Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "

(Zsid 13,8)

Kereső

Heti ige


" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "(Zsid 13,8)

Jn 11, 45-57 (vas.de.)

Hétről-hétre


2023.02.27

Domahidi Béla

Jn 11, 45-57 (vas.de.)

 

45 Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett. 

46 Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus. 

47 Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. Mt 26,3Mk 14,1Lk 22,2 

48 Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is. 

49 Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: Ti nem értetek semmit. 

50 Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen. 

51 Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; 

52 és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. 

53 Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt. 

54 Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt tanítványaival. 

55 Közeledett a zsidók páskaünnepe, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe az ünnep előtt, hogy megtisztuljanak. 

56 Keresték Jézust, és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre? 

57 A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák. 

 

   Egy aktuális igét hallottunk mind az egyházi évünk rendjét, mind a világ mai helyzetét tekintve. Ma is sokan ellenségesen viszonyulnak Jézushoz, visszautasítják szeretetét, a békességét… Tudjuk, hogy Krisztus győzelme örök, a halál többé nem uralkodhat rajta (Róm 6,10), mindazáltal sokan a farizeusok, írástudók gyilkos indulatát táplálják magukban iránta. Nem kell a gyógyulás, a megbocsátás, a megtérés, megújulás… Nem úgy látszik, hogy nagy összefogás lenne köztünk, hogy vállvetve igyekeznénk a legjobbra egymás és közösségeink számára, hanem versengés, önzés, rosszindulat vagy közömbösség mutatkozik. (Nemcsak másokban irántunk, hanem bennünk is mások iránt - az Ige nekünk saját bűneinkről beszél, ahogy az orvos sem a szomszédunk diagnózisát ismerteti velünk.) Ennek következménye a belső üresség, panasz, öröm nélküliség… Arra a Krisztusra van szükségünk, akit kizárunk az életünkből.

  Jézus feltámasztja Lázárt, és ez az a csoda, ami a farizeusokat, Jézus ellenségeit ellene történő szervezkedésre készteti. Úgy gondolják: ezt nem lehet tovább engedni. Ez már komoly veszélyt jelent tekintélyükre, érdekeikre nézve. Milyen szomorú: ők nem örülnek, az élet győzelme a halál gyűlölködő gondolatait ébreszti bennük. 

  Mégis – hallottuk - sokan hittek benne. Ma is reménykeltő: miközben mindent eláraszt a hitetlenség, a közöny, vannak olyanok, akik eljutnak a felismerésre: valóban ő az Isten Fia, ő az út, igazság és az élet, és erről bizonyságot is tesznek. A Lázár feltámasztásról tudomást szereznek a farizeusok is. És ők jó hírt rossz néven veszik (a bűn nem akarja feladni pozícióit). Vajon mi hogyan fogadjuk az evangélium üzenetét? 

   Összehívják a nagytanácsot (amely később a Jézus halálos ítéletét mondja ki), és arra jutnak, hogy valamit tenni kell ellene. Szaporodnak a Jézus lelki hatalmát, messiási küldetését igazoló jelek, azokat nem lehet letagadni. Akkor őt kell eltenni láb alól. Lehet, hogy értetlenkedünk a farizeusok magatartásán, de gondoljuk meg: mi biztosan örülünk annak, hogy Isten kegyelme munkálkodik, a bűnök halálos bilincsei oldódnak közöttünk? Akkor miért tekintünk olyan gyanakodva arra, aki új életet akar kezdeni, és miért nem akarjuk engedni, hogy Krisztus minket is megújítson? Vajon nem ellene harcolunk?

    Érdekes a farizeusok érvelése: ha hagyjuk őt, mindenki benne hisz, (abból talán zendülés lesz), és jönnek a rómaiak, elveszik az országot… Egy gonosz logika ez, a gyűlöletnek fondorlatos érveléssel történő szítása. Minden jó ellen ki lehet találni, rá lehet kenni valami rosszat, ua. minden szép elvet, eszményt fel lehet használni álnok célokra is. Hitler is országa felvirágoztatásáról és a zsidó veszélyről harsogott. Rettenetes következményei lettek. Mai példákat is hozhatnánk. A hamisság meggyőzőbb lehet, mint az igazság… Azért mert lelkünk nem az utóbbira, hanem az előbbire hajlik.

  Kajafás mondja ki a végső szót, kicsit a pozíciójához mért fölényességgel (ti. ő a főpap): ti semmit nem értetek, semmit nem tudtok. És nem gondoljátok meg: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.Jobb egynek meghalni mindenkiért… Egy ravasz mondat ez, ua. evangélium. A golgotai kereszten valóban ezt történt meg - nem politikai cselszövések miatt, hanem Isten akaratából. Egynek meghalni mindenkiért… Az imént hallottuk: az ember Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem  hogy ő szolgáljon, életét adja váltságul sokakért (Mt 20,28). Neki ez volt a küldetése, az életcélja: másokért élni, másokért meghalni.

