1 Kor 11,23-29  (újzsenge, 2016)

23 Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, Mt 26,26-28; Mk 14,22-24; Lk 22,19

24 és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”

25 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” 2Móz 24,8; Jer 31,31-34

26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.

27 Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

28 Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból.

29 Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úr testét, ítéletet eszik és iszik önmagának.

   A szereztetési ige első mondatában egy rettenetes szó áll: elárultatott. A passzívum, a szenvedő igealak általános érvényűvé teszi annak jelentését: magunkra is gondolnunk kell. Az árulás egyik legtalálóbb körülírása: saját érdekeimért mást kiszolgáltatni. Így lesz az együtt-ből egymás ellen. De – hitetlenségükben - elárulhatjuk, semmibe vehetjük Isten kegyelmét is.

   És akkor Jézus veszi a kenyeret. Nem a kardot, nem az ítélet dörgő, ledorongoló szavait veszi elő, hanem a kenyeret. Jézus az árulásra kenyérrel felel, a bántásra békességgel, a lázadásra önmaga feláldozásával, a bűnre bocsánattal.

   Miként az alapigében, itt is azt halljuk: hálát ad. Újzsenge a hálaadás ünnepe… Naponta hálásak tudunk-e lenni a földi kenyérét, és a mennyeiért is? A hála erőt ad, megtanít fölfele nézni, helyesen értékelni, meglátni az áldást.

   Ott csüng a tekintetünk a mozdulaton. Megtöri Jézus a kenyeret, és azt mondja: vegyétek, egyétek, ez az én testem. Mit értenek ebből a tanítványok, mit értünk mi? Átalakul-e a kenyér a Jézus testévé?

   Most hagyjuk ezt a kérdést tudós teológusokra, hanem arra figyeljünk, hogy a Jézus megtöretett teste, önmagát adó áldozata lesz élő kenyérré a szó teljes, isteni értelmében,

ami erősít minket, ami reménységet ad, rendíthetetlen bizodalmat ébreszt bennünk! Azt gondoljuk meg, hogy nekünk kell átváltozni, megváltozni ekkora szeretet láttán a Krisztus ábrázatára. Bódás János írja: „Lásson a gyanakvó világ//hitet, mely nemcsak szóvirág,//de úgy terem és úgy ragyog,//mint Krisztus szava://én vagyok!//Ezt parancsolja Ő maga//ha terítve az asztala:”

  Élhetünk-e földi táplálék nélkül? Élhetünk-e Krisztus megváltó szeretete nélkül?

  Ezen az ünnepen, amikor hálaadással vesszük kezünkbe az új kenyeret, akkor végtelen hála kell eltöltsön azért, hogy Isten minket az örök életre is táplál Krisztus által. Van kenyerünk, lesz, amit ennünk, biztosítva van földi életünk, de mindezek fölött van Megváltónk, lesz üdvösségünk.

   A poharat véve Jézus az új szövetségről beszél. Az özönvíz történetében olvasunk arról, hogy Isten megígéri (és ezt szövetségi jellel is megerősíti): amíg csak a föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás … A Mózessel kötött szövetség is evilági vonatkozású, de ez az új, az Isten Fia vérével megpecsételt szövetség ennél többről szól. Örök megtartatásunkról, arról, hogy senki és semmi el nem szakíthat Isten szeretetétől. Az Úrnak halálát hirdeti, és a mi életünket.  

   Ne vegyük méltatlanul, hanem hálával, engedelmességre, szolgálatra készen, a testi és lelki áldásokat Isten kegyelmének, Krisztus szeretetének mennyei összefüggésében látva! Ámen.

Úrvacsora (újzsenge, 2017)

    Az Úrvacsora szereztetési igéje úgy kezdődik: az Úr Jézus azon az éjszakán. Ott van tehát Ő, mint Isten Fia és mint Emberfia, általa lesz a régi páska szabadulásra emlékeztető szertartása úrvacsorává, a váradalom beteljesedéssé, a vereség győzelemmé.

   Az elárultatás éjszakája ez, Jézus viszont nem árulással válaszol, nem küldetése feladásával, hanem hűséggel, kitartással. Keresztig elmenő engedelmességgel és szeretettel.

