large_dji_fly_20241003_075322_856_1727931547909_photo_optimized.jpg

medium_dji_fly_20241003_075322_856_1727931547909_photo_optimized.jpg

small_dji_fly_20241003_075322_856_1727931547909_photo_optimized.jpg

thumbnail_dji_fly_20241003_075322_856_1727931547909_photo_optimized.jpg

dji_fly_20241003_075322_856_1727931547909_photo_optimized.jpg

Mezőbergenye (románul Berghia, németül Bergendorf) falu Romániában, Maros megyében. Az Erdélyi Mezőség dél-keleti peremén fekszik. Közigazgatásilag Mezőpanithoz tartozik.


 Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. 



Fomenu

Oldalemenu

Mezőbergenyei Református Egyházközség

Mezőbergenye (románul Berghia, németül Bergendorf) falu Romániában, Maros megyében. Az Erdélyi Mezőség dél-keleti peremén fekszik. Közigazgatásilag Mezőpanithoz tartozik.&nbsp; &nbsp;

Mt 28, 18-20 (keresztelés)&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/28#18">18</a> Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/EPH/1/20#20">Ef 1,20-22</a>;&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/DAN/7/14#14">Dán 7,14</a>&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/28#19">19</a> Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében,&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/ACT/1/8#8">ApCsel 1,8</a><a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/28#20">20</a> tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.&nbsp;&nbsp;&nbsp; A prédikációban a kicsinyekről hallottunk. Itt most a gyerekekre vonatkoztatjuk az igét. Milyen jó, hogy Isten adta őket nekünk! Gondolom, testvéreim, a ti szívetekbe is örömet, hálát hozott ez a kis élet.&nbsp; Dosztojevszkij írta le: a gyermekek társasága gyógyír a léleknek. Ha már idézeteknél tartunk, akkor hadd hivatkozzam még egyre: az anyák csak egy darabig fogják gyermekeik kezét, de a szívüket örökké. (Az unokák nevelnek igazi szülőkké minket). A legfontosabb azonban Krisztus tanítása: engedjétek hozzám jönni…&nbsp; &nbsp;De előbb Jézus jött és jön hozzánk. A szereztetési ige is ezzel kezdődik: hozzájuk megy Jézus.Nagy utat tett meg értünk. Elhagyta a menny dicsőségét, kisgyermekként megszületett, hogy a mi születésünk ne legyen hiábavaló (hogy benne új életet nyerhessünk). Megjárta a Golgota nehéz, töviskoronás, keresztes útját, életét áldozta bűneinkért, és feltámadt…&nbsp; &nbsp;Az, hogy hozzánk jön, hogy keres, hogy tanít, hogy a keresztség által elpecsétel, azt jelenti, hogy terve van velünk. Jézusi elhívása érvényes mindnyájunkra. Neki fontosak vagyunk, ő megmutatja, hogy mi a küldetésünk. Nemcsak földi, hanem mennyei is.&nbsp;&nbsp; De a földi az első. Ha nincs földi, nincs mennyei sem. A meg nem születetteknek nem szól az ígéret. Ha nincsenek gyermekek, akkor nincs, akinek továbbadni, továbbmondani az evangéliumot, nincs, akiket a Krisztus útjára irányítani.&nbsp; Sajnos vannak gyülekezetek, ahol már egyáltalán nem olvassák a szereztetési igét. Milyen jó, hogy nálunk – bár ritkán – de előkerül. Így most is. Minden születés csoda, de ezét a gyermekét különösen annak nevezhetjük. Tényleg nem mindennapi a története: csak az Úristen tudott róla egészen világra jöttéig. Azt olvassuk Jeremiás prófétánál (1,5): mielőtt az anyaméhben megformáltalak, ismertelek téged. Isten már tudott rólunk,&nbsp; és elhívott az üdvösségre.&nbsp;&nbsp; Olyan jó nekünk meghallanunk, hogy erős, győzelmes Urunk van. Ez az első, amit itt Jézus kijelent magáról: nekem adatott minden hatalom. Az ember sem tartja kicsire magát. A mai ember kivált sokat képzel magáról. Határait feszegeti: tudományban, erkölcsben… De mindegyre szégyent vall nagyra törésében, hatalmaskodásában. A Krisztusé minden hatalom. Diadalmas, megtartó Úr ő élet és halál fölött. És ez nem zsarnokoskodást jelent, hanem bocsánatot, békességet, üdvösséget. Jó nekünk oltalma alatt élni!&nbsp;&nbsp; &nbsp;Mi az életünk célja? Mire születünk, mire kell törekednünk? Sok mindent lehetne itt említeni: munka, érvényesülés, család. Krisztus Urunk azt tanítja: a legfontosabb, az elsődleges az, hogy a tanítványai legyünk. Hogy tudjuk, hogy kihez tartozunk, kinek szolgálunk, kinek az oltalma alatt áll az életünk, hogy kitől kapjuk földi feladatainkat, és kinek a megváltott gyermekei vagyunk, ki hívott el az üdvösségre. Tegyetek tanítványokká minden népeket. Sok áldás, békesség származna abból, ha ezt mindenki megértené, komolyan venné.&nbsp;&nbsp; &nbsp;Megkeresztelvén őket… a keresztség a maga teljes értelmében nemcsak ezt a templomi szertartást jelenti. Ez valójában csak kiábrázolása annak, amit Krisztus tett értünk. És azon van a hangsúly, az a lényeges. Az a fontos, hogy ő meghalt a kereszten, nekünk bocsánatot, engesztelést szerzett, békességet…&nbsp; &nbsp; A keresztség erről szól, ezt hirdeti. A keresztség igazából Isten cselekedetét fejezi ki, az Isten részét mutatja, amit ő a velünk való megváltó szövetség megkötésében vállalt értünk egyszülött Fia áldozata által. Íme, ezt fizettem érted, ez volt megváltásod ára, megtisztulásod egyetlen módja, és ez egyben üdvösséged garanciája is: az, amit Krisztus elhordozott, bemutatott a golgotai kereszten. Ettől bizonyos az üdvösséged, kétség nélküli a megtartatásod. A keresztség ehhez az ígérethez kapcsol, ebben a reménységben erősít meg.&nbsp;&nbsp; &nbsp;Ezt nekünk meg kell ismernünk, el kell fogadnunk. Ezért fontos a tanítás… A keresztség, a megváltás igazságát annyi minden próbálja elhomályosítani, bizonytalanná tenni. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt… A tanításra mindnyájunknak szükségünk van, nemcsak gyermekeinknek. A keresztség egész életünkre, sőt, az üdvösségre szóló elpecsételés, a tanulás is egész életünket szóló feladat. Isten Igéje tanít minket, és nekünk felelősségünk azt megosztani gyermekeinkkel, őket hitben nevelni. Most személyesen nektek szól tehát ez az intés, kedves édesanya, nagyszülők, keresztszülők. Arra kell tanítanunk gyermekeinket, amit mi is tanultunk, és tanulunk folyamatosan…&nbsp;&nbsp; &nbsp;Egy szép biztatás, ígéret hangzik el a végén: tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Soha nem vagyunk magunkra. Nem tudjuk, az új nemzedékre mi vár, lehet, a Marsra fognak szabadságra járni, de az biztos, hogy szükségük lesz hitre, szeretetre, reménységre, ezt pedig nem kaphatják meg sehol, egyedül Krisztusnál.