Róm 6, 12-23 (vas.de.)

 

    12 Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak.

13 Tagjaitokat se állítsátok a gonoszság fegyvereiként a bűn szolgálatába, hanem álljatok Isten szolgálatába, mint akik a halálból életre keltetek, és tagjaitok az igazság fegyvereiként szolgáljanak Istennek.

14 Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek.

15 Mit tegyünk tehát? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Szó sincs róla!

16 Nem tudjátok, hogy ha valakinek a szolgálatába álltok, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra? 1Kor 6,12

17 De hála az Istennek, hogy ugyan a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére átadattatok!

18 Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek.

19 Emberi módon beszélek, mert erőtlenek vagytok. Ahogyan tehát tagjaitokat a tisztátalanság és a törvénytelenség szolgálatába állítottátok, hogy törvénytelenekké legyenek, úgy most állítsátok tagjaitokat az igazság szolgálatába, hogy szentek legyenek.

20 Mert amikor a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságtól.

21 De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Bizony, most szégyenkeztek miatta, mert ennek vége a halál!

22 Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a megszentelődést, amelynek vége az örök élet.

23 Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

 

   Testvéreim, akinek az uralma alatt élünk, annak szolgálunk… Logikus ez a mondat, a mindennapi életben mégis megfeledkezünk erről a lelki szabályról. Indulataink, szenvedélyink, bűneink uralkodnak rajtunk, és szabadoknak tartjuk magunkat. „Azt teszek, amit jónak látok”. De amit én jónak látok, az nem mindig jó. Csak a bűntől való szabadulás tesz alkalmassá az igazságnak való szolgálatra.

  Egy tiltást megfogalmazó intéssel indul az igénk: ne uralkodjék a bűn a ti halandó testetekben, ne engedelmeskedjetek kívánságának… Mivel Isten igent mondott ránk Krisztusban, új életre hívott el, ezért nekünk meg kell tagadni a hitetlenséget… Fel kell ismernünk a rosszat. El kell határolódnunk attól. Ezt a lépést nekünk kell megtenni. Isten tanácsol, Szentlelke által vezet, de az engedelmesség a mi felelősségünk.

   A bűn diktatúrájában élve nem könnyű észrevennünk, hogy a gonosz befolyásol minket. A hamis lelki propaganda, gondolataink megtévesztése, akaraterőnk megbénítása a kísértő régi módszereihez tartoznak. Ha pedig nem Isten Lelke vezet, ha a bűn uralkodik rajtunk, akkor tagjaink a gonoszság fegyvereivé válnak a hamisság szolgálatában. A Sátán élő harci eszközei leszünk: a haragban, gyűlölködésben, ellenségeskedésben, önzésben…

   Arra buzdít az ige, hogy törjünk ki ebből az ördögi körből, és – tagjainkat az igazság fegyvereiként felajánlva - álljunk az Úr szolgálatába. Igen, a mi törékeny emberi mivoltunkban, a mi halandó testünk által. Értjük, miről beszél az ige. A szemléltetés kedvéért: napi szükségletünk kb. 2000-3000 kalória. Ezt az energiamennyiséget fordíthatjuk jóra, mások megsegítésre, és rosszra, mások bántalmazására is. Beszédünket (ugyanakkora erővel lehet kimondani egy bántó, mint egy biztató mondatot) használhatjuk építésre, vagy mások sértegetésére, szidalmazására. Mire irányulnak gondolataink, mi motivál, milyen lélek van bennünk?

   Mint akik a halálból életre keltünk… Szép kifejezés. Krisztus győzelmére utal. Amely minket is új életre indít el. A Krisztus halálát – emberi szempontból -  nyereségvágy, bosszú, gyűlölet okozta (ezek a halál módszerei, ma is működnek, lásd a háborút), húsvéti győzelme pedig Isten hatalmát, az ő igazságát, a békességet hirdeti. Nos, mi mit képviselünk, mit szolgálunk? A halál katonái, vagy az élet harcosai vagyunk? Az élet – lelki értelemben - gyilkosságból születik: meg kell ölnöd a halált, a gyűlöletet magadban. Így állhatsz az élet szolgálatában.   

   Valójában Isten megteremtette a lehetőséget erre. Nem egy képtelen parancs, nem egy lehetetlen feladat ez. Isten felfüggesztette a gonosz hatalmát, és az ő jóra ösztönző közösségébe hív el, kegyelmének uralma alá helyez.