   Minden mozdulatnak, minden szónak súlya, jelentősége van. Vette a kenyeret. Nézzétek, ez (a kenyér, a földi táplálék) testi életünk fennmaradásának elengedhetetlen feltétele. A kenyér – az élet. Hiánya biztos halál. Szűksége tengődés. Jézus üzenete, ajándéka az életről szól. A földiről és annak kiteljesedéséről, az üdvösségről. Hálát adott. A hála összekapcsol az ajándékozóval. Mégha mi is szereztük, a mi munkánk, ügyességünk eredménye is az, amink van: az áldások és az élet forrása Isten. A hálaadásban életünk magasabb értékrendbe kerül, mennyei kontextusba, az isteni szeretet erőterébe. Meg kellene tanulnunk ezt!

Megtörte, mint olyan sokszor tanítványai körében. Az emmausi tanítványok erről ismerik fel őt.  A kenyér megtörése annak szétosztást jelenti. Jézus úgy tudta megtörni és adni a kenyeret, hogy azzal együtt szeretete erejét is ajándékozza.

   Vegyétek, egyétek, ez az én testem! Valósággal látjuk a Jézus mozdulatait, halljuk szavait. Nem értjük egészen. Valami több történik itt, mint amit igazán fel tudunk fogni. Az én testem. A kenyérben Jézus az ő testét adja. Önmagát kínálja. Egész lényét, valóját. Életét, hogy mi élhessünk. A kereszten lesz ez nyilvánvaló. Tiérettetek megtöretik. Értjük, miről szól az egész megváltás? Rólunk! Nem valami héroszi küzdelem és áldozat csupán, valami valóságfeletti esemény, hanem szabadulásunkért, gyógyulásunkért vállalt szenvedés, megtöretés. Parancs is hangzik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

   A poharat is veszi Jézus, és azt mondja, hogy az az újszövetség az ő vére által. Valami egészen új szövetséget, szerződést pecsétel meg Krisztus az ő vérével, áldozatával, ami a megbocsátásról, megváltásról szól. Ezt tegyétek az én emlékezetemre! Azaz:

    az Úrnak halálát hirdessétek, amíg ő eljön. Figyeljük meg, hogy fogalmaz az Ige: annak halálát hirdetjük, aki vissza fog jönni. Aki Lelke által mindig velünk van.  Annak halálát, aki az életet szerezte meg számunkra.

    Új kenyér, új zsenge: elsősorban a mindennapi kenyérre gondolunk. Fehér, illatos, foszló. Ami azonban – naponta, de kivált az úrvacsorában - Krisztusra emlékeztet minket, az ő áldozatára, szeretetére, ami által békességünk, megtartatásunk és üdvösségünk van. Ámen.

1 Kor 11,23-29  (újzsenge, 2018)

   Az új kenyér ünnepén a kenyér áldásáról hallunk. Csak az tudja, mit ér a kenyér, aki már látta „eltörni a kenyérnek botját”, azaz látta végleg elfogyni az ennivalót (az Ez 4, 16 – ban ítéletként hangzik el: összetöröm a kenyér botját Jeruzsálemben, nem lóg kenyér a boton)… Régi háborús, fogságról szóló elbeszéléseken, vagy aktuális, Afrikából vagy más szegény régiókból érkező híreken szorul össze a szívünk. A mi Urunk tudja, hogy szükségünk van földiekre is. Kenyeret ad, ott a tanítványoknak is. De a földi kenyéren - mint lisztből és vízből készült ételfélén - túl valami mást is kapnak. Hit által megláthatják az utolsó vacsora kenyerében azt a mély jelképet, ami Krisztus megtöretett testére, végső soron megváltásukra utal.

  Ez az én testem. Sok vita volt, van e kijelentés körül. Az bizonyos, hogy csak a Krisztus szájából hangozva igaz, hiteles… Ő kínálhatja egyedül önmagát, megváltó szeretetét az úrvacsora szemmel látható, kézzel fogható jegyeiben is. Az úrvacsora nekünk mindig azt hirdeti teljes bizonyossággal, hogy Krisztus önmagát a legvalóságosabb módon adta érettünk és a világért, és áldozata lelki gyümölcseiben – bocsánatában, kegyelmében, békességében -  olyan konkrétan részesülhetünk, mint a kenyér és bor jegyeiben.

Hiszitek-e, hogy e kenyér és bor mögött munka, fáradozás, gondoskodás van, és hogy azok testünket valóban erősítik? Hiszitek-e, hogy a Krisztus kereszthalála mögött áldozat, isteni szeretet van, amelynek érdeme lelkünket táplálja?