&nbsp;&nbsp; Ő a mi Megváltónk, Világosságunk, áldásunk, üdvösségünk. Ámen.&nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Keresztelés&nbsp;&nbsp; &nbsp; A Máté evangéliuma utolsó előtti fejezetéből hallottuk az alapigét a Jézus szenvedéseiről, az utolsó, a 28. rész elején az ő feltámadásáról olvasunk, és – nem véletlenül itt - a záró sorokban a keresztség szereztetési igéje hangzik el… A végén minden találkozik:&nbsp; áldozat, megváltás, elhívás, az üdvösség ígérete. Ám olyan befejezés ez, ami a folytatásról szól, a Krisztus követéséről, neki szentelt, áldott életről. &nbsp;Isten nem akarja soha a kapcsolatot velünk lezárni. Amiképpen a szülő sem a gyermekeivel.&nbsp; Jézus a tanítványokhoz lép, hozzánk jön győztes Úrként, és kijelenti: nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Nem akármilyen Urunk van. (Történet: egy árva, tehetséges gyereket a nagybátyja fogadott örökbe, és egy elit iskolába íratott be… Híres szülők csemetéi jártak oda. Egyszer a gyermek sírva érkezett haza: mindenki dicsekszik a szüleivel, és én nem tudok mondani semmit. A nagybácsi nagyon bölcsen így szólt hozzá: a te szüleid a mennyben vannak, és bár én vagyok a te nevelő apád, de igazi gyámod, támogatód, mentorod, atyád maga az Isten. Neked van a legbefolyásosabb összeköttetésed. Ezt soha ne feledd!)&nbsp; Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön... Krisztus mennyei hatalmát inkább elhisszük, mint a földit. Pedig Krisztus itt is meg akarja mutatni az ő diadalmas jelenlétének erejét a mindennapokban, a szeretetben, a békességben… Látszik-e ez rajtunk, közöttünk itt nálunk, vagy éppen ott Svájcban? Minden más hatalom leigáz, megkötöz, a Krisztusé gyógyít, szabaddá tesz.&nbsp;&nbsp; Ennek a Krisztusnak a követésére hív el, a neki engedelmeskedő tanítványságban erősít meg minket a keresztség. Tudatában kell lennünk annak, hogy mi az ő hatalmát, tekintélyét, igazságát képviseljük. Az ő követei vagyunk. Ez lendületet, motivációt, bátorságot ad. Az első keresztyének korában a keresztség életre-halára való elköteleződést jelentett. A sákramentum szó eredeti jelentése: hűségeskü. A keresztségben a Krisztus megváltó tette az elsődleges, de fontos az is, amit nekünk kell vállalni. A katona mindig vezetője rendelkezésére áll. Krisztus az ő életével váltott meg, és életünk szolgálatát várja. A legtöbbet adta, mi sem adhatunk kevesebbet.&nbsp; &nbsp;A tanítványság nemcsak erkölcsi tartás (az is), nemcsak tantételek ismerete, hitbeli tudás (az is), hanem sokkal inkább az, ami ezeknek az alapját, forrását jelenti: egy nagyon közeli, személyes, bizalmas kapcsolat. Jézus tanítványai közös életvitelt folytattak Mesterükkel, elhagyták otthonukat, vele együtt jártak, együtt ettek, együtt szálltak meg. Ma is – ha nem is ilyen formában - életközösséget kell vállalnunk Krisztussal: elfoglaltságainkban, munkánkban, döntéseinkben.&nbsp; &nbsp;Megkeresztelvén őket… A keresztség jel, jelkép. &nbsp;Jegy, ahogy hitvallásaink – valóban annak legbensőségesebb, legmélyebb, legszemélyesebb jelentésére rámutatva – nevezik. (A jegy személyünket beazonosító, megkülönböztető, meghatározó „tulajdonunkká, tulajdonságunkká” válik). Önmagában nagyon egyszerű ez a jel. Tiszta víz, amivel leöntjük egy gyerek (vagy akár egy felnőtt) fejét. Nem is marad nyoma. Édesanyánk csókjának sem, de a szívünket melegíti az, vigaszt ad. Nem látványos ez a szimbólum, de csodálatos az az igazság, amit hirdet, kifejez, kiábrázol, amit életünkre pecsétel. Hogy valaki (akinek adatott minden hatalom), úgy szeret, hogy életét adta, és azt ígéri, hogy megtart élő, örökkévaló közösségében. (A régiek még ismertek olyan történeteket, hogy a gyerekek nyugodtabbak lettek a keresztelés után. Úgy gondolom, hogy inkább a szülők. De ezt pozitív értelemben mondom: van-e megnyugtatóbb, mint azt tudni, hogy gyermekünket Isten megváltotta, őrzi, megáldja ebben az életben, és nekik üdvösséget ajándékoz?)&nbsp; Tanítván őket… A mai szülők nagy dilemmája: mit tanítsunk a gyermekeinknek. Annyi lehetőség van! Az alapképzés mellett annyi mindent jó lenne még elsajátíttatni velük! Egy videót néztünk otthon a napokban, amelyik egy 5 hónapos gyerek zongora produkcióját mutatta. Pár éves gyerekek programoznak már. És már mindent csinálnak. Igen, egyre nagyobb a kihívás. Mit tanítsunk tehát? Sok mindent, kedves szülők. De feltétlenül azt is, amit itt Jézus a lelketekre köt: amit én parancsoltam nektek. Jézus parancsa az életről szól. Annak teljességéről. A szülő is azért parancsol, azért követel, azért kér számon, mert jót akar. Ettől a krisztusi értéktől ne fosszátok meg gyermekeiteket! Mert mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall… Vigyáznunk kell arra, hogy miközben sok minden elérünk, a lelkünk ne maradjon üres!&nbsp; &nbsp;Szép ígéret hangzik a végén: tiveletek vagyok. Ez szól nektek, a családnak, a nagyobb családnak, gyülekezetünknek… Uram, ha te velem vagy, aki senki sem lehet ellenem, nemde? Akkor a nehézségekből is kivezetsz, sőt a rosszat is javamra használod.&nbsp;&nbsp; &nbsp;A keresztség – amint elmondtuk – egy jel… És a mi életünknek is jellé kell válnia, amelyik Isten irgalmasságáról, jóságáról tanúskodik&nbsp; a családban, a közösségben. Ilyen jel, jelzésértékű és minket is erősítő bizonyságtétel az is például, hogy ti a messzi Svájcból eljöttetek ebbe a kis faluba, ahol egyikőtök szülei laknak, hogy fontos volt nektek, hogy gyermeketeket megkereszteljétek, „beírassátok” látható módon is az Isten szövetségébe. Hogy ő is egyre tudatosabban élje meg: Isten megtartó közösségéhez tartozik.&nbsp; A Vince név a latin Vincentius névből származik, és győztest jelent.&nbsp;&nbsp; Az Úr adjon neki (és mindnyájunknak) testi és lelki értelemben is győzelmes, hitben, szeretetben, áldásban gazdag életet a mi győzelmes Urunk által. Ámen.&nbsp;

