Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "

(Zsid 13,8)

Kereső

Heti ige


" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "(Zsid 13,8)

Zsid 10, 19-25 (Advent III., vasarnap delelőtt)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

Zsid 10, 19-25 (Advent III., vasárnap délelőtt)

"Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett. Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap."

   A Zsidókhoz írt levél az ószövetségi kultusz jelképei és fogalmai segítségével - amelyek az Istennel való kapcsolattartásról szóltak - világít rá az újszövetségi főpap, azaz Krisztus eljövetelének, küldetésének lényegére. Talán nem értjük mindig világosan ezeket a hivatkozásokat, de azt már érthetjük, hogy kiről szólnak, kire mutatnak rá. Egy gyarló hasonlat: nem kell feltétlenül átlátnom valaki bonyolult élettörténetének minden összefüggését ahhoz, hogy az illetőt megismerjem, megszeressem.

    A mai igénk első sora arról a bizalomról beszél, hogy Krisztus által bemehetünk a szentek szentjébe, azaz Isten közösségébe, és majd az ő országába. Képzeljük el, ha valaki azt mondja: bejáratos vagyok a Fehér Házba, baráti kapcsolatban állok az amerikai legfelsőbb vezetéssel. Milyen bámulattal néznénk az illetőre? Ez aztán nem akárki! Ennél nagyobb méltóságról beszél az Ige: mi az egyszülött Fiú protekciója révén az örökkévaló, mindenható Istennel lehetünk közvetlen kapcsolatban.

   Hallunk ennek a bizalomnak az alapjáról is: Jézus Krisztus vére által. Az ószövetség népe megtanulta, az áldozatokban szüntelen kiábrázolva látta: az élet életbe kerül. Lehet, túlhaladottnak, akár primitívnek is gondolhatjuk ezt a gondolkodásmódot, a hozzá kapcsolódó kultikus cselekményeket, de földi létünknek alaptörvénye ez: az életnek önmagát áldozó életre van szüksége, hogy élhessen. A gyermeknek az édesanya odaadó szeretetére, betegnek, bajban levőnek mások önzetlen szolgálatára, az embernek az Emberfia békességet szerző áldozatára.

   Krisztus új és élő utat nyitott nekünk – és megint egy jelképes, de megmagyarázott szó – a kárpit, azaz teste által. A kárpiton át lehetett bemenni a szentek szentjébe. Krisztus testet öltése nyitott utat számunkra. Nagyon mély teológiai üzenete van ennek a mondatnak. A Megváltónak testben kellett eljönnie (olvassuk: így kellett szenvednie a Krisztusnak). Krisztus születése nem az embert elkápráztató mennyei produkció, hanem megváltásunk feltétele. A testben élőt csak testben lehetett megmenteni. Gondoljunk a nyáron barlangba rekedt thaiföldi gyerekekre. Nem lett volna elég a helyzetet számítógépes programon szimulálni, és csak úgy virtuálisan megoldani: a mentőknek sok-sok kockázatot vállalva el kellett jutni oda, ahol az életéért remegő csapat volt.

A gyereknek nem lenne elég, ha a szüleivel – bár azok sok fáradozással gondoskodnának mindenről, amire szüksége van – soha nem találkozna… Így sejthetjük meg valamiképpen karácsony célját.  Krisztus tehát utat tört hozzánk, hogy utat nyisson számunkra az Atyához, az életre, az üdvösségre.