    Vagyis: az a felismerés, hogy Isten Krisztusban könyörült rajtunk, megváltott, kimentett a bűn befolyása alól, el kell indítson a szabadság, a szolgálat útján. Nem tudom, ha Észak-Korea határait megnyitnák, hányan menekülnének el abból az országból. Bizonyára sokan, de sokan maradnának is. Megszokták, számukra az a természetes… Vegyétek észre, testvérek, a megnyílt lelki határokat! Ne vesztegeljetek tovább a bűnben, haragban, megkötözöttségben!

   Figyelmeztet is az ige: ha elfogadtuk a kegyelmet, az nem tehet könnyelműekké minket. Nem mondhatjuk: szabadok lettünk, most aztán akármit tehetünk. Ez a magatartás visszatérés lenne a bűn szolgaságához.  A szabadság sokkal többet jelent ennél a kicsinyes gondolkodásnál. Szülői szabadságom pl. nem azt jelenti, hogy kihasználhatom, megalázhatom a gyermekem… Nem mondhatjuk azt: Krisztus eleget tett a bűneinkért, akkor nyugodtan folytathatjuk tovább azokat.  Ne felejtsük, hogy a megváltás el is kötelez az engedelmességre! Krisztus engedelmes volt, szolgált nekünk, hogy mi is engedelmeskedhessünk neki, az ő szolgálatába állhassunk.

    A másik lehetőség a bűn szolgálta. Nincs arany középút. Aki a Krisztusé, az neki engedelmeskedik, aki nem szerinte él, az nem az övé. (Egyik parancsnoknak jelentette a tisztje: egyik katonánk átszökött az ellenséghez. A parancsnok kijavította: nem, a mi katonáink mind itt vannak, aki átszökött, az már nem közülünk való.)  Kihez tartozunk, kinek az oldalán állunk?  

  Hála Istennek, sugallja az apostol, a Krisztus életének jelei mutatkoznak közöttünk. Bárcsak igaz lenne ez a megállapítás a mi gyülekezetünkre nézve is. Ti. hogy bár a bűn szolgái voltunk (az apostol lezár múltként beszél erről), ám engedelmeskedtünk annak a tanításnak, amelynek követésére átadattatok. Nehezen érthetőnek tűnik ez a mondat. A Krisztusról szóló tanításról van szó, és az ő követéséről. A tanítás rá mutat, a Megváltó utáni vágyat ébreszti fel bennünk.  A tanítás Tanítónkhoz, Mesterünkhöz vezet. Ezért fontos!

  Ez uralomváltás is egyben: megszabadultunk a bűntől, az igazság szolgálatába álltunk. Ha elindultunk, akkor nem maradhatunk ugyanott (mert akkor nem indultunk el), ha Krisztushoz tértünk, akkor nem maradhatunk ugyanazok.

  Az apostol példát is említ… Amikor Krisztus ismerete nélkül éltetek, amikor még nem tudtátok, hogy ő megváltott, akkor tagjaitokat a tisztátalanság és törvénytelenség szolgálatába állítottátok… és azok bűnössé lettek. Az apostol nem hivatkozik konkrét esetekre, de a gyülekezet tudja, mire kell gondoljon. Mi is tudjuk - magunkra nézve. (Egy tehetséges ember, aki rendkívüli kézügyességgel rendelkezik, képességeit betörésekhez is használhatja, de ha egy orvosi finomműszereket gyártó céghez szerződik, akkor a mások élete megmentéséhez járul hozzá). Kérdés, hogy mi hozhatja el ezt a változást. A Biblia válasza: Isten az ő Igéje és Szentlelke, Krisztus megváltó szeretete által… Egy lelki megrendülés, felismerés, személyes élmény ez. ()

   Érdekes a gondolat továbbfejtése. Amikor a bűn szolgálatába álltatok, akkor úgymond „szabadok” voltatok az igazságtól…  Egy tömeggyilkost nem az emberszeretet érzése szorongatja. A gyűlölködő ember nem esik a megbocsátás bűnébe… Értjük. Ha akkor mentesek voltatok az igazságtól, akkor most, hogy megtértetek, átálltatok a krisztusi értékrendre, az ő szeretete átformálta gondolkodásotokat, legyetek mentesek a bűntől. Szabadok attól. Tagjaitokat, energiátokat fordítsátok a jó cselekvésére, hogy szentek legyenek… Szent az, ami Isten dicsőségét szolgálja. Isten erre hívott el: vajon ezt követjük-e? Erről szól-e az életünk? 

   Vajon mennyire valósulhat ez meg ténylegesen?  A tanítást értjük, de nem találjuk az erőt. Visszahúz óemberünk, régi természetünk. A döntést – hallottuk -  nekünk kell meghoznunk (ez a megtérés), de Isten kegyelme segítségünkre siet… Krisztus megvívta a harcot értünk, nekünk önmagunkkal kell megküzdenünk. Valaki azt mondta: sorsunk nem a menny kapujában, hanem a szívünkben dől el.