Krisztus Urunk azt tanítja: a legfontosabb, az elsődleges az, hogy a tanítványai legyünk. Hogy tudjuk, hogy kihez tartozunk, kinek szolgálunk, kinek az oltalma alatt áll az életünk...

Keresztelési prédikációk

Keresztelések (2024)

Mt 27, 15-26&nbsp;(vas.de.)&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/27#15">15</a> Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/27#16">16</a> Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/27#17">17</a> Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/27#18">18</a> Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/27#19">19</a> Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/27#20">20</a> A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/27#21">21</a> A helytartó újra megkérdezte őket: Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon? Azok ezt mondták: Barabbást.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/27#22">22</a> Pilátus így szólt hozzájuk: Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? Mindnyájan azt kiáltották: Keresztre vele!&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/27#23">23</a> Azután ezt kérdezte: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: Keresztre vele!&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/27#24">24</a> Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a zavargás még nagyobb lesz, vizet hozatott, a sokaság előtt megmosta a kezét, és így szólt: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok!&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/27#25">25</a> Az egész nép így kiáltott: Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken!&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/27#26">26</a> Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta őt, hogy megfeszítsék.&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;Ezt a textust általában nagypénteken szoktuk elővenni. A bibliaolvasó kalauzban azonban mai üzenetként kerül elénk. A Krisztus megváltó szenvedése, bűnbocsánatot, üdvösséget szerző áldozata mindig aktuális téma. Ez a részleteiben és egészében is nagyon valóságos, hiteles és drámai földi történet mindnyájunk mennyei reménységének az alapjává válik. A szereplőkben az örök emberi vonásokat: a gyarlóságot, megalkuvást, az érdekek és indulatok nyugtalan küzdelmét ismerjük fel. Jézus nem az Isten Fia lehengerlő hatalmával lép fel ezekkel a megnyilvánulásokkal szemben, hanem aláveti magát az irigységből fakadó, rosszindulatú ítéletnek, bosszúállásnak... azért, hogy megmutassa a világnak Isten bocsánatát, kegyelmét.&nbsp;&nbsp; &nbsp;A történet elején egy olyan, a páska ünnepéhez kapcsolódó szokásról hallunk, amit valószínű a római helytartók honosítottak meg, aminek gyakorlásával valamiképpen az Isten irgalmát próbálták imitálni. A páska a szabadulásról szól (egyben az áldozatról is), a megszálló hatalom képviselői pedig - az alattvalók kedvében akarván járni – nagylelkű gesztusként szabadon bocsátottak, teljes amnesztiában részesítettek egy-egy kiválasztott foglyot. (Hallottunk a Mo-i kegyelmi botrányról.) Azt, akit a nép akart. Ez újból a szabadság gondolatát idézi. Dönteni… szabadságot jelent, ua. felelősséget is. Illés együttes egyik számának a kérdése jut eszünkbe: mondd, te kit választanál?&nbsp; &nbsp;Kiderül, hogy a választás szabadsága korlátozott volt, nem mindenki került fel a listára. Most éppen ketten vannak, akik közül választani lehet: Jézus, akire a zsidók vezetői halálos ítéletet kérnek, és Barabbás, akit nevezetes, értsd: hírhedt fogolynak titulál az ige.&nbsp; Barabbás vagy Jézus. Erkölcsileg mérlegelve nem is lehet ez kérdés. És mégis az lesz. Mert ilyen – olyan szempontok, érdekek szólnak közbe.&nbsp;Elképzelhetőnek tartjátok-e, testvéreim, hogy gyülekezetünkben Barabbásra szavazzunk? Én nem tartom kizártnak: ha Barabbásnak valamiképpen a lekötelezettjei lennénk, ha tőle függne anyagi jólétünk, ha valamivel meg tudna zsarolni… Értjük tehát: mindig Jézus ellen döntünk, mindig Barabbást választjuk, amikor igazságtalanok vagyunk, amikor hamissággal akarjuk érvényesíteni érdekeinket, amikor…&nbsp;&nbsp; &nbsp;A világon a Barabbás támogatói vannak túlsúlyban, hiába beszélünk igazságosságról, emberségről, hiába emlegetjük a Krisztus nevét. Barabbás indulata, lelkülete uralkodik. Igaza van Túrmezei Erzsébetnek (a Pilátus udvarán című versében): ő közelebb áll a mi természetünkhöz. Ő a mi emberünk.&nbsp;&nbsp; &nbsp;Halljuk az igében: Pilátus számára világos volt, hogy irigységből adták Jézust a kezébe. És a felesége is üzent: ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába… Kissé furcsának, sejtelmesnek tűnik a mondat folytatása: sokat szenvedtem álmomban miatta. A helytartó felesége hallhatott Jézusról, rokonszenves lehetett számára az igazság melletti elköteleződése, mennyei tisztaságú tanítása, gyógyító ereje, az, ahogy kiállt az elnyomottak, a szegények mellett. Biztos tudomására jutott az is, hogy elfogták. Foglalkoztatta a kérdés… Álomban is kaphatunk sugallatot, intést, de a világos üzenet az Isten szava.