   A kenyér áldásának ez az úrvacsorában elmélyülő üzenete annak mindennapi formáját is átértékeli. Nyilván, hálával kell éljünk vele, és arra kell emlékeztessen, hogy Isten testünkről-lelkünkről gondot visel. Egy kegyes, jámbor, istenfélő pék kereszt-formájú kenyereket kezdett sütni, elnevezte Krisztus-kenyérnek. Sokan vásárolták, de a kezdeti áhítat lassan megkopott az emberek szívében, és már veszekedtek is, káromkodtak is a kenyér mellett. A pék abbahagyta a Krisztus-kenyerek sütését, és amikor a vevők reklamáltak, azt válaszolta: rájöttem, minden kenyér Krisztus-kenyér, ha szeretettel élnek vele.

   Jézus a poharat véve új szövetségről beszél. Egyoldalú, vérrel pecsételt szövetség ez… Krisztus hozta meg érte az áldozatot, nekünk csak a szövetség áldása jut. Egyik szép versben olvastam ezt a mondatot: halálomat valaki meghalta. Az új szövetség a Jézus halálát és a mi életünket hirdeti, a jövőt, mely feltámadásában nyílik ki előttünk az üdvösség felé.

   Az Úrnak halálát hirdessétek, amíg ő eljön. Annak a halálát hirdeti az úrvacsora, aki eljön. Aki az élet kenyere lett számunkra, akit ugyan megöltek gonosz zsoldosok, de a halált legyőzve, első zsenge lett. Újzsenge vasárnapja ezt is hirdeti. Isten testi áldásai mellett a legnagyobb lelki ajándékot, Krisztust, aki testünket, lelkünket a bűntől, a Sátán minden hatalmától megszabadította, és úgy megőriz, annyira gondot visel rólunk, hogy még egy hajszál sem eshet le a fejünkről (HK).

    Azért a végtelen, megtartó szeretetért legyünk végtelenül hálásak! Ámen.

Úrvacsora  (újzsenge, 2019)

   „Valaki jár a fák hegyén…” (Kányádi Sándor). Valaki van az áldások mögött. Akár a kenyérre is gondolva. Manapság egyre személytelenebb a világ … Régebb a család az asztalra kerülő kenyérben jobban látta/érezte az apák kemény munkáját („álmomban mindig asztagokat rak”), az édesanyák szeretetből fakadó fáradozását, és mindenekfölött Isten gondoskodó szeretetét. Valaki megdolgozik érte.

  És még inkább igaz ez megváltásunkra (az úrvacsora erről beszél, tkp. a földi áldások is erre utalnak). Valaki megszenvedett érte. Ezért emlegeti ezt fel a szereztetési ige, hogy el ne feledkezzünk, hogy ne legyünk hálátlanok, felelőtlenek. Ára van a mi békességünknek, és ezt valaki megfizette. Nagy dolog, ha testvér testvérért, szülő gyermekéért, de még nagyobb, ha Isten az emberért teszi ezt meg. Kifejezhetetlen szeretet. Ezt a kifejezhetetlent próbálja kiábrázolni a kenyér és a bor. Test és vér: az élet hordozói. Krisztus Urunk valóságos, vitán felül álló áldozatát hirdetik, amiből élet fakad. Életet termő halál a Jézusé.

  Ilyen formán a kenyér és bor nemcsak testünk, hanem lelkünk javára is szolgáló ajándékok: hit, bizalom, öröm, lelkesedés, odaadás, hála erősítői bennünk („vegyük fel a hála poharát”).

  Vegyétek, egyétek! Hittel, alázattal fogadjátok el Krisztus bűnt eltörlő áldozatát, szeretetét, és részesüljetek ennek az áldozatnak az életre tápláló áldásaiban!

   Int az Ige: vigyázzunk, ne legyünk hálátlanok. A hálátlansággal legtöbbet magunknak ártunk. A hálátlan ember nem érzi a kenyér ízét, a megváltás örömét… magának él, és egyre elégedetlenebb. A hála megnyitja a lelkünket… a menny felé, egymás felé. Cselekedje ezt az Úr! Ámen.

