Jn 1, 35-58  (vas.de., vázlat)

35 Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, 

36 és amikor megpillantotta Jézust, aki arra járt, így szólt: Íme, az Isten Báránya! 

37 Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. 

38 Jézus megfordult, és amikor látta, hogy követik őt, megszólította őket: Mit kerestek? Ők pedig ezt válaszolták: Rabbi – ami azt jelenti: Mester –, hol laksz? 

39 Ő így szólt: Jöjjetek, és meglátjátok. Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; mintegy délután négy óra volt. 

40 A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. 

41 Ő, mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: Megtaláltuk a Messiást – ami azt jelenti: Felkent. 

42 Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni – ami azt jelenti: Kőszikla. Mt 16,18 

43 Másnap Jézus Galileába akart indulni. Találkozott Fülöppel, és így szólt hozzá: Kövess engem! 

44 Fülöp pedig Bétsaidából származott, András és Péter városából. 

45 Fülöp találkozott Nátánaéllel, és így szólt hozzá: Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: a názáreti Jézust, József fiát. 

46 Származhat-e valami jó Názáretből? – kérdezte tőle Nátánaél. Fülöp így válaszolt: Jöjj, és lásd meg! 

47 Amikor Jézus látta, hogy Nátánaél közeledik feléje, azt mondta róla: Íme, egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság. 

48 Nátánaél megkérdezte tőle: Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt neki: Mielőtt Fülöp idehívott téged, láttam, hogy a fügefa alatt voltál. 

49 Nátánaél így szólt hozzá: Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya! 

50 Jézus így válaszolt neki: Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni. 

51 És hozzátette: Bizony, bizony, mondom nektek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára. 1Móz 28,12 

  Közvetlenül karácsony után, a feltámadás napján vagyunk együtt. Az ünnepnapoknak ez az egymásutánisága arra emlékeztet, hogy Krisztus azért jött, hogy teljességgel véghez vigye megváltásunkat: önmagát adja a mi bűneikért, és feltámadjon megigazulásunkért. 

   Az ünnepet követő másnap van, amint akkor is, és ezen a napon Jánossal együtt Jézust kell megpillantanunk, észrevennünk. Az a gondolat is megfogalmazódik az igében: ott lenni, ahol Jézussal találkozni lehet. Biztos, hogy ő mindenütt jelen van, de könnyebb meglátni őt, meghallani a szavát egy igére figyelő közösségben, mint pl. egy tombolva mulatozó társaságban. 

    János megismétli a bizonyságtételét: íme, az Isten Báránya. A bárány az ószövetség népe számára az áldozati állat volt. Amikor János így nevezi Jézust, akkor azt hangsúlyozza: ő az, akinek fel kell áldoztatni. Ő az, akit Isten arra választott ki, hogy a kereszten meghaljon a világ bűnéért. Ő az, aki szentként, ártatlanként megöletik a gonoszok, a bűnösök helyett. Igaz, milyen döbbenetes úgy nézni valakire, hogy ez a személy helyettem meg fog halni. Hogyan viszonyulnál egy ilyen embertársadhoz? 