   És még ez a nagyokos emberi kijelentés sem véletlenül hangzik el… Minden szép fogalmat, gondolatot ki tud forgatni a Sátán, de Isten a Sátán minden felforgató szándékát meg tudja semmisíteni, illetve fel tudja használni. A sátáni terv isteni irányítás alá kerül végül. Jó ezt tudni. Annyi mindent nem értünk, annyi fájó dolog, igazságtalanság, méltánytalanság, baj, betegség érhet minket… Igen, van emberi rosszindulat, van ördögi kísértés is, de Isten kézben tartja az egészet. A végeredmény szerinte való lesz. Az emberi szemmel nézve árulás, irigység, tagadás miatt bekövetkezett áldozatból megváltás lesz. (József története: gonosz gondolatok ellenem… Isten azt jóra gondolat fordítani, hogy sokak életét megmentse – 1 Móz 50,20) 

  Az ige megjegyzi: nem magától mondta, hanem mivel főpap volt, megjövendölte… Rosszat gondol, és mégis jót mond. Az Isten igéjét talán nem mondjuk mindig tiszta lélekkel, de az ige igaz marad, és vigasztal, bátorít… Valójában egy jövendölés hangzik el, hogy Jézus meg fog halni a népért, de nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit összegyűjtse. Hát nem a Krisztus áldozata kapcsol össze minket, Istennek térben, időben szétszóródott gyermekeit, nem az a mi bizodalmunk alapja, hogy Isten érette megbocsát nekünk, és örök közösségébe fogad?  Látjátok, már nem az számít, hogy mi kik vagyunk (erről inkább ne is beszéljünk), hanem az, hogy kicsoda Jézus, hogy mit tett értünk. Az számít, hogy őt elfogadjuk, és ne magunkra, hanem egyedül őrá tekintsünk. Ő tud minket valóban megvigasztalni, megszabadítani, kiengesztelni, egymás mellé állítani. 

    Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy az Egyetlenegyet megölik… Döbbenetes: micsoda egyetértés van a gonosz terveket szövögetők között… A galád szándékú emberek erős szövetségbe tömörülnek, és milyen kitartóak, elszántak tudnak lenni! A világ fiai ebben is példát adnak… A közös haszon, érdek, a hatalom megszerzésének vágya egy táborba gyűjti a hitetleneket, és a Krisztus követői kis dolgok, félreértések miatt egymás ellen harcolnak!  A jó ügyet képviselni akarók megoszlanak, meghasonlanak, egymást kárhoztatják, a gonosz erői pedig szorosra zárnak. Nem így kellene lennie! Fel kellene adnunk egyéni álláspontjainkat, hogy Krisztus igazsága kössön össze minket. 

   Olvastuk: Jézus nem járt többé nyilvánosan. Még nem jött el az ő órája… A rossz mesterkedései ellenlépésekre indítanak. Erről szól a megváltás története is: az ember rossz útra tért, a bűnt, a romlást választotta, Isten beindította a megváltás tervét (amit örök idők előtt elhatározott). Figyelnünk kell az ellenfél mozgására, de mindenekfelett az Isten akaratára. Legyetek szelídek, mint a galambok, okosak, mint a kígyók, tanítja Krisztus Urunk (Mt 10,16).  A jó nem lehet naiv. Át kell látnunk a Sátán alattomos szándékain… Jézus a pusztához közel, Efraim (Efrém) nevű városban. A településnév jelentése: termékenység. Az Úr ott tartózkodása bizonyára áldást hozott a városnak (az evangélium nem ír erről, de az ő jelenléte mindig erő, békesség).

   Közeledett a páskaünnep (múlt vasárnap hallottunk róla)… A szabadulás emlékünnepe volt, de íme, egy nagyobb szabadítás terve van készülőben Isten örök végzése szerint, immár nem a bárányok, hanem az egyszülött Fiú áldozata által… Sokan felmentek Jeruzsálembe, hogy megtisztuljanak. Volt egy előkészítő időszak, ahol a hívek különböző ceremóniáknak vetették alá magukat (v.ö. bűnbánati hét)… A külsőségek, a szimbólumok is fontos üzenetet hordozhatnak. A lényeg azonban a lelki megtisztulás. Szükségünk van rá. Annyi minden ránk rakódik. Belső terheket hordozunk, bűnök szennyezik az életünket. (Egy gazdag család jószívű, kissé együgyű fia egyik nap szegény barátjával állított haza, akit idős nagyanyja nevelt nyomorúságos körülmények között… A jómódú szülők – bár kissé utálkozva néztek az elhanyagolt külsejű pajtásra – a fiúk kedvéért befogadták pár napra a gyereket. Megfürdették, új ruhát adtak neki. A kedves, jólelkű és jókedvű gyerek körül lassan oldódni kezdett a bizalmatlanság légköre, őszinteségével, derűs jelenlétével valósággal megváltoztatta a családban uralkodó merev, rideg, képmutató hangulatot, és a gazdag jótevők rádöbbenek: ők azok, akik segítséget kaptak ettől a gyermektől. Az anyuka így fogalmazta ezt meg: ez a hozzánk érkező koszos gyerek megtisztított minket, letörölte a port a kapcsolatainkról.)

  Olvastuk: az ünnepre érkezők keresték Jézust. Testvérek, nem tudom, milyen érzésekkel, gondolatokkal jöttetek ma ide, hogyan készültök az ünnepre, de az ige alapján azt mondom: mindennek a lényege, hogy Jézust keressétek! Benne találunk békességet, vigasztalást, örömet, benne lesz gazdag, áldott az életünk. Általa reménység ébred a szívünkben, megújul a lelkünk, világosság derül ránk, megtelünk bizalommal. A vele való kapcsolatot, hitbeli közösség a legfontosabb. Azt kérdezgetik az ünneplők a jeruzsálemi templomban állva: vajon elfog-e jönni? Ott Jézus testi megérkezését várták. Tudjuk, hogy az Úr végül felment Jeruzsálembe, tanított, gyógyított, és azon az ünnepen feláldozta magát. Azóta ez az igazi ünnep. Tudjuk, hogy élő Urunk van, aki azt ígérte, hogy velünk van minden napon, minden helyzetben, azt ígéret, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlnek, ott lesz velük… Igen, ő köztünk van, eljön konfirmációnkra, húsvéti ünnepünkre, csak nyissuk meg a szívünket, fogadjuk be, ünnepeljük az ő győzelmét! Higgyünk Krisztusban, az Isten Bárányában, és nyerjünk benne életet, üdvösséget. Ámen.