large_home_bg.jpeg

medium_home_bg.jpeg

small_home_bg.jpeg

thumbnail_home_bg.jpeg

xlarge_home_bg.jpeg

home_bg.jpeg

Mezőbergenye (románul Berghia, németül Bergendorf) falu Romániában, Maros megyében. Az Erdélyi Mezőség dél-keleti peremén fekszik. Közigazgatásilag Mezőpanithoz tartozik.


 Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. 



Fomenu

Oldalemenu

Mezőbergenyei Református Egyházközség

Mezőbergenye (románul Berghia, németül Bergendorf) falu Romániában, Maros megyében. Az Erdélyi Mezőség dél-keleti peremén fekszik. Közigazgatásilag Mezőpanithoz tartozik.&nbsp; &nbsp;

Pünkösd ünnepére készülve azt értjük meg ebből, hogy Isten az ő Szentlelke által túlsegít emberi gyarlóságunk korlátain...

Bűnbánati prédikációk

Pünkösd bűnbánati (2023)

Mk 9, 2-10&nbsp; (vas.de., vázlat)&nbsp;&nbsp; <a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MRK/9#2">2</a> Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MRK/9#3">3</a> Ruhája olyan tündöklő fehér lett, amilyet a földön ruhafestő nem tud fehéríteni.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MRK/9#4">4</a> És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MRK/9#5">5</a> Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lenni; hadd készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MRK/9#6">6</a> Nem tudta ugyanis, hogy mit beszél, mert nagy félelem fogta el őket.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MRK/9#7">7</a> De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/2PE/1/17#17">2Pt 1,17</a>&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MRK/9#8">8</a> És amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MRK/9#9">9</a> Amikor jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, csak amikor az Emberfia már feltámadt a halottak közül.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MRK/9#10">10</a> Engedelmeskedtek a parancsnak, de azon tanakodtak egymás között, mit jelent a halottak közül való feltámadás.&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp; Egyházi évünket tekintve mennybemenetel ünnepe után és pünkösd előtt vagyunk. A&nbsp; tanítványok esetében a Jézus felvitetése és a Szentlélek eljövetele közti időszakot a bizonytalanság, tanácstalanság jellemezte. Bár Mesterük készítette őket arra az időre, amikor úgy kell őt követniük, hogy a szó földi értelmében nem lesz velük, angyalok is megerősítették ezt az üzenetet, mégis bizonyára sok nyugtalanító kérdés kavargott bennük: hogyan tovább? Valójában ez a magatartás jellemző ránk. Sokszor ingadozunk hitünkben, ébrednek bennünk kételyek küldetésüket tekintve. Nyitott szívvel kell nekünk is a mennyei megerősítésre, a Szentlélek ajándékára várnunk!&nbsp; &nbsp; Mai igénk arról szól (ismert történet), hogy a tanítványok biztos jeleket kapnak a Krisztus hatalmára nézve, mennyei tapasztalatokat élnek át. Bepillantást nyernek Isten csodálatos, örökkévaló világába. Feltárulnak előttük az egek. Ez erőteljes biztatás számukra, hogy amikor a körülményeik szorongatóvá válnak, beszűkülnek, akkor hittel a láthatatlanokra tudjanak tekinteni (amikkel kapcsolatban valós élményeik vannak.) Ha tudjuk, hogy hova tartunk, akkor nem kétségeskedünk a hogyan felől sem. Ha biztos a cél, bizalommal tudjuk járni az utat is.