Zsolt 27,1 (vasárnap délelőtt)

"Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?"

    Az idei imahét az igazság- igazságosság nagy témáját vetette fel. Vezérigéjének az 5Móz 16, 20-t választották: az igazságra és csakis az igazságra törekedj. Ez nemcsak egy régi, tiszteletre méltó erkölcsi tanítás, hanem mindennapi kihívás számunkra az imahéten túl is.  A törekvés szóban benne van az állandó figyelem, mérlegelés, erőfeszítés, meg az is: számolnunk kell az igazság-ellenes erőkkel magunkban, környezetünkben. Világunk ezeknek a színtere.  Igazságra törekedni egyben harcot is jelent minden igazságtalanság ellen. Az Indonéziában élő keresztyén testvéreink által összeállított programban tételesen meg is neveztetnek ezek: kapzsiság, erőszak, kirekesztés, kizsákmányolás, szegénység, környezetszennyezés, éhség, emberkereskedelem. Van baj elég! Ott, és nálunk is. Talán más formában, más mezben, de ugyanazok a gondok jelentkeznek nálunk is. A bűn globális probléma, a kegyelem globális reménység.    

   Indonéziának csupán 10%-a keresztyén. Ez a 10% távolról sem él példás összefogásban. Miként mi sem. A hatalmas ország történelme is sok véres korszakot ismert, de sokan élnek ma is szegénységben, sokan a visszaélések áldozatai. Értjük, hogy miért ezt a zsoltárt választották zárásképpen! Az ember vágyik a világosságra: külsőképpen is. Hangulatunkat is megterheli a sötétség. De egy-egy ügyben is szeretünk világosan látni: mi történt, miért, hogyan. Vajon saját lelkünkben vágyunk-e a világosságra? Készek vagyunk-e a bűn sötétségét felszámolni? Agyontechnicizált világunkban otthonaink, városok, falvak még este is fényárban úsznak, milyen sötétség van mégis a szívekben! 

    Az igazság és a lelki világosság összetartoznak.  Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted, olvassuk az Ézs 58,8-ban.  A világosság a Szentírás logikája szerint Isten jelenlétéhez kötött. Az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség, tanítja János (1 Jn 1,5). Ahol ő ott van, ott mindent beragyog az ő igazsága, szentsége, dicsősége. Ott lelepleződik a hamisság, kiderül igazság, ott bizalom születik. Minden a helyére kerül, minden tiszta lesz. Minden meggyógyul. A békesség jut uralomra.  

   Világosságom és segítségem az Úr!   A zsoltáríró személyesen fogalmaz. Ha őt befogadom, azaz elfogadom befogadó kegyelmét, akkor világossága az én világosságom lesz. Krisztus lesz az utam, igazságom, életem… Ha így van: követem-e őt, engedelmeskedem-e neki, ragaszkodom-e hozzá?

   A teremtéstörténetben Isten első szava ez: legyen világosság. Az ő szava bennünk is először világosságot teremt. A világosság az élet feltétele. Lelki értelemben is: a tiszta, áldást hordozó életnek az alapja. A következőkben három dolgot mondunk el erről a lelki világosságról.

1.Leleplez. A bűn rejtőzködni akar. Aki gyűlöli testvérét, az a sötétségben van, írja János. Azaz távol Istentől. (Júdás kiment az éjszakába …). Nos, a szeretet mértéke alatt tudjuk eldönteni valamiről azt, hogy jó vagy rossz. Az imahét estéin felsorolt problémákat okozó emberi magatartás mindegyike vét a szeretet törvénye ellen. Isten előtt minden nyilván van, még ha nekünk sikerül is egymás előtt sok mindent takargatni. A napokban az ún. csillagászati „fehér lyukakról” olvastam, amelyekben elméletileg lehetséges az, hogy az idő visszafele haladjon. Ezzel kapcsolatban megrémülve gondoltam arra: nem szeretném, ha az életemben minden még egyszer élőben követhető, nézhető lenne. Nemcsak a tények, hanem a szándék is. Ti mit szóltok hozzá?