&nbsp; &nbsp;Arra is rámutat ez a történet, hogy az emberek mennyire befolyásolhatók. A világ legártatlanabb, legtisztább szándékú emberét is gyűlöletre és megvetésre méltónak lehet feltüntetni. Tömegeket lehet ellene felheccelni. Gonosz dolog ez, de kell számolnunk vele, kell ismernünk ez a pszichológiai törvényt… Gondoljunk pl. a náci időkben a zsidók ellen zajló német propagandára, akár napjaink népbutítása, a média manipuláló hatására. Vagy a különböző összeesküvés elméletekre. (Egyik elméletet nem egy másikkal lehet legyőzni, hanem Isten Igéje józan, bölcs üzenetével.) Sokszor előfordul tehát, hogy ártatlan, életüket másnak szentelő emberek válnak páriává, kitaszítottá, akiknek mások hátat fordítanak… Utált és emberektől elhagyott volt, olvassuk a prófétánál. (És 53)&nbsp;&nbsp; A sokaság Pilátus udvarán egy emberként azt kiáltja: Barabbást. Nincs egy tiltakozó hang sem. Senki sem mondta: emberek, én másként gondolom. Nekem meggyógyította a gyermekemet. Én csak jót és szépet hallottam tőle. Tömegpszichózis. Mert ugye, nem jó kilógni a sorból. Senki nem tiltakozott, nem protestált. &nbsp;Mi már csak a nevünkben protestálunk, vagy olykor szavakkal: pedig életformánk kellene tiltakozás legyen a hitetlenség ellen, a krisztusi értékek feladása ellen. (Konfirmadusoknak mondtam: egyre inkább egyéni vállalás lesz a hit: „ha nincs is társam, követem mégis őt”. Jézust.)&nbsp; &nbsp;Pilátus kérdez: ha Jézust nem akarjátok szabadnak látni, akkor mi történjék vele? Reflexből jön a válasz: feszítsd meg. Nincs köztes lehetőség. Jézus vagy szabad, vagy megfeszítjük. Igaz, rendre minden területről kiűztük Jézust: a családjainkból, a közéletünkből…&nbsp; Ezt be kell ismernünk. (Az idei béke Nobel-díjat a japán atombomba támadások túlélői kapták, akik egy mozgalomba tömörülve tiltakoznak a nukleáris fegyverkezés ellen. Németország 1945. május 9-i kapitulációja után Japánban is felerősödtek a békepárti hangok… de ezeket az embereket a nagyon harcias vezetés elhallgattatta, börtönbe küldte, kivégeztette… Több százezer életet lehetett volna megmenteni.)&nbsp;&nbsp; Pilátus, akár egy a diákjait jobb belátásra bírni, jobb következtetésre elvezetni akaró pedagógus tovább kérdez: mert mi rosszat tett. Testvéreim, az indulatokat, a gyűlölködést nem érdeklik az érvek, az igazság, az emberség, a megbocsátás, Isten őrizz: a szeretet. Könnyebb a tigrist vegetáriánus életmódra szoktatni, mint a rosszindulatú embert békességre. Látjátok, mi zajlik Ukrajnában, a Közel-Keleten! Pedig, igaz, így kívülről nézve, nem is tűnik bonyolultnak a megoldás. Miért nem lehet megegyezni, félretenni a gyilkos fegyvereket? Csakhogy a magunk problémáit illetően soha nem kívülállók, hanem bentiek, belülről érintettek vagyunk. És nem mérlegelünk tisztán, és nem tudjuk félretenni az ellentéteket, abbahagyni a vitát, belátni a Krisztus igazságát.&nbsp; Annál jobban kiáltoztak. Valami nagy belső felismerésre, fordulatra lenne szükség a változáshoz, magunkba szállásra. De a kiáltozásban, az indulatok viharában, az harc hajszájában nincs esély erre. &nbsp;&nbsp; Pilátus belátta, hogy semmit sem ér el, nem képes meggyőzni a felbőszített tömeget… Nem képes a józan eszükre hatni (amikor- igaz, milyen abszurd ? - egy rablógyilkos és egy tisztalelkű csodatevő tanító között kell választani), ezért egy jelképes cselekedetet hajt végre a szemük előtt: kezet mos. A jelképek, szimbólumok néha hatnak. Régebb nagyobb szerepük volt.&nbsp;&nbsp; &nbsp; Ártatlan vagyok, a ti dolgotok… A ti dolgotok. Nem tudom, tehetett-e volna többet Pilátus? Valaki közülünk tett volna-e ennél többet? Jézus mellett Pilátus alakja a legrokonszenvesebb ebben a történetben (bár, nyilván, &nbsp;ő sem makulátlan, vannak emberi gyengéi).&nbsp;&nbsp; &nbsp;Azt mondják a jelenlevők: az ő vére rajtunk és a gyermekeinken. Kemény mondat. Vagyis tudatosan vállaljuk most és a jövőben annak a következményeit, hogy úgy döntöttünk: ennek az embernek meg kell halnia. Teológiai üzenete van a mondatnak. Az ő vére rajtunk: nemcsak (esetleg) vádló jelként, aminek súlyát utódaink is viselik, hanem annak bizonyítékaként is, hogy egy jóvátételi végzésben részesültünk… Az ószövetségi helyettes áldozatra, a kiengesztelődés vérére kell gondolnunk. Akin az rajta van, az bocsánatot, irgalmat nyer. Mert valaki megfizetett helyette és érette. Kétszer nem lehet egy bűn miatt elégtételt venni. Valaki magára vállalta, elhordozta, és ezért én bocsánatot nyerek, én már békességben élhetek. Ugyanakkor én magam is a megbocsátás és békesség eszköze kell legyek. Aki részesült ebben a „jótéteményben”, az nem képviselhet mást.&nbsp;&nbsp; Ahogy olvastuk a 2 Kor 5. fejezetében: Isten megbékéltette a világot magával, és reánk bízta a békéltetés szolgálatát. Vállaljuk azt Krisztusért, Krisztussal hittel, teljes odaadással, hálával és reménységgel! Ámen.&nbsp;