Urunk, Istenünk, mennyei Atyánk,

áldott legyen háromszor szent neved minden áldásodért, földiekért, lelkiekért, láthatókért, láthatatlanokért, azokért is, amiket tudatosan fogadunk el, és azokért is, amiket magától értetődődnek tartunk. Dicsőíttessél azért, mert életet ajándékoztál, és te vagy az, aki test-vér mivoltunkban gondoskodsz rólunk. Hálát adunk a mindennapi kenyérért, hálát adunk a vetésért és aratásért, vetőért és aratókért, a csírázás titkáért és a termés csodájáért, a búzatáblákért, a pacsirtaszóért, orcánk verítékéért és szívünk öröméért, munkánk szépségéért és áldásáért. Hálát adunk megváltásunkért, Krisztus Urunk érettünk felvett, érettünk feláldozott szent testéért és véréért, a benne nyert békességért, kiengesztelődésért, a felszabadult örömért, hogy mi a tieid vagyunk.

   Őrizz minket az aggodalmaskodás, kicsinyhitűség terhétől, a hálátlanság bűnétől! Taníts minket gondoskodó szereteted, jóságod erőterében élni!  Add, hogy teljes erővel evezzünk, és teljes erővel bízzunk! Mutasd meg csodálatos törődésedet a mező liliomaira, a hollókra tekintve, de kiváltképpen mindennapi tapasztalatainkra nézve!

   Valóban, kicsinyek vagyunk, néha nincs meg minden, amit szeretnénk, de tőled senki és semmi el nem szakíthat. Te nem kevesebbet, hanem a te országod dicsőségét ígéred nekünk Krisztusban.

Imádkozunk az éhezőkért szerte ezen a világon. Tudatosítsd vezetőkben, bennünk, egyszerű halandókban, hogy ennek oka sokszor az emberi felelőtlenség, nagyravágyás, mohóság, igazságtalanság. Könyörgünk gyülekezetünkért, minden családért, minden személyért, gyermekekért, fiatalokért, felnőttekért, a betegekért, gyászolókért, szegénységben élőkért. Könyörülj rajtunk, győzd le közömbösségünket, vond szívünket magadhoz, hogy benned legyünk gazdagok!  Ámen. 

Úrvacsora (újzsenge, 2020)

   Újzsenge ünnepe az áldásról szól: testiekről, lelkiekről… Az úrvacsorában mély, szimbolikus módon összekapcsolódik a kenyér és az üdvösség. Ha valaki eszik ebből a kenyérből (Jn 6,51).

   A kenyér a mi kultúrkörünkben a táplálék fogalma. Munkánk kenyérkereset, anyagi problémáink kenyérgondok, a jó barát az kenyeres pajtás, ha összetűzés adódik, akkor kenyértörésre kerül a sor, a jó ember olyan, mint a falat kenyér. 

   A kenyér – ebben az értelemben - földi életünk feltétele. Krisztus az élet kenyere, az élet alapja.

   Az Ige hivatkozik Jézus elárultatására. 30 ezüstpénzért történt. Ha az anyagiak fontosabbak lesznek, mint a kapcsolatok, akkor mindig szörnyűségek történnek. 

   Jézus első gesztusa: veszi a kenyeret. Valamit tehát az életről akar mondani, annak lényegéről… Az egyiptomi szabadulás éjszakáján az asszonyok kovásztalan kenyeret sütöttek az útra… valamit enni kell.  Ezért lett az a páskaünnep fontos eleme. Jézus hálát ad, megtöri a kenyeret, a tanítványoknak adja. A mennyei Atya jelenlétében. Most is így vagyunk együtt. Hallottuk: amit nála nélkül akarunk megszerezni, abban nincs öröm.

   Vegyétek, egyétek, mondja Jézus. Az ószövetségi páska szertartásának a része volt ez a mozzanat. Az ünneplők vettek a kenyérből. De Jézus hozzáteszi: ez az én testem… Az egész más, új, megdöbbentő értelmet nyer. Jézus azt sugallja: ha valóban szabadulásról, életről beszéltek, akkor tudnotok kell, hogy ennek ára az én áldozatom. Ez az én testem. Nincs más út. Szükségetek van erre, el kell fogadjátok. Aki eszi az én testemet (Jn 6,56), elfogadja áldozatomat, az énbennem marad. Az én közösségemben él. Ez a legnagyobb ajándék. Tiértetek történik. Nekünk is szól: egyenként. Kedves frissen konfirmáltak, akik először részesültök az úrvacsora szent jegyeiben a gyülekezet közösségében, vegyétek szívetekre ezt!