&nbsp;&nbsp; &nbsp; Jézus maga mellé vette három tanítványát, és felvitte őket külön egy hegyre… Vannak lelki élmények, amik csak a világ zajától távol adatnak meg… (A világ egyik leghíresebb hegedűművésze a zeneirodalom talán legnehezebb hegedűdarabját játszotta el az egyik nagyváros zajos vonatállomásán… Néhány ember állt meg csupán rövid időre. Ugyanazt a zeneművet este egy koncertteremben is előadta… Ezrek hallgatták.) Keressük-e az alkalmakat? Arra is gondolunk, hogy Jézus a felfele vezető úton bizonyára beszélgetett a tanítványaival, tanította őket… Mennyi áldás fakad abból, ha együtt járunk Jézussal! („Hordom a követ, és várom az Urat.”)&nbsp;&nbsp; A szemük láttára elváltozott. Szemük láttára olyan történt, amit ésszel nem tudtak felfogni, valójában elhinni. Hinnünk kell, amit nem látunk, és látni fogjuk, amit el sem tudunk hinni („szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív meg sem gondolt”).Ruhája tündöklő fehér lett… A ruha abban az időben az identitást is kifejezte. Jézus minden bizonnyal a vándortanítók szegényes ruháját hordta: egyszerű, mindennapi, talán poros öltözetet… És itt hirtelen megmutatkozik az ő mennyei származása, emberi mivoltán átragyog istensége. Jó nekünk Jézusban Isten dicsőséges, örökkévaló Fiát felismernünk, és egymásban is az ő szeretetét, jóságát, isteni kegyelmét. Egy dél-amerikai szerzetes mondta: én Jézust keresem és találom meg minden emberben, a kicsinyekben, a szegényekben, azokban is, akik elrontották az életüket, akikben romboló szenvedélyek jutottak uralomra: bennük is meglátom a megfeszített Urat. ()&nbsp; &nbsp;&nbsp; &nbsp;Megjelent Mózes Illéssel, és beszéltek Jézussal… (Mennybemenetel ünnepén a hit hőseiről szólván hivatkoztunk Mózesre.) Isten az élők Istene, az ő világában élet van… Ez a jelenet felvillant néhány titkot Isten országáról. 1) Ott kommunió (közösség) kommunikáció (üzenetcsere) van, hiszen Mózes és Illés beszélgetnek Jézussal. 2) Mindenki megőrzi egyéniségét. Nem oldódunk fel egy nagy világszellemben. Mi magunk leszünk, csak más létformában. 3) Oda Krisztus érdeméért lehet bejutni. Mózes úgy halt meg, Illés úgy ragadtatott el, hogy nem látták, nem ismerték Jézust. És, íme, most tudják, hogy benne beteljesedett az Isten megváltó akarata, amit ők csak sejtettek…&nbsp;&nbsp; Pétert szent lelkesedés fogja el. Azt mondja: jó nekünk itt lenni. Gyakran átéljük ezt! Egy-egy találkozás olyan felemelő tud lenni. Úgy érezzük: jó lenne nem visszamenni a mindennapok szürkeségébe, lélekölő robotjába, a kísértések közé… Itt maradni, ahol megérezzük Isten végtelen szeretetét, elfogadó kegyelmét. Tudjuk azonban, hogy – bár tényleg átjár ez a belső öröm – képtelenek vagyunk a pillanatot megállítanunk. Már csak azért is emberek vagyunk, különféle szükségekkel, azért is, mert feladataink, megbízatásaink vannak.