Ez a részleteiben és egészében is nagyon valóságos, hiteles és drámai földi történet mindnyájunk mennyei reménységének az alapjává válik.

Hétről-hétre 

Mt 27, 15-26 (vas.de.)

Mt 25, 1-13 (vas.de.)&nbsp;&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/25#1">1</a> Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/REV/19/7#7">Jel 19,7</a><a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/25#2">2</a> Öt közülük balga volt, öt pedig okos.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/25#3">3</a> A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat,&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/25#4">4</a> az okosak viszont a lámpásukkal együtt olajat is vittek korsókban.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/25#5">5</a> Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/25#6">6</a> Éjfélkor azután kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/25#7">7</a> Ekkor ezek a szüzek mind felébredtek, és rendbe hozták a lámpásukat.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/25#8">8</a> A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert a lámpásunk kialszik.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/25#9">9</a> Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is, menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/25#10">10</a> Amíg azok vásárolni voltak, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/25#11">11</a> Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/25#12">12</a> Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/25#13">13</a> Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;Már a példázat kezdő sora elgondolkoztat: akkor hasonló lesz… Igen, mást jelent Isten országa (vagy annak várása) most, amikor szól az ige, amikor még tart a kegyelmi idő, és mást fog jelenteni majd akkor, amikor elérkezik az Úr napja. Mást jelent egy nyitott ajtó, amin még be lehet lépni, és mást, amikor az végleg bezáratik. Az ige tehát figyelmeztet… Olyan eseményről beszél, aminek bekövetkeztével számolnunk kell, akinek az eljöveteléről tudnunk kell.&nbsp;&nbsp; &nbsp;Földi életünkben is sokszor tapasztaltuk, hogy a pillanatnyi élmények elfeledtették velünk azt, aminek a megtörténése várható, sőt egyenesen kikerülhetetlen volt. Pl. gyermekkorunkban bár tudtuk, hogy a szülők előbb-utóbb hazajönnek, és számon kérnek, mégis úgy belefeledkeztünk a játékba, hogy elhanyagoltuk a ránk bízott munkát, és aztán az „őseink” hazaérkezésével való szembesülés (vagy éppen a büntetés) döbbentett rá arra: másként kellett volna az időt beosztani.&nbsp; &nbsp;Hallottuk: hasonló lesz Isten országa a tíz szűzhöz, akik egy menyegzői ünnepre készültek, fogták a lámpásaikat, és kimentek a vőlegény fogadására. Jézus ebben a példázatban egy korabeli esküvői, lakodalmi szokásra hivatkozik (tegnap mi is részesei lehettünk egy „mainak”), és annak képvilágát felhasználva fogalmazza meg üzenetét. A történet kezdetén minden rendben levőnek tűnik: egy csodálatos ünnep ígérkezik, és a példázat szereplői (a tíz szűz, mint a menyasszony barátnői, amolyan „koszorúslányok”) készülnek arra, engedelmeskedve az ahhoz kötődő szokásoknak.&nbsp;&nbsp; &nbsp;Ha máris megpróbáljuk aktualizálni ezt a példázatot, akkor kijelenthetjük: a mai meghívottak egy jó része már indulásból kizárná magát, mert azt mondaná: én nem megyek, engem nem érdekel, nincs kedvem hozzá… De ez a példázat nem róluk szól, nem a közömbösökről, hanem azokról, akik úgy gondolják, hogy mindenképpen a résztvevők közé tartoznak.&nbsp;&nbsp; &nbsp;Már az elején megtudjuk, hogy a tíz lány közül öt balga és öt okos. A Bibliában ez a megkülönböztetés nem valakinek az értelmi képességére vonatkozik, hanem az illető magatartását minősíti: vagyis öten okosan, bölcsen viselkedtek, komolyan készültek az ünnepre, öten pedig csak úgy félvállról véve az ügyet, meggondolatlanul, felületesen, ostobán. &nbsp;&nbsp; &nbsp;Magyarázza is a példázat: a balgák ugyanis (és ezért voltak esztelenek) nem vittek olajat magukkal. Külsőképpen előkészítették magukat, bizonyára szépen fel is öltöztek, de a lényeget figyelmen kívül hagyták. Az gondolták, hogy ők már mindent elintéztek, elég az ő puszta megjelenésük, nekik nem kell semmi mást tenni. Valójában nem vették komolyan a menyegzőn való részvétel feltételeit… Vajon kikre utal itt Jézus? Azokra, akik ostoba, farizeusi módon magukban bíznak, akik saját érdemeikkel dicsekedve, öntelten már a zsebükben tudják a belépőt az üdvösségre.&nbsp; &nbsp;&nbsp; &nbsp;Az okosak olajat is vittek. Az olaj fontos szerepet játszik a Bibliában, sokat olvasunk róla. Az olajfa magvaiból állították elő, általában otthon. Az olaj az áldás, a bőség jelképe volt. Rengeteg mindenre használták: étkezésre, világításra, kultikus célokra, gyógyításra. Az Újszövetségben a Szentlélek gyógyító, megáldó munkáját is szimbolizálja.&nbsp;&nbsp; &nbsp;Most magunkat kell megkérdezzük: nekünk mennyire fontos a meghívás? Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! Készülünk-e komolyan, tudatosan, naponta megvizsgálva magunkat? Tudom, nagyon leköt a világ. Még azt is elfeledteti velünk, hogy mindent itt hagyunk egyszer. Tisztában vagyunk ezzel, és mégis elfeledkezünk róla. (Ismerős a példatörténet. A király ad egy ezüst botot udvari bolondjának, mint birodalma legesztelenebb személyének. Egyszer a király halálos beteg lesz, az udvari bolond megkérdi, hogy mi van vele, az pedig azt feleli: el kell mennem egy hosszú-hosszú útra. A bolond tovább faggatja a királyt: látom, nincs nagy kedve, felség, nem lehet visszamondani az utat? Nem, felelte szomorúan a király. És mikor fog visszajönni? Soha, hangzott a válasz. És tudta, felség, hogy el kell mennie? Régóta, hangzott a válasz.&nbsp; Akkor, felség, bizonyára komolyan készült erre az útra? A király azt felelte: nem, mindig elhessegettem a gondolatot. Erre az udvari bolond átadta az ezüstbotját a királynak: ilyen bolondot még nem láttam, nincs felségednél esztelenebb ember a birodalomban.)