Jn 1, 19-34 (karácsony III./de., vázlat)

19 János így tett bizonyságot, amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá

Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: Ki vagy te?

20 Ő megvallotta, és nem tagadta. Ezt vallotta: Én nem a Krisztus vagyok.

21 Erre megkérdezték tőle: Hát akkor? Te vagy Illés? Ő azt mondta: Nem az vagyok. –

A próféta vagy? Így válaszolt: Nem.

22 Ezt mondták tehát: Ki vagy? – hogy választ adhassunk azoknak, akik elküldtek

minket: mit mondasz magadról?

23 Erre ő így felelt: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját”,

ahogyan Ézsaiás próféta megmondta. Ézs 40,3

24 A küldöttek között voltak farizeusok is,

25 és ezek tovább kérdezték őt: Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Krisztus, sem

Illés, sem pedig a próféta?

26 János így válaszolt nekik: Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem

ismertek,

27 aki utánam jön, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam.

28 Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.

29 Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki

elveszi a világ bűnét! Ézs 53,4-7

30 Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb

volt, mint én.

31 Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté

legyen Izráel előtt.

32 Így tett erről bizonyságot János: Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy

galamb, és megnyugodott rajta.

33 Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta

nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel

keresztel.

34 Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.

   Valójában egy karácsony utáni történet ez. A karácsonynak folytatása van. Karácsony átformálja a mi identitástudatunkat is. Krisztus születése óta a mi „belső” adatainkban is változások történtek. Ki vagy te? Isten gyermeke, Krisztus követője, az üdvösség örököse.

   János, aki elkezdi szolgálatát (mert Jézus Úr és Krisztus, ő azért jött, hogy véghez vigye a megváltás nagy művét) így tesz bizonyságot: nem én vagyok. Aki vagyok, az Krisztus által vagyok, aki született, és meghalt értem. Nem a Küldött vagyok, hanem a Küldött küldötte.

    Érdekesek a János rövid válaszai. Nem kezd hosszú magyarázkodásba. Valójában a kérdezőknek kell(ene) rájönniük az igazságra, megérteniük azt. Nagy dilemmánk, hogy hogyan lehet az embereknek elmondani azt, amit nem akarnak elfogadni. A bűnben levőnek azt, hogy neki jó, ha szabadul, az önteltnek azt, hogy az alázatban találja meg igazán élete kibontakozását, a haragosnak azt, hogy a bocsánat számára is a megoldás, és bár a gyűlölet összenőtt az életével, de észrevétlenül el is torzította azt. Milyen szomorú, ha valaki a Sátán által hamisított önképpel járja, hadakozza végig az életét!

   János kiáltó hangnak nevezi magát. Elhangzó igének. Amit meg lehet hallani, vagy el lehet engedni a fülünk mellett, aminek engedelmeskedni lehet, vagy semmibe venni. Nem azt mondja, hogy én vagyok a térítő, mindenkit az Úrhoz terelek. Ezékiel ezt a parancsot kapta: emberfia, ha szót hallsz számból, szólj: ha hallják, jó, ha nem, akkor azt rajtuk kérem számon.

    János elmondja az ő üzenetét: készítsétek az Úr útját… Jézus életében (bár Isten minden előre elkészített), emberi oldalról nem sok minden volt készen. Születésekor nem volt hely számára, idegen országba kellett menekülnie, élete során üldözték, nem fogadták be, állandóan támadták, és bár virágvasárnap mintha változott volna a helyzet, de pár nap múlva gonosztevőként keresztre feszítették (mintha azt mondták volna: ott a helyed!). Újra szól tehát hozzánk az ige figyelmeztetése: készítsetek magatokban helyet az Úrnak… Legyen nyitott a szívetek meghallani az ő szavát, engedelmeskedni annak! Jézus sokszor nem jut szóhoz nálunk. Megünnepeljük őt, de hétköznapjainkból kimarad. Nem vele intézzük ügyeinket.

    A kötekedő, kételkedő kérdések nem maradnak abba. A hitetlenségnek, kételkedésnek mindig vannak kérdései. Ha valakire előítélettel nézünk, akkor adhatja az életét is értünk, úgy is gyanakodva fogunk rá tekinteni. A szívünkbe férkőzött (alaptalan gyanú) halálunkig megmarad. (Egy kis történet arról szól, hogy egyik házaspárnak a gyermekét az égő házból mentette ki - saját életét kockáztatva - a szomszéd, akivel szemben haragot tartottak. Persze, neki illedelmesen megköszönték, de maguk között megállapították, hogy azért milyen sunyi ez az ember. A gyermeken kabát is volt, azt soha nem kaptuk vissza tőle.)

   János azt mondja. én vízzel keresztelek… de köztetek van az, akit bár nem ismertek, de ő a kiválasztott. Ő az egyedül méltó… Arra, hogy ha rá figyeljetek, arra, hogy meghaljon értetek, bűneitekért. A legméltóbbnak, az egyedül igaznak és ártatlannak kell ezt megtenni.

   Másnap megjelent Jézus a sokaságban elvegyülve. És János a Szentlélek által mennyei kijelentést tesz róla (az egyik legszebb a Szentírásban). Íme, az Isten Báránya! Nézzétek, lássátok meg Isten egyszülött Fiát! Isten őt választotta ki szíve szerint, igen, szíve szakadtáig áldozatul a világ bűneiért. Az Isten Báránya, akinek áldozata mindenki számára elég, akire mindenki reménykedve nézhet… elvetemültek, gonosztevők, egyszóval mi mindnyájan. Képzeljétek el, ha egy gyilkos háborúban lenne valaki, aki vállalja, hogy mindenki helyett meghal. Minden katona bizodalma rajta csüngene. Valaki, aki megszabadít mindenkit a haláltól, mert mindenkiért odaadja önmagát. 

    A Bárány, aki – milyen jelképes ez! – Betlehemen kívül, egy istállóban született, és Jeruzsálemen kívül, számkivetettként hal meg (pedig mindenkinél nagyobb és mindenkinél előbb volt), hogy mi mindnyájan otthonra leljünk és befogadtassunk Isten közösségébe. Micsoda kegyelem! Az örökkévaló meghal a mulandókért, a szent magára veszi a bűnös minden vétkének minden átkát.

   János bizonyságot tesz a Lélek megnyugvásáról Jézuson. „Láttam a Lelket, mint egy galambot…”. Írva van: ő lesz az, „akin az Úrnak lelke megnyugszik”. A békesség, az irgalom, a megváltás lelke. A mennyből közént jött, mennyei Lélekkel felruházott Krisztus minket is részesít lelki ajándékaiban. Ő, az Isten Fia minket is Isten gyermekeivé tesz. Általa megtörténik mennyei örökbefogadásunk, adopciónk. Krisztusért beíratunk az élet könyvébe. Ámen.