&nbsp;&nbsp; &nbsp; Péter a mennyei vendégeknek sátrat akar építeni. Marasztalni akarja őket. Legyenek itt velünk mindig, mi pedig így, az Isten dicsőségét szemlélve éljünk, és csak gyönyörködjünk annak ránk sugárzó ragyogásában! Jézust nem köthetjük magunkhoz (nekünk kell őhozzá kötődnünk). Nem lehet őt kisajátítanunk. Az ő útja magasabbak a mi útjainknál, elképzeléseinknél.&nbsp;&nbsp; Megjegyzi az ige: nem tudta, mit beszél, mert valójában félelem fogta el őket. Valami szent rémület. A bűnös ember szembesülése ez Isten szentségével, magasztosságával. Emlékszünk az evangéliumi jelenetre. Azt mondja Péter Jézusnak: menj el, bűnös ember vagyok. A János evangéliuma végén pedig így szól Jézus Péterhez: Legeltesd az én juhaimat, őrizd bárányaimat. Én megbízom benned. Ha mellettem maradsz, tudok kezdeni valamit veled.&nbsp; &nbsp;Felhő veszi őket körül (a felhő az Ószövetségben Isten jelenlétét jelképezi, pl. pusztai vándorlás idején, talán azért, mert a felhőből fakad az eső, az pedig – kivált a sivatagban – az életet jelenti, ua. a felhő a titokzatosságra is utal, jelképesen a lepel a földi és mennyei világ között. ) Mennyei kijelentés hangzik: ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!&nbsp;&nbsp;Ennek az élménynek a lényege, hogy Krisztusra irányítja a figyelmet. Ő az Isten Fia - ez újból megerősítést nyer, és őt kell hallgatni. Nála örök élet beszéde van. Ő az út, az igazság és az élet…&nbsp; &nbsp;Aztán körülnéztek, és csak Jézust látták. Lehet, olykor jelekre, csodákra áhítozunk, de végső soron Krisztusra van szükségünk. Benne minden adatik. Benne minden a mienk. Egyedül csak benne bízz, egyedül csak rá hallgass! Vannak, akik lelki élményeket hajhásznak. Krisztus Istennek legnagyobb ajándéka.&nbsp;&nbsp; &nbsp;Jézus megparancsolja nekik, hogy ne mondják el… Kicsit értetlenkedünk a tiltás miatt. Igen, Jézus nem szenzációt akar. A tanítványok számára a Jézus megdicsőülése személyes, bensőséges élmény: hitük megerősítését, látásuk tisztulását szolgálja… Képzeljük el, micsoda rajongó zűrzavar felbolydulás keletkezett volna, ha a nép Mózesről és Illésről hall. Pedig nagyobb volt köztük azoknál. És valóban érthetetlen az egész a feltámadás igazsága nélkül. Jézus itt nemcsak mennyei eredetét, identitását, hanem küldetése végső rendeltetését is feltárja a tanítványok számára, ami ti. az üdvösség, az örök élet.&nbsp;&nbsp; &nbsp;Bár a tanítványok engedelmeskedtek, de azon tanakodnak… A mennyei élmény mellett is megmaradt emberi kicsinyhitűségük. Ez figyelmeztetés: emberek vagyunk. Soha nem magunkban, élményeinkben kell bíznunk… Minket olyan könnyen visszahúznak vagy éppen félrevezetnek érzéseink… Krisztushoz kell ragaszkodnunk: ő az, aki túl tud emelni korlátainkon, aki meg tud győzni az ő szeretete felől, megváltásunk igazsága, az Isten országába való biztos megérkezésünk felől. Áldott legyen az ő neve! Ámen. &nbsp;&nbsp;

