Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

Zsid 9, 15-28 (adv.III.)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

Zsid 9, 15-28 (adv. III./de.)

 

15 Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét. Róm 3,25 ; 1Tim 2,5 ; 1Pt 3,18

16 Mert ahol végrendelet van, ott a végrendelkező halálának is be kell következnie; * Gal 3,15-18

17 mert a végrendelet csak halál esetén érvényes; amíg a végrendelkező él, addig érvénytelen.

18 Ezért van az, hogy az első szövetséget sem léptették életbe vér nélkül.

19 Mert amikor Mózes a törvény szerint az egész népnek minden parancsolatot elmondott, vette a bikák és a bakok vérét vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal együtt, és meghintette a könyvet és utána az egész népet 2Móz 24,6-8

20 e szavakkal: Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet Isten rendelt számotokra.

21 Aztán hasonlóképpen meghintette vérrel a sátrat és az istentisztelet minden eszközét is. 3Móz 8,15

22 A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. 3Móz 17,11

23 Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal.

24 Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk.

25 Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével,

26 mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.

27 És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik,

28 úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.

 

Nagyon határozottan tanítja az ige: Krisztus, aki eljött (és aki eljövendő), új szövetség közbenjárója lett. Valami gyökeresen új kezdődött általa Isten és az ember között. A teremtő és a saját hasonlatosságára teremtett ember kapcsolata Krisztusban új alapra helyeződött. A kegyelem alapja ez. 

  Nem volt könnyű szolgálat. Isten Fia az életével fizetett. Meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért. Eleget tett a régi rendelkezéseknek (rendezte az azokkal szemben elkövetett kihágásainkat), hogy szabaddá legyünk a bűn miatt ránk lesújtó törvény átkától, súlyától, és elnyerjük az örökkévaló örökség ígéretét. Olyan ez, mint amikor valakit óriási adósság terhel, egy részét talán elődei hagyták rá, emiatt elkeseredett, kilátástalannak küzdelemmé válik az élete, nincs egy nyugodt perce, mégsem tud egyről kettőre jutni, és akkor jön valaki, aki – nem kis áldozat árán – minden tartozását törleszti, sőt, gazdag támogatásban részesíti, hogy most már a fojtogató, nyomasztó gondoktól szabadon élhessen. Békességben.

   A Krisztus által kötött szövetség és a benne nyert mennyei osztályrészünk kérdését próbálja a Zsidókhoz írt levél szerzője a továbbiakban szemléltetni, érthetővé tenni. Az örökséget biztosító végrendelet, testamentum a törvény szerint csak a végrendelkező halála után lép érvénybe. A Sínai-hegyi szövetségkötéskor Mózes – Isten parancsára - ezt úgy ábrázolta ki, hogy az áldozati állatok vérével meghintette a könyvet (a szövetségkötés igéit), a népet és az istentisztelet eszközeit is. Ezzel azt hangsúlyozta, hogy a törvény feltétele betöltetett, a törvény előírása elégtételt nyert, ennek bizonyító jele látható módon rákerült mindenre és mindenkire: a szövetség tehát érvénybe lépett. Mózes közben azt is a nép tudtára adja, hogy ezt Isten szerezte (döbbenetes az a felismerés, ami itt felsejlik: Isten kész az életét adni, hogy minden tőle származó jó a miénk legyen, a javunkra írassék). Mi vagyunk a szövetség haszonélvezői, mégis Isten gondoskodik az áldozatról.   

   Van egy elgondolkoztató mondat: a törvény szerint vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat… A bűn életet követel. Ez igaz – a mi oldalunkról – abban az értelemben, hogy a bűn tényleg az életünkbe kerül, tönkreteszi azt: nemcsak a sajátunkat, hanem a másokét is. (Nem kértem az engedélyét, de gondolom, megengedné, hogy tanulságképpen rá hivatkozzam: egy gépkocsivezetővel keveredtem beszélgetésbe, ő mondta el akkor, amikor a szállítmánya kapcsán a szerencsejátékokra terelődött a szó: két életem ment már rá erre, most a harmadikat élem… De rámegy az élet az italra is, a haragra, gyűlöletre, könnyelműségre, pénzsóvárgásra.)

   Másodszor az idézett kijelentés – Isten oldaláról – azt jelenti: ő egyszülött Fiát küldte, adta oda, áldozta fel, hogy a bűn halálos következményét felszámolja, hogy szabaddá tegyen minket az igazi életre.  

   Mert – folytatódik a gondolat - ha a mennyeiek szimbólumait, képmásait ilyen módon kellett megtisztítani, a mennyei dolgokat ezeknél különb áldozatokkal, áldozattal. Értjük, miről, illetve kiről beszél az ige!

Krisztus nem emberkéz alkotta földi szentélybe ment be, nem az igazi képmásába, hanem magába a mennybe (ahonnan alászállt), hogy Isten színe előtt megjelenjen értünk. De előbb megjelent közöttünk. Erről szól a karácsony.

   A főpapnak évente meg kellett ismételnie az először Mózes által elvégzett szertartást, évente be kellett mennie a szentek szentélyébe. Ám Krisztusnak nem kell ezt tennie. Mert az ő áldozata nem máson végrehajtott, hanem önmagát odaadó, nem jelképes, hanem valóságos, nem csupán ideig-óráig hatásos, hanem egyszer s mindenkorra érvényes. Tökéletes, teljes értékű. Ezért jött el ő, amikor elérkezett az ígéretek idejének a vége, hogy elkezdődjék a kegyelem korszaka, a bocsánaté, a békességé.   Ezért alázta meg magát. Ezért szállt alá a földre (sőt aztán a poklokra is), hogy mi már itt az ő szeretetében élhessünk, és a mennybe juthassunk. Krisztus a példaképünk ebben is.