&nbsp;&nbsp; &nbsp; Gyűjtjük-e a lelki kincseket, ápoljuk-e azt a lelki kapcsolatot, ami soha meg nem szűnik? Keressük-e a hitben, a Krisztussal való közösségünkben való erősödés alkalmait? A példázat is azt sugallja: nem az ítéletre, hanem egy nagy örömünnepre készülünk, ahonnan nagy kár lemaradni. Az az igazi büntetés, ha elszalasztjuk. Sok baljós jövendölést hallani manapság (a rengeteg fegyveres konfliktus és a világháború árnyékában egészen hihetőknek tűnnek): jön a világvége. Nem, testvéreim, az üdvösség kezdete jön, de készülünk-e arra, mert ha ostobán, hitetlenül lemaradunk róla, akkor az tényleg a világ vége lesz számunkra.&nbsp;&nbsp; &nbsp;Olyan ez, mint amikor egy árva gyereknek egy gazdag család megígéri, hogy örökbe fogadják, egyszer majd eljönnek érte, de ő nem veszi komolyan az egészet, és amikor megérkeznek, hogy elvigyék, nincs elkészülve, bele van merülve kis elfoglaltságaiba, csínytevéseibe. Nem tud menni.&nbsp;&nbsp; &nbsp;Van-e olaj a lámpásunkban? (Vallásórán mondta egyik kisfiú: én a telefonommal fogok világítani.) Lelki kincsekről van szó: a hit, reménység, szeretet mennyei ajándékairól… Mert ezek nélkül üres az életünk. És ha ilyen, akkor itt sincs sok haszna belőle senkinek, és nekünk sem lesz sok jutalmunk utána… A lámpás – ha olaj van benne - világít, fényt áraszt. Ez a rendeltetése. Jézus a világ világossága. Ő kell ott legyen bennünk, hogy mi az ő világosságát sugározzuk. Vele élünk, és őt várjuk tőle kapott hittel, reménységgel.&nbsp; &nbsp; Késett a vőlegény… Nem késik el az ígérettel az Úr (2 Pt 3,9), de mi sokszor késedelemnek tartjuk az ő hosszan tűrését. Gyakran kérdezzük: miért nem avatkozik bele Isten a gonosz világ folyásába, végre miért nem ítéli meg azt. &nbsp;Nem tudjuk. Mi késést érzékelünk, de másként jár az Isten órája.&nbsp; &nbsp;Aztán a példázatbeli várakozók mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. Látjuk, alapvetően nincs különbség köztük. Csak az olaj. Nehezen tudtuk volna értelmezni azt, ha az áll itt: az okosak fittebbek voltak, végig éberek maradtak, hősiesen kitartottak. A hívő ember is megfárad, elálmosodik, talán el is fásul. Ismerjük gyengeségeinket. Csak Isten szeretetét nem szabad soha megtagadnunk. Szívünk mindig nyitott kell legyen arra, hogy a mi Urunk a kegyelem olajával töltse meg azt.&nbsp;&nbsp; &nbsp;Éjfélkor kiáltás hallatszott. Az éjszaka kellős közepén. Amikor a legnagyobb a sötétség. Lelki sötétség van világunkban, hiába a sok villogó fény, neonreklám. Annyi bajt, hitetlenséget, erőszakot, igazságtalanságot látunk, tapasztalunk! Az ember a civilizáció fejlődésével nem lesz jobb. Lelki értelemben éjfél felé haladunk… Milyen jó látnunk a Krisztus világosságát!&nbsp; &nbsp;Kiáltás hallik: íme, a vőlegény, jöjjetek a fogadására. Ki kiált? A vőlegény barátja? Egy vőfély, egy futár, egy erre felkért személy? Isten üzenete szól, belekiált az életünkbe. Neki vannak eszközei, emberei, kiválasztottai, megbízottjai. Isten szava kiáltássá erősödik, hogy felébredjünk… Hogy megértsük: feladatunk, küldetésünk van itt ezen a földön, és azt is: mennyei jutalom vár ránk. A szüzek igyekeznek rendbe hozni a lámpásaikat (meggyújtani azokat?). Kiderül, a lámpás nemcsak cifraság. Az olaj nemcsak költői szimbólum. Szükség van rá.&nbsp;&nbsp; &nbsp;Érdekes epizód az, amikor a balgák kérik az okos lányokat, hogy adjanak nekik olajat. Mit jelent ez? A hitünket nem tudjuk megosztani, mintegy megfelezni egymással. Mindenkinek személyesen magának kell azt kérnie, elfogadnia, kell azzal feltöltekeznie. Nem elég, ha nagyszüleim, anyám, apám hívő emberek voltak, hitvestársam, testvérem, barátom Krisztus követője… A szülő védőoltása nem menti meg a gyermekét. Emberek csak a forrást tudják megmutatni. A hit személyes döntés, elhatározás, odaszentelődés. Ismerjétek meg az Urat! &nbsp;- hangzik a tanítás. Nem elég csak valakit ismerni, aki ismeri őt.&nbsp;&nbsp; &nbsp;Menjetek a kereskedőkhöz… Az olajat akkoriban általában otthon állították elő, de a kereskedőknél is lehetett vásárolni. Kiderül: az öt balga szűznek nincs otthon olaja. Nem használták azt a mindennapokban. Nem volt életformájuk velejárója. Most valahonnan sebtében be kellett volna szerezni. Otthon van-e olajunk, van-e hitünk, mindennapi kellékként használjuk-e, vagy csak dísznek tekintjük?&nbsp;&nbsp; &nbsp;Amíg olajat vásárolni mentek ezek a lányok, megérkezett a vőlegény, és egy ünnepi körmenetben – ahogy akkor szokás volt - az öt okos szűz bekísérte őt a vígasság, az esküvő helyére. És akkor bezárták az ajtót. A Bibliában gyakran van szó arról, hogy bezárják az ajtót, a kaput. Házak, otthonok ajtait, a város, a templom kapuit. A bent levők védelme, a nemkívánatos személyek távol tartása volt a célja ennek. Itt a bezárás arra vonatkozik: letelt egy időpont, ami után már nem engednek be senkit. Egy időzárról van szó tkp. &nbsp;&nbsp; &nbsp; Tudjuk, földi életünkben is gyakran zárulnak le végleg lehetőségek, alkalmak. Gyermekeink is csak egy ideig gyerekek. A mai nap a mienk. Lelkiekben is így van. Szívünk ajtaját ma kell megnyitnunk (ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket – Zsid 3,15)… Ha megnyitjuk Krisztus előtt szívünket, akkor majd egykor ő nyitja meg számunkra a menny kapuit. Ilyenformán: a menny kapuja a szívünkből nyílik.&nbsp; &nbsp;Szóltak: Uram, nyiss ajtót… Azt a választ kapták: nem ismerlek titeket. Mivel ti nem ismertek engem. Semmibe vettétek a szavamat. Magatokkal voltatok eltelve… Isten ismer mindenkit, de csak azokat ismeri fel, azokat ismeri el megváltott gyermekeinek, akik megismerték és elfogadták Krisztusban megjelent kegyelmét. Azért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek mi az Úr akarata (Ef 5,17): a ti megváltásotok és üdvösségetek Krisztusban. Ámen.