Valójában ez a magatartás jellemző ránk. Sokszor ingadozunk hitünkben, ébrednek bennünk kételyek küldetésüket tekintve. Nyitott szívvel kell nekünk is a mennyei megerősítésre, a Szentlélek ajándékára várnunk!

Hétről-hétre 

Mk 9, 2-10 (vas.de., vázlat)

Az evangéliumok beszámolói szerint a Jézussal kapcsolatba kerülők gyakran tettek fel kérdéseket neki: pl. hányszor kell megbocsátanom, mit cselekedjem, hogy üdvözüljek…

Mk 7, 5-23 (vas.de.)

Mk 5, 35-43 (anyáknapja)&nbsp;&nbsp;&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MRK/5#35">35</a> Még beszélt Jézus, amikor emberek érkeztek a zsinagógai elöljáró házától, és ezt mondták: Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MRK/5#36">36</a> Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy!&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MRK/5#37">37</a> És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MRK/5#38">38</a> Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat,&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MRK/5#39">39</a> bement, és így szólt hozzájuk: Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/JHN/11/4#4">Jn 11,4.11</a>&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MRK/5#40">40</a> Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/ACT/9/40#40">ApCsel 9,40</a>&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MRK/5#41">41</a> Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: Talitha kúmi!, ami azt jelenti: Leányka, neked mondom, kelj fel!&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MRK/5#42">42</a> A leányka pedig azonnal felkelt és járt, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MRK/5#43">43</a> Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; azután szólt, hogy adjanak enni a leánykának.&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;Anyák napját ünnepeljük, de hála Istennek, ezen az istentiszteleten nem csak ők vannak jelen. Vannak itt gyerekek is, édesapák, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, rokonok. Így, együtt van értelme. Így, együtt adunk hálát édesanyáinkért… Ebben a témában mindnyájan érintettek vagyunk.&nbsp;&nbsp; Egy megrendítő történet került elénk… Bár részletekbe menően ismerjük, mégis mindig felkavar. Jézus egy nagybeteg kislányhoz igyekszik az édesapa kérésére, közben egy asszony tartóztatja fel tizenkét éve hordozott, fájdalmas, szégyenteljes bajával. Jézus szót vált ezzel az asszonnyal, meggyógyítja, és ekkor érkeznek néhányan a rossz hírrel a zsinagógai elöljáró, Jairus házától… Nemrégiben egy mo-i férfival készült riportot láttam, akit egy cég több mint 100.000 euróval csapott be. A beszélgetés végén azt mondta a könnyeivel küszködve: egy dolog számít, hogy a gyermeke egészséges. Ez fordított irányba is igaz: hiába van egyébként minden rendben, ha baj van a gyermekkel - testi vagy lelki értelemben.&nbsp;&nbsp; Leányod meghalt… Döbbenetesen hangzik. Mérhetetlen keserűséget hordoz ez a mondat. Ez az a pont, ahol nincs már emberi remény, mert ami bekövetkezett, az visszafordíthatatlan… A szülő az életre nézve vállalja, neveli a gyermekét/gyermekeit, &nbsp;az életet akarja átadni, biztosítani számukra. A gyermek a jövő. És ez nem közhely. Testvéreim, ha nem lennének gyermekek, ha csak egy generációban kellene gondolkodnunk, akkor sok minden (amiért olyan vehemensen harcolunk) értelmét veszítené. Ha tudnánk, hogy velünk befejeződik a földi élet, akkor egészen másként terveznénk és munkálkodnánk, mert – ugye - ez a világ csak minket kell kiszolgáljon.&nbsp;&nbsp; &nbsp;A Biblia beszél a lelki halálról is, arról az esetről, amikor valaki elszakad az élet forrásától, megszűnik a kapcsolata Istennel és valójában másokkal is. Sok családban – hála Istennek - nincsenek egészségügyi problémák, a családtagok mégis „kóros állapotban” vannak. Minden rendben van: ház, autó, szakma, társadalmi elismertség, csak élő közösség nincs. Igaz, milyen rettenetes, ha gyermekeink, családjaink a lelki haldoklás stádiumába jutnak, ha akut szeretet-, hit- és bizalom- hiányban szenvednek, ha már nem reagálnak Isten szavára, és hideggé vált a szívük egymás iránt is!