    Ebben a bizalomban élve kell meghallanunk a biztatást: járuljunk oda igaz szívvel és teljes hittel. Krisztus eljött hozzánk, megváltott, de nekünk is el kell érnünk őhozzá, megváltását elfogadnunk. A Biblia alapvető tanítása ez. A legnagyobb szeretettel adott ajándék sem ér semmit, ha visszautasítják. Járuljunk igaz szívvel, teljes hittel! Hát ezen még kell dolgozzunk: van mit tisztítania szívünkön, erősíteni (Isten erejével) a hitünkön! Jó lenne magunkkal és a világgal kibékülve készülni az ünnepre, félretenni minden haragot, panaszt, sérelmet. Engedni, hogy Isten kegyelmének, Krisztus szeretetének, a Lélek erejének áradata átmossa lelkünket, elsodorjon minden emberit, kicsinyes önzést, bűnös gondolatot, aggódást.  Sok minden tapad a lelkünkhöz. Ünnepek előtt gyakran viszem el fekete ruháimat tisztítani. Elgondolkoztam azon: ha lenne egy olyan cég, ami a lelkek tisztításával foglalkozna, milyen nagy forgalma lenne ilyenkor? Vagy mégsem? A mások lelkét akarnák mindenképpen elvinni: a kibírhatatlan családtagét, a rosszindulatú szomszédét, az irigy barátét? Mert igaz, sok emberrel találkozunk, akik másokra panaszkodtak, magukra panaszkodókkal nagyon ritkán. Pl.: „nehéz lehet a családomnak az én rossz természetemet hordozni”. Mi sokszor koszos kézzel, szennyes szívvel látnánk neki másokat megtisztítani. Be kell látnom: jobb lenne a világ, ha én jobb lennék.

   Az igében utalás történik a keresztségre is: testét megmosták tiszta vízzel. Az ünnep erre a megtisztulásra is emlékeztet. Külsőképpen is hozzátartozik az ünnephez, hogy rendbe hozzuk környezetünket, magunkat, ünneplőbe öltözünk.  Ettől kedélyállapotunk is jobb lesz. De nekünk igazából a lelkünket kell megtisztítani és ünneplőbe öltöztetni, a gondolkodásunk, magatartásunk kell új tartalmat kapjon, a szeretet tisztasága, jó illata kell betöltsön. Ismerjük a verssort: „ölts fehér inget a lelkedre”. Fehér inget a lelkedre.

    Ragaszkodjunk a reménység hitvallásához. A hit Isten ajándéka, a hitvallás a mi feladatunk. Isten ragaszkodik hozzánk. Megmutatta egyszülött Fiában. Engedte, hogy ő számunkra megszülessen.  Tudjuk, hogy Isten milyen veszélyes helyre küldte egyszülött Fiát. Milyen veszélyessé tesz minket egymás számára a bűn: családban, társadalomban. Ha szabad ilyet mondani: egy pillanatban Isten kegyelme irántunk nagyobb volt, mint az ö örökkévaló szeretete egyszülött Fia iránt.

   Ő hű, olvastuk az Igében. Ennél tömörebben nem lehet ezt elmondani. Három betűvel, három hanggal kifejezzük a Biblia lényegét. Ő hű, hűtlenségünk ellenére. Nem kell ennél nagyobb ígéret. Tőle senki és semmi el nem választhat. Senki kérdőre nem vonhatja irántunk való kegyelmét. Senki el nem veheti a bocsánat, a békesség, az üdvösség ajándékait. Csak mi utasíthatjuk vissza. Csak mi mondhatjuk: nem kell. Ne tegyük! Isten hűsége tanítson minket is hűségre, kegyelme az engedelmességre. 

   Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Azt hiszem, ez mindig nagyon időszerű felszólítás. Hogyan buzdítsuk egymást? Legfőképpen saját példánkkal, hozzáállásunkkal.  Einstein-tól származik a gondolat: a békességet nem megfélemlítéssel, hanem szeretettel lehet megteremteni. Olvastam egy történetet Assziszi Ferencről. Halálos ágyán feküdt, amikor meglátogatta egyik volt rendtársa, aki eltávolodott a közösségtől, bűnökbe keveredett, és tele volt a szíve kétséggel. Szent Ferenc amint meglátta egykori barátját, utolsó erejével felkelt, forrón magához ölelte látogatóját, és azt mondta neki, mielőtt az egyetlen szót is mondhatott volna: soha ne kételkedj a Krisztus szeretetében. Ennyi! Olyan kellene legyen az életünk, hogy másokat szeretetre ösztönözzön. Ha türelmetlenek, indulatosak vagyunk, akkor nyilván ugyanazt váltjuk ki másokból is.

