large_home_bg.jpeg

medium_home_bg.jpeg

small_home_bg.jpeg

thumbnail_home_bg.jpeg

xlarge_home_bg.jpeg

home_bg.jpeg

Mezőbergenye (románul Berghia, németül Bergendorf) falu Romániában, Maros megyében. Az Erdélyi Mezőség dél-keleti peremén fekszik. Közigazgatásilag Mezőpanithoz tartozik.


 Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. 



Fomenu

Oldalemenu

Mezőbergenyei Református Egyházközség

Mezőbergenye (románul Berghia, németül Bergendorf) falu Romániában, Maros megyében. Az Erdélyi Mezőség dél-keleti peremén fekszik. Közigazgatásilag Mezőpanithoz tartozik.&nbsp; &nbsp;

ApCsel 13, 23-45.46-52 (vas.de.)&nbsp;&nbsp; &nbsp; Testvéreim, a mi ügyes-bajos dolgaink, a mi kis történeteink annyira lefoglalnak minket, hogy teljesen figyelmen kívül hagyjuk Isten velünk kapcsolatos nagy történetét… Persze, mi a kis történetek között élünk, és nem tudunk azoktól csak úgy eltekinteni, mindennapi kihívást jelentenek számunkra: az aktuális gondok, feladatok, elintéznivalók (hosszan tudnánk sorolni mindnyájan), de tudnunk kell: ezek fölött ott van Isten nagy üdvözítő terve, amibe ő minket is felvett. A kettő viszonyáról, egyensúlyáról így beszélt Jézus: keressétek először az Isten országát… Ebben a gondolkodásban, hozzáállásban mutatkozik meg a hit realitása, ereje.&nbsp; &nbsp;Antióchia zsinagógájában elmondott beszédében Pál apostol a megváltás nagy, isteni történetéről, művéről beszél, miközben egy rövid történelmi áttekintésben felemlegeti a választott nép múltjának főbb mozzanatait, ahogy az végül – és ez a lényeg – Krisztushoz érkezik. A zavaros, viharos, véres jelzővel illetett történelem (és abban a mi életünk) őbenne nyeri el értelmét, benne érik el célját. Keresztelő János így mutatott rá: nem én vagyok, hanem utánam jön, aki nagyobb nálam. Rá nézzetek! &nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;Pál beszéde üzenetét így összegezi: nekünk küldetett el ennek az üdvösségnek az igéje. A legnagyobb tévedés lenne, ha nem ismernénk ezt fel, ha ellene szegülnénk, úgy ahogy tették annak idején a nép vezetői, akik irigységből, büszkeségből elítélték őt… Urunk tanítása jut itt eszünkbe: aki nincs velem, az ellenem van. Állást kell foglalnunk, döntenünk kell Krisztus mellett vagy vele szemben! A visszautasítás soha nem egy semleges, egy elegánsan tartózkodó magatartást jelent (pedig így képzeljük), hanem menthetetlen átsodródást az ellenség táborába, és végül durva szembeszállást. &nbsp;&nbsp; &nbsp;Mindig feltevődik a kérdés a Jézus kereszthalálával kapcsolatban, vagy éppen világunkban a sok erőszakot látva: honnan van az emberben ez a gyilkos indulat? Miért akarom bántani, elpusztítani azt, aki más, mint én, aki tisztátalanságomra, esetleg gonoszságomra emlékeztet? Miért nem tudunk szembenézni az igazsággal, s annak fényében önmagunkkal? (Egyik kis tanítómese arról szól, hogy egy gyerek mindig koszosan, kócosan ment az iskolába… A tanítója hiába figyelmeztette, ő állította, hogy vele minden rendben van. A tanító vásárolt egy tükröt, és minden reggel odatartotta a gyerek elé. Nézd meg magad, a tükör nem hazudik! A gyereket nagyon bosszantotta a tükör, és egy óvatlan pillanatban darabokra törte azt. Pedig attól a helyzet nem változott. Mert a tükröt össze lehet törni, a valóságot nem. ) Miért törjük össze, vagy miért tesszük, dobjuk félre az ige tükrét?