&nbsp;&nbsp; Miért fárasztod a Mestert? Ez a kérdés valósággal lemondásra buzdít. Vége, bele kell nyugodnod! Ezen nem lehet változtatni! Ne Jézusnál, esetleg máshol keress (látszat)megoldásokat, vigaszforrásokat! Tettesd az életet ott, ahol halál van! Vajon tényleg bele kell törődnünk a lelki halálba: legyen szó önmagunkról, gyermekeinkről, közösségeinkről? Nem éppen akkor kell-e az Úrhoz kiáltanunk, amikor a halálos veszély tünetei, jelei mutatkoznak? (Igaz, mindannyian látjuk?!) Amikor emberileg lehetetlen visszafordítani a helyzetet.&nbsp; &nbsp;Ha testi gondok jelentkeznek, orvoshoz megyünk, és aggódva keressük a megoldást. Ha a magunk esetében olykor talán még halogatjuk is, de gyermekünket – ha komoly a baj - mindenképpen visszük. Vajon lelkileg megteszünk-e mindent értük? Észrevesszük-e, ha válságos helyzetben vannak? Ha nem működnek lelki életfunkcióik: nem imádkoznak, nem érdeklődnek, szívük megkeményedett, elidegenedtek. Megkapnak-e minden támogatást a részünkről, hogy Krisztusban igazi életet nyerjenek?&nbsp;&nbsp;Jézus azt mondja ennek az apának (): ne félj, csak higgy. Azt hallod másoktól, hogy meghalt a lányod, én azt mondom: ne félj, csak higgy! &nbsp;Az apa kétségbeesésének, az elkeseredésének biztos alapja van, mert hallja a rettenetes hírt. Lehet ebben a helyzetben nem félni, és lehet hinni? A tapasztalat azt sugallja, hogy semmi esély… A hit nem azt jelenti, hogy nincs okod kételkedni. De igen, nagyon alapos okod van! &nbsp;Azonban van egy erős indítékod arra, hogy mégis reménykedj: Jézus maga.&nbsp;&nbsp; Jézus maga mellé veszi három tanítványát… Sőt, másoknak nem is engedi meg, hogy vele menjenek. Most nem kíváncsiskodó, sopánkodó emberekre van szükség, hanem olyanokra, akik rendületlenül hisznek Isten hatalmában, amit Jézus képvisel. Akik készek vele együtt tusakodni egy gyermek megmentéséért.&nbsp;&nbsp;&nbsp; Megérkeznek a házhoz, a siratóasszonyok lármája fogadja őket. Akkori szokás szerint ők a család veszteségének, fájdalmának adnak hangot. (A halál abszurditásával szemben egyetlen cselekvési mód marad: a sírásé, jajveszékelésé…) &nbsp;&nbsp;Jézus megkérdi: miért csináltok ilyen zűrzavart, miért sírtok, a gyermek nem halt meg, hanem csak alszik. Jézus nem a fájdalmat vonja kétségbe, nem síráshoz való jogot vitatja: a hitnek a szemünk előtt levő tényeken túlmutató látására, tudására hivatkozik. (Mi csak a földit látjuk, annak törvényeit ismerjük. Furcsa ebben a történetben, hogy a siratók felnevetnek. Ez a keserű, kételkedő, gúnyos nevetés a kicsinyhitűség reakciója a Jézus szavára.) Isten az élet forrása, és ez a forrás soha el nem apad. Isten az életet akarja, és ha életre hívott, akkor megőriz abban: földi és mennyei értelemben.&nbsp;&nbsp;&nbsp;Ott, akkor megadatott a földi csoda is… Jézus tanítványai mellett behívja a szülőket is. Az ő szívükben a legőszintébb a fájdalom, és a legégetőbb a vágy: Isten mutassa meg ő hatalmát. Állítsuk meg egy pillanatra ennél a jelenetnél a történetet: ott van Jézus, a három tanítvány, az élettelenül fekvő gyermek és annak szülei. Értjük ennek a mozzanatnak az üzenetét: az életért folyó harcban mozgósítani kell az erőket, a földieket és a mennyeieket, egymás mellé kell állni. Másrészt: ha ott van Jézus, akkor abból mindenképpen élet származik. Jézus nem olyan orvos, aki a halál beálltát, hanem aki az élet kezdetét jelenti be.&nbsp;&nbsp; Jézus megfogja a lányka kezét, és így szól hozzá: „talitha kúmi”. Nem véletlenül maradt benne a Szentírás szövegében ez az arám kifejezés. Ez volt a kislány anyanyelve (a Jézusé is). Az élet akkor kezdődik, amikor személyesen szólít meg minket a mi Urunk: nem elvont teológiai fejtegetésekben, hanem egyszerű, emberi szavakban, talán egy hétköznapi biztatásban. (Kata lányunkat műtötték kiskorában… ott toporogtunk a folyosón, műtét után kijött az orvos, pár szót közölt velünk, aztán elment, és még sokáig nem történt semmi, majd nyílt az ajtó, és megjelent az altató orvos, és szólt, hogy menjünk be, meglepődtünk, de csak annyi volt, hogy megkért: szóljunk a gyermekhez magyarul, mert az ő hiába hajtogatja neki, hogy „scoate limba”, semmit nem reagál. Amikor viszont tőlünk hallotta, hogy „Kata, nyújtsd ki a nyelved!” – akkor félkómás állapotába is azonnal engedelmeskedett.)