 Mást jelent egy nyitott ajtó, amin még be lehet lépni, és mást, amikor az végleg bezáratik.

Mt 25, 1-13 (vas.de.)

Mt 22, 34 – 40&nbsp;(áhítat)&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/22#34">34</a> Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/22#35">35</a> Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle:&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/22#36">36</a> Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/22#37">37</a> Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” <a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/DEU/6/5#5">5Móz 6,5</a>;&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/DEU/10/12#12">10,12</a>&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/22#38">38</a> Ez az első és a nagy parancsolat.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/22#39">39</a> A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/LEV/19/18#18">3Móz 19,18</a>; <a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/ROM/13/9#9">Róm 13,9</a>&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/22#40">40</a> E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/ROM/13/10#10">Róm 13,10</a>&nbsp;&nbsp; &nbsp; Érdekes: szeretetről szóló nagy parancsolat nem egy ünnepi pillanatban, nem egy magasztos közösségélménnyel összefüggésben, hanem egy szeretetlen, kísértő szándékú kérdésre adott válaszként hangzik el. Ahogy sötétségben tündöklőbb a fény, úgy az igazi szeretet is a szeretetlenségben, ellenséges indulatok közt mutatkozik meg a maga teljességében, erejében. Krisztus jóságának, irgalmának mélysége, hosszúsága, szélessége az őt ért gonosz támadások közepette, és végül a golgotai kereszten lett nyilvánvaló.&nbsp; &nbsp; Jézus a kijelentés mennyei tekintélyével „oldja meg” a szadducesoknak a feltámadással (a teológia legnagyobb kérdésével) kapcsolatos kimódolt, furfangos feladványát, itt pedig a farizeusoknak válaszol az igéből igét formáló bölcsességgel (az etika legnagyobb témájában).&nbsp;&nbsp; &nbsp;Melyik a nagy parancsolat a törvényben? Komoly dilemma ez, ha őszintén vívódunk vele. Mi a legfontosabb, mi az, amit mindenekfölött szem előtt kell tartanunk, amit Isten legfőképpen elvár tőlünk? Egyes törvénytudók értelmezésében a szombat-törvény felülírta a segítés, vagy akár az életmentés kötelezettségét is. Mai szekuláris világunkban a nyereség, a profit, a hatalom, az egyéni érdek törvénye prioritást élvez minden más előírással, felelősséggel szemben.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Jézus két ószövetségi parancsolatot nevez meg a legnagyobb parancsolatként, utalva arra, hogy ez a kettő azonos gyökerű, ua. elválaszthatatlan egymástól. Mindkettő a szeretetről szól. A cselekvő, a másikat rosszal nem illető, neki a kijáró tiszteletet, jóindulatot, figyelmet, támogatást megadó, az együttélést széppé, gazdaggá, örvendezővé tevő szeretetről.&nbsp; &nbsp;A törvény imperatívuszban fogalmaz: szeresd. Nekünk mindig az az ellenvetésünk, hogy ez nem működik parancsszóra. Valamiképpen mégis meg lehet bizonyos lépéseket tenni. A megelőlegezett isteni szeretet fényében önmagunkkal szembenézni, cselekedeteinket megfontolni. Emlékszünk Gyökössy Endre szeretet-receptjére. Szeretni valakit – egészen gyakorlatiasan fogalmazva – azt jelenti: jót akarok neki, jót cselekszem vele. Ha mozdul a kezem, akkor lassan a szívem is. Csakhogy sokszor görcsbe húzódik a szívünk, ökölbe szorul a kezünk. Pedig ha az a parancs, hogy segíts, akkor el kell lazítanunk az öklünket, ki kell nyújtanunk a kezünket.