   A jó cselekedet a szeretettel együtt jár. A szeretet több mint érzelgősség, szentimentalizmus (ilyenkor karácsonykor sok van ebből is). A szeretet erő. Ha szeretet van a szívemben, akkor kiállok a másikért, segítek. Nem bántom, nem mondok rosszat róla. Jót akarok, jót teszek. Ami szeretetből fakad, az jó, ami jó, az csak szeretetből származhat.  

    Aztán még egy figyelmeztetés: ne hagyjuk el saját gyülekezetünket, közösségünket, amint szokás némelyeknek. Kétségtelen, vannak jobbak. De Isten itt tett felelőssé. Itt kell a szívemet adnom. Ma úgy is értelmezhetjük ezt a mondatot: egyesek, sokan úgy hagyják el, hogy elidegenednek, közömbösökké válnak, elfordulnak Istentől és az ő gyermekeitől. Kétségtelen, vannak fontosabbnak tűnő dolgok. Munka, pénz, karrier, szórakozás, stb. Pedig közeledik a nap. Második adventben élünk. Csak az marad meg, ami Krisztushoz kötődik. Sokkal biztosabb az, amit a szívünkben őrzünk, mint amit kezünkben tartunk. Várjuk őt hittel, örömmel, szeretetben! Ámen.

 

    Urunk, Szent Fiadban hozzánk hajló, minket megváltó, Lelked által minket körülölelő Istenünk, köszönjük, hogy gyermeki bizalommal jöhetünk hozzád, tudva azt, hogy te kegyelmedbe fogadsz, hiszen a te kegyelmedből élünk, szeretettel vársz, mert a te szereted vezet minket hozzád. Hallottuk, hogy bizalmunk alapja az lehet, hogy Krisztus drága vérén, isteni, szent élete árán váltott meg minket. Kik vagyunk mi, hogy ezt megérdemelnénk? Köszönjük, hogy szent Fiad utat törve a mi bűnös világunkba, felvéve a mi portestünket, utat nyitott számunkra tehozzád, mennyei Atyánk. A bűnösök közé számláltatott, hogy minket bűnösöket megváltson. Segíts, hogy igaz szívvel és teljes hittel járuljunk hozzád! Tudjuk, hogy szívünk egyáltalán nem tiszta, téged kérünk, tisztítsd meg egyre jobban Lelked által, tudjuk, hogy hitünk nem tökéletes, te tedd egyre teljesebbé. Hadd készüljünk így, lelkiképpen az ünnepre, szívünkre is felöltve a bocsánat, szeretet fehér ruháját. Erősíts abban is, hogy kitartsunk a hozzád való ragaszkodásban, hogy senki és semmi el ne távolítson tetőled, senki és semmi el ne takarjon szemünk elől.

Mert te hűséges vagy. Ez megtartatásunk alapja. Hűségedből, kegyelmedből küldted el egyszülött Fiadat értünk. Az ő alázata, jósága minket is szeretetre és jó cselekedetre tanít.

Segíts, hogy ne csak beszéljünk erről, hanem cselekedjük is. Így szenteljük neked adventünket. És taníts minket egymáshoz is ragaszkodni. Nem fordítva hátat egymásnak. Manapság, amikor olyan könnyen túllépünk kapcsolatokon, könnyen cserben hagyjuk egymást, könnyen elpártolunk közösségeinktől, hadd legyünk hűségesek. Gondolkodtasd el azokat, akik lélekben hagyták el a gyülekezetet, akik számára közömbös annak sorsa, jövője, hogy ráébredjenek megbízatásukra, felismerjék helyüket, feladataikat!

   Könyörülj betegeinken, gyógyító, megtartó, testben, lélekben megerősítő kegyelmeddel légy velük, vigasztald a gyászolókat, szomorkodókat Krisztus szeretetével, támogasd a megfáradtakat, a kísértésben levőket Lelked erejével! Légy mindnyájunkkal, áldd meg életünket, családjainkat, a te dicsőségedet hirdető szolgálatunkat Krisztusért! Ámen.