&nbsp;&nbsp; &nbsp; Követelték Pilátustól, hogy megölesse őt… Hitetlenségünkből, ellenségeskedésükből, közömbösségünkből, keményszívűségünkből – íme - &nbsp;gyilkosság lesz. Talán ezért haldokolnak közösségeink… Mindazt véghez vitték, ami megíratott felőle (még a gonosz szándék sem véletlenül, nem céltalanul történik, nem tudja kisiklatni az Isten tervét), aztán levették a fáról, eltemették… Ha csak eddig tartana a Jézus története, akkor az egy önfeláldozó hős tragédiája lenne. De így folytatódik: Isten feltámasztotta őt, és ő több napon át megjelent. Isten válasza a bűn okozta halálra a feltámadó élet.&nbsp; Mi vagyunk ennek tanúi, és hirdetjük, hogy Krisztus feltámadása által Isten ígéretei teljesedtek be… Isten örök akaratában benne volt, hogy Fia keresztfán történő feláldozásában megbizonyítja irgalmát, kegyelmét, az ő feltámadásában pedig szeretetének győzelmét. A megváltás nem egy B terv, hanem Isten örök elhatározása.&nbsp; Krisztus feltámadása új, radikális fordulatot hoz a már említett nagy történetben, narratívában, ahogy mostanában mondják. &nbsp;Ami eddig ígéret volt, az valósággá lett:&nbsp;Őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát.&nbsp;Amit Mózes törvénye csak kiábrázolt, az most beteljesedett. Őáltala megigazul, aki hisz.&nbsp;&nbsp; Érdekel-e ez a téma minket? Mik az elsődleges szempontok számunkra, miről beszélünk, miről szólnak a mi narratíváink? Anyagiakról, sikerről, konfliktusainkról, saját igazunkról, eredményeinkről, másokról, a világ eseményeiről… De fontos-e nekünk, hogy a lelkünkkel mi van? Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is. (Sok döbbenetes példa mutatja ennek a krisztusi tanításnak az igazságát.) Vigyázzunk, ne vegyük félvállról Isten könyörülő jóságát, ne legyintsünk rá!&nbsp; A hallgatókra nagy hatással volt az apostol beszéde, kimenve, sokan körülvették Pált és Barnabást, ők pedig biztatták őket… Isten Lelke megérintette a jelenlevőket. Amit hallottak, az nemcsak érdekes elbeszélés volt számukra egy zsidó rabbiról, hanem személyes sorsukat meghatározó igazság Krisztusról.&nbsp;&nbsp; &nbsp;A következő szombaton egybegyűlt az egész város… Elgondolkoztam: mi tudná összegyűjteni a bergenyei reformátusokat? A következő vasárnapi gyülekezeti találkozó (amit mindenki ünnepeként hirdetünk meg kicsiknek és nagyoknak)? Az, ha meghívnánk a világ vallási vezetőit, legnagyobb politikusait? &nbsp;Valamilyen nagy tragédia? Már az sem… Még akkor sem jönne el mindenki, ha egy alapítvány minden megjelenő személynek adna 1000-1000 eurót.&nbsp;&nbsp; Nem mindenki örül az emberek összegyülekezésének, lelki nyitottságának, éhségének, az antióchiai zsidó közösség elöljárói ugyanúgy reagálnak, mint annak idején a jeruzsálemi vezetők: megtelnek irigységgel. Pedig hálásak lehetnének, hogy a Jézus ügye, a megigazulás, a bűnbocsánat kérdése foglalkoztatja az embereket. Káromolva ellene mondtak a Pál beszédének. A Sátán a megosztás nagy mestere. Elültei a gyanút, a féltékenységet a szívekbe a legszentebb ügyben is…&nbsp;&nbsp; &nbsp;Pál nem kérleli, nem győzködi őket… Elmondja: először nektek, mint a régi szövetség képviselőinek tartoztunk elmondani ezt az üzenetet. Ha visszautasítjátok, attól még nem hiúsul meg Isten kegyelmi akarata, csak számotokra. Isten az ő üdvözítő projektjébe, tervébe (amit személyesen Krisztusban közölt a világgal) a pogányokat is bevette.