    Az Isten áldozatra szánt Bárányára nézve beszélnünk kell tehát a bűnről is, valójában életünk legsúlyosabb kérdéséről. Bár tudom, hogy sokan egyáltalán nem is gondolnak a bűnre. Ez az érzéketlenné válás egyfajta hamis túlélési stratégia… Emlékszünk a Kisherceg egyik tanulságos jelenetére: azért iszom, hogy felejtsek, mégpedig azt, hogy iszom. Hogy ne lássam, hogy nem jó irányba halad az életem. Ám hiába nem veszünk tudomást a bűnről, attól az még pusztítja az életünket. A diktátoroknak nincsen lelkiismeretfurdalásuk, attól még az általuk elkövetett, tömegek életét megnyomorító erőszakos tettek bűncselekménynek számítanak. Nem az a kérdés, hogy érzed-e. Nem az a kérdés, hogy beismered-e. Letagadható, mégis tagadhatatlanul jelen van az életünkben. (Gyökössy írta le egy idős férfi esetét, aki fiatal korában elhagyta barátnőjét, aztán megnősült, szép családja lett, sikeres karriert futott be… Az egykori barátnőnek azonban szerencsétlenül alakult a sorsa, később öngyilkos lett. Ezt a férfit elkezdte nyugtalanítani saját felelősségének a kérdése. Közvetve nem ő volt az oka a másik szerencsétlenségének, ua. számtalan fiatallal megesik, hogy kapcsolatot szakít… mégis emberünkre elviselhetetlen módon tört rá az önvád.) A bűnre, ez könnyen belátható, nincs emberi megoldás. Csak olyan kis ártatlan ügyekben sem, hogy valakivel pl. igazságtalanok, szeretetlenek voltunk. Mert elkövetett tetteinken vagy mulasztásainkon már nem tudunk változtatni, a megtörténtet nem tudjuk meg nem történtté tenni. Isteni beavatkozásra van szükség. Az Isten Bárányára, aki magára veszi bűneinket, aki felszabadít minket a vád alól, és lehetőséget teremt a megbánásra, megbocsátásra. 

  Amikor a két tanítvány meghallja ezt a bizonyságtételt, követni kezdi Jézust. Jézus észreveszi (ő átlát a lelkünkön), és megkérdezi tőlük: mit kerestek. Jézus ránk kérdez. Beszélgetést kezdeményez. Iránta való érdeklődésünknek el kell jutnia a személyességig. Sokaknak rokonszenves a Krisztus alakja, de nem jutnak el a követéséig. 

   A két tanítvány szívében nem puszta kíváncsiság van. Megragadja őket Jézus személyének szentsége, jóságossága, az ő isteni küldetése. Azt is mondanánk: egyfajta lelki szerelembeesés ez. A két tanítvány kissé sutának ható kérdése is mintha erről vallana: Mester, hol laksz. Az van benne, hogy „meg akarunk ismerni téged, minél több mindent meg akarunk tudni rólad, veled akarunk lenni”. A szerelmes azzal akar lenni, akit szeret. 

   Igaz, milyen megindító, hogy a testté lett Igétől, Istennek emberré lett Fiától meg lehet kérdezni: hol laksz? Hol lakik az Isten? Ott, ahol befogadják. Nekem az jutott eszembe, hogy én egy kicsit szeretném, ha Jézus valahol lakna… Elmennék, megkeresném. De mégis jobb, hogy most nem valahol van, hanem mindenütt, hit által mindenütt találkozhatunk vele: itt a templomban, otthon, munkában, kórházakban, harctereken… 

  Ott maradtak azon a napon, és egész életüket meghatározta ez a nap. Olyan kiemelkedően fontos lett számukra, hogy János még az időpontot is megjegyzi: délután 4 óra volt. „Tiberius császár uralkodásának 19. évében, a harmadik hónap 15. napján délután 4 órakor”… Istennel való ügyünk Jézus óta egészen konkrét lett. 

   A Krisztushoz térés, ez lelki szerelem nem önző érzés, hanem olyan öröm, amit másokkal is meg akar osztani az ember. Aki a testet öltött szeretettel találkozik, annak szíve szeretettel telik meg. András viszi, valósággal rángatja Péter Jézushoz. Öröm, ujjongás van a hangjában, a felfedezés nagy izgalma: „megtaláltuk a Messiást!” A Felkentet.  A Szabadítót. 

     Jézus a hozzá érkező Simonnak új nevet ad. Egy új lelki személyi igazolványt kap: új névvel, új indulatokkal, új életcéllal. Simon a Jóna fia maradt temperamentumában, természetében, de megváltozott a lelkülete, a gondolkodása, az akarata. Eddig csak saját magával törődött, most küldetést kapott. Mark Twain szerint lét fontos nap van az életünkben: amikor megszülettünk, és amikor rájövünk arra, hogy miért születtünk. Vajon ez utóbbi dolgot helyesen tudjuk? Nem élünk abban a hamis tudatban, hogy nekünk másokat félreállítónak, túlharsogónak, kihasználónak, önzőnek, a magunk érdekét minden áron érvényesítőnek, stb. kell lenni? Péternek előtte is voltak céljai, tervei, elképzelései, álmai, törekvései, szenvedélyei, de Jézus mellett ismerte fel igazi önmagát, egyéniségét, küldetését. Számunkra is Krisztusban tisztázódik ez a kérdés. Ő Isten Fia, benne, vele, általa értjük meg, mit jelent Isten gyermekének lenni. (Hiteles életformánk nem az egymással való csatározás, hanem a békesség, a jónak együtt végzett szolgálata – ezt még nem tanultuk meg.) 