Isten világossága leleplezi még a legalizált, vagy a mai értékrend szerint elfogadottnak számító bűnöket is. Mindazt, amiben félretettük szeretet törvényét. Talán szörnyülködünk a világ nagy igazságtalanságain, és átsiklunk a magunk kis hamisságain. Beleszólnánk abban, hogy az Egyesült Államok kevesebbet költsön fegyverekre, fölösleges dolgokra, és többet az éhezők megsegítésére, más problémák megoldására: de saját költségvetésünkbe elfelejtjük beiktatni ezt a tételt. Az ember próbálja elhomályosítani az örök rendet (Jób 42) … mert pillanatnyi érdeke úgy kívánja. Úgy gondolja: előnyösebb zavarosban halászni. Biztos származnak ilyen-olyan előnyök: de aki az igazság ellen harcol, az a vesztes oldalon áll. Magának tesz rosszat. A rossznak tesz jót. Sikeréről kiderül: mulandó, szerzeményéről, hogy nincs öröm benne. Krisztus közelében lelepleződik eltévelyedésünk, kiderülnek viselt dolgaink, tisztázódnak rendezetlen kapcsolataink … és új helyzet teremtődik. A kegyelem esélye nyílik meg előttünk. Mit kezdünk ezzel? Visszamenekülünk a sötétségbe?

2.Megvilágosít. Arra kaptunk megbízatást, hogy Isten világosságát hordozzuk … A Hold fénye a Napról tanúskodik.(„Ha nem is látjuk a Napot, tudjuk, hogy felkelt, mert megvilágítja a tárgyakat.”)  Életünk Krisztusról tesz bizonságot. Benne jött el Isten világossága. Az Újszövetségben összekapcsolódik a kettő: Én vagyok a világ világossága (8,12), és ti vagytok – általam- a világ világossága (Mt 5,14)… Micsoda felelősség!  Krisztus közelében a mi lelkünk, arcunk is megfényesedik. Tudunk-e világító életű emberek lenni? (Történet: egy új templom épül …. a falakon lámpatartók, de nincsenek lámpák. Az építész azt mondja: nektek kell azokat magatokkal hozni, ti kell bevilágítsátok ezt a helyet! ) Az igazi világosság, vagyis Krisztus  – olvassuk a János evangéliumában - megvilágosít minden embert. Először minket, kiűzve belőlünk az irigység, önzés, hamisság, képmutatás sötétségét.  A lelki világosság létformája a szeretet.

3.Az ige biztat is: Isten világosságom és segítségem. Az ő világossága oltalmazóan vesz körül. A sötét hatalmak meghunyászkodnak. Ismerjük őket: szomorúság, félelem, kételkedés. Hiszünk Istenben, az ő világosságának diadalmában.  A sötétség nem tudja kiűzni a világosságot, de a világosság legyőzi a sötétséget … Elég egy kis gyertya: a világ összes sötétsége nem tudja elfojtani fényét. Segítségünk az Úr minden küzdelmünkben. Külső és belső veszélyekkel szemben. Kitől félnék? Egy olyan kérdés, ami magában hordozza a választ. Akár a másik: ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk. Be kell valljuk, hogy sokszor hiányzik a hitnek ez a bátorsága belőlünk. Nagyobbnak látszik a sötétség hatalma bennünk és a világban: az erőszak, önzés, gonoszság…  Gondoljuk meg: nem a hitetlen világ imahete ez, hanem a Krisztusban hívőké. Igazából nem is mások ellen kell nekünk prédikálni – úgysem hallják meg-, hanem magunkat erősíteni.

   Életemnek ereje az Úr … erőforrása … Magunkban tényleg nem vagyunk különösebben erősek. De az Úr megerősít. Még erőtlenségünket is fel tudja használni ereje megmutatására. Kiszolgáltatottság, kisemmizettség, tehetetlenség … nemegyszer átéljük ezeket. Nem diadalmenet a keresztyén ember útja. Krisztus életpéldája is ezt mutatja: üldözés, számkivetettség, kereszthalál volt a sorsa. Mégis: győzelmes élet az övé. Kudarcainkat, vereségeinket is az Úrral hordozhatjuk, és javunkra fognak válni. Most ne erőtlenségeinket soroljuk, hanem arról tegyünk bizonyságot, hogy hányszor megerősített, talpra állított, továbbvezetett az Isten.

Nem rettegek, azaz békességben vagyok. Rábízom életem. Világosságában járok, igazságát követem, és megtapasztalom kegyelmének, áldásainak gazdagságát, már most az üdvösség örömét. Ámen.