Ef  5,1-14 (pünkösd I.)

 1 Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei, 

2 és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként. 2Móz 29,18; Zsolt 40,7 

3 Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó, 

4 se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség, mert ez nem illik, hanem inkább a hálaadás. 

5 Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége Krisztus és Isten országában. 

6 Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. 

7 Ne vegyetek tehát részt ezekben! 

8 Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. 

9 A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. 

10 Ítéljétek meg tehát, mi az, ami kedves az Úrnak, 

11 és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket. 

12 Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen, 

13 de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz. 

14 Mert minden, ami nyilvánvalóvá lett, az világosság. Ezért mondja: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.” Ézs 26,19; 60,1

   Ha lehet így mondani: a karácsony áhítatos, szívet megható kinyilatkoztatás, húsvét harsogó, győzelmi híradás, a pünkösd pedig határozott, erőteljes felszólítás: térjetek meg. Ha Isten elvégezte a megváltást, ha Lelkét adja, akkor engedelmeskedjetek neki! Akkor engedjétek magatokban érvényre jutni, kibontakozni tőle való rendeltetéseteket!

   Mai igénkben is egy felhívás hangzik le: legyetek tehát Isten követői. Emberi erőnket, képességeinket meghaladó feladatnak tűnik ez. Jól hallottuk? A szent, a tökéletes Istent kell követnünk, az ő akaratának megértéséhez és cselekvéséhez kell felnőnünk? Ez a parancs nem saját lehetőségeink kiaknázására, nem saját energiáink mozgósítására ösztönöz, hanem Isten Szentlelke vezetésének csodálatos felismerésére, az ő mennyei ereje elfogadására. Amikor azt mondja Jézus egy-egy betegnek (ahogy az evangéliumban olvassuk), hogy kelj fel, akkor azoknak nem valamilyen tárgyba kell megkapaszkodnia, hanem az ő szavába. Ez a hit. 

    Isten követése valójában a tőle kapott szeretet megélését, gyakorlását jelenti. Úgy, ahogy Krisztus példát mutatott nekünk… Ahhoz képest, hogy ő az életét áldozta értünk, mi eléggé szűkkeblűek vagyunk ezen a területen. A hitetlen világ megszégyenít minket nagylelkűségben, segítőkészségben. Talán túlságosan megszoktuk, meg is untuk (már nem is hallgatjuk) a tanítást, a Krisztus áldozatára történő hivatkozást. Már nem ragad meg, nem motivál megváltásunk örömhíre. Amiképpen azért sem vagyunk különösképpen hálásak, hogy külső békességben élhetünk, hogy nem látunk hiányt semmiben. (Ha tartanánk egy random hálaadó istentiszteletet a békéért… a háború árnyékában, vajon hányan jönnének el?) Elfásult a szívünk. A Szentlélek éppen ebből az állapotból vezet ki: érzékennyé, fogékonnyá tesz az evangélium igazsága iránt. Megérint, megújít és elindít a követésre. () 

    Éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket. Kikerülhetetlenül személyes ez.  Valaki – az Isten Fia - megfizethetetlenül, megköszönhetetlenül sokat tett értünk. Valaki mindent vállalt értünk: megaláztatást, kisemmizést, kereszthalált. Örök élményünk, tapasztalatunk ez, amit sajnos a pillanatok, ami ügyes-bajos kis dolgaink sokszor elfeledtetnek velünk. Vajon mi hogyan viszonyulunk ehhez a tényhez? Elköteleződéssel, odaadással, engedelmességgel? Nem elég az emberi nekibuzdulás (bár az is nélkülözhetetlen): belső megragadottságra van szükségünk. Arra, hogy Krisztusra hangolódjék a mi szívünk, hogy ő töltsön be. 

Önmagát adta áldozati ajándékként. Isten a legnagyobb: ha Krisztusban önmagát adja, akkor a legnagyobbat adja nekünk. Érthetetlen, mérhetetlen kegyelem.

    Isten minden érzékünket meg akarja szentelni, át akarja állítani erre a krisztusi életre: látásunkat (hogy az ő világosságában járjunk), hallásukat (hogy befogadjuk a jó hírt), tapintásunkat (hogy megérintsük őt hitünkkel), ízlelésünket (mert ízleltétek, hogy jó az Úr), és szaglásunkat is. Mert ő kedves illat. Földi örömünk forrása, és a mennyeié… A pünkösdi külső virágzásban érzitek-e Krisztus csodálatos illatát?  Bárcsak az mennyei parfümként betöltené közösségünket, és nem a bűn áporodott szaga, rossz, mérgező levegője érződnék!   