   Elgondolkoztató a felvetett kérdés. Mi hasznotok volt a bűn szolgálatából, milyen gyümölcsöt termett az nektek? Igen, ez a tapasztalat is Krisztushoz kényszerít. A bűn keserű gyümölcsei. A hiábavalóság, amivel szembesülünk. Az üresség, amivel végül maradunk. Nem tudom, a gonoszság hány embert tett boldoggá, hány embernek adott békességet.

   Egyéni életünkben ilyen keserű gyümölcsök lehetnek a megromlott kapcsolatok, az eltékozolt évek, stb… Valóban, ha őszinték lennénk, szégyenkeznünk kellene ezekért. (Persze, keményszívűségből még ezt sem tesszük meg sokszor.) A bűn karrierjének a vége mindenképpen halál. Lehet, hogy ideig-óráig nagyszerűnek tarjuk, büszkék vagyunk rá, eszünk ágában sincs változtatni, de a vége: halál.

A megszentelődés, a Krisztusnak való szolgálat gyümölcse pedig az élet.

   Pál a végén összefoglalja egy mondatba: a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka az örök élet. A zsold az idegen hadseregbe szegődött katona fizetsége. A bűn halállal fizet... Aki a halált szolgálja (a bűn mindig ezt jelenti), az a halál termését aratja. Aki Krisztusban az életet követi, az az élet jutalmát kapja. Akinek az uralma alatt élünk, annak szolgálunk, hallottuk az igehirdetés elején. Most pedig: akinek szolgálunk, az fog fizetni. Álljunk teljes szívvel, lélekkel a Krisztus szolgálatába, hogy tőle kapjuk az áldást, békességet már itt ezen a földön, és az örök élet jutalmát az ő érdeme szerint az Isten országában. Ámen.

 

   Urunk, örökkévaló, kegyelmes mennyei Atyánk, hálát adunk ezért az újabb találkozásért a mi Urunk Jézus Krisztus napján, az új hétért, hónapért, a harcok, küzdelmek, nehézségek közt is megújuló reménységért, a bűnbocsánat, az üdvösség bizonyosságáért. Bocsásd meg, hogy bár tudjuk, hogy Krisztus megszabadított, mégis sokszor a Sátán uralma alá állunk, a bűn szolgaságát választjuk. Régi természetünk számára kívánatosabb ez, önzésünk, indulataink erre ösztönöznek. És ez egyáltalán nem elmélet, hanem szomorú következményekkel járó életforma: békétlenség, harag, gonosz szándék, bántás, gőg, rosszindulat. Ilyenkor tagjaink nem a te szent akaratodat, hanem a Sátán gonosz terveit valósítják meg: gondolataink a rossz forrásává, beszédünk a sértés, rágalmazás eszközévé, tetteink a bántás, rombolás fegyverévé válnak. Köszönjük, hogy igéd tanítása ebből az állapotból Krisztus fele indít el minket, hogy az ő indulata, békessége uralkodjék rajtunk, és adottságainkat, képességeinket, tőled kapott erőnket a jó cselekvésére fordítsuk. Ezt munkáld bennünk egyre inkább Szentlelked által! Így állhatunk az élet szolgálatában, kaphatjuk a te áldásaidat és az élet jutalmát. Mert a bűn zsoldja a halál, a te kegyelmi ajándékod, mennyei Atyánk, az örök élet.

   Könyörülj gyülekezetünkön, betegeinken, gyászolókon, emlékezőkön, akik régebbi fájdalmat, veszteséget hordoznak, és abban kérik a te gyógyító erődet! Áldd meg gyermekeinket, a fiatalokat, felnőtteket, családokat, idősebb testvéreket, vonj magadhoz, erősítsd meg minket hitben, szeretetben, szolgálatban! Ébresztgesd a közömbösöket, érints meg a hitetleneket, bátorítsd a csüggedőket, segítsd a fáradozókat! Imádkozunk az édesanyákért, áldd meg drága, szolgáló életüket hittel, türelemmel, hűséggel, áldd meg azoknak emlékét, aki már nincsenek köztünk.    

  Fohászkodunk a háborúban szenvedőkért, menekülőkért, sebesültekért, rettegőkért, embertelen nyomorúságot hordozókért, akik számára a szép tavasz a halál pusztítását hozza. Hadd jusson győzelemre minél előbb a te békességed, a te újjáteremtő akaratod! Hallgass meg Krisztusért! Ámen.