&nbsp;&nbsp; &nbsp;Először: az Urat, a te Istenedet… Látszólag ez tűnik a könnyebbnek. Mert nehezebben ellenőrizhető. Mert Isten jó, hatalmas és… láthatatlan. De vigyázzunk: a törvény azt kéri, hogy teljes szívből, teljes lélekből, teljes elmédből. Nem megjátszásról van szó (milyen sokan ezt teszik, az Isten iránti szeretetről fecsegnek, miközben igazságtalanok, személyválogatók másokkal szemben). Istent szeretni egyenlő: akarata szerint cselekedni. Teljes szívből, lélekből, elméből: érzelmeink legmagasabb szárnyalásával, elménk minden gondolatával, lelkünk legmélyebb rezdüléseivel. De egyáltalán képesek vagyunk ilyen mértékben szeretni Istent? Nem. Erre csak ő képes. Az ő szeretete ösztönözhet, indíthat minket az egyre teljesebbé váló szeretetre.&nbsp; Istent úgy kell szeretnünk, hogy tudjuk: ő előbb szeretett, és mindent megtett értünk, a mi javunkra. Igen, ez tényleg kötelez minket. Valaki azt mondta: ha felismerjük, hogy valaki szeret minket, ezzel együtt már el is kezdtük az illetőt szeretni.&nbsp;&nbsp; &nbsp;Szeresd felebarátodat, mint magadat. A mennyei igazságot nekünk a földön, embertársainkkal szemben kell megmutatnunk. Joggal írja János az ő levelében: aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát (1 Jn 4,20). A felebarátból (beszédes szó ez: csak az embertárssal való baráti közösségben lesz egész az életem, másrészt az ő egész mivoltát csak én tudom garantálni, az én felelősségem az én „felemet”, részemet hozzáadni) Jánosnál testvér lesz, akit immár test és vér (itt a Krisztus áldozatára is gondolunk) köt hozzám. Letagadhatatlan kapcsolat ez.&nbsp;&nbsp; &nbsp; Jézus tanításában a mérce nem tűnik túlságosan magasnak. És mindig kéznél van… Felebarátodat, mint magadat. Egyszerűnek látszik, és mégis olyan nehéz megvalósítanunk. Mindannyian jól tudjuk, hogy mit várunk el az emberektől: hogy jóindulatúak legyenek, kedvesek, illedelmesek, segítőkészek, türelmesek, megértőek, bátorítóak, stb. És mégis annyira nem sikerül nekünk ezt cselekednünk másokkal! Ezt az egyszerű megfordítást olyan nehezen tudjuk elvégezni. Önzés, irigység, előítélet van bennünk. Másokkal viaskodunk, miközben valójában saját magunkat kellene legyőznünk. Okos, komoly emberek olyan gyerekesen viselkednek ezen a területen, aggasztó lelki éretlenségről tesznek tanúbizonyságot. Sokunk tudománya, magatartása, embersége megbukik ezen az egyszerű krisztusi tételen: szeresd felebarátodat, mint magadat. Ne mondj rosszat róla, ne bántsad, ne használd ki, igyekezz jót tenni vele, örömet szerezni neki, erősítsd meg bizalmában, reménységében.&nbsp;&nbsp; &nbsp;Egyszer valakivel beszélgettünk erről a „lehetetlen” tanításról, és az illető kissé élesen azt kérdezte: hogy lehet ezt alkalmazni akkor, ha a „felebarát” történetesen az esküdt ellenségem. Visszakérdeztem (nem tudom, helyes volt-e ez a megközelítés), hogy te mit vársz el tőle, mint ellenségedtől. Hogy akkor te is kb. azt tegyed vele. Hátha így közelednek az álláspontok.&nbsp; &nbsp;Talán most arra is gondolunk, igen, gyötrődő lélekkel: milyen jó lenne, ha megszívlelnék ezt a krisztusi, királyi törvényt a háborúzó felek. Azonban a nagyravágyás, az erőszak, a hatalomféltés, a bosszúvágy bonyolult szövevényében nehéz tisztán látni. Nehéz fölfele figyelni. De még a mi kis körünkben is, kis sértődéseinkben, bántásainkban, rágalmazásainkban, érdekharcainkban, igaz, milyen nehéz ezt a szabályt követni, vagy egyáltalán tekintetbe venni. Csak, ha Isten Lelke munkálkodik bennünk, csak ha megérint az ő szeretete. Csak láng tud lángra lobbantani.&nbsp; &nbsp;Jézus még hozzáteszi: ettől függ minden. Ha ezt nem igyekszel követni, akkor hiábavaló minden erőlködésed, képmutatásod, vallásosságod. Szeretet nélkül Isten fele egyetlen lépést sem tehetsz. Ő is csak szeretetben tudott felénk indulni, hozzánk jönni egyszülött Fia által, minket megváltani, gyermekeivé tenni. A kegyelem nagy, érthetetlen tette a nagy parancsolat elé állít minket: szeresd az Urat, szeresd felebarátodat. Ámen.

Krisztus jóságának, irgalmának mélysége, hosszúsága, szélessége az őt ért gonosz támadások közepette, és végül a golgotai kereszten lett nyilvánvaló.

Heti ige

Főoldal

Keresztelések (2024)

Mt 27, 15-26 (vas.de.)

Mt 25, 1-13 (vas.de.)

Mt 22, 34-40 (áhítat)