    Paráznaság, tisztátalanság, nyerészkedés, ostoba beszéd, kétértelműség – szóba se kerüljön köztetek… Ünneprontónak, szinte sértőnek tűnhet ez a felsorolás. Kemény szavak hangzanak el a pünkösdi történetben is (ApCsel 2,40 - ritkán olvassuk el odáig, lekötik figyelmünket a külső jelek): „szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől”… 

   Valószínű, hogy Efézusban ezek voltak a fő kísértések.  Reánk is jellemző szinte valamennyi. A megtérés elfordulást jelent ezektől. Szakítást a bűnnel, a gonoszsággal, hamissággal. Leszámolást kétfelé sántikálásunkkal. A sötétség és világosság különválását. Meg akarjuk-e tenni ezt a lépést? Szembe akarunk-e nézni magunkkal, gyarlóságainkkal, vagy mentegetjük hibáinkat életünk végéig? Megmaradunk a lelki sötétségben, szennyben, vagy engedelmeskedünk Isten új életre hívó szavának? Vajon az ördögi, vagy a krisztusi identitásunkat akarjuk megtartani? 

   Az apostol újból felsorolja, ha nem hallottuk volna tisztán: paráznaság, tisztátalanság, nyerészkedés, azaz a pénz bálványának imádata, hozzátéve: az ilyeneknek nincs öröksége Isten országában. Mert akiknek ezek a fontosak, azok eltékozolják, semmibe veszik a Krisztus által megszerzett mennyei jutalmat. Vajon törődünk-e azzal, vagy csak a földi érdekel? 

   Az apostol ismeri az evangélium tanítását lekicsinylő, vagy kiforgató okoskodó véleményeket is. Üres beszédnek nevezi. A világ nagyon fölényes tud lenni. Nagyon le tudja legyinteni a keresztyénség ósdi erkölcsét, nevetségessé tudja tenni Krisztus útját… (Pünkösdi történetben is kéznél van a gúnyos magyarázat: édes bortól részegedtek meg.) Úgy tűnik, a hitetlenség érvelése egyre meggyőzőbb. A Sátán kísértése egyre hatásosabb. A hitetlen világ kínálata egyre ellenállhatatlanabb. Valóban, sok minden változik, fejlődik, szokás, divat, kultúra, civilizáció, egyebek, de a lelkünk ugyanaz marad. Ne mondja nekem senki, hogy a 21. század emberének javára szolgál a bűn, az istentelen élet! Amiért Amerikában a mindennapi élet része, hogy ámokfutók ártatlan embereket lőnek le, azért még nem tarthatjuk jónak azt. Ne tévesszen meg senki! A Krisztus szavára figyeljetek! Semmilyen tetszetős elmélet, tan, ideológia ne szédítsen meg! Minden, ami elszakít tőle, ami énedet állítja a középpontba, az a pusztulásodat készíti elő. 

   Ezt az üres életszemléletet az engedetlenség lelkülete hatja át. Amikor mást teszek, mint amit Isten kér és vár tőlem. Amit Isten már eldöntött felőled, azzal szemben csak rossz döntést hozhatsz. És Isten szent haragját vonod magadra. Isten nem örülhet közömbösségednek, stb. (Olyan ez, mintha a világ leghíresebb orvosai kidolgoznák a gyógymódot, ami helyrehoz, te pedig nem törődnél vele. Makacsságod megbosszulná magát. Az egészséged bánná meg. A te életed menne tönkre.) 

    Ne vegyetek részt ezekben! Ne vonzzanak, ne izgassanak ezek! Mert lelki zűrzavarba juttatnak. De ti már nem vagytok a sötétség fiai. Ismeritek a világosságot. Ismeritek Krisztust, a benne való élet szépségét, örömét, tisztaságát. A pillangó nem kívánkozik vissza a hernyó állapotába. 

  Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei! Magunktól kérdezzük: nem lenne-e jó békességben, tisztaságban, örömben, egymás iránti tiszteletben élni? Mennyi áldás fakadna ebből! Be kell látnunk: mi vagyunk ennek a legfőbb akadályai.  A legnagyobb kísértés te vagy a magad számára, testvérem. Gondolataiddal, vágyaiddal, önzéseddel, akarnokságoddal, egóddal. Isten Lelke túl akar vezetni régi önmagadon, ó-embereden. (A tanítványokkal is ez történt pünkösdkor.) Az ő lehetőségeit akarja megnyitni számodra. Csodálatos pünkösdi ajánlat, pünkösdi akció ez! Használd, használjuk ki!

   Csupa jóság, igazság, egyenesség… Ez a mérték. Vajon ehhez szabjuk-e magukat? Ez sugárzik-e szavaidból, magatartásodból? Igazság, egyenesség. Krisztusi életforma. Isten ezt akarja szívünkre helyezni, erre hív meg, ebben akar megújítani, tovább vezetni. Hadd kezdődjék el a pünkösd bennünk! Ne mondjuk, hogy erőtlenek vagyunk, hogy megfáradtunk, hogy kevesen vagyunk (pedig erőtlenek vagyunk, és sokszor megfáradunk, és egyre kevesebben vagyunk). Istennel több a kevés, mint nélküle a sok. A tanítványok 11-en voltak, az általuk hirdetett evangélium tömegeket mozgatott meg. Nem ők voltak, hanem Isten Lelke. Ők hittek, és tették, ami rájuk bízatott.  