&nbsp; A Jézus szavára meg kell mozduljon, fel kell melegedjék a szívünk, el kell kezdjen dobogni, szeretni, hinni, engedelmeskedni. Ó, bárcsak gyermekek és szülők, és mi mindnyájan meghallanánk az ő szavát!&nbsp; Nagy a csodálkozás… Egészen hihető az az evangéliumban, hogy nem hiszik el. (A hit olykor nem tud lépést tartani a tapasztalattal.) Jézus nem népszerűséget akar. És megint annyi kedvesség, figyelmesség van abban, amit mond: adjatok enni.&nbsp; Megéhezett, erőre kell kapjon…&nbsp;&nbsp; Az élet feltétele – lelki értelemben is – a táplálkozás: találkozni, ünnepelni, odafigyelni, Isten igéjét hallgatni, azt cselekedni. Ezen az alkalmon tehát hálát adunk a földi életért, amit Istentől kaptunk ajándékba, ami az ő védelme alatt áll, és aminek drága eszközei az édesanyák. Gondolunk azokra is, akik már nincsenek velünk. Ua. hálát adunk az üdvösségért is, amit mennyei Atyánk egyszülött Fiában ad nekünk, és ami soha nem ér véget. Legyen áldott mindezért az ő neve! Ámen.&nbsp;Örökkévaló Istenünk, mennyei Atyánk Jézus Krisztusban, annyi mindenért hálát kellene neked adnunk: kegyelmedért, végtelen szeretetedért, életünkért, gondviselő irgalmasságodért, Krisztusért, a megváltás drága igazságáért, Lelked oltalmazó vezetéséért, de hadd magasztaljunk téged most elsősorban az édesanyákért, az ő szeretetükért, az ő fáradozásukért, áldozatukért, amit értünk hoztak, és hadd köszönjük meg könnyes hálával azok szolgálatát is, akik már nincsenek közöttünk. Legyen áldott szent neved, hogy az édesanyákra bíztad a legdrágább kincset, az életet, amit ők gyermekeikben ápolnak, oltalmaznak, táplálnak, és rájuk bíztad legnagyobb ajándékodnak, a szeretetnek a művelését, és a nagybetűs Szeretetnek, Krisztusnak a képviseletét. Áldd meg őket erővel, kitartással, reménységgel, bizalommal, és cselekedd, hogy lássák odaadásuk gyümölcsét gyermekeik életében!&nbsp;Áldd meg családjainkat! Munkáld azokban a békességet, egyetértést, az egymásra figyelést, önzetlenséget, a hitet! Látva a világméretű elidegenedést, a közösségek széthullását, tanítsd meg nekünk azt, hogy csak hozzád ragaszkodva, csak az élet forrásával, Krisztussal kapcsolatban maradva lehet nekünk megmaradni, lehet nekünk növekedni.&nbsp;Adj lelki megújulást, gyarapodást családjainkban, örömet, életkedvet, nyitottságot a teáldásaid elfogadására! Rendelj minél több gyermekeket szerető, vállaló családot, add, hogy parancsod szerint gyarapodni, sokasodni tudjunk, és ne az önzés, a nagyravágyás gondolkodását kövessük!&nbsp;&nbsp;Áldd meg gyermekeinket, akik most itt vannak, akiben gyönyörködünk, szívünk melegével vesszük őket körül, és azokat is, akik nincsenek itt! Segítsd őket, hogy növekedjenek testben, lélekben, adj nekik jó előmenetelt a tanulásban! Őrizd őket bajoktól, kísértésektől, hogy ragaszkodó, engedelmes gyermekei legyenek a szülőknek, Krisztusnak pedig hűséges követői. Hadd fohászkodjunk a megszületendőkért is, hogy megtartó kegyelmed, dicsőséged bennünk is nyilvánvalóvá legyen közöttünk.&nbsp;&nbsp; Könyörgünk gyülekezetünkért. Elődbe hozzuk betegeinket, itthon, vagy kórházban szenvedőket. Légy vigasztalója a gyászolóknak, támasza a magukra hagyottaknak, megtartója az erőtleneknek! Szabadítsd meg a megkötözötteket, vezesd magadhoz a tévelygőket! Szereteteddel, kegyelmeddel gyógyítsd lelkileg is sokszor beteg, elgyengült közösségeinket!&nbsp;&nbsp;Könyörülj egész világunkon, munkáld a békességet, és szüntesd meg az édesanyák, a családtagok könnyének hullását, amit háború vagy akármilyen gonoszság okoz. Krisztusért, egyszülött Fiadért kérünk. Ámen.&nbsp; &nbsp; &nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;

 Jézus azt mondja ennek az apának (): ne félj, csak higgy. Azt hallod másoktól, hogy meghalt a lányod, én azt mondom: ne félj, csak higgy!

Heti ige

Főoldal

Pünkösd bűnbánati (2023)

Mk 9, 2-10 (vas.de., vázlat)

Mk 7, 5-23 (vas.de.)

Mk 5, 35-43 (anyák napja)