   Vette az Úr a poharat is… Új testamentum, új szövetség: melynek pecsétje a Krisztus vére. A pohár elfogadása az ebben a szövetégben való részesedésünket fejezi ki, annak tényét erősíti meg. Igen, Krisztusért Isten minket is belefoglalt kegyelmi végzésébe.   

   Ezt cselekedjétek, hirdessétek! Ez sokszor kimarad. Látszik-e rajtunk, hogy részünk van az élet kenyerében, hogy Krisztusban vagyunk? Ha éhínség lenne, és felfedeznénk egy bőséges, biztos, állandó kenyérforrást, akkor szólnánk barátainknak, ismerőseinknek. Emberségből.

Lelki éhség van… elidegenedés, erőtlenség. Nemcsak a koronavírus tombol, hanem a hitetlenség, a közömbösség vírusa is. Elvész a népünk a szemünk láttára. Nincsenek családjaink, üresedik a templomunk, szétszed a világ. Hirdessétek a jó hírt… és életetek bizonyítsa is azt! 

    Figyelmeztetés: ne méltatlanul, hanem hálával. Ez ma is hangsúlyos… Hálával. Különben nem lesz örömöd. Istennek csak ennyit adhatsz, de ennyit adnod kell. Hálával 100 lej többet tesz, mint hála nélkül 1000.

   Becsüljük meg az Úr Jézus testét, áldozatát, legyen az szent számunkra! Éljünk örömben, békességben! Ámen.

1 Kor 10, 14-33 (újzsenge, 2022)

14 Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást! 

15 Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok. 

16 Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-e? Mt 26,26-27 

17 Mivel a kenyér egy, mi is mindannyian egy test vagyunk, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk. 

18 Nézzétek a test szerinti Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, nincsenek-e közösségben az oltárral? 3Móz 7,6

19 De mit mondok ezzel? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? 

20 Sőt inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben. 5Móz 32,17; Zsolt 106,37 

21 Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is. 2Kor 6,14-16

22 Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? 5Móz 4,24; 32,21 

23 Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. 1Kor 6,12

24 Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét. Róm 14,19; Fil 2,4 

25 Mindazt, amit a húspiacon árulnak, megehetitek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból, 

26 mert az Úré a föld és annak teljessége. Zsolt 24,1

27 Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból. 

28 De ha valaki azt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús”, ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. 

29 Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete? 

30 Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem azért, amiért én hálát adok? 1Tim 4,4

31 Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! 

32 Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem Isten egyházának, 

33 mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek. 

    Tovább olvastuk az alapigét. Furcsa, idegenül hangzó intést hallottunk mindjárt az elején: kerüljétek a bálványimádást… Bálvány minden, ami Isten helyére kerül. Mi nem az ajándékokat, hanem az Ajándékozót imádjuk. Az úrvacsorában a vele való élő közösséget éljük meg. 

    Egy a kenyér… - ugyanazt jelenti a föld bármely pontján – Istennek mindenki iránti gondoskodását -, az úrvacsorában pedig a megváltást hirdeti. 

Példa hangzik el a test szerinti Izrael életéből: az oltárnál szolgálók részesülnek az áldozás testi-lelki javaiban. Belekerülnek abba a történetbe, amiről az oltáron kiábrázolódó jelképes cselekmény szól…  A bálványáldozat esetében nem a szertartás külső elemeivel van gond, hanem az általuk ébresztett pogányos lelkülettel, indulattal, gondolkodásmóddal. (A Legyek ura c. regényben az áldozás rituáléja vad, agresszív indulatok feltüzeléséhez járul hozzá.) 

   Nem a bálványokkal hadakozik az apostol (mert azok nincsenek ill. élettelenek), hanem azokkal, akik hisznek a bálványokban, így valójában a Sátánnak áldoznak és szolgálnak, aki minden áron el akar szakítani Istentől. Nem létezőktől való félelem által, ha kell. Azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben. Ha az úrvacsorában a Krisztussal való közösségünket éljük meg, megváltó hatalmával, szeretetével kerülünk kapcsolatba, akkor nem adhatunk teret magunkban tagadó, gyűlölködő, ördögi indulatoknak.   