   A Lélek által tudjuk megítélni, hogy mi kedves az Úrnak. Eszünkbe juttatja tkp-i küldetésünket. Oda állít az ő világosságba, hogy lelepleződjenek sötét dolgaink. Mert vannak. (Nevezhetjük magunkat a fény,vagy a világosság egyházának, akármink...)  Egyetlen fényforrásunk Krisztus. A vele való élő kapcsolat őriz meg Isten közösségében a Lélek ereje által. 

    Gyönyörű igevers: ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus… Nem elég, ha felkel a Nap, ki kell nyitnunk a szemünket. Krisztus világosságát be kell fogadnunk. Ez pünkösd nagy híre, parancsa. Ámen.

   Mennyei Atyánk, mindenható Istenünk, aki a kegyelem és szeretet örök forrása vagy,

hálát adunk neked ezért az ünnepért, a találkozásért, Igéd biztató üzenetéért, a  Szentlélek ajándékáért, aki minket személyesen, élő módon Krisztushoz kapcsol, minden jótéteménynek a részesévé tesz. 

  Hallottuk a pünkösdi felhívást: térjetek meg, legyetek követői Istennek. Add mennyei Atyánk, hogy a te világosságodban valóban meglássuk életünk sok hiábavalóságát, sötétségét, és azokból hozzád forduljunk, de megértsük azt is, hogy Krisztusban megváltottál, új életre hívtál, hogy szeretetben járjunk, Krisztus példáját kövessük egészen gyakorlatias módon: egymással való kapcsolatunkban, beszédünkben, döntéseinkben, a családban, a munkánkban, iskolában. 

   Drága Krisztusunk, köszönjük, hogy végtelen szeretetedből megváltottál minket, engesztelő áldozatul adtad magad értünk, jó illatul Istennek. Érints meg minket ezzel a te megmentő szereteteddel, irgalmaddal, és szabadíts meg bűneink szennyétől, nyomorúságától: a tisztátalan érzésektől, indulatoktól, anyagiasságtól, önteltségtől, és – szemünk elé állítva szent példádat – taníts minket a te jóságodra, alázatodra, békességedre, igazságodra! Hisszük, hogy te vagy az út, aki az életre vezet minket. Ragyogj fel nekünk, hogy világosságodban éljünk! 

   Szentlélek Isten, hozd el a pünkösdöt számunkra is, hadd legyen valósággá bennünk és köztünk mindaz, amit Krisztus értünk elvégzett! Adj erőt, bölcsességet, hogy kerülni tudjuk a rosszat, a bomlasztót, minden hamisságot, és érleld gyümölcseidet a mi életünkben is: szeretetet, türelmet, önmegtartóztatást, bizalmat! Őrizz hamis tudománytól, üres beszédtől, és vezess minket engedelmességben! Szenteld meg egyéni és közösségi életünket, családjainkat, gyülekezetünket, hogy megálljunk a hitben, kitartsunk a szolgálatban, és elérjük az üdvösség célját!

   Könyörülj, örökkévaló Istenünk, rajtunk nagy kegyelmedért! Győzd le közömbösségünket, hitetlenségünket, keményszívűségünket, vonj minket magadhoz, hadd értsük meg azt, hogy nincsen senkiben megtartatásunk, egyedül tebenned Krisztus által! Megfáradásunkban, csalódásainkban, szomorúságunkban biztass, buzdíts, bátoríts a te Lelked által. Vigasztald gyászolóinkat, ajándékozd meg élő hittel, lelki békességgel és az üdvösség boldog reménységével emlékező testvéreinket, gyógyítsd, erősítsd, támogasd, öleld magadhoz betegeinket, külön fohászkodunk a különösen súlyos állapotban levő testvéreinkért, nagyon személyesen légy közel hozzájuk, hordozzad őket, nehéz helyzetüket. Emeld fel az elesetteket, biztassad a csüggedőket, ébreszd fel az alvókat, érintsd meg a közömbösöket, áldd meg a fáradozókat! Téríts magadhoz, adj nekünk megújult szívet, szolgáló lelkületet, és Krisztus érdeméért munkáld – a mi engedelmességünk által is – megmaradásunkat.      Imádkozunk nemzetünkért, add, hogy ne csak beszéljünk az összefogásról, hanem valóban benned való egy szívvel, egy lélekkel tudjuk egymást támogatni a mindennapi kihívások között a Krisztus útján, adj rád figyelő, Lelked szerinti tisztánlátást a vezetőinknek, hogy ne pillanatnyi érdek, hanem a te örök igazságod vezesse döntéseikben!  Adj bölcsességet a világ vezetőinek, különösen abban, hogy megtalálják a megoldást a szörnyű, pusztító, embertelen, mérhetetlen szenvedést hozó háború befejezéséhez. Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, hallgass meg minket! Ámen.