    Jézus útban Galiea felé elhívja Fülöpöt is. Ő találkozik Nátánáellel, aki valószínűleg a barátja volt. Fontosak a kapcsolatok, hogy azok hogyan befolyásolnak, merre irányítanak. Azt mondja neki: megtaláltuk, akiről Mózes és a próféták is írtak. Nátánáel a törvény embere. Igazi kereső lélek. Komolyan veszi. Nem képmutatóskodás ez, élete nagy törekvése. Fülöp ismeri őt, ezért fogalmaz így: akit az Írásokban keresel, akit az ígéretek alapján próbálsz elképzelni és várni, az eljött. Az élő személyként itt van közöttünk. Nátánáel szkeptikusan viszonyul barátja lelkendező szavaihoz. A törvény nagy feladványa nem oldódhat meg ilyen könnyen. Ha egy súlyos, krónikus betegnek azt mondaná valaki: megtaláltam az orvost, aki meggyógyít, hitetlenkedve hallgatná? Názáretből? Hogy mondod, hol orvos az illető, Bándon? Hát vannak ott egyáltalán orvosok? Származhat jó Názáretből? 

   Jöjj, és lásd meg! Bölcs válasz ez. Mindenkinek személyesen kell eljutnia Krisztushoz, megváltó Urához. És Nátánáel elindul. Ki tud lépni a törvény zord bűvköréből. (Lelke mélyén tudja, érzi: nem elég a törvény.)

  Jézus nyitott szívvel fogadja. Csodálnivaló ez benne: akárki jön hozzá (bár mindenkit ismer), nem utasítja el. Nem mondja senkinek: veled nem tudok mit kezdeni. Lehet, hogy elgondolkoztat, szembesít magunkkal (mert aki Jézussal találkozik, az már nem maradhat ugyanaz az ember), de nem küld el senkit. Jézus egy különös megjegyzéssel céloz finoman Nátánáelnek a törvénnyel aládúcolt önigazultságára. Íme, egy igazi izráelita… aki tényleg teljes erejéből, hamisságtól mentes őszinteséggel megpróbál a törvény szerint élni. 

  Honnan ismersz engem? Honnan ismer minket a mi Urunk? Onnan, hogy felöltötte testünket, vállalta sorsunkat, onnan, hogy magára vette bűneinket. (Akinek bűneit elhordozod, azt a legátfogóbb értelemben megismered.) Jézus itt egy külső jelre hivatkozik (pedig az előbbi egy belső jellemzés volt): ott voltál a fügefa alatt. A fügefa alatt lenni azt is jelenti, hogy elmélkedni, elmélyülni - Jézus arra utal, hogy ismeri ennek az embernek legmélyebb gondolatait. 

  Egy szép vallomás hangzik el: te vagy az Isten Fia. Olvassuk: aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia (hogy ő az isteni Felkent), az Istentől született (1 Jn 5,1). Lelki születésünk kezdete az, amikor találkozunk Jézus Krisztussal, és benne felismerjük Isten egyszülött Fiát, akit ő megváltásunkra küldött el.  

   Jézus azt felei neki: nagyobb dolgokat is fogsz látni… meglátjátok (ez már többesszám) a megnyílt eget. Krisztusban Isten országa, az üdvösség jött közel hozzánk. Nemcsak sejtelem immár, nemcsak rejtélyes prófécia, hanem ránk ragyogó világosság Krisztusban, akiben nyilvánvalóvá lett, és be fog teljesedni Isten megtartó, üdvözítő akarata. Ámen.