   Nem lehet összekeverni a kettőt. Áhítat és kicsapongás nem megy együtt… Mégis mintha ez a kettősség, ez a meghasonlottság lenne jellemző ránk. Vajon jól érezhetjük-e magunkat azok körében, akik dicsérik az Istent, és azok között is, akik káromolják őt? 

   Tán erősebbek, bölcsebbek vagyunk Istennél? (A mai ember annak képzeli magát.) Minden szabad nekem, de nem minden használ. A mondat első része egész modernül hangzik. Minden szabad… Amit teszünk - soroljátok, testvérek, a legmegbotránkoztatóbb vagy elszomorítóbb dolgokat, amikről hallottatok –, annak véghezvitelében senki nem akadályoz meg, de vajon használ-e nekünk? Menjünk oda azokhoz, akik úgy élnek, hogy senkivel és semmivel nem törődnek, erre fognak hivatkozni, hogy ti. nekik minden szabad. De épít-e másokat? Mindkét felet meg kell kérdeznünk. Általában mindenki csak magára gondol, amikor mentegetőzik, másokra nem.  Valójában ahhoz van jogod, amit megengedsz magadnak. Óriási felelősség ez! Nehogy azt higgyük, hogy Putyin azt gondolja, hogy valami jogtalanságot követ el (sőt azokról gondolja ezt, akik álláspontját megkérdőjelezik). Krisztus közösségében belső törvénnyé lesz: testi és lelki értelemben is a mások javát keresni. Az úrvacsora erre is erősít. 

   Minden megehettek – az apostol forradalmi, reformer kijelentéseket tesz. Nem az fertőztet meg… De vajon a lelkünkre vigyázunk-e?  És a másokéra? Ha valakinek az „bálványáldozati hús”, akkor ne egyétek meg. 

   A másik lelkiismerete miatt. Erre tekintettel kell lennünk. Számomra az a fontos, hogy hálával – azaz örömmel, és Isten akarata szerint - fogadjam (fogyasszam) Isten áldásait, ugyanakkor a mások épülését is szem előtt tartva. 

     Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! Ez a lényeg: Isten dicsősége és a mások üdvössége. Mindennek erre nézve kell történnie. Az én életemben is. Ámen.

Úrvacsora (újzsenge, 2024)

   Valaki van az áldások mögött. Akár a kenyérre is gondolva… Manapság egyre személytelenebb a világ … Régebb a család az asztalra kerülő kenyérben jobban meglátta/megérezte az apák kemény munkáját („álmomban mindig asztagokat rak”), az édesanyák szeretetből fakadó fáradozását, és mindenekfölött Isten gondoskodó szeretetét. Igen, valaki megdolgozik érte.

  És még inkább igaz ez megváltásunkra nézve (az úrvacsora erről beszél, tkp. a földi áldások is erre utalnak). Valaki megszenvedett érte. Ezért emlegeti fel ezt a szereztetési ige, hogy el ne feledkezzünk róla, hogy ne legyünk hálátlanok, felelőtlenek. Ára van a mi békességünknek, és azt valaki megfizette. Nagy dolog, ha testvér testvérért, szülő gyermekéért, de még nagyobb, ha Isten az emberért teszi ezt meg. Kifejezhetetlen szeretet. Ezt a kifejezhetetlent próbálja kiábrázolni a kenyér és a bor. Test és vér: az élet hordozói. Krisztus Urunk valóságos, vitán felül álló áldozatát hirdetik, amiből élet fakad. Életet termő halál a Jézusé.

  Ilyen formán a kenyér és bor nemcsak testünk, hanem lelkünk javára is szolgáló ajándékok: a hit, bizalom, öröm, lelkesedés, odaadás, hála erősítői bennünk („vegyük fel a hála poharát”).

  Vegyétek, egyétek! Hittel, alázattal fogadjátok el Krisztus bűnt eltörlő áldozatát, szeretetét, és részesüljetek ennek az áldozatnak az életre tápláló áldásaiban!

   Int az Ige: vigyázzunk, ne legyünk hálátlanok. A hálátlansággal legtöbbet magunknak ártunk. A hálátlan ember nem érzi a kenyér ízét, a megváltás örömét… magának él, és egyre elégedetlenebb. A hála megnyitja a lelkünket… a menny felé, egymás felé. Cselekedje ezt az Úr! Ámen.