   Az ő földre érkezése születése által történt, mennybemenetele pedig megváltó halálán és feltámadásán keresztül. A halált mi sem kerülhetjük ki. Elrendeltetett, tanítja az ige, hogy az emberek meghaljanak. És még azt is hozzá teszi: utána az ítélet. De mi tudjuk, hogy Krisztus már helyettünk Isten ítélőszéke elé állott, rólunk minden kárhoztatást elvett (HK). A legjobb ügyvédünk áll Isten elé a nevünkben.

   Érezzük, hogy mennyire hiú dolog lenne, saját érdemeinkben bízni. Ha a legjobb emberek lennénk is, a legnagyobb áldozatot is hoznánk meg másokért (de hát távol vagyunk ettől), bűneink miatt Isten szentsége előtt akkori is meg kellene semmisülnünk. Teljesítményünk elégtelennek bizonyulna.

   (Egy kedves karácsonyi történet arról szól, hogy egy kisgyermek valami értékesebb ajándékot akar édesanyjának vásárolni: ki is néz az üzletben egy gyönyörű nyakláncot. Gyűjtögetni kezdi az innen-onnan kapott aprópénzeket, és amikor úgy érzi, hogy már nagyon sok összegyűlt, akkor elmegy az ékszerboltba, egy tasakban a pultra teszi a vagyonát. Kiderül, hogy az csak kis töredéke a nyaklánc árának. Nagyon elkeseredik, ám a jelenetnek szemtanúja egy gazdag vevő, aki meghatódva a gyerek naiv buzgóságán, kifizeti helyette a nagyon áhított ajándékot.) Mit tudunk letenni isten ítélőszéke elé?  Bűneink mellé a Krisztus mindenre elégséges érdemét, végtelen szeretetét.     

   Az utolsó mondatban egy adventi üzenet csendül fel. Krisztus, aki eljött, emberré lett, és bemutatta miattunk, érettünk, helyettünk a világ összes vétkét és a mi minden hamisságunkat elvevő áldoztát, vissza fog jönni. Nem azért, hogy újból magára vegye és elhordozza a világ bűnét, hanem azért, hogy megváltó kegyelmében részesítse azokat, akik őt várják üdvösségükre.

   Az Ige nem beszél azokról, akik nem várják őt, akik megtagadják, akik magukban bíznak, akik úgy gondolják, hogy nincs szükségük rá, mert úgy akar megszólítani minket, mint akik várjuk, áhítozzuk a mi Urunkat megváltásunkra és üdvösségünkre.

Akkor így is halljuk meg, így is éljünk, így töltsük adventünket (nemcsak karácsony előtti napokat jelenti, hanem egész - Krisztusra figyelő - életünket), így szolgáljunk neki és egymásnak békességben, szeretetben, hűségben! Ámen.

 

Urunk, teremtő, megváltó Istenünk, mennyei Atyánk Jézus Krisztusban, vigasztalónk a Szentlélek által, hálát adunk ezért a napért, alkalomért, szent igéd drága ajándékáért, a gyülekezet közösségéért, hogy találkozhatunk, egymás hite által épülhetünk. Köszönjük, hogy egyszülött Fiadban új szövetséget kötöttél velünk: a kegyelemét, a bocsánatét, a békességét. Tudjuk, hogy nagy ára volt ennek: karácsony alászállása, megalázkodása, nagypéntek emberfeletti szenvedése. Köszönjük, Urunk, hogy így szereztél számunkra elégtételt, így töltötted be a törvényt helyettünk, így tettél eleget bűneinkért, hogy mi az üdvösség ígéretét örökölhessük. Mi tartoztunk neked, és te fizettél helyettünk. Mi vétkeztünk, és te bűnhődtél, mi szakadtunk el tőled, és te jöttél utánunk. Áldott legyen neved végtelen szeretetedért és irgalmadért!

   Hallottuk az igében, mennyei Atyánk, hogy már a régi, az ó szövetség és annak szertartásai, ceremóniái ezt hirdették és ábrázolták ki, de az időnek teljességében egyszülött Fiadban lett valósággá, örök, kétségbe nem vonható igazsággá, aminek áldásaiban mi is részesülünk. Megváltó Urunk nem csupán jelképesen, hanem ténylegesen odaáldozta életét a mi megváltásunkért. Segíts, hogy ennek tudatában, bizodalmában, reménységében éljünk! Ne az immár legyőzetett bűnnek szolgáljunk, hanem a te diadalra jutó szent akaratodnak! Járjunk Megváltónk nyomában, legyünk szeretetének, jóságának képviselői, az általa szerzett életnek a szolgálatát töltsük be. Így maradjunk meg őbenne, és hűségesen munkálkodva, békességes szívvel várjuk az ő dicsőséges visszajövetelét.

  Áldd meg gyülekezetünket! Könyörgünk betegeikért egyen-egyenként, tedd nyilvánvalóvá rajtuk megtartó hatalmadat, vigasztald Lelked által jelenléted áldásaival és az üdvösség reménységével a gyászolókat, légy az idősekkel, egyedül élőkkel, gondok, nehézségek közt vívódókkal, a bűnök, kísértések terhe alatt sínylődőkkel! Adj mindnyájuknak szabadulást, gyógyulást! Áldd meg családjainkat, gyermekeiket és fiataljainkat, egész gyülekezetünket, ünnepre készülésünket, hogy ne csak külső dolgokban fáradozzunk, hanem induljunk el lélekben Krisztus felé, hogy egymáshoz is közelebb kerüljünk! Megváltónkban megjelent kegyelmedet áraszd ki bőséggel mindenütt a te gyermekeidre, és ránk is, közösségünkre, megújító Szentlelked által, a Krisztus érdeméért. Ámen.