Jn 3, 1-8 (óév, vázlat)

1 Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. 

2 Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, csak ha Isten van vele. 

3 Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. Jn 3,31; 1Pt 1,23; 1Jn 3,9 

4 Nikodémus ezt kérdezte tőle: Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethet ismét? 

5 Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ez 36,25-27; Ef 5,26; Tit 3,5 

6 Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. 

7 Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. 

8 A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született. 

   Az év utolsó istentiszteletén Nikodémus alakja kerül elénk. Úgy is mondhatnám, kissé jelképesen szólva, hogy vele együtt megyünk Jézushoz. Nem vagyunk főemberek, de mindannyiunkra bízatott valami. Ebben a lezáruló évben is mindnyájunknak voltak feladataink a családban, gyülekezetben. Hogyan teljesítettük azokat? Mi az, ami egyéni ambíció volt, és mit tudtunk valóban Isten dicsőségére, mások javára tenni? Azért is fontos a mérlegkészítés, hogy tanulságokat vonjunk le belőle. Baj az, ha mindegyre ugyanazokat a hibákat követjük le, ha nem okulunk belőlük. (Egy férfi minden nap sáros cipővel érkezett a munkahelyére. A kollégák egyszer rákérdeztek, hogy mi az oka ennek. Azt válaszolta: van egy nagy tócsa a kapuja előtt. „Miért nem tömöd be?” – kérdezték. „Mert összesároznám magam”, jött a válasz.) 

   Nikodémus azonban most egyéni kérdésével fordul Jézushoz. Éjszaka megy hozzá, talán azért, mert titokban akarja tartani a látogatását, vagy azért, mert elviselhetetlenül rátört a nyugtalanság. Kit keresünk meg, kit hívunk fel éjszaka (leszámítva a mait), ha bajban vagyunk?  Az orvost, vagy a családtagokat, közeli barátokat. Jó lenne, ha a lelki kérdések is ennyire intenzíven foglalkoztatnának: hogyan tudnám Isten szerint rendezni kapcsolataimat, hogyan tudnék az ő tetszésére élni, hogyan nyerhetek bocsánatot, üdvösséget?

   Kedves, hízelgőnek tűnő, de szerintem őszinte, elismerő szavakkal vezeti fel Nikodémus a mondanivalóját. Tudjuk (én is!), hogy Istentől jöttél tanítóul. (Ó, ha legalább ennyit megértene a világ, miközben a kisebb vagy nagyobb konfliktusokra keresi a megoldást, ha nem csak hivatkoznánk a Jézus nevére, hanem komolyan vennénk tanítását, ha tetteinket, szándékainkat letennénk az evangélium mérlegére!) Nikodémus hivatkozik a jelekre is, sőt, azokat perdöntő bizonyítékként említi, amik kétség nélkül alátámasztják azt, hogy Jézust az Isten küldte.

    Jézus, ráérezve a kérdés igazi hátterére, lényegére, mélységére, különös választ ad: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg Isten országát. Nem egy kis kozmetikázásra van szükség, nem egy kis változtatásra, hanem születésre, új kezdésre, Isten Lelkének megújító erejére. Ha egy cégnél egy gépkocsivezető egy évben négyszer okozott balesetet ittas vezetés miatt, akkor nem elég, ha megígéri, hogy ezután ritkábban ül autóba részegen... Teljesen új hozzáállásra, vagy egy új sofőrre van szükség! A világpolitika célja sem az kell legyen, hogy lehetőleg kevesebb legyen a háborús áldozatok száma, hanem az, hogy befejezzék a háborúkat. 

    Újonnan születni… Krisztus szerinti életet elkezdeni, őt engedni nagyra nőni magunkban (ahogy Pál írja: „élek többé nem én, hanem él bennem Krisztus”). A tét nemcsak egy teljesebb, boldogabb élet, hanem az Isten országa. Különben nem mehetsz be Isten országába. Kérjük a Miatyánkban is: „jöjjön el a te országod”. (A HK így magyarázza: úgy igazgass minket igéddel Lelkeddel, hogy neked napról napra inkább engedelmeskedjünk, tartsd meg és növeld anyaszentegyházadat, rontsd meg a Sátán minden munkáját, míg végre teljességre jut országlásod.) 

  Nikodémus nem érti… Újonnan születni? Ezt csak testi értelemben tudja értelmezni, ahogy gyakorlatilag értelmezhetetlen. Hogyan születhet az ember, ha vén? Egyik közismert születésnapi ének szavaival élve: most mindnyájan egy évvel öregebbek lettünk. De ez nem akadálya az újjászületésnek, az Istenhez térésnek, az újat kezdésnek. Ne csak egy kicsit jobbak akarjunk lenni (az is szép elhatározás), hanem engedni, hogy Krisztus átformálja a szívünket. (Egy rasszista férfinek az életét egyszer egy fekete ember mentette meg. Attól kezdve gyökeresen megváltozott ehhez a kisebbséghez való viszonya, barátokat szerzett közülük, megismerte, szíve szerint támogatta őket.)

  Aki nem születik víztől és Lélektől… Jézus itt egy külső és egy belső odatartozásra hivatkozik. A születés soha nem privát ügy, nemcsak egy személy földi életének elindulását jelenti, hanem beleszületést egy családba, egy közösségbe. Erről sokszor elfeledkezünk. Úgy élünk, mintha magunknak születtünk volna. Víztől, vagyis a keresztség által, és Lélektől, vagyis lelkünkben mélyen, személyesen megérintve, befogadtatva az Isten családjába. (Akiben nincs meg Isten Lelke, az nem az övé.) 

   Aki testtől született, test az. Értjük: az alá van vetve a gyarlóság, a mulandóság törvényének. Aki Lélektől született, lélek az. Az tud engedelmeskedni Istennek. Sok cselekedetünket a testi gondolkodás befolyásolta ebben az évben: önzés, büszkeség. Engedjük, hogy egyre inkább Isten Lelke vegye át az irányítást. Melyek azok a területek, ahol nem akarjuk átadni a vezetést Istennek? 

  Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: újonnan kell születnetek. És Jézus harmadszor ismétli meg ezt a felhívást. Jó nekünk is odafigyelni erre. Az új évre nézve odaadóbban kérni Isten Lelkét, hogy szenteljen meg, tegyen alkalmassá a szeretetre.

  Egy kifejező hasonlatban Jézus a szél szabadságára és erejére hivatkozik. A szél nem látható, de óriási energia van benne. Isten nem sejtett lelki erőforrásokat akar megnyitni számunkra, hogy áldásai nyilvánvalóak legyenek egyéni életünkben, családunkban, közösségünkben. Ámen.