&nbsp; Ha nem tartjátok magatokat méltónak (érdekes kifejezés akkor, amikor látszólag nem az alázat, hanem a büszkeség akadályozza meg őket abban, hogy higgyenek), ha nektek nem kell, akkor a pogányokhoz fordulunk.&nbsp; &nbsp;Mi már megszoktuk, meg is untuk az evangéliumot. Nincs lelkesedés, nincs ujjongás, hála. Azok fogadják ma is örömmel, akik – sokadjára hallva is - átélik megújító erejét. (Történet a szálteleki gyerekkel.)&nbsp; &nbsp;Így parancsolta nekünk az Úr: pogányok világosságává tettelek. Az ötlött fel bennem, testvéreim, hogy bizonyos értelemben pogányokká kell lennünk. (A paganus latin szó = &nbsp;vidéki, vagy „az a férfi, aki nem tagja a hadseregnek”, elmarasztaló hangsúlya van, a 4. századtól a „meg nem keresztelt” személyek jelölésére kezdték használni a kifejezést.) Túlságosan a fiak önteltsége jellemző ránk, már mindent tudunk, mindent megszoktunk. Hogy olvassuk? Nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul (Jer sir. 3,23). A Miatyánkban is a mindennapi kenyerünket kérjük. Úgy kellene örülnünk a testi-lelki áldásoknak, mintha először kapnánk, teljesen érdemtelenül.&nbsp;&nbsp; &nbsp;A pogányok örvendeztek, magasztalták az Úr igéjét. Külső körülményeikben nem változott semmi, de elfogadták a megváltás örömhírét, csodáját, és szent boldogsággal töltötte el őket. Bennük mégis minden megváltozott. Nem Pál magasztalták, hanem az igét: milyen drága a hír, milyen csodálatos az üzenet!&nbsp;&nbsp; &nbsp; És akiket Isten az örök életre választott, azok hívőkké lettek… Predestinációs hangsúlya van. El lehetne időzni a gondolatnál. Csak arra akarok visszautalni, hogy előzőleg Pál azt mondta: Krisztusban mindenki megigazul, aki hisz. Akiket Isten az örök életre választott… Kiket? Akik a kegyelmet hittel elfogadják. Így határozta el Isten, nincs más út. A predestináció Isten részéről (Krisztusban) 100% kegyelmet jelent. A feltétlen kegyelem megnyerésének van egy feltétele (belső törvénye): az elfogadás. A 100%-os kegyelmet vagy 100%ban elfogadjuk, vagy ugyanilyen mértékben visszautasítjuk. &nbsp;&nbsp; &nbsp;Az Úr igéje elterjedt… Hogyan? Emberek által. Ma is igazából szívből szívbe adható tovább. Mi van a szívünkben, mit osztunk meg egymással? Haragot, neheztelés, versengést, kritizálást, vagy békességet, megbocsátást, reménységet? Önmagában hiába van Bibliánk, hiába vannak templomaink, alkalmaink, ünnepeink, hiába vannak vallásos műsorok, akár a világhálón is, csak a szívünk lehet a hordozója az evangéliumnak.&nbsp; A történet mintha rossz véget érne: ellenük hangolták a befolyásos embereket, kiűzték őket a városból. Megszégyenítő, dicstelen befejezésnek tűnik… Mégis az a zárszó, hogy Isten kegyelmének nem lehet gátat vetni: megtelnek örömmel és Szentlélekkel… Kérjük, hogy Isten ezt adja meg nekünk is. Ámen.&nbsp;

Tudnunk kell: ezek (vagyis kis történeteink) fölött ott van Isten nagy üdvözítő terve, amibe ő minket is felvett.

ApCsel 13, 23-52 (vas.de.)

Egy idézet került elém a napokban: „Amikor padlót fogsz, akkor a padlón van valami tennivalód.” Ha Isten jelt ad az életedben, akkor az valamire mutat, emlékeztet, figyelmeztet.

Hétről-hétre 

ApCsel 10, 17-48 (vas.de.)

A bajból, nehézségből áldás is származik: viszik magukkal a jó hírt, a Krisztusban való új élet példáját. Igaz, mennyire távol állunk ettől a missziós gondolkodástól? 

ApCsel 8, 9-25 (vas.de.)

Mt 16, 24 (tanévkezdés)&nbsp;Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!&nbsp;&nbsp; &nbsp; Kedves tanító nénik (hadd maradjak a klasszikus megnevezések mellett), kedves ovisok, iskolások, kedves szülők!&nbsp; &nbsp;Talán mindenki úgy érezte, hogy kissé szigorúan hangzik az az igevers, amit felolvastam. „Tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét” – egyáltalán nem tűnik kellemesnek, kívánatosnak, vonzónak!&nbsp; Mi valójában nem akarunk semmit megtagadni magunktól, és nem akarunk semmiféle nehézséget vállalni. De tudjátok, hogy nem mindig az a jobb, ami a könnyebb. Mi a könnyebb: fotelből végignézni egy focimeccset, vagy 90 percet rohangálni a pályán, izzadva, kifulladva, rúgásokat elszenvedve? Persze, kényelmesebb a fotelből… De ha mindenki azt tenné, akkor ki játszaná le a mérkőzéseket (amit mások élvezettel követhetnek)? Nem beszélve a csapatjáték semmi mással nem pótolható szépségéről, izgalmáról, a mozgásról, a jóleső fáradtságról.&nbsp;&nbsp; &nbsp;Mi a könnyebb: reggel az ágyban maradni, lustálkodni, dél körül felkelni, enni valamit, aztán egész nap mobiltelefonozni, vagy korán felkelni, iskolába menni, végigülni az órákat, figyelni, feladatokat oldani? Nyilván, ez utóbbi a nehezebb, de ha otthon ülünk, ha nem tanulunk (vagy felnőttként nem dolgozunk), akkor semmire sem megyünk, akkor ostoba, haszontalan, semmittevő emberek leszünk. Szeretnétek ilyenek lenni?&nbsp;&nbsp; &nbsp; Egyik lányunk kórházban kezdi a tanévet, kisebb műtéten esett át, amit egy kedves doktor bácsi végzett el… Még a tegnap, vasárnap reggel is bement hozzá, hogy lássa, hogy érzi magát. Milyen jó, hogy vannak olyan emberek, akik sok tanulás árán eljutottak oda, hogy másokat gyógyítani tudnak, vagy tanítani, vagy másoknak házat építeni! Ha annak idején nem tanultak volna, akkor nagy bajban lennénk. Az ő helyüket pedig majd nektek kell átvennetek.&nbsp; &nbsp;Valójában minden értékes dologgal így van: fáradozni kell érte. Nem hull magától az ölünkbe. Jézus a tanítványainak mondja ezeket a szavakat… Nem is figyelünk fel rá, de a tanítvány szó a tanulni szóból származik. A tanítványok olyan tanulók voltak, akik nem iskolapadokban hallgatták Mesterük, Jézus tanítását, hanem naponta vele járva. És ez nem volt annyira könnyű, ahogy azt esetleg elképzeljük. Sokszor étlen, szomjan, esőben, hőségben, hidegben kellett Jézust követniük, nemegyszer még üldözték is őket. &nbsp;De ők örömmel vállalták mindezt, mert meg akarták ismerni a Jézus igazságát, az örömhírt, amit ő hozott, hogy azt másokkal is megoszthassák.&nbsp; &nbsp;Jézus azt mondja: aki utánam akar jönni, annak valamit vállalnia kell. Mégpedig személyesen. Kedves gyerekek, a szülők sok mindent megtesznek értetek, de nem járhatnak helyettetek óvodába, iskolába. Mert nektek kell megszerezni azt a tudást, tapasztalatot, amit aztán fel fogtok használni. Így mondja Jézus: aki akar. Ez nagyon fontos. Akarnunk kell. Meg kell feszítenünk minden erőnket: a tanulásban, munkában, Krisztus követésében. Legyenek szép céljaitok! Ne külső kényszer legyen ez számotokra, hanem belső elhatározás: el akarom érni azt, ami Isten nagyszerű terveiben elgondolt rólam! (Vámbéry Ármin élettörténete… Gyermekkorában lebénult egyik lába, de ez nem akadályozta meg abban, hogy élete nagy álmát megvalósítsa: felkutassa a magyarok őshazáját. 10 nyelven tanult meg folyékonyan beszélni, sántán több ezer kilométert gyalogolt – az 1860-as években vagyunk! -, és korának egyik legnagyobb nyelvtudósa lett.)&nbsp;&nbsp; &nbsp;Megértjük a Jézus szavaiból: az ő követése, a hozzá ragaszkodás áldozattal jár. Ua. sok áldással, örömmel, elégtétellel is. Ennek a döntésnek három lépéséről hallottunk.1.Tagadja meg magát. Bizony, az önmegtagadás. Ezt mindnyájunknak, már nektek is gyakorolni kell. Pl. otthon a szüleitek megkérnek, hogy valamit végezzetek el (szedjétek össze a szobát, rakjátok helyükre a játékokat, seperjétek le a járdát), de sokkal csábítóbb pl. vicces videókat nézni. Ha engedelmeskedni akartok, akkor erről az utóbbiról le kell mondanotok. Mert van egy megbízatásotok. Az autóbuszsofőr nem jelentheti ki: ma nincs kedvem munkába menni, itthon maradok, az utasaim majd csináljanak, amit akarnak. A tanító néni sem mondja egyik tanítási napon: ma reggel nem kelek fel, szundizom egy kicsit, nem érdekelnek a gyermekek…&nbsp; &nbsp;Az önmegtagadás nehéz lépés, de áldás származik belőle. Nektek is meg kell tanulnotok. Ott kezdődik, hogy jobban esne az egész csokit megenni, de gondolok a testvéremre is. Vagy ott: kívánatosabb lenne játszani egyet, de be kell fejeznem a házi feladatomat. Így fejlődünk jellemben, lélekben, így leszünk hasznos, megbízható, igen, sikeres emberek. Aki nem tudja megtagadni önmagát, az igazi küldetését tagadja meg.&nbsp;&nbsp; 2.Vegye fel a keresztjét. A kereszt a Jézus áldozatának a szimbóluma. Szerintetek mit jelent felvenni a keresztet? Eléggé elvont kérdés… Mindenképpen benne van az, hogy a Krisztus követésének nehézségei is vannak. Nem könnyű engedelmeskedni, megbocsátani, szeretni, másokat megérteni, igazságosnak lenni. Elgondolkoztató, hogy az emberek rossz dolgokért milyen nagy áldozatokat hoznak, jó ügyekért pedig nem. Bosszúból mi mindent képesek megtenni, hogy egymásnak ártsanak, háborúzzanak! És keveset tesznek azért, hogy segítsenek. Ti miért szeretnétek fáradozni? Akartok-e a Jézus nyomában járni, vállalva a nehézségeket is, tudva, hogy vele csodálatos cél felé haladtok?&nbsp;3. Kövessen engem. Jézus egy lelki útról beszél. Nem kell nekünk „nem tudom hova” vándorolni… Ott kell követnünk őt, ahol élünk. Lányaink közül hárman az elmúlt hetekben Afrikában jártak… Kedves, lelkes embereket ismertek meg, akik ott élik meg hitüket. Egyik kórházi ápoló mondta nekik: „Ti civilizáltabb világban éltek, de a szeretet mindenütt ugyanazt jelenti.” (Képzeljétek, a gyerekek ott nem használhatnak mobiltelefont. Ua. irigylésre méltóan jó, összetartó, egymást támogató közösségben élnek egymással.)&nbsp;&nbsp; Gyerekként is lehettek a Jézus követői, tanítványai. Tanulók és tanítványok vagytok. Van tanulnivalótok az oviban, iskolában, és kívánom, hogy legyetek szorgalmasok, ügyesek, ugyanakkor van tanulnivalótok a Krisztus követésében is, mégpedig az, hogy rá figyeljetek, az ő példáját kövessétek, szeretetét, jóságát, igazságát gyakoroljátok. Az Úr áldjon meg titeket, adjon mindnyájatoknak szép, tartalmas, sikeres tanévet! Ámen.&nbsp;

  Megértjük a Jézus szavaiból: az ő követése, a hozzá ragaszkodás áldozattal jár. Ua. sok áldással, örömmel, elégtétellel is.

Heti ige

Főoldal

ApCsel 13, 23-52 (vas.de.)

ApCsel 10, 17-48 (vas.de.)

ApCsel 8, 9-25 (vas.de.)

Mt 16, 24 (tanévkezdés)