisztus igazságát, békességét! Az